Kereső toggle

Terroristák milliós lájktábora

Hódít az Iszlám Állam „brandje” az interneten

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az iszlamisták nem levágott fejekkel, hanem ártalmatlannak tűnő játékprogramokkal és oktató applikációkkal vonzzák be a fiatalokat, akiknek az egyre interaktívabbá váló alkalmazásokon keresztül cseppenként adagolják a szalafista dzsihadista tanokat – Daniel Cohen kiberbiztonsági és terrorszakértő válaszolt lapunk kérdéseire.

 

Hogyan terjed a terrorizmus a világhálón? Az utóbbi időben sokat hallhattunk a „magányos farkas merénylőkről”, különösen mióta az Iszlám Állam virtuális kiképzőfelületei megjelentek. Más terrorcsoportok is terjeszkednek online?

– Bár sokan ezt hiszik, nem az Iszlám Állam volt az első terrorszervezet, amelyik használta az internetet. A korábbi próbálkozások, például az al-Kaida részéről, elsősorban a terroristák egymás közötti kommunikációjának titkosítását és anonimizálását célozták. Ezenkívül már ők is terjesztették propagandájukat a virtuális térben (például az Inspire magazinnal), ám ez semmi az Iszlám Állam módszereihez képest, amelyek mindmáig gyilkos inspirációul szolgálnak más terrorcsoportok számára is. Míg az al-Kaida célzott közönséghez: odaszánt, harcra kész muszlimokhoz szólt, addig az Iszlám Állam lényegében bárki hozzájárulását örömmel fogadja a „szent háborúhoz”. Szóvivőjük már 2015 júliusában magányos terrorakciókra, úgynevezett magányos farkas merényletekre szólított fel, ami katalizálta a terrorizmust Európában is.

Az Iszlám Államnak pragmatizmusa révén sikerült egy olyan rajongói tábort kialakítania, amelynek tagjai általában nem rendelkeznek a kellő lehetőségekkel vagy motivációval ahhoz, hogy Szíriába emigráljanak, ám szimpatizálnak a szervezet ádáz elveivel. Ők főként munkával (még) nem rendelkező, internetfüggő 17–21 évesek. Sok palesztin is így nyert inspirációt az Izrael-ellenes merényletekhez. A globális Iszlám Állam jelenség teljesen heterogén, „magányos farkasként” akár kiábrándult ateisták és életunt drogfüggők is csatlakozhatnak hozzájuk.

A terrorállam virtuális eszközökkel, például videókkal, Twitter-üzenetekkel és alkalmazásokkal küzd az online világ és média minél nagyobb figyelméért, hashtagekkel játszva toboroz. Pszichológiai hadviselést is végez: kiberbetyárjainak már az al-Kaida oldalára is sikerült betörniük, a Twitter-logó helyére saját emblémájukat biggyesztve, hogy a meghökkent közönséget saját platformjukra tereljék, és egy ízben az amerikai haderő Központi Parancsnokságának Facebook-oldalára is kitűzték az iszlamista lobogót. Komoly károkat okozó kibertámadások kivitelezésére szerencsére egyelőre nincs kapacitásuk, vagyis nem úgy kell elképzelni őket, mint a Die Hard 4.0 hackerterroristáit, akik egy gombnyomással egész városokat fosztanak meg az energiaellátástól. Az információs rendszereket és az igazán érzékeny központi processzorokat nem érik el.

A terroristák az egymás közötti online kommunikációt hogyan tartják rejtve? A hatóságok milyen eszközökkel tudják nyakon csípni őket?

– Ezek a csoportok rendkívül zárt, kódolt csatornákon keresztül kommunikálnak, amihez sokszor elég nekik az olyan népszerű alkalmazások nyújtotta virtuális közeg, mint a WhatsApp vagy a Telegram, esetleg a pármásodperces üzeneteiről híres Snapchat. Elsőre ijesztőnek hangozhat, hogy amikor a feleségemnek írok, iszlamisták ugyanezen üzenetküldő applikációban terrortámadást szervezhetnek. A milliárdos techcégeknek ez nagy ütőkártya az állami szervekkel szemben vívott személyiségi jogok kontra nemzetbiztonság küzdelemben. Ugyanakkor a hackertámadások elkezdték őket is kikezdeni, és egyre több civil követeli tőlük, hogy vegyék ki a részüket a terrorellenes küzdelemből.

A terroristák gyakran látogatott virtuális színtere a Tor, az illegális, úgynevezett „mély internet” egyik bugyra, ahol az IP-címük rejtve marad, és az általuk meghívott résztvevőkkel zárt csoportbeszélgetéseket folytathatnak. A toborzás általában nyilvános platformokon kezdődik, később terelődik a kódolt online terek felé. A hatóságok kitartó szerepjátékkal kivívhatják ugyan a dzsihadista aspiránsokat toborzók bizalmát, és bejuthatnak ilyen felületekre, ám ez mára rendkívül nehézzé vált. Friss példa, hogy egy ISIS-szimpatizáns holland férfi végül kormánya mellé állva hamis virtuális identitást, úgynevezett avatart öltött magára, hogy dzsihadisták közé szivárogjon. A barcelonai merénylet szervezkedésébe csöppent, ám kárára épp egy spanyol ügynök előtt kezdte bizonygatni „hitelességét”, így a hatóságok őt „érték tetten”. Alig bírta kimosdatni magát, ami nem csoda, hiszen ebben a világban terrorista, beszervező és terrorelhárító egyaránt avatarok mögül tevékenykedik. Avatart bárki nyithat, elég egy kitalált Facebook-profil. Persze a hitelességhez nem elég egy előző nap kreált fiók két ismerőssel; tudatosan fel kell építeni a profilt. Avatarok használatával védhető az emberek személyes profilja, bár sokan az utóbbin keresztül is álarcot viselnek… 

Tegyük fel, hogy sikerül az Iszlám Államra megsemmisítő vereséget mérnünk a harcmezőn – vajon a terrorszervezet a virtuális térben ezután is tovább él majd?

– Már az előbbi feltételezés is ambiciózus, hiszen – bár sikerült meggyengíteni – az Iszlám Állam továbbra is létezik. Ám a legnagyobb probléma valóban az, hogy amíg az amerikaiak ezer harcost lebombáznak Szíriában, másik ezer köteleződik el a szervezethez az interneten keresztül. Persze nem mindegyik tud kivándorolni, de a szellemiség tovább él. Fizikai célpontokat is sokszor nehéz megsemmisíteni, egy ideát, a szalafista dzsihadista ideológiát szinte lehetetlen. Van egy kísérlet az EU-ban, ami az IÁ narratíváját annak eszközeivel kívánja megtorpedózni, például videókon és a közösségi médián keresztül győzködve az embereket, de ennek a hatásossága meg sem közelíti az iszlamisták módszereit. Helyi közösségeket is megkörnyékeztek, és imámokat próbáltak rávenni arra, hogy szólaljanak fel az Iszlám Állammal szemben – elenyésző sikerrel. A muszlim tanítók ugyanis nem akarnak nyugati kormányok kollaboránsainak tűnni, mert félnek a radikálisok bosszújától. A leghatásosabb szerintem az, ha a kormányok a magánvállalatok bevonásával küzdenek a terrorizmus ellen, mint Amerikában és Izraelben.

Mekkorára becsüli az ISIS-szimpatizánsok internetes táborát?

– Nagyjából háromszázezer IÁ-szimpatizáns Twitter-fiókról tudunk, úgyhogy reális, hogy valójában milliókhoz ér el a kezük. 2014-ben jött ki a terrorszervezet első applikációja, amely rövidesen a Google Play Áruház TOP10-e közé került. Az ISIS ma a fiatal generációt célozza, akiket nem levágott fejekkel csalogat magához, hanem számukra vonzó játékokkal és oktató applikációkkal. Ezek elsőre teljesen ártalmatlanoknak tűnnek, majd egyre interaktívabbakká válnak, és ily módon cseppenként tudják beadagolni nekik a szalafista dzsihadista tanokat.

Ha csak a kiberhadviselés mikéntjét vizsgáljuk, hol áll az Iszlám Állam mondjuk az orosz hackercsoportokhoz képest?

– Mindenki próbálja megérteni az orosz hackerek módszereit, mert a világon egyedülálló, ahogy a kibertérben machinálnak. Ők azon kevesek közé tartoznak, akik elérnek a központi processzorokig is, ami „a kiberhadviselés atombombája”. Ilyen módszerekkel akár háborúkat is ki lehetne robbantani… Mindenesetre a nyugati szervek számára az áldozatait közvetlenül szedő fizikai terror elleni küzdelem a prioritás, nem mennek a választásaikat feltehetőleg befolyásoló hackerek után. Szerencsére a terrorszervezetek sem érnek fel az oroszok szintjéhez, bár kétségkívül próbálkoznak. Például a Hezbollah izraeli arabokat rekrutál, és újabban kémkedési célú kibertámadásokkal ment neki Izraelnek.

Tény továbbá, hogy az Iszlám Állam az interneten is „nagy brand”: a Charlie Hebdo elleni támadás után feltehetőleg az orosz hackercsoport, a Fancy Bear volt az, amely a francia TV5MONDE televízió Facebook-oldalára betört, és fekete hátterű Je suISIS (szójátékkal kifejezve: „Én vagyok az Iszlám Állam”) felirattal riogatta a népet. Gyakran piti kiberbűnözők is az Iszlám Állam emblémája mögé bújva blokkolják valaki komputerét, ugyanis az IÁ- zászló önmagában is elég elrettentő ahhoz, hogy rögtön kinyíljon a megzsarolt áldozat erszénye…

Mi módon védekezhet mindezek ellen egy átlagember?

– Például úgy, hogy nem pakolja ki minden adatát az internetre, vagy azáltal, hogy odafigyel, hol fizet bankkártyával.  A legnagyobb kihívás ma, hogy már szinte mindenünk digitalizált: nemcsak a számítógépünk és a telefonunk, hanem a karóránk, az otthonunk, sőt a gyermekeink játékai is… Egy Bluetooth-szal működő, beszélő játékbaba is könnyen lehallgatási eszközzé válhat, ahogy az Németországban meg is történt a My Friend Cayla babákkal az év elején. Igazából akár egy troll is szólhat a gyermekekhez egy ilyen meghackelt babán keresztül… S míg a játék 30 dollárba kerül, a levédése csillagászati összegekbe, így a legkönnyebb elejét venni az egésznek, és nem is vásárolni ilyen holmikat.

Olvasson tovább: