Kereső toggle

Politikusok árnyéka

Tal Silberstein és mocskos kampányai

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A világ mintegy tucat országában több mint 17 jelölt ambícióit segítette egy rejtélyes izraeli tanácsadó, aki annak idején még Medgyessy Péternek is dolgozott. Ahelyett, hogy a háttérben tevékenykedne, inkább ő az, aki árnyékot vet megbízóira. Egy sor vád érte már az elmúlt 20 évben – vesztegetés, tiltott pártfinanszírozás és egy kacifántos romániai földmutyi.

Tal Silbersteint augusztus közepén tartóztatták le Izraelben.
Egy ideje szinte nem jelenik meg olyan cikk az osztrák sajtóban, amiben ne szerepelne Tal Silberstein neve. Az izraeli kampánytanácsadót Christian Kern és az osztrák szociáldemokraták (SPÖ) alkalmazták, hogy az elmúlt két évtizedben elért sikerei után most is győzelemhez segítse a pirosak táborát. A negatív kampányokra szakosodott szakember azonban többet ártott, mint használt, miután kiderült, Facebook-oldalakon keresztül antiszemita és sorosozó bejegyzésekkel igyekezett lejáratni Sebastian Kurz néppárti jelöltet (ÖVP). Szinte mindennap élesedik a választók számára a kép, hogy egy választási kampány során mi is zajlik valójában a színfalak mögött.

Az igazság Tal Silbersteinről

Az izraeli stratéga célja az osztrák negatívkampánnyal az volt, hogy befeketítse a favoritnak számító jobboldali jelöltet, a közösségi platformon ezért egy gúnyos oldalt hozott létre „Az igazság Sebastian Kurzról” címmel. A lebukás után azonban mindenki Tal Silbersteinről akarta kideríteni az igazat. A legendás spindoktor (kampánytanácsadó – a szerk.) a kilencvenes években azután kezdte a karrierjét, hogy Jichák Rabin izraeli miniszterelnököt meggyilkolták. Silberstein a Tel Aviv-i Egyetemen megszerzett mérnöki diploma átvétele után (disszertációját „az izraeli katonák szerepe az izraeli irodalomban” témakörben írta) többedmagával megalapította a Dor Shalom nevezetű békepárti mozgalmat (szociáldemokrata ifjúsági szervezet), melynek résztvevői magukat „békegenerációnak hívták”. A szervezet célja többnyire az 1994-es oslói megállapodás és Rabin erőfeszítéseinek továbbvitele volt. Silberstein akkor a Los Angeles Timesnak nyilatkozva elmondta, társadalmi mozgalmat kívántak indítani, amely a békét az élet értelmének tekinti, s nem csupán célnak.

A Facebook- oldal, amit Silberstein Kurz lejáratására hozott létre.
Aktivitására nemcsak Ehud Barak, az akkor regnáló Benjamin Netanjahu nagy riválisa, hanem állítólag az amerikai vezetés is felfigyelt. Sajtóinformációk szerint Bill Clinton olyannyira szeretett volna megszabadulni az izraeli miniszterelnöktől, hogy kampánystábját kvázi kidelegálta a közel-keleti országba, hogy segítse a baloldali jelölt politikai ambícióit. Silberstein nemcsak Barak stábjába került be, hanem egyenesen a kabinetfőnöki tisztségig jutott. Az 1999-es sikeres májusi választásokat követően a Jerusalem Post így írt a fiatal kampánygururól: „Silberstein meg volt győződve arról, hogy teljes védettséget élvez, senki nem fogja vizsgálni a Likud párt aktivistái ellen szervezett akcióit. Védte az a látszat, hogy az erőszak sohasem baloldali jelenség. Mivel az újságírók többsége Barakot támogatta, Tal Silberstein bohóckodásait fedezték.” Az izraeli lap arra utalt, hogy a kampányguru mozgalmi tapasztalatait úgy kamatoztatta, hogy több utcai rendbontást is szerveztek, amit később a rivális Likudra kentek.

A főügyészség figyelmét azonban nem kerülték el a Barak-kampány körüli zavaros ügyek. Silberstein többedmagával gyanúsított lett egy tiltott pártfinanszírozást érintő nyomozásban. A vád szerint civil szervezeteken keresztül (köztük a Dor Shalom) illegálisan gyűjtöttek támogatást a választásra készülve, de felmerült a tiltott külföldi finanszírozás gyanúja is. Terhelő bizonyítékok és beismerő vallomások hiányában a bíróság végül ejteni kényszerült az ügyet. Pár évvel később maga Silber-stein ismerte el, hogy nem volt minden kóser Barak körül. 2006 után a kampányguru oldalt váltott, és Barak ellenében Ehud Olmert stratégiai tanácsadójává lépett elő. Amikor 2008-ban az izraeli miniszterelnök körül már nagyon fogyni kezdett a levegő, egy amerikai üzletember váratlanul kitálalt a hatóságoknak. Vallomása szerint félmillió dollárt adományozott különböző célokra Olmertnek a kampány során. A koalíciós partner, Barak ekkor lemondásra szólította fel a miniszterelnököt, és előrehozott választásokat sürgetett. A kormány stratégája ekkor az izraeli katonai rádióban fenyegette meg korábbi megbízóját, mondván, hogy neki kellene az utolsó embernek lennie, aki pénzzel kitömött borítékokról beszél. Az interjúban úgy fogalmazott, hogy „aki üvegházban lakik, ne akarja, hogy kővel dobálják meg”. „Mindenkinek megvan a maga Talanskyja” – utalt az üzletemberre, akitől Olmert a tiltott támogatást kapta.

Miközben Gilberstein politikai tanácsadóként bejárta a világot, Izraelben is szoros üzleti kapcsolatokat épített ki. Több vállalatnak adott gazdasági tanácsokat, de nem szakadt el a hazai politikától sem. Sajtóinformációk szerint segítette Benjamin Netanjahu második kormányát is. A Likuddal kialakított későbbi szoros kapcsolatát mi sem jelzi jobban, minthogy a Likud kvázi második emberének tartott Gideon Sa’ar belügyminiszter 2013-as esküvőjét Silberstein saját Tel Aviv-i villájában tartották mintegy 60 vendég részvételével.

A negatívkampány győzelme

Az ÖVP berkeiben Tal Silberstein nem az elmúlt hónapokban lett mumus. Az izraeli tanácsadó 17 éve tolja az SPÖ szekerét többnyire elsöprő sikerrel. Elsőként Stanley Greenbergékkel társulva megalapították a GCS Internationalt, amin keresztül az izraeli sikereken felbuzdulva egy sor más országban segítettek hatalomra baloldali kormányokat, jelölteket. Ausztriában először 2001-ben kezdtek el tevékenykedni, amikor Michael Häupl bécsi polgármester-jelölt kampányát vitték sikerre.

Silbersteint két becenévvel is illették a kétezres években: egyrészt a „Számológép” elnevezést kapta meg, miután hatalmas mennyiségű adatot volt képes elemezni és értékelni viszonylag rövid idő alatt. Valamint megkapta a „Think-TANK” becenevet is, mely kifejezésnek a második tagján van a hangsúly, tekintve, hogy a szakember szolgált az izraeli hadseregben is. A 2001-es bécsi választásokon sikerrel aknázták ki Jörg Haider, a nagy ellenfél elejtett antiszemita felhangú kommentárjait, aki vádaskodva kérte számon szocialista ellenfelét, hogy az a „Keleti-partról gyűjt magának tanácsadókat”. A kampány eredményeképpen az SPÖ abban az évben visszaszerezte a többséget a városvezetésben. 2010-ben aztán a Greenberg–Silberstein-duó ismét összeállt, hogy Häupl győzelmét bebiztosítsák.

A bécsi polgármester most 23. éve tölti be tisztségét. Silberstein legendáját azonban leginkább Alfred Gusenbauerrel végzett közös munkája alapozta meg. Bár 2002-ben még nem sikerült győzelemre segítenie az SPÖ kancellárjelöltjét (a népszerűségi indexen mindenesetre sokat javított), 2006-ban viszont teljesen váratlan sikert aratott a szocialista politikus. Az ÖVP egyik vezető beosztású tagja nyilatkozta akkor azt, hogy egy dolog jellemzi igazán az izraeli tanácsadót: „mocsok, és még több mocsok”. Az SPÖ akkori kampányfőnöke, Josef Kalina más véleménnyel volt róla, szerinte Silberstein „nem egyszerű figura, szeret vitatkozni a stábbal, sokat foglalkoztatja a társakat, s ellenfeleivel nem bánik kesztyűs kézzel”. Kemény stílusát leginkább az ÖVP kancellárjelöltje, Wolfgang Schüssel tapasztalhatta meg, aki annak ellenére veszítette el a választást, hogy favoritnak számított, miközben a pirosok táborát még egy komoly korrupciós botrány is sújtotta. Az izraeli válságmenedzser ettől azonban nem rendült meg, „piszkos kampányában” szociálisan érzéketlen elitistának állította be a néppárti jelöltet, s a vádak koronatanújaként meg is szólaltatott egy alulfizetett kelet-európai ápolót, aki bejáratos volt a Schüssel család otthonába.

Ezt követően valóságos titkos sztár lett a tanácsadó baloldali körökben, nem véletlen, hogy a későbbi kancellárok (Werner Faymann, majd Christian Kern) is örömmel alkalmazták őt, mint titkos csodafegyvert. A rendkívüli barátságot csak a 2015-ös esztendő szakította meg ideiglenesen, amikor valamilyen, a nyilvánosság számára rejtélyes oknál fogva a bécsi választáson Silberstein nem a fővárosi szociáldemokraták, hanem a NEOS (Az Új Ausztria és Liberális Fórum) politikai formáció oldalára állt. Sajtóinformációk szerint ingyenesen biztosította számukra szolgáltatásait. Végül a párt nem aratott nagy sikert, mindössze 5 embert tudtak bejuttatni a 100 tagú városvezetésbe. Persze hozzá kell tenni, hogy Beate Meinl-Reisinger pártelnök már jó előre leszögezte, hogy vissza akarja fogni a kegyetlen stílusáról elhíresült izraeli tanácsadót.

A régi kapcsolatoknak ez a kitérő semmit sem ártott, Alfred Gusenbauer még az üzleti életben is szoros barátságot ápolt az izraeli milliomossal. Szintén az osztrák sajtó cikkezett arról, hogy a volt osztrák kancellár egyik cégében többségi részvénytulajdonos ugyanaz a Benjamin Steinmetz, akit az elmúlt hónapokban gazdasági bűncselekményekért eljárás alá vontak (lásd keretes írásunkat). Silberstein ugyancsak közösködött az osztrák politikussal, feltételezések szerint közös akciójuk volt, hogy az osztrák lottótársasággal együttműködve játékgépekbe és videós szerencsejátékba fektetve keressenek hatalmas összegeket. Végül az együttműködés meghiúsult, de Silberstein kiterjedt kapcsolati hálóját kihasználva a bíróságon követelt kártérítést a szerencsejátékot uraló állami szervtől, amelynek egy részét meg is ítélték neki.

A Medgyessy-kormány is leigazolta

Bolívia, Németország, Szerbia, Bulgária, Románia, Albánia, Oroszország, Dél-Afrika, Botswana, Izrael, Szerbia, Ukrajna. Egy sor ország, amit Silberstein végigkampányolt a többedmagával alapított GCS-en keresztül. Politikai játszmáinak egy rövid fejezete erejéig hazánkba is ellátogatott a 2004-ben regnáló Medgyessy-kormány megbízásából. A 2002-ben hatalomra kerülő szocialista kormány jelentősen veszített népszerűségéből, így a döntéshozók úgy vélték, tökéletes megoldás lehet az Egyesült Államokban sikert sikerre halmozó demokrata csodacsapatot leigazolni.

A regnáló vezetés 15-15 millió forintot fizetett a Greenberg Quinlan Rosner Research Inc.-nek (GQR) és a Greenberg Carville Shrumnak (GSC), hogy amerikai sztártanácsadóik készítsék elő a miniszterelnök „modernizációs programját”. A GQR a magyarországi feladatokra Jeremy Rosnert, míg a GCS Tal Silbersteint delegálta. Leigazolásuk főként amiatt volt meglepetés, mert Ron Werber két évvel korábban sikerrel vitte győzelemre a szocialista kampányt. Sajtóértesülések szerint a szintén izraeli tanácsadó pont az érkező szakemberek miatt hagyta ott a pártot, mivel Tal Silberstein az Ehud Barak-kampány idején nagy riválisa, ellenlábasa volt. A Népszabadság akkori információi szerint az első Orbán-kormány is meg akarta szerezni az ominózus „aranycsapatot”, azok viszont visszautasították felkérésüket azzal, hogy kizárólag baloldali formációknak hajlandók segítséget nyújtani. (Ezalól Silberstein kivételt képez, ő több jobboldali politikus szekerét is tolta.)

Több lap is úgy tudja, hogy az érkező amerikai szakemberek javaslata volt a szocialisták felé, hogy fontolják meg a közelgő EP-választásokon történő közös indulást. Az elképzelést Medgyessy jó ötletnek tartotta, ám politikai ellenfelei nem láttak a javaslatban realitást. A Hetek is írt 13 évvel ezelőtt a felmerülő javaslatokról, munkatársunk szerint a kormány ezzel a lépésével a közbeszéd irányát akarta befolyásolni, ami sikerült is. Arról nincs információ, hogy Silberstein pár hónapra szóló megbízatásán túl kapcsolatban állt-e a további baloldali vezetéssel. (Kérdéseinket az izraeli kampánytanácsadóval kapcsolatban Braun Róbertnek, a Medgyessy-kormány egykori helyettes államtitkárának tettük fel. Lásd keretes interjúnkat.)

Romániai földmutyi

A magyar kutatómunkával egyidőben Silberstein Bukarestben is nekiállt építeni politikai kapcsolatait. Keleti szomszédunknál, úgy tűnik, nagyobb sikerrel járt, közeli kapcsolatot épített ki Calin Popescu-Tariceanu és Adrian Nastase román miniszterelnökökkel, valamint Traian Basescu román államfővel, de sajtóinformációk szerint Victor Pontának is adott tanácsokat. Romániai karrierje azonban legalább annyira csúnya véget ért, mint most az osztrák, mivel a román korrupcióellenes hatóság (DNA) többször is eljárást kezdeményezett az izraeli vállalkozóval szemben. A DNA vádja szerint 2006 és 2013 között egy román és izraeli elkövetőkből álló bűnszövetkezet jogtalanul szerezte meg a snagovi erdő egy részét, illetve a baneasai királyi farmot (valamint az azon fekvő növénytani kutatóállomást). Az ügy persze jóval kacifántosabb, mint a megfogalmazott vád.

A rendelkezésre álló információk szerint Paul Lambrino (akit a román közvélemény csak Paul hercegként ismer, mivel bizonyítás nélkül azt állítja, hogy a királyi család sarja) megpróbálta visszakövetelni a román királyi család Bukarest közelében fekvő államosított birtokait. A kudarcot követően a „herceg” felbérelte Remus Truica üzletembert, hogy valahogy szerezze vissza a 47 hektáros földterületet és az érintett farmot. Nastase miniszterelnök egykori tanácsadóit, többek között Benjamin Steinmetzet és Tal Silbersteint, valamint Jichák Rabin egykori kabinetfőnökét, Shimon Shevest kérte meg, hogy intézkedjenek az ügyben.

A DNA vádpontjai szerint az érintett társaság hatósági személyeket, köztük a restitúciós bizottság embereit vesztegette meg, hogy Paul herceg javára döntve ítéljék neki a birtokokat. Feltételezések szerint a kormányt ezzel 145 millió dolláros kár érte. Néhány sajtóorgánum szerint Paul Lambrino csak egy báb a történetben, mivel őt is az érintett elkövetők győzték meg, hogy adja el nekik örökösödési jogait. De érdekesség az is, hogy a DNA vezetőjét állítólag egykori Moszad-ügynökök helyezték megfigyelés alá, miközben közeli hozzátartozóit zaklatták.

Egyelőre még nem világos, hogy az ország több pontján folyó eljárások és nyomozások mennyire lesznek eredményesek Tal Silberstein esetében, az elmúlt két évtized azt mutatja, hogy a politikai és gazdasági történések főszereplői többnyire a háttérben tevékenykednek. Az embernek úgy tűnhet, hogy a kormányfők és jelöltek azok, akik állandóan váltogatják a szakértői stábot maguk körül, Silberstein esete viszont arra enged következtetni, hogy a nemzetközi politikában van egy maroknyi kampányzseni, akik úgy cserélik aktuális „megbízóikat”, mint a koszos alsóneműt.

Mesterségük a válság

Két évvel ezelőtt Sandra Bullock főszereplésével forgattak egy hollywoodi mozifilmet arról, hogy egy amerikai kampánycsapat hogyan próbál meg egy esélytelennek tűnő bolíviai elnökjelöltet győzelemre segíteni. A mű, amely A válságstáb címet kapta, igaz történeten alapul. A kétezres évek elején a Bill Clintont is kétszer győzelemre segítő GCS csoport (amely a legendás alapító kampánytanácsadókról kapta a nevét – Stanley Greenberg, James Carville, Bob Shrum) 2002-ben beállt Gonzalo Sánchez de Lozada mögé, hogy győzelemre segítsék. Az Egyesült Államokban nevelkedett bányatulajdonos 1993 és 1997 között egyszer már betöltötte az államfői tisztséget, ám eredménytelen kormányzása miatt leváltották. Az Amerika- és globalizáció-párti kapitalista jelöltben az amerikai szakemberek kiváló lehetőséget láttak, hogy tapasztalataikat a déli kontinensen is gyakorlatba ültessék. A fókuszcsoportok és a negatív kampány alkalmazásával az utolsó napokban megfordították a népszerűségi versenyt, és hatalomra segítették a „Goni” becenévre hallgató elnökjelöltet.
A szokatlan amerikai politikaexportról 2005-re dokumentumfilm is készült Our Brand Is Crisis (Mesterségünk a válság) címmel. (A hollywoodi feldolgozás 10 évvel később, 2015-ben került a mozikba azonos címmel.) A filmkockákon feltűnik Tal Silberstein is a GCS csapatának a tagjaként, aki az egyik forgatáson a bolíviai jelöltnek éppen a „piszkos” kampány fontosságát taglalja. „Válságban az emberek reményt keresnek. Sokan ilyenkor új jelölt felé fordulnak. Nekünk ki kell aknáznunk ezt az érzést. Negatív kampányt kell indítanunk. Egy tiszta jelöltből piszkos jelöltet kell csinálnunk. Ez a fő feladatunk” – magyarázta az izraeli szakember. Később Lozada egy hajszállal meg is nyerte a választást ellenfeleinek eredményes lejáratása után. James Carville még poénkodott is, hogy a kampány során mindössze egyetlen nap vezettek a kutatások szerint – a választás napján. A korrupt és ugyanakkor rendkívül professzionális munkának végül nem lett hosszú távú eredménye, a második alkalommal is megválasztott jelöltnek végül egy éven belül le kellett mondania a heves tiltakozások miatt.

„Gazemberek mindenhol vannak”

Interjú Braun Róberttel

Braun Róbert ma Ausztriában a legjelentősebb osztrák társadalomtudományi kutatóintézet, az Institute for Advanced Studies professzora, az Index volt alapítója, korábban a Medgyessy-kormány helyettes államtitkára és a Gyurcsány-kormány politikai tanácsadója volt 2005-ig.
– Óriási port kavart az osztrák választási kampányban az azóta letartóztatott izraeli tanácsadó Kurz-ellenes kampánya. Mennyiben tolta meg ez az eset az ÖVP szekerét?
– Tal Silberstein izraeli botránya, majd a furcsa Facebook-kampány valóban elég nagy visszhangot váltott ki az osztrák sajtóban, ahogyan az is, hogy kiderült, az ÖVP 100 ezer eurót ajánlott Silberstein munkatársának az információkért. (A párt tagadja a vádakat – a szerk.) A közvélemény-kutatási adatokból ugyanakkor az látszik, hogy az ügy lényegi változást nem okozott a számokban. Inkább a médiában volt botrány, mint a választók lelkében. Az ÖVP nem nyert a dolgon, az SPÖ eleinte kicsit visszaesett, majd ugyanazokat a számokat hozta.
– Az elmúlt évekhez képest jóval durvább, illetve „piszkosabb” volt az idei választási kampány.
– Ausztriában évtizedek óta nagykoalíciós kormányzás van, így a két nagy párt viszonyát is ez határozta meg. Nem „durvultak”, hiszen utána nagy valószínűséggel együtt kormányoztak. A mostani előrejelzések szerint azonban kevés az esély a nagykoalícióra, így mindkét nagy párt a másik kárára igyekszik választást nyerni. Ezen viszont az FPÖ nyer.
– Mire számít, hogyan változik a következő osztrák kormány és a magyar vezetés kapcsolata? Várható-e, hogy változik Ausztria menekültpolitikája?
– Nehéz megjósolni az új kormány összetételét. Annak ellenére, hogy egy ÖVP–FPÖ-koalíciónak van a legnagyobb esélye, nem lehet kizárni egy SPÖ–FPÖ-koalíciót sem, sőt elvileg egy újabb nagykoalíció is lehetséges, Kurz vezetésével, Kern nélkül. Ha az FPÖ bekerül a kormányba, az idegenellenesség erősödni fog, retorikában mindenképp.
– Silberstein Medgyessy Péter miniszterelnöksége idején a kormánynak is adott tanácsokat. Hogyan kerültek vele kapcsolatba? Miért pont őt bízták meg? Miért került el Ron Werber az MSZP-től?
– A Medgyessy-kormány nem Talt, hanem egy amerikai stratégiai kutatócéget bízott meg, amelynek ő is dolgozott akkoriban. Werberről annyit tudok, hogy tanácsadóként 2002-ben sikeres volt, 2014-ben pedig sikertelen.
– Silbersteinnek már akkor is voltak korrupciós ügyei Izraelben. Nem tartották kockázatosnak az alkalmazását?
– Tal Silberstein nem a kormány, hanem a Greenberg Quinlan Rosner (GQR) nevű cég alkalmazottja volt, ami az Egyesült Államok egyik legismertebb demokrata stratégiai kutató cége. Így vett részt a közös munkában.
– Mennyire volt hasznos az izraeli tanácsadó munkája? Az EP-választásokon történő közös listás indulás ötlete reális célkitűzés volt?
– Az EP-választáson való közös indulás a pártok együttműködési hajlandóságát mutatta volna; a kutatások szerint a választók ilyen együttműködést szerettek volna látni. Azokat a javaslatokat akkor a politikai elit tette tönkre. A gondolathoz Tal Silbersteinnek semmi köze nem volt; a kisebb parlament megvalósult, amennyiben lett volna közvetlen elnökválasztás, ma lenne ellensúlya az Orbán- rendszernek, az egyszeri közös indulás az európai választáson a konszenzus képességét mutatta volna. A magyar politikai elit már akkor se tudott együttműködni. Az amerikai tanácsadók – kutatások alapján – erre tettek javaslatot. Medgyessy Péternek igaza volt, hogy ezt jó gondolatnak tartotta. Kérdés, mi tett jobbat az országnak, az elutasított együttműködés vagy a politikai gyűlölködés, ami a 2002-es testnevelési főiskolai Orbán-beszéddel kezdődött.
– Utólag mennyire csodálkozik azon, hogy Silbersteint további bűncselekményekkel is vádolják?
– Gazemberek mindenhol vannak. A jó hír, hogy Izraelben független az ügyészség és a bíróság, így ott valóban kiderülhet, hogy ki gazember és ki nem az.

Góliát és Góliát

Augusztus közepén az izraeli hatóságok Tal Silbersteint Benjamin Steinmetz társaságában (képünkön balra) letartóztatták. A milliárdos izraeli üzletemberek ellen a vád többek között vesztegetés és pénzmosás volt. Steinmetz után már évek óta nyomozott, nemcsak az izraeli, hanem az amerikai, a román, a svájci és guineai hatóság is. Utóbbi azért, mert a vád szerint a cége vesztegetéssel szerezte meg 2008-ban a világ egyik legnagyobb vasércbányájának kitermelési jogait. A világhírű gyémántkereskedő háromévnyi kutatómunka után kvázi bányászati tapasztalatok nélkül elképesztően nyomott áron hozzájutott a guineai vasércbányák kitermelési jogához, amihez az is kellett, hogy tulajdonképpen kilóra megvette a regnáló vezető, Lansana Conté embereit. Számszerűsítve a következő történt: a cég 165 millió dollárért vette meg a bányát, aminek a kitermelési jogainak 51 százalékát kicsivel később már 2,5 milliárd dollárért (!) adta tovább. Steinmetz annyira örült a biznisznek, hogy szokatlan módon interjút adott a Financial Timesnak, amiben így fogalmazott: „Az embereket zavarja, hogy Dávid be tud zavarni Góliát ügyeibe.”
A guineai hatalomváltáskor azonban már felforrósodott a talaj körülötte, mivel az új elnök, Alpha Condé elhatározta, hogy felszámolja az ország korrupciós ügyeit. A vádemelések során Steinmetz nem győzte hangsúlyozni, hogy az egész bírósági eljárás nem más, mint Soros György „politikai bosszúja”, amiért korábban elbukott vele szemben egy oroszországi tendert. A vádaskodást nem sikerült bizonyítani, az viszont beszédes, hogy az új guineai vezetés valóban rendkívül szoros kapcsolatot ápol a magyar származású milliárdossal, miközben a Soros által finanszírozott szervezetek voltak azok, akik az illegálisan megszerzett guineai bányák ügyében megkezdték a korrupciós nyomozást. Külön érdekessége a történetnek, hogy Soros azt állítja, még nem találkozott személyesen Steinmetzcel, míg az izraeli milliárdos szerint 2005-ben többször is vacsoráztak együtt. (A GCS amúgy nem volt ismeretlen az afrikai kontinensen, korábban több elnökjelöltnek, köztük Nelson Mandelának is segítettek kutatásokkal a ’90-es években.)

Olvasson tovább: