Kereső toggle

Harcolni kell a jogainkért!

Interjú Travis Weberrel

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A modern társadalmakban a jog határozza meg azt, hogy milyen kultúra alakul ki - állítja a Vallásszabadság Központ amerikai elnöke. Travis Weber szerint Közép-Európának fel kell készülnie a könyörtelenül éles kulturális háborúra, és ehhez minél több, társadalmi kérdésekben aktív keresztényre van szükség.

Tavaly a Családok Világkongresszusán vett részt itt Budapesten, a mostani látogatása az akkor elkezdett munka folytatása?

– Igen, a szlovákiai barátaimmal itt ismerkedtem meg. Most keresztény vezetők egy csoportja hívott meg, de a jobboldali-konzervatív Egyszerű Emberek Pártja felkérésére lehetőségem volt a pozsonyi parlamentben is beszédet tartani. Fontosnak tartjuk, hogy ebben a térségben is megismerjék a keresztények azokat a folyamatokat, amelyek az Egyesült Államokban zajlanak például az egyéni szexuális jogok korlátlan kiterjesztése érdekében. Szerencsére itt még nem olyan intenzív a kulturális konfliktus, mint Amerikában. Beszéltem arról, mi zajlott ezen a téren az Obama-korszakban, és miként próbálja a Trump-kormányzat ezeket a károkat orvosolni. Emellett nyilatkozatot adtunk ki, amelyben sürgettük a szlovákiai evangéliumi gyülekezetek állami elismerését is.

Nyugat-Európában is kap ilyen jellegű felkéréseket?

– Nem sok példa volt erre, Közép-Európában sokkal nagyobb politikai téren a nyitottság a hagyományos értékek iránt, ezért mi is inkább erre a térségre – kiemelten pedig Magyarországra és Szlovákiára - összpontosítjuk a figyelmünket. Ezzel együtt van néhány brüsszeli keresztény politikus is, akikkel együtt tudunk működni.

Említette a Trump-kormányzat erőfeszítéseit. Az elnökválasztáson az amerikai evangéliumi keresztények mintegy 90 százaléka Donald Trumpra szavazott. Hogyan látja, most egy év után elégedettek ezek a választók az elért eredményekkel és az elnök munkájával?

– Nos, a keresztény vélemények is megoszlanak Trumppal kapcsolatban. Mi elsősorban a vallásszabadság, valamint a családok és az élet védelmét szolgáló politikára figyelünk. Ezeken a területeken sok jó dolgot láttunk az elmúlt 12 hónapban. Az életvédelem területén az elnök számos konkrét lépést tett. Megváltoztatta az Obama-féle politikát, például visszavonta azt az elnöki rendeletet, ami megtiltotta a szövetségi államoknak, hogy megtagadják az abortuszt pártoló szervezetek, köztük a legradikálisabb szervezet, a Planned Parenthood támogatását. Emellett életpárti szakembereket nevezett ki különböző szövetségi hivatalokba. Trump változást hozott a szövetségi kormány által külföldi országoknak és szervezeteknek – köztük az ENSZ intézményeinek – nyújtott segélyekben is, amelyekkel korábban a korlátlan abortuszt támogattuk. Ezen a területen visszatért a Reagan-kormányzat gyakorlatához, amely megtiltotta az ilyen célú külföldi támogatásokat. Az elnök lépéseket tett annak érdekében is, hogy ne kelljen jogi következményektől tartaniuk azoknak, akik lelkiismereti okokból megtagadják az abortuszban vagy akár a fogamzásgátlás egyes formáiban való közreműködést. Az Obamacare ugyanis ezt kötelezően előírta minden egészségügyben dolgozó számára, és számos per is indult ilyen személyek ellen. Talán még jelentősebb döntés volt az, hogy Donald Trump olyan személyt jelölt a Legfelsőbb Bíróság új tagjának, aki a testületben az életpárti jogi felfogást erősíti.

Ha ez a helyzet, miért vannak viták keresztények között Trump megítélésével kapcsolatban?

– Vannak, akik mást tartanak fontosnak az elnök tevékenységével kapcsolatban, például a faji-etnikai kérdéseket. Sokan pedig elsősorban Trump stílusára vagy közlési formáira összpontosítanak. Vannak olyan dolgok, amelyekről mi is azt mondjuk, hogy szerencsésebb lett volna másként megközelíteni, de ettől még értékeljük azt a helyes politikát, amit megvalósított.

Mennyire igényli Trump a keresztény vezetők tanácsait? Hallottuk, hogy működik egy evangéliumi tanácsadó testület, amelynek a tagjait az elnök kérte fel. Van érdemi hatásuk a döntésekre?

– Az elnök valóban meghallgatja őket, részben azért is, mert a választási kampány alatt meggyőződött arról, hogy sok keresztény vezető támogatta, annak ellenére, hogy kezdetben ez nem így volt. Emlékszünk, a republikánus előválasztások során a keresztény tábor elsősorban Ted Cruzt és Marco Rubiót támogatta. Amikor azonban Trump hivatalos jelöltté vált, a dolgok leegyszerűsödtek. Clinton abortusszal kapcsolatos álláspontja, a legfelsőbb bírósági kinevezések terén várható döntései és a vallásszabadság korlátozását célzó szándékai miatt totálisan vállalhatatlan jelölt volt. Ezért aztán sokan mondták, hogy Clintonra semmi szín alatt nem fogok szavazni, a harmadik párti jelöltekre adott szavazatom biztos, hogy elveszne, ezért ha nem is igazán kedvelem Trumpot, mégis támogatni fogom. A kipróbálatlansága miatt kockázatot jelentett beállni mögé, mégis a keresztények nagy többsége bevállalta ezt a rizikót. Azt hiszem, nem kellett csalódniuk. Trump tisztában van tehát ezzel a támogatással, és tudja azt is, hogy elnökként is fontos odafigyelnie a keresztények tanácsaira, mert a koalíciójának a fontos részei.

Milyen téren várnának többet az elnöktől?

– A lelkiismereti szabadság ügyében például még sok a teendő. A Védelmi Minisztériumban és más szövetségi intézményekben dolgozók közül sokan úgy érzik, hogy nem vállalhatják szabadon a lelkiismereti meggyőződésüket, de az új vezetői kinevezések javíthatnak ezen a helyzeten.

A társadalomban viszont a kulturális háború tovább tart. Mit lát legnagyobb kihívásnak az előttünk álló években?

– Szerintem a társadalmunk spirituális összetétele miatt kell leginkább aggódnunk. Történelmileg az Egyesült Államok keresztény ország, létezik egy társadalmi közmegegyezés a családdal, a szexualitással és a házassággal kapcsolatban. De eljutottunk egy olyan pontra, ahol a társadalom közfelfogása eltolódott, és az elkötelezett hívők száma csökken az Egyesült Államokban. Nem azokról beszélek, akik kereszténynek nevezik magukat – ezek aránya továbbra is meghatározó. Egyre növekvő hányaduk azonban nem gondolkodik úgy, mint egy keresztény, közömbösek például a homoszexuális házassággal kapcsolatban. Miközben ők közömbösek, azok, akik az egyéni szexuális jogok korlátlan kiterjesztéséért kampányolnak, erőteljesen hallatják a hangjukat a médiában, a befolyásos szervezetekben és a hatalmi intézményekben. Ennek a következménye az, hogy bár az emberek többsége ösztönösen ellenszenves az ilyen cselekedetekkel kapcsolatban, a harsány kampánnyal szembeni közöny miatt érzelmileg átveszik a meleg- és genderaktivisták érveit, végig sem gondolva azt, hogy keresztényként mit is támogatnak.

Ilyenkor lehet hallani érvként gyakran azt, hogy szeretettel lehet megnyerni az embereket…

– A szeretethez hozzátartozik az is, hogy kimondjuk az igazságot, nem pedig elfojtjuk azt. A keresztények kisebbsége az, aki látja a valós helyzetet, így nehezebb az egész társadalomra hatással lenni. Ezért a kereszténység újraenergizálására van szükség ahhoz az Egyesült Államokban, hogy ez a helyzet megváltozzon. Ez alulról tud elindulni, azzal, hogy az emberek valóságos hitre jutnak Jézus Krisztusban, és ennek fényében újítják meg a gondolkodásukat. Látunk ebben pozitív fejleményeket, de még sok a teendőnk.

Az Obama-időszak egyik jelképes esete volt annak a cukrásznak a kálváriája, aki nem volt hajlandó tortát sütni egy homoszexuális esküvőre. Mi a helyzet most az ilyen ügyekben?

– Ez a per még nem ért véget, most a Legfelsőbb Bíróság előtt van az ügy. Az egyneműek házasságának az engedélyezése számos lelkiismereti és vallásszabadságot érintő kérdést vetett fel. A Legfelsőbb Bíróság döntése most alkotmányos érvényű az egész Egyesült Államok területén, ezért a kormányzatnak biztosítania kell azt, hogy ne érhessen senkit hátrány ezen a területen. Amikor azonban egyes emberek élni akarnak ezekkel a jogaikkal, konfliktusba kerülhetnek olyanokkal, akik esetleg nem értenek velük egyet, és nem szeretnének a termékeikkel vagy szolgáltatásaikkal sem részt venni homoszexuális esküvőkön, mert úgy érzik, hogy ez ellentétes a lelkiismereti meggyőződésükkel. Nemcsak cukrászokról van szó, hanem fotósokról, virágkötőkről, rendezvényszervezőkről, ingatlanbérbeadókról és másokról. Jó néhány per indult ezek miatt, mert egyes meleg párok szerint diszkrimináció az, ha nem fogadják el a megrendelésüket.

Lehetnek ezek között provokációk, amelyeknek kifejezetten az a céljuk, hogy jogi eljárást indíthassanak?

– Egyes esetekben igen, de többségben arról van szó, hogy az érintettek nem értik, hogy miért utasítják el őket. Az említett konkrét esetben a cukrász, Jack Phillips azt mondta a melegházasságra tortát rendelő párnak, hogy ő maga nem vállalja, de ezzel nem korlátozta senkinek a jogait, mert Denver környékén számos cukrász működik, akik készséggel teljesítik az ilyen igényeket. A pár azonban nem fogadta ezt el, beperelte a keresztény cukrászt a szexuális alapon diszkriminációt tiltó törvények alapján.

A coloradói bíróság bűnösnek mondta ki Phillipset, mondván, az esküvőitorta-szolgáltatást egyesek számára biztosítják, másoknak nem. A cukrász erre azt mondta, hogy nemcsak a homoszexuális házasságot ellenzi, hanem számos más dolog is ellentétes a hitével, például Halloween-tortát sem készít. Phillips is a lelkiismereti- és szólásszabadsággal kapcsolatos, szintén alkotmányban rögzített jogaira hivatkozott, ennek ellenére őt marasztalták el.

Mit gondol, megnyerhető ez a kulturális háború?

– Szerintem igen. Egyre több emberben tudatosul, hogy mi a tét, és mennyire fontos, milyen politikát folytat a kormány ezekben a kérdésekben. Hiszen a bíróság a jogi döntéseken keresztül jelzést ad a társadalomnak, mit tart helyesnek, mit nem. Ez tehát az erkölcsi összetevője a jogi vitáknak. A kultúra pedig hosszabb távon a jog által kijelölt irányt fogja követni. Ami törvényes, azt az emberek előbb-utóbb helyesnek is fogják látni, akkor is, ha az ellentétes Isten törvényével. Ezért fontos tehát, hogy jogi téren is harcoljunk. Ennek a kereszténység megújulására is komoly hatása lehet.

Az elmúlt hónapokban sokat hallottunk a szexuális zaklatási ügyekről. Mit gondol, a nyilvánosságra került ügyeknek és a vele szemben indult tiltakozásoknak milyen hosszabb távú hatásai lehetnek?

– Alapvetően jó az, amikor igazságtalan, jogtalan cselekedetek napvilágra kerülnek. Ma sokan vannak, akik elítélik a zaklatásokat, de vannak közöttük, akik évek óta tudták, hogy ezek zajlanak. Mindenesetre pozitív, hogy a társadalomban megvan az erkölcsi érzék, hogy felismerje a problémákat, és ki tudja mondani azt, hogy a zaklatás erkölcsi szempontból rossz. A bebizonyosodott ügyek adhatnak morális ösztönzést az embereknek arra, hogy rendezzék kapcsolatukat Istennel, helyreállítsák a családjukat, újra az egy férfi és egy nő közötti szövetségen belül éljék a szexuális életüket. Ennek a társadalomra is jótékony hatása lenne.

Vannak, amikor a konzervatív társadalmi ügyek mellett olyanok állnak ki, időnként példamutatóan bátran, akiknek az életstílusuk radikálisan eltér a keresztény mintától. Ilyen például a nyíltan homoszexuális Milo Yiannopoulos, akinek a tervezett budapesti meghívása körül nálunk is nagy vita alakult ki. Hogy látja, elfogadható az ilyen támogatás, vagy ez csak megosztást hoz a hagyományos konzervatív táborban?

– Érdekes dilemma, mert a szólásszabadság mellett gyakran olyanok állnak ki, akikkel nagyon sok más kérdésben viszont egyáltalán nem értünk egyet. Mi keresztény meggyőződésből állunk ki az emberi élet védelme, a családok és a vallásszabadság mellett. Lehet együttműködni egy adott területen, például a szólásszabadság védelmében olyanokkal, akikkel nem értünk egyet, de ennek van határa. A társadalom felé világos üzenetet kell adnunk arról, hogy mit jelent kereszténynek lenni. Nem zavarhatjuk össze az embereket. Ezért mi nem működünk együtt például Milóval, mert egyszerűen túl sok a különbség közöttünk. A kereszténységnek kell megerősödnie és bátornak lennie, azzal tudunk tartós eredményt elérni.

Közreműködött: Martin Melisko

NÉVJEGY

A Vallásszabadság Központ (Center for Religious Liberty) igazgatója, amely a Családkutató Tanács (Family Research Council, FRC) kertein belül működik. Weber a vallásszabadság nemzetközi szakértője, több alkalommal vett részt az amerikai Kongresszus bizottságainak munkájában. Rendszeres előadója a Családok Világkongresszusa rendezvényeinek, 2017-ben Budapesten is felszólalt emberi jogi és keresztény kisebbségvédelmi témában. Gyakori vendége az amerikai televíziós és rádiós csatornák hírműsorainak. Korábban ügyvédként dolgozott, és a haditengerészetnél szolgált pilótaként.

Olvasson tovább: