Kereső toggle

Ragadozók klubja – Mit üzen a Weinstein-botrány?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Fiatal színészpalánták ezrei látogatnak Hollywoodba, reménykedve, hogy megvalósíthatják álmaikat. A csillogó felszín mögött azonban egy kegyetlen és zárt világ várja őket.

A hollywoodi filmgyár közel százéves történetének legnagyobb botránya tört ki az elmúlt hetekben, amikor leleplezték Harvey Weinstein befolyásos producer elképesztő szexbotrányait. A színészvilág szinte egy emberként állt ki az érintett nők (és férfiak!) mellett, miközben az óriási sajtóvisszhang közepette az a néma csend a legfülsiketítőbb, ami a felfedetlen bűncselekmények sorát övezi.

Mindenki tudta

Harvey Weinstein neve talán az európai közönségnek nem sokat mond, de az amerikainak annál többet.

A szakmán belüli elismertségét mi sem jelzi jobban, mint hogy a Vocativ 2016-os felmérésén a félistenként tisztelt filmproducer a második helyen végzett azoknak a listáján, akiknek a mindenkori Oscar-díjak átvételekor a győztesek köszönetet mondtak. Weinsteint egyedül Steven Spielberg előzte meg, Isten csak a hatodik helyen végzett. A producert mindenki ismerte, több sikeres rendezőnek, színésznek és más szakembernek a pályáját is ő indította el, az általa alapított Miramax és a The Weinstein Company filmjeit összesen 341 Oscar-díjra jelölték, amiből 81-et meg is nyert.

Roscoe Arbuckle (2) 1921-ben megerőszakolta a fiatal Virginia Rappe-t (1). Shirley Temple (3) előtt az MGM producere mutogatta magát. Judy Garlandot (5) Louis B. Mayer producer (4) fogdosta éneklés közben.
Aztán több évnyi oknyomozás után a The New York Times és a The New Yorker egy sor áldozatot megszólaltatva kirobbantotta a botrányt. Az elbeszélések szerint Weinstein évtizedeken keresztül rendszeresen zaklatta azokat a színésznőket, akik valamilyen úton-módon kapcsolatba kerültek vele. A cikkek hatalmas lavinát indítottak el, túlzás nélkül tucatjával jelentkeztek színészek és színésznők – Angelina Jolie-tól kezdve Gwyneth Paltrow-ig –, elmesélve saját történetüket. Szép lassan kiderült, hogy szinte mindenki, aki ismerte a hollywoodi fejest, tudta, hogy valami nem stimmel Weinsteinnel. Volt, aki óva intett, volt, aki feljelentést tett és volt, aki még viccelődött is a fiatal lányokra vadászó producer kapcsán.

Kurt Cobain özvegye 2005-ben például a kamerák előtt figyelmeztette a hírnévre vágyó fiatal lányokat: „Ha Harvey Weinstein meghív egy privát partira a Four Seasonsbe, ne menj el!” Seth MacFarlane a 2013-as Oscar-jelölések kihirdetésénél viccelődött a legjobb női mellékszereplőkkel, hogy „gratulál nekik, mert már nem kell tettetniük, hogy vonzódnak” Harvey Weinsteinhez. A közönség hangos nevetéssel díjazta a poént, jelezve, hogy a jelenség köztudott volt. De említhetnénk Kate Winsletet, aki 2009-ben annak ellenére nem volt hajlandó a színpadon köszönetet mondani az aranyszobrocska átvételekor a producerének, hogy erre többször is nyomatékosan megkérték.

Százéves tradíció

Habár a kegyvesztett filmmogul nyilvános bocsánatkérő közleményében azzal magyarázkodott, hogy ő még a ’60-70-es években szocializálódott, amikor az ilyesfajta viselkedés a kultúra része volt, a szexuális visszaélések története jóval korábbra nyúlik vissza. Szomorú történet Hollywoodé, hiszen a feljegyzések szerint a Los Angelestől északra fekvő községet eredetileg keresztény központnak alapította egy kansasi házaspár. Az idő múlásával azonban mind a szórakoztatóipar, mind a közeli nagyváros kinőtte magát, így rövid időn belül bekebelezték az ígéretes kezdeményezést. Az első nagyobb botrány korabeli dokumentumok szerint 1921-ben robbant ki, amikor egy Roscoe Arbuckle nevezetű komikus egy vad partin úgy megerőszakolta a fiatal Virginia Rappét, hogy az belehalt sérüléseibe. A bíróság akkoriban még gyilkossággal is megvádolta a „daginak” becézett erőszaktevőt. Pár évtizeddel később újabb esetek történtek: Errol Flynn állítólag több ízben is megerőszakolta kiskorú áldozatait a ’40-es években, míg egy 12 éves színésznő előtt állítólag az MGM vezető producere mutogatta a nemi szervét.

A ’60-as évek környékéről is erednek ilyen rémtörténetek. Joan Collins brit színésznő például azt állította, hogy csak azért nem kapta meg a Kleopátra című film főszerepét, mert nem feküdt le a stúdió vezetőjével. Elmondása szerint kétszer is meghallgatták, azonban a végső döntés előtt felajánlották neki: vagy „kedveskedik” a producernek, vagy ugrott a lehetőség. A szerepet végül Elizabeth Taylor kapta. Az ’50-es évektől kezdve több stúdiónál a döntéseket a casting couch (szereposztó dívány) határozta meg: a Hollywoodba érkező fiatal lányokat rávették, hogy a karrierjük egyengetéséért cserébe nyújtsanak némi szexuális szolgáltatást.

Az Óz, a csodák csodája című film főszereplője, Judy Garland viszonylag „olcsón” megúszta, őt állítólag 16 és 20 éves kora között rendszeresen fogdosták az MGM különböző alkalmazottai és vezetői. A stúdió feje például rendszeresen megdicsérte éneklés közben, hogy mennyire szívből jönnek nála a hangok, miközben a melleit tapogatta. Hollywood első jelentősebb szexszimbóluma, Marilyn Monroe nemes egyszerűséggel egy túlzsúfolt bordélyházhoz hasonlította a Los Angeles-i filmvilágot.

Csontvázak a szekrényből

Sokan reménykedtek abban, hogy a ’60-70-es évek erőszakkultúrája után már csak elvétve fognak előfordulni hasonló esetek, de a Weinstein-ügy rávilágított arra, hogy a helyzet csak rosszabb lett. Megan Fox, Charlize Theron, Susan Sarandon, Helen Mirren – a végtelenségig lehetne sorolni azokat a művésznőket, akiket az elmúlt évtizedekben értek zaklatások. Mirren Lee színésznő is megerősítette, hogy az iparág vezetői valósággal vadásznak azokra a naiv lányokra, akik elkeseredetten keresik a hírnevet, csodálatot és pénzt.

A most elbukott filmmogul áldozatai is ebből a körből kerültek ki. Általában olyan fiatal tehetségeket szemelt ki magának, akik készek voltak szinte mindent megtenni azért, hogy karrierjük beinduljon. Nem egyszer a saját szállodai szobájába hívatta be „meghallgatásra” az áldozatait, ahol aztán fürdőköpenyben várta őket. Volt, hogy azt kérte tőlük, nézzék, amíg fürdik, másoktól azt kérte, hogy masszírozzák meg. Néhány esetben fogdosta és meg is erőszakolta a naiv és félénk lányokat, bár ez utóbbit a producer tagadja. Állítása szerint mindkét fél beleegyezett az együttlétekbe. Az esetek bizonyítását az is nehezíti, hogy a szexuális zaklatás formája esetenként eltérő. Sokan kifogásolták, hogy a most nyilvánosság elé lépett színésznők többsége nem esett áldozatul tényleges nemi erőszaknak, így a nagy botrányban az igazi áldozatokról alig esik szó. Másrészt a „szereposztó dívány” évtizedek óta fennálló hagyománya azt is jelenti, hogy volt nem kevés olyan színész és színésznő, aki kész volt integrálódni a perverz hollywoodi ökoszisztémához és szexuális szolgáltatásokat adni egy-egy szerepért cserébe.

A most felszólaló celebek kritikusai azt vetik a sztárok szemére, hogy miért nem volt ekkora felháborodás akkor, amikor például Corey Feldman nyilvánosság elé állt, hogy Hollywoodban tulajdonképpen szervezett módon zajlik a kiskorúak módszeres megerőszakolása. A The Hollywood Reporternek adott interjújában elmesélte, hogy rendszeresen molesztálták kisfiúként a filmiparban dolgozó felnőttek, miközben legjobb barátját, Corey Haimot 11 éves korától kezdve módszeresen megerőszakolták különböző producerek. A gyerekkori traumák végül súlyos drog- és alkoholproblémákhoz vezettek, barátja 38 évesen hunyt el. Elbeszélése szerint az esetekről rengeteg sajtós és filmes munkatárs tudott, a tettesek általában díjátadókon, privát partikon és jótékonysági rendezvényeken cserkészték be tinédzser áldozataikat. A színész állításait A Gyűrűk Ura filmtrilógia sztárja, Elijah Wood is megerősítette, állítása szerint „ebben az iparágban rengeteg a vipera”, és „amit csak el tudsz képzelni, az valószínűleg meg is történt”. Hiába a nagy nevek, ez az ügy nem ütötte meg a színészvilág ingerküszöbét.

Ugyancsak beszédes, hogy az a Woody Allen, aki egyik örökbefogadott lányával megcsalta feleségét, miközben a másikat még kiskorában szexuálisan zaklatta, ma is a legnagyobb nevekkel dolgozhat együtt. Vagy Roman Polanski, aki annak ellenére örvend köztiszteletnek és megbecsülésnek Hollywoodban, hogy bizonyíthatóan több kiskorút is megerőszakolt. De a ragadozók klubját bővíti Bill Cosby is, Amerika egyik legnépszerűbb komikusa, akit már több mint 16 nő vádol azzal, hogy bedrogozta és megerőszakolta őket. A nyilvánvaló bűncselekmények ellenére az elkövetők hosszú évtizedekig teljes gondtalanságban folytathatják rémtetteiket, mivel egy egész rendszer épült ki a védelmükre.

Eltussolás mesterfokon

Ahogyan a szexbotrányok története, úgy azok elfedezése is közel százéves múltra tekint vissza (lásd: Aranykor vagy luxusnyomor. Hetek, 2017.04.13.). Már a ’20-as években hatalmas kultúrvita lett abból, hogy a szabadosság, szerencsejáték és a féktelen alkoholizmus miatt mindennaposak lettek a balhék Los Angelesben. A feszültség olyannyira eszkalálódott, hogy már 36 szövetségi állam kezdeményezte a filmgyár megrendszabályozását. Végül Hollywood a saját kezébe vette sorsát, és Will H. Hays vezetésével látszólagos önkorrekciót alkalmazott fékezhetetlennek tűnő filmes társadalmával szemben. Kezelésbe vették a sajtót, a kezelhetetlen alakoknak pedig búcsút intettek. Az „erkölcszáradékok” értelmében ijesztő mértékben megszaporodtak a színészvilágban az abortuszok, miközben az olyan nagy stúdiók, mint az MGM szerződésben kötelezte alkalmazottait, hogy nem házasodhatnak és nem vállalhatnak gyereket, mert az szerintük veszélyeztette volna a hírnevüket.

A Los Angeles-i filmes vezetők pillanatok alatt megtanulták, hogy miként lehet bármilyen botrányt eltussolni az úgynevezett „mindenesek” alkalmazásával. A sajtó, a hatóságok és a bíróság kézben tartásával a nagy stúdiók képesek voltak a pedofil, erőszakos és más bűncselekményeket, sőt esetenként még a gyilkosságokat is „elintézni”. Úgy tűnik, az évszázados tapasztalatot ma is kamatoztatja némely érintett, az elmúlt hetekben megjelent cikkek publikálására is éveket kellett várni. A szerzők szerint a The New York Times már 2004-ben publikálhatta volna az anyagot, ám akkor állítólag Matt Damon és Ben Affleck közbenjárására elálltak ettől. Később az NBC visszakozott, mondvacsinált indokokkal nem voltak hajlandóak kirobbantani az ügyet. Végül a The New Yorker hozta le a sztori nagy részét, amelynek egyik szerzője az a Ronan Farrow volt, aki történetesen Woody Allen fia. A szabadúszó riporter apja botrányai után kifejezetten érzékeny lett a szexuális zaklatások „témájára”, elmondása szerint Weinstein a cikk közlése előtt személyesen is megfenyegette. Később kiderült az is, hogy a hollywoodi producer 1997-ben 100 ezer dollárt fizetett egyik áldozatának a hallgatásért.

Miközben egyre több információt tudunk meg Hollywood egyik legnagyobb botrányáról, a világ még mindig értetlenül áll azelőtt, hogyan maradhatott ilyesmi hosszú évtizedek óta titokban. Holott, ha összetesszük az elmúlt száz év apró képkockáit, rádöbbenünk, hogy egy torz, hazug és végtelenül perverz világot rejt maga mögött a fehéren vakító HOLLYWOOD felirat. Az üzenőfalakat ugyan ellepik a #MeToo (én is) hashtagek, az igazi kérdés az, hogy vajon pár hónap után elfelejtjük-e ezt a rendszerszintű problémát, és mély hallgatásunkkal és beletörődésünkkel továbbra is tonnaszám vesszük a mozijegyeket, fenntartva ezt az embertelen világot.

Pornó-völgy

Talán az is jelentősen árnyalja a hollywoodi állapotokról alkotott képet, hogy tudjuk, a város egyik legjövedelmezőbb és legprosperálóbb része a „bűn völgyeként” ismert san Fernando-völgy. itt készül az amerikai pornófilmek több mint 90 százaléka. A szexvideók forgatásához épített első kis stúdiókat a ’70-es években nyitották meg, és villámgyorsan elképesztő profitot termeltek. Sok filmes szakember ekkor jött rá, hogy rendkívül sok pénzt lehet keresni azokból a fiatal lányokból, akik eredménytelenül próbálták elnyerni a nagy hollywoodi producerek kegyeit. Az internet megjelenésével újabb szintre lépett a már addig is virágzó iparág, a pornográf tartalmakat az egész világban terjesztették. Szakemberek szerint a rivális üzlet jelentősen befolyásolta a mozifilmekben fellelhető szexuális tartalmak arányát is.

Együttműködés a nácikkal

Habár a ’30-as éveket jellem - zően Hollywood arany - korának tekintik, való jában ez a korszak is egy rendkívül sötét fejezete az amerikai „álomgyárnak”. Pár évvel ezelőtt ben Urwand, a Harvard egyetem oktatója könyvben szedte össze azokat az információkat, amiket tudni lehet Hitler és a tengerentúli rendezők paktumáról. ez többnyire azt jelentette, hogy a rendkívül nagy piacnak számító németország Hitler hatalomra kerülését követően náci cenzorok segítségével igyekezett elérni, hogy az egyesült államok ne gyártson olyan filmet, amiben az akkori náci rezsimet negatív színben tüntetik fel. ezt többnyire azzal érték el, hogy megzsarolták a nagyobb stúdiókat, hogy kitiltják filmjeiket az európai országból, ha leközölnek bizonyos alkotásokat. az elképesztő együttműködés csak 1940-re szűnt meg, addig a legnevesebb hollywoodi filmgyártók szinte gondolkozás nélkül csonkították meg (például „zsidótlanították”) projektjeiket, hogy a náci cenzorok jóindulatát elnyerjék.

Obama lánya nála gyakornokoskodott

A Weinstein-botrány nemcsak Hollywoodra, hanem a Demokrata Pártra és annak vezetőire is hihetetlenül rossz fényt vet. Még a CNN is kiemelt cikkben foglalkozott azzal, hogy milyen óriási problémát jelenthet az amerikai baloldal számára, hogy az a producer, aki 30 éven keresztül vadászott fiatal lányokra, a ’90-es évek óta a párt egyik legnagyobb adománygyűjtője. Feljegyzések szerint személyesen mintegy 185 alkalommal több százezer dollár értékben támogatott demokrata jelölteket, miközben több milliót gyűjtött hasonló célokra.
Továbbá rendkívül szoros kapcsolatot ápolt Barack Obamával (aki idősebb lányát pont Weinsteinék cégéhez küldte gyakornokoskodni), s főként a Clinton házaspárral. Utóbbi otthona éveken keresztül Weinsteinék háza szomszédságában volt. talán nem véletlen, hogy a producer felesége, a 10 év házasság után válás mellett döntő Georgina Chapman épp Clinton legfőbb bizalmasát, Huma Abedint kereste fel, hogy tanácsokat adjon neki. ilyen területen ugyanis viszonylag nagy tapasztalata van a demokratáknak – elég, ha Bill Clinton nőügyeire, vagy Abedin férjére, a szexfüggő Athony Weinerre gondolunk. a legkényesebb pont a párt esetében az, hogy miként fogják úgymond tisztára mosni a producer által adományozott hatalmas összeget. a nyilvános nyilatkozattételek mellett többen felajánlották, hogy az összeg egy részét nők jogainak a segítését szolgáló szervezetek részére ajánlják fel.

A magyar Weinsteinek

Mi sem mutatja jobban, hogy mennyire rendszerszintű problémáról van szó, hogy nemcsak az egyesült államokból és más nyugati országokból, hanem még Magyarországról is érkeztek olyan beszámolók, melyek szerint rendezők/igazgatók fiatal lányokat zaklattak szexuálisan. Sárosdi Lilla színésznő a Facebookon számolt be arról, hogy pályakezdőként egy színházigazgató az egyik barátjával elvitte kocsikázni. az utazás alatt mutogatta magát a fiatal lánynak, és szexuális aktusra szólította fel. Sárosdi elbeszélése szerint elsírta magát, és nagyon szégyellte, hogy nem tudott megfelelni a befolyásos vezető igényeinek. bejegyzése után többen is jelezték, hogy bizony a magyar viszonylatokban is vannak megdöbbentő esetek. nem véletlen, hogy a színésznő így zárta sorait: „Tudom, hogy egy ilyen esetet nehéz bizonyítani, hiszen az elkövető lehet köztiszteletben álló személy, aki azonnal letagad mindent, és be is védik a kollégái. Vajon mit tehetünk, hogy leleplezzük a magyar Weinsteineket?” Bejegyzését követően Sándor Erzsi is a nyilvánosság elé állt: őt egy rendezőszakos fiú beszélte rá, hogy egy próbafelvételen a szöveg felolvasása közben vetkőzzön félmeztelenre.

Olvasson tovább: