Kereső toggle

Brüsszeltől Jeruzsálem

V4-modell az Unió és Izrael kapcsolatában?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A történelemben először mondhat izraeli miniszterelnök hivatalos beszédet Brüsszelben. Benjamin Netanjahu várhatóan decemberben szólal fel az EU 28 külügyminisztere előtt, miután a soros elnökséget betöltő Litvánia felkérte erre. A meghívás nem jelent automatikusan enyhülést, sőt Brüsszelben sokan azt szeretnék, ha nem is kerülne sor az izraeli miniszterelnök útjára.

Frederica Mogherini a Jerusalem Post kérdésére nem erősítette meg a Netanjahu-látogatást mondván, a program még képlékeny. Sokatmondó, hogy a kétoldalú kapcsolatok fenntartására elvileg az EU–Izraeli Társulási Tanács szolgál, ám ez a testület 2012 óta egyetlen ülést sem tartott.

Annak ellenére, hogy az uniós diplomaták gyakran látogatnak Izraelbe, az izraeli vezetők – akik amúgy szintén rendszeresen járnak Európában – eddig szinte teljesen elkerülték Brüsszelt. Utoljára Simon Peresz járt 1995-ben külügyminiszterként (és ügyvezető miniszterelnökként) az EU központjában, de beszédet ő sem mondott az Unió képviselői előtt. Az izraeli külügyi szóvivő szerint azonban a decemberre tervezett esemény kimozdíthatja a holtpontról Brüsszel és Jeruzsálem viszonyát.

A kapcsolatokról sokat elárul, hogy idei európai útjai során Netanjahu – a rövid párizsi bemutatkozó látogatáson kívül – Budapesten és Londonban járt, két olyan fővárosban, ahol kifejezetten barátságos fogadtatásra számíthatott. A jövőre 70. évfordulóját ünneplő Izrael számára mindkét helyszín szimbolikus is volt. Netanjahu kifejezte tiszteletét a modern Izrael európai gyökerei iránt: Budapesten, Herzl Tivadar szülővárosában és Londonban, a 100 évvel ezelőtti Balfour-nyilakozat kiadásának helyszínén. Budapesten egy látványosan bekapcsolva felejtett mikrofonba azt is elmondta Netanjahu, hogy szerinte „őrültség Európa részéről, hogy az egyetlen társulás a világon, amely politikai feltételekhez köti az Izraellel fennálló viszonyát”.

A szimbólumokon túl azonban Nagy-Britannia már csak kívülről tud segíteni, Magyarország és a V4-ek támogatása pedig a Netanjahu számára most legfontosabb ügyben – ez az iráni atommegállapodás felmondása vagy legalábbis újratárgyalása – nem hozhat áttörést. A 2015-ben megkötött, 10 évre szóló nukleáris egyezményt Donald Trump többször „katasztrofálisan rossz” alkunak minősítette, az alkuhoz azonban a többi aláíró (Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Kína és Oroszország) ragaszkodik.

Új helyzetet jelent azonban, hogy az izraeli miniszterelnök most az amerikai elnök mellett maga mögött tudhatja az új szaúdi vezetés támogatását is. Mint az elmúlt hetekben több cikkünkben bemutattuk, Szaúd-Arábia eltökélt abban, hogy visszaszorítja Irán terjeszkedését a Közel-Keleten. Ennek a stratégiának része az is, hogy Mohamed bin Szalman koronaherceg (akinek a hírek szerint apja hamarosan hivatalosan is átadja a hatalmat) szeretné az atomalku miatt dollár százmilliárdokhoz jutó Iránt kiszorítani az európai piacról. Ennek jele például az 500 milliárd eurós szaúdi projekt – egy új kereskedelmi központ felépítése a sivatagban –, amelynek a vezetésére a németországi Siemens cég volt vezérigazgatóját kérték fel.

Kérdés, hogy washingtoni és rijádi támogatással a háta mögött Netanjahu ki tudja-e mozdítani az Izrael vonatkozásában továbbra is az Obama-érában ragadt uniós vezetőket. Mert miközben Trump rugalmasnak mutatkozik az izraeli–palesztin viszonyban, és nem tekinti például tárgyalási előfeltételnek az izraeli településeken zajló építkezések leállítását, az európai vezetők továbbra is élesen bírálják a Nyugati parton (izraeli meghatározás szerint ez Júdeát, Szamáriát és Jeruzsálemet jelenti) zajló fejlesztéseket. Ez azonban egyre kevésbé zavarja az izraeli politikusokat: Netanjahu 800 millió sékeles útfejlesztést ígért október végén a telepes vezetőknek, Zeev Elkin Jeruzsálem-ügyi miniszter pedig a napokban már nyíltan beszélt arról, hogy Izraelnek „fel kell készülnie egymillió új zsidó telepes elhelyezésére a Nyugati parton”. Egy ilyen kijelentés az Obama-korszakban világbotrányt kavart volna, most azonban még a bírálók is realitásként foglalkoznak a nyugati parti és jeruzsálemi izraeli fejlesztésekkel.

A hivatalos európai uniós álláspont szerint Izraelnek vissza kellene vonulnia az 1967-es tűzszüneti vonalak mögé, amelyeket Brüsszel rendszeresen határoknak nevez. Ha most eltekintünk attól, milyen alapon kellene átadnia Izraelnek történelmi múltjának szinte összes helyszínét, a jeruzsálemi Dávid Városától kezdve Hebronig, az unió követelése akkor is abszurd, hiszen a ‘67-es, hatnapos háború során került Izrael fennhatósága alá

a Golán-fennsík is. Vajon mit gondolnak Brüsszelben, kinek kellene visszaadni a Golánt? Basár el-Aszadnak, mint Szíria – az EU által már el nem ismert – elnökének? A Szíria jelentős részét befolyásoló, és közben Izrael elpusztítását ígérő Iránnak és az általa irányított Hezbollahnak? Vagy a Szíriát az Iszlám Állam rémuralma alól felszabadító Oroszországnak, esetleg a függetlenségüket bejelentő, de államot nem alkotó kurdoknak? Természetesen bármelyik megoldás képtelenség lenne, de éppen ezért tarthatatlan Brüsszel merevsége Izraellel kapcsolatban, csakúgy, mint a Nyugat-Európában sok támogatóval rendelkező BDS-bojkott mozgalom is. Netanjahu most mindenesetre megpróbálja meggyőzni az uniós vezetőket arról, hogy maguknak is kárt okoznak, ha nem követik a V4-országok látványos nyitását Izrael felé.

IPDF Budapesten

„Törés van. Míg Európa nyugati felében a tolerancia és a multikulturalizmus mindent elsöpör, mindemellett az látszik, hogy Izrael, Magyarország és a V4-ek összekapcsolódnak – ez az összefogás arra szolgál, hogy képesek legyünk felrázni Európát ” – így nyitotta meg Barthel-Rúzsa Zsolt a Századvég Alapítvány elnöke az Israel Public Diplomacy Forum kerekasztal beszélgetését. Ennek az összefogásnak a jele volt már Benjamin Netanjahu nyári látogatása és találkozója a V4-ekkel, és ezt a kooperációt erősítette az Israel Public Diplomacy Forum (IPDF) is. Szó volt a V4-ek és Izrael közötti szövetségről, a terrorizmus elleni harcról Izraelben és Európában, valamint az Egyesült Államok és Oroszország közel-keleti politikájáról, a diaszpóra szerepéről és a titoktartásról a digitális terrorizmus korában. Az IPDF egy diplomáciai fórum és oktatási szervezet. Célja helyreállítani azokat a  hiányosságokat, amiket a média tévesen reprezentál a Közel-Keletről és Izraelről. (Magosi Orsolya)

Olvasson tovább: