Kereső toggle

Belső menekültek - Új antiszemita hullám Európában

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A 2000-es évek óta drámai mértékben erősödik az antiszemitizmus Európában. A kontinensen élő zsidóságot most elsősorban nem a tradicionális szélsőjobboldali csoportok, hanem az Izrael-ellenes baloldaliak, valamint a nagy tömegekben betelepült muszlimok részéről érik fenyegetések.

Több mint 70 évvel a holokauszt után újra súlyosbodik az antiszemitizmus problémája Európában. Egyes vélemények szerint olyan verbális és fizikai támadások fordulnak elő, amelyekről sokan nem gondolták volna, hogy a 2. világháború után újra megjelennek a kontinensen. Az 1930-as évekhez képest azonban lényeges különbség, hogy Nyugat-Európában nem a hagyományos szélsőjobboldali pártok jelentik a legnagyobb fenyegetést a zsidóságra nézve. A kontinensen élő zsidók helyzete főleg a muszlim bevándorlók miatt változott meg, akik közül sokan zsidógyűlölő kultúrából érkeztek. Emellett baloldali körökre lett jellemző az antiszemitizmus, amelyek a népes muszlim tábor szavazatait igyekeznek megszerezni. A baloldaliak antiszemitizmusa leginkább Izrael-ellenességben nyilvánul meg, amiről előszeretettel hangoztatják, hogy nem antiszemitizmus, „csak” a zsidó államot bírálják.

A muszlim bevándorlóktól érkező fenyegetést az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének (FRA) a felmérése is alátámasztja, amelyet 2012-ben az antiszemitizmusról készített. A kutatásból kiderül, hogy a válaszadók nagy része ellen szélsőséges iszlamista nézeteket vallók követtek el antiszemita támadásokat. Franciaországban ez az arány 53, Svédországban 51, Nagy-Britanniában 36, Németországban pedig 34 százalék volt. Ehhez képest sokkal kevesebben voltak azok, akiket szélsőjobboldaliak részéről ért atrocitás – Franciaországban például csak 4, Svédországban 5, Nagy-Britanniában 7, Németországban pedig 11 százalék volt az arányuk. A felmérésből az is egyértelmű, hogy a zsidógyűlölet mára inkább baloldali jelenséggé vált, főleg Nyugat-Európában. A megkérdezettek szerint Franciaországban az antiszemita incidensek 18, Svédországban 25, Nagy-Britanniában 14, Németországban pedig 9 százaléka baloldaliak számlájára írható.

Egyes szakértők úgy vélik, ha a jelenlegi tendencia folytatódik, fennáll a veszélye annak, hogy egyes kisebb zsidó közösségek, amelyek közül némelyek több mint 2000 éve léteznek az adott helyen, teljesen eltűnnek. Több országban a zsidók már az utcára lépve szembesülnek a muszlim bevándorlóktól jövő gyűlölettel. A svédországi Malmőt, amelyet a legellenségesebb, legantiszemitább városnak tartanak Európában, több zsidó is kerüli. Amikor közülük néhányan felhozták a problémát a város polgármesterének, ő csak annyit javasolt nekik, hogy ne viseljék a zsidó fejfedőt, ne mutassák ki zsidó hitüket, valamint azt, hogy bármi közük lenne Izraelhez. Nem jobb a helyzet Hollandiában sem, ahol a marokkói bevándorlók olyan arab nyelvű tévéműsorokat néznek, amelyekben a zsidók és Izrael ellen uszítják őket.

Franciaországban 2006 óta 14 zsidót gyilkoltak meg antiszemita muszlimok. Mégis, akik nyilvánosan muszlim antiszemitizmusról beszélnek, könnyen bajba kerülhetnek. Így járt 2017 februárjában például Georges Bensoussan is, aki egy rádióvitában megemlítette, hogy mennyire elterjedt az antiszemitizmus a francia muszlim családokban. A tudóst „faji gyűlöletkeltésre való felbujtás” vádjával beperelték. Pedig a muszlim családokban tapasztalható gyűlöletkultúráról Abdelghani Merah is őszintén beszélt egy dokumentumfilmben. Ő annak a Mohamed Merah-nak a testvére, aki hét embert, köztük zsidó gyerekeket ölt meg 2012-ben Franciaországban. Abdelghani Merah azt mesélte, hogy családjában arra tanították, hogy az arabok úgy születtek, hogy gyűlöljék a zsidókat.

A Franciaországban élő zsidók az antiszemitizmus sokféle formáját tapasztalják. 2016-ban a Zsidó Közösség Védelmi Hivatala szerint 335 antiszemita támadás történt az országban. A rasszista bűncselekmények egyharmadát zsidók ellen követték el tavaly. Ez azért is aggasztó, mert a zsidóság a lakosság kevesebb mint 1 százalékát teszi ki. És a helyzet valószínűleg ennél sokkal súlyosabb lenne, ha a rendőrség és a katonaság nem védené nagy erőkkel a zsidó iskolákat, intézményeket és zsinagógákat.

Általános veszély

A zsidók azonban nemcsak a zsinagógáikban, iskoláikban vannak veszélyben, hanem otthonaikban is. Seine-Saint-Denis nevű régióban például egy zsidó családot a saját otthonában ejtettek túszul. Megverték és kirabolták őket. A Párizs körzetéhez tartozó Belleville-ben egy nyugdíjas zsidó tanár orvost megvertek, majd erkélyéről ledobtak. A támadást nem élte túl. Gyilkosa egy muszlim szomszéd volt, aki „Allahu Akbar”-t kiabált, miközben rátámadt a hölgyre. Egy zsidó testvérpárt pedig az utcán fűrésszel fenyegettek meg férfiak, akik azt kiabálták, hogy „piszkos zsidók, meg fogtok halni”. Egy Noisy-le-Grand-ban élő férfi pedig arról számolt be, hogy postaládájában egy töltényt és egy olyan cetlit talált, amelyre az volt írva, hogy „Allahu Akbar”. Másnap egy Kalasnyikov tölténye volt a ládában, azzal a felirattal, hogy „mindannyian meg fogtok halni”.

Egy ősszel készült felmérés alapján a francia zsidók 60 százaléka tart attól, hogy származása miatt fizikai támadás érheti az utcán. A fenyegetettség miatt egyre többen hagyják el Franciaországot. Sokan Izraelbe mennek; 2012 és 2014 között közel 20 ezer francia zsidó költözött oda, 2015-ben 7900-an alijáztak, tavaly pedig 5000 zsidó döntött úgy, hogy bevándorol az őshazába. Ennél nagyobb mértéket ölt az országon belüli áttelepülés, amiről nem sokat hallani. A zsidók elköltöznek azokból a városrészekből, ahol muszlimok tömegei élnek, hogy biztonságosabb helyeket keressenek maguknak. Valójában belső menekültek lettek.

Becslések szerint a francia fővárosban élő 350 ezer zsidó közül mintegy 60 ezren váltottak lakóhelyet az elmúlt évtizedben. Többségük egyértelműen a biztonsági helyzetük rosszabbodása miatt költözött. Párizsban már láthatóak a drámai következmények: külvárosokban történelmi zsidó közösségek tűnnek el, zsinagógák zárnak be. Sokan gazdagabb negyedekbe költöznek, amelyek elszeparáltabbak és biztonságosabbak. Egyre több zsidó gyermeket vesznek ki az állami iskolákból is, hogy inkább magániskolába járassák őket, amelyeket védettebbnek tartanak.

Nyugaton a helyzet…

Johannes Due Enstad, az Oslói Egyetem munkatársa hét országban: Franciaországban, Nagy-Britanniában, Németországban, Svédországban, Norvégiában, Dániában és Oroszországban vizsgálta az antiszemita incidenseket 2005 és 2015 között. A nyáron közzétett tanulmánya is azt támasztja alá, hogy Nyugat-Európában jelentősen romlott a helyzet a zsidók számára. A vizsgált időszakban Franciaországban történt a legtöbb antiszemita támadás, ezt követte Nagy-Britannia, Németország és Svédország. A tanulmány arról is említést tesz, hogy a svéd, illetve a francia zsidók tartanak leginkább támadástól, ezért közterületen kerülnek minden olyan viseletet, amelyből kiderülne a származásuk. Sokan zsidó helyszíneket és rendezvényeket sem látogatnak, mert nem érzik biztonságban magukat.

Enstad tanulmánya nyugati országok mellett Oroszországgal foglalkozott röviden. Oroszország azért számít különleges helynek, mert nagy létszámú zsidó közösséggel rendelkezik, és ehhez viszonyítva nagyon kevés az antiszemita támadás. 2005 és 2015 között 33 incidenst regisztráltak, amelyek leginkább szélsőjobboldaliak számlájára írhatóak. Egyesek szerint elképzelhető, hogy vannak esetek, amelyek nem kerültek nyilvántartásba, mert nem jelentették őket, de helyi zsidók állítják, hogy antiszemitizmussal összefüggésbe hozható erőszak sokkal ritkábban fordul elő Oroszországban, mint nyugat-európai országokban. Arról sem található beszámoló, hogy közterületeken az orosz zsidóknak titkolniuk kellene származásukat. Sőt, állítólag a moszkvai fiatalok között kifejezetten „divatosnak” számít zsidónak lenni. Enstad írásában kiemeli, hogy Oroszországban népes muszlim közösség is található, éppen ezért arra a következtetésre jut tévesen, hogy az antiszemita incidensek aránya nem hozható egyértelműen összefüggésbe a muszlim lakosokkal. Azonban Oroszország esetében lényeges különbség Nyugat-Európához képest, hogy a zsidó és a muszlim közösségeket óriási földrajzi távolság választja el egymástól: a legtöbb muszlim az eurázsiai-kaukázusi térségben található, míg a zsidók főként Moszkvában és Szentpéterváron élnek.

Ami Kelet-Európát illeti, leginkább szélsőjobboldali csoportok, pártok részéről érik fenyegetések a zsidókat. A térségben általában nem fizikai, hanem verbális erőszakban nyilvánul meg az antiszemitizmus. Ugyanakkor tavaly év végén az Európai Zsidó Szövetség közzétett egy felmérést, amelyben nyugat-, illetve kelet-európai zsidó közösségek értékelték, mennyire erősödött az antiszemitizmus a környezetükben. 19 százalékuk – főleg nyugati országok közösségei, például Franciaországban, Svájcban, Belgiumban, Németországban, Hollandiában és Észak-Írországban – arról számoltak be, hogy nagyobb lett a fenyegetettség. 9,5 százalékuk, amelyek főleg kelet-európai országokban találhatóak, viszont azt állította, hogy az elmúlt egy évben kevesebb antiszemita incidenst tapasztalt.

Olvasson tovább: