Kereső toggle

A Visegrádi Négyek Európa „értő fülei”

Közép-Európa lehet a híd Izrael és Európa között

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Valójában egyik arab államnak sem érdeke egy palesztin állam létrejötte, ugyanis az, a Hamaszon keresztül, beeresztené Iránt a „hátsó kertbe” – Eytan Gilboa politikai kommunikáció professzorral beszélgettünk.

 

Az Európai Unió és Izrael kapcsolata régóta viharosan alakul; az EU tagországai a nemzetközi intézményekben inkább az arab érdekek mentén szavaznak. Hogy látja, várható-e közeledés a felek között?

– Való igaz, hogy az Európai Unió közreműködésével a béketárgyalásokban egyelőre nem volt sok köszönet. Ahelyett, hogy pártatlanul a kölcsönösen előnyös békét képviselnék, állást foglalnak olyan ügyekben, mint például a telepeskérdés. Az EU voltaképp az egész problémát innen gyökerezteti, pedig szerintem a telepek ügye a békekötés szempontjából negyed- vagy ötödleges szempont. Európa a palesztin–izraeli konfliktust egyszerű területvitának értékeli, és azt hiszi, hogy ha Izrael kivonulna a Nyugati partról, és megalakulna a palesztin állam, az véget vetne a konfliktusnak. Ennek a feltételezésnek persze semmi reális alapja sincs; hiszen tekintsük csak Izrael kivonulását Gázából, az általam „Hamasz-kísérletnek” hívott esetet. A palesztinok, élükön a Hamasszal, demonstrálták, hogy (jelenleg legalábbis) képtelenek Izraellel békében élni. A „Közel-Kelet Szingapúrja” helyett egy militáns teokráciát hoztak létre, és a hozzájuk befolyó több százmillió dollárt utak és kórházak helyett bombákra és terroralagutak építésére költötték. Mi garantálja, hogy nem ugyanez történne a Nyugati parton is? Aki békét vár Izrael kivonulásától, az nincs tisztában a történelmi tényekkel. Ám a legfőbb probléma az Európai Unióval mégis az, hogy meg sem hallgatja Izraelt. Nem csupán abszurd módon gondolkodik a palesztin–izraeli konfliktusról, hanem ellene áll minden történelmi és stratégiai ténynek és az övétől különböző nézetnek. Közönség hiányában pedig igen nehéz meggyőzőnek lenni… Izrael ezért is kezdett el Közép-Európa felé közeledni, ahol viszont értő fülekre lelt.

Közép-Európa hatékony szövetségese lehetne Izraelnek? A V4-országok eddig nem álltak ki túl karakán módon Izrael mellett a nemzetközi fórumokon. Miből gondolja, hogy ha mégis elkötelezik magukat a zsidó állam mellett, képesek lesznek meggyőzni az európai vezetőket? Nem lehet, hogy inkább ezzel is csak mélyülni fog a szakadék Nyugat- és Közép-Európa között?

– A szakadék már jelen van több ügyben, például a bevándorlás vagy a terrorizmus kezelése tekintetében, nem hinném, hogy az Izrael melletti kiállás rontana a közép-európai országok helyzetén, sőt... Az Izraellel való együttműködés pont hogy erősítheti a V4-eket az európai közösségen belül, és egységesíthetné az olykor belső ellentétekkel küzdő szövetséget is. Németország és Franciaország eddigi dominanciája az EU-ban nem volt egészséges, és úgy látom, a legtöbb tagország örömmel látna egy kiegyensúlyozottabb hatalommegosztást. Izrael számára a visegrádi országok lehetnének a kulcs Nyugat-Európához is, amely egyelőre elveszett régió Izrael számára. Talán Közép-Európa és a jelenleg konzervatív vezetésű Egyesült Államok együttesen, két oldalról képesek lennének kellő nyomást gyakorolni a nyugat-európai országokra, hogy azok felismerjék a tévedésüket.

Mit gondol az amerikai–izraeli kapcsolatokról? Az Obama-éra alatt vágni lehetett a feszültséget a hagyományosan szövetséges felek között, ehhez képest Trump kormányzata nagyságrendi javulást hozott. Már nem várják el a telepesmozgalom befagyasztását, azonban annak visszametszését igen, és olyan hangokat is hallani, hogy véget értek a Trump Amerikája és Izrael közötti „mézeshetek”, mi több, az amerikai vezetés mostanra Izraelt a béke egyik fő akadályának látja…

– Az amerikai–izraeli kapcsolatok sokat fejlődtek az elmúlt évben. Izrael és az Egyesült Államok egyetértenek abban, hogy a Közel-Kelet első számú problémája Irán, amelyet mindenképp fel kell tartóztatni. A legfőbb gikszer Amerika részéről, hogy az Iszlám Állam ellen folytatott küzdelmen túl próbál kimaradni a szíriai folyamatokból. Ez egy tipikus és elég sajnálatos amerikai hozzáállás, amiről a második világháború után magukra maradt közép-európai országok is tudnának mesélni. Most Szíriát hagyják ott, ahol egy igen veszélyes síita együttműködés, egy síita félhold épül ki Irán, Szíria, a libanoni Hezbollah és az iraki síita erők közt. Ez a síita szövetség beavatkozott már a jemeni és líbiai polgárháborúban is, mégis úgy tűnik, hogy jelenleg Szíriát vették célba. Ennek a Trump-adminisztráció sajnos nincs tudatában. Súlyos fiaskó volt a részükről az is, hogy nem álltak be a kurd függetlenségi törekvések, például az iraki kurdok népszavazása mögé sem, holott egy független Kurdisztán falat képezhetne Irán terjeszkedésével szemben.

Az izraeli–palesztin békefolyamat tekintetében pedig azt látni, hogy Trump (is) erre tette fel elnöksége sikerét. Sajnos ő is elsősorban területi vitát lát a konfliktus mögött. Várhatóan elő fog rukkolni saját béketervével, amit a palesztinok vissza fognak utasítani, hiszen eddig egy területmegosztási tervet sem fogadtak el. Amikor kétállami megoldást követelnek, nem teszik hozzá, hogy ezek közül egyiket sem a zsidóknak szánnák… Látszik, hogy Trump a telepek építését visszább szorítaná, minimum a nagyobb blokkok területére, például Jeruzsálem környékére. Habár nem ez a perdöntő, Netanjahu valószínűleg figyelembe fogja venni a külpolitikai nyomást, és csak az izraeliek által sűrűn lakott gócpontokon fogja támogatni a további építkezést, amelyekhez akármilyen béketerv esetén ragaszkodni fog.

Mennyire tartja szerencsésnek Szaúd-Arábia közvetítő szerepét, illetve hogyan értékeli Jared Kushner fellépését a békefolyamatban?

– Jared Kushner igyekszik, de nem sok tapasztalata van a diplomáciai tárgyalások terén, márpedig egy békeegyezmény megkötéséhez nem ugyanarra van szükség, mint egy gazdasági megállapodáséhoz. Úgy látom, a Trump-adminisztráció célja Szaúd-Arábia és akár más arab országok, például Egyiptom és Jordánia bevonásával, hogy közvetetten nyomást gyakoroljanak a palesztin félre. Ez a koalíció már most is működik Iránnal szemben, és talán felhasználható lesz az izraeli–palesztin tárgyalásoknál is. Korábban Katarra helyeztek nyomást, hogy hagyjon fel a Hamasz tevékenységének pénzelésével Gázában, ami működött. Itt viszont nem valaminek a beszüntetését kellene elérniük, hanem a tárgyalások beindítását, ami nyilván körülményesebb. A kilátások nem túl fényesek, kiváltképp, hogy most is minden azon múlik, hogy a palesztinok álláspontját sikerül-e megváltoztatni.

Irán térnyerése és a síita félhold kiépülése milyen módon befolyásolhatja a béketárgyalásokat?

– Irán számára egyáltalán nem kívánatosak ezek a tárgyalások, és a Hamaszon, a Hezbollahon és az Iszlám Dzsihádon keresztül igyekszik is megtorpedózni azokat. Az Izrael és a nagy szunnita arab országok között kirajzolódó szövetség számára a legnagyobb fenyegetést Irán jelenti, és különös gellert ad az egésznek, hogy ily módon az arab országoknak a palesztin állam létrehozása egyáltalán nem érdeke. Voltaképp sosem volt az. Állítják, hogy fontosnak tartják, de igazából Irán feltartóztatását látják elsődlegesnek, nem az izraeli–palesztin béke kieszközölését. Ugyanis erős gyanú van arra, hogy ha Izrael kivonulna a Nyugati partról, ott egy iráni hadállás jönne létre a Hamasz elnöklésével, ami mind Izrael, mind Jordánia hátának tőrt szegezne.

Tehát a közvetítéssel megbízott arab hatalmak is igazából blokkolják a békefolyamatot, hogy elkerüljék Irán térnyerését a palesztin területeken?

– Így igaz. Jordánia kettős játszmát folytat. Hivatalosan békepárti szólamokat hangoztat, és felszólítja Izraelt, hogy tegyen lépéseket a palesztin állam megalakulásának irányába. Ám valójában egyáltalán nem akarja, hogy ez megtörténjen, mert fél, hogy a terület a Hamasz, közvetetten pedig Irán kezére kerülne. A többi arab országgal is hasonló a helyzet: hipokrita módon kiállnak a palesztin ügy mellett, ám a színfalak mögött annak ellenében munkálkodnak, és titokban bíznak benne, hogy nem fog érvényre jutni. Európa részéről elég naiv és ostoba dolog, hogy nem veszi észre az arab országok kommunikációjának kettősségét, és elhiszi, hogy mindenkinek érdekében áll egy palesztin állam létrehozása.

Arra nem is lát esélyt, hogy egy, a térségbeli szunnita hatalmakhoz húzó palesztin állam jöjjön létre?

– Habár a palesztinok szunniták, egyrészt hajlanak a síita csoportokkal való együttműködésre, például a Hezbollahhal, másrészt Irán nem csupán síita erőket támogat, hiszen a szunnita Iszlám Dzsihádot és Hamaszt is ők hozták létre. E tekintetben Irán roppant pragmatikus: ha valaki Izrael-ellenes politikát folytat, legyen akár szunnita, akár síita, a perzsa hatalom készséggel támogatja. Ilyen módon annak az esélye, hogy egy Szaúd-Arábiával és a szunnita arab országokkal kollaboráló palesztin állam jöjjön létre a Nyugati parton, csekély. Főleg amíg ott terpeszkedik a Hamasz és az Iszlám Dzsihád, akik Amerikát, Szaúd-Arábiát és Egyiptomot egyaránt szívből gyűlölik. Egyelőre nem látok olyan közel-keleti országot, amelyik hatékony békeközvetítő lehetne. Persze mindig jöhetnek meglepő fordulatok…

Olvasson tovább: