Kereső toggle

„El akartak hallgattatni”

– állítja a német újságíró, aki hat hónapot kapott egy történelmi fotóért

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Hat hónap börtönbüntetésre ítéltek egy német újságírót, aki a Facebookon 2016-ban egy történelmi fotót posztolt az egykori jeruzsálemi főmufti és a náci vezetők második világháborús berlini találkozójáról. Michael Stürzenberger szerint az abszurd ítélet célja az, hogy elhallgattassák azokat, akik bírálatot fogalmaznak meg az iszlámmal szemben. Az újságírót Münchenben értük utol telefonon, hosszas keresés után.

– Már aggódtam, mert napokig nem tudtam önt elérni, de végül sikerült. Ezek szerint szabadlábon van még. Mikor kell börtönbe vonulnia?

– Egyelőre nem, mert az ítélet nem jogerős, fellebbeztem. A bíróság egyébként első fokon három év próbaidőre felfüggesztette a hathónapos börtönbüntetést, de ezt sem fogadom el, mert a német jogrend alapján egyértelműen törvénytelen volt az egész per. Remélem, másodfokon olyan bíróhoz kerül az ügy, aki ezt átlátja. De ha szükséges, a legmagasabb európai fórumig, az Emberi Jogok Európai Bíróságáig is kész vagyok elmenni. Soha nem fogom elfogadni ezt az ítéletet.

Michael Stürzenberger Facebook-bejegyzése, ami Németországban börtönt ért.
– Közben azonban ott lóg a feje fölött a börtönbüntetés…

– Igen, a próbaidő azt jelenti, hogy ha közben bármi negatívat mondok vagy írok az iszlámról, azonnal elvihetnek a börtönbe. Ez azt jelenti, hogy fel kell adnom a cikkírást, a nagygyűléseken való felszólalásaimat, mert mindig tartanom kell attól, hogy bárki feljelenthet.

– Úgy gondolja, hogy el akarták hallgattatni az ítélettel?

– Igen, egyértelműen.

– Kívülről nézve abszurdnak tűnik az ügy, ezért kérem, segítsen értelmezni, mi is történt, miért kellett bíróság elé állnia egy történelmi fotó miatt?

– A Facebookon megosztottam egy cikkemet, ezzel a címmel: „Süddeutsche Zeitung: horogkereszt és félhold”. Ez egy válasz volt a Süddeutsche Zeitung egy korábbi cikkére, amely a nácik és a muszlimok együttműködésével foglalkozott, de számos történelmi tényt nem említett. Az írásomban ezekre a hiányosságokra és féligazságokra mutattam rá. A cikk mellé egy 1941-ben, Berlinben készült fotót is mellékeltem, amin Hadzs Amin al-Husszeini jeruzsálemi főmufti és egy náci vezető kézfogása látható.

– Köztudomású, hogy Al-Husszeini hosszabb időt töltött Berlinben, Adolf Hitlerrel és Heinrich Himmlerrel is tárgyalt. Erről is készültek fényképek, fennmaradt a tárgyalás jegyzőkönyve is (lásd keretes cikkünket). Továbbra sem értem, hogy mi volt ezzel a gond? Manipulálta valaki a képet?

– Nem, a bíró is elismerte, hogy a kép eredeti, és ez a találkozó megtörtént.

– Egy történelmi eseményt a szólásszabadság alapján lehet többféleképpen értékelni…

 – Igen, ez egyértelmű a német jog alapján is, de a bíró azzal érvelt, hogy ez az esemény az emberek előtt nem közismert, ezért ha valaki a Facebookon görgetve csak rápillant a képre, akkor a horogkeresztet látva azt gondolhatja, hogy neonáci propagandát lát.

– Számtalan második világháborús és azelőtti fotón és filmfelvételen látható horogkereszt. Gondolom, a német törvények nem tiltják, hogy oktatási, ismeretterjesztési célból ezek akár iskolai tankönyvekben vagy dokumentumfilmekben szerepeljenek. Nem az ön posztjának szövegében volt valami olyan, amit a bíró kifogásolt?

– Nem, bármennyire hihetetlen is, de az ítélet indoklása csak a fotón látható horogkeresztre hivatkozott, igaz, a bíró megemlítette, hogy szerinte a poszt veszélyezteti a vallások közötti békét és párbeszédet.

– Politikai pernek tartja az ügyet?

– Igen, egyértelműen. A Süd-deutsche Zeitung kifejezetten baloldali lap, amely már többször írt ellenem. Jellemző módon az ítéletről is ezzel a címmel számoltak be: „Stürzenbergert elítélték a horogkereszt használata miatt.” A szövegben pedig azt írták, hogy Stürzenberger egy olyan férfi képét közölte a Facebook-oldalán, aki egy horogkeresztet viselt a karján. Egy szóval sem említették, hogy az illető férfi egy magas rangú náci volt, aki 1941-ben az iszlám főmuftival találkozott. Nos, ha valaki, akkor a Süddeutsche aztán tényleg megtévesztette az olvasókat, akik azt gondolhatták, hogy „na igen, ez a szélsőjobbos Stürzenberger már megint valami neonáci, skinhead propagandát osztott meg, úgy kell neki”.

– Ön szerint mi a nagyobb probléma: az, hogy ön a szélsőjobboldalinak tartott Alternative für Deutschlandban (AfD) politizál, vagy az, hogy a nácik és a muszlim vezetők közötti történelmi szövetségre emlékeztetett?

– A fő botrány az iszlám elleni kritikám. Mindig elmondom, hogy nem tartom véletlennek a második világháborús együttműködést, mert két fasiszta ideológia természetes egymásra találásáról van szó. A nemzetiszocializmus és az iszlám nagyon sok közös vonást tartalmaz. A Facebook-bejegyzésemben is utaltam Hamed Abdel-Samad egyiptomi politológus könyvére, amely Az iszlám fasizmus címmel jelent meg. A könyv németül és számos világnyelven is ki lett adva. A kairói tudós egyértelműen kimondja, hogy szerinte az iszlám ideológia fasiszta jellegű. Samad sok példát hoz könyvében ennek igazolására, de így gondolta annak idején Winston Churchill is, aki azt mondta, hogy a Mein Kampf Mohamed próféta Koránjának a német nyelvű változata. (Churchill A második világháború című hatkötetes művében szó szerint ezt írta: „a Mein Kampf az új Korán a hitről és a háborúról: dagályos, szószátyár, szétfolyó, de annak üzenetével megtermékenyített” – a szerk.) Ilyen véleményeket ma nem lehet kimondani vagy leírni Németországban, mert az iszlám elleni uszításnak minősül, jóllehet tényekről szól. Vitatkozni sem lehet róla.

– Közismert tény, hogy a Mein Kampf számos arab országban bestseller. Ezt a tényt sem lehet leírni?

– Nos, én magam is írtam arról, hogy a Mein Kampf bestseller például Törökországban, de ezzel nem volt probléma. Maradt még némi szabadság a tények elmondására. De most elítéltek, mert el akartak ítélni. Ehhez kerestek ürügyet.

– Lát összefüggést az ítélet és a menekültválság között? Jelezni akartak ezzel a Németországban élő migráns közösségeknek, hogy az állam megvédi őket?

– Nos, jól tudjuk, hogy élnek közöttünk olyanok, akik alvó terrorsejtek tagjai. Szerintem a hatóságok attól tartanak, hogy ha valaki hozzám hasonlóan az iszlámot bírálja, akkor ez provokálhatja őket, hogy bosszúból terrortámadást kövessenek el. Ezért hangsúlyozzák, hogy az iszlám a béke vallása, a muszlimok integrálódni akarnak, az iszlám Németország része, és így tovább. Most a választási kampányban is ezeket a lózungokat halljuk. Én pedig ezt a csodálatos békességet megzavarom. Ezért akarnak elhallgattatni. Még a bíró is úgy érezte, hogy meg kell védenie az iszlámot. Azt mondta, hogy a főmufti csak a britektől akart megszabadulni, nem érdekelte őt a fasiszta ideológia.

– Komolyan mondja, hogy a német bíróság feladatának érzi, hogy a történészekre tartozó kérdésekben állást foglaljon?

– Normális esetben nem, de most nem a tények számítottak, hanem egy politikai irányvonal igazolása volt a lényeg. Ez számított csak, ezért született egy törvénytelen ítélet. Egy másik perben azonban egy másik bíró fel merte vállalni, hogy az iszlám bírálata belefér a jogszabályokba és a szólásszabadságba. Remélem, másodfokon ilyen gondolkodású bíró kezébe kerül az ügyem. Mindenesetre irigylem önöket, hogy olyan vezetőik vannak, akik az állampolgárokat védik, nem egy ideológiát. Szerintem a magyarok a történelemből jobban tudják, mi az iszlám, ezért nem játszanak ilyen veszélyes játékot.

Hitler muszlim szövetségesei

Az iszlám és a náci állam együttműködése nemcsak ideológiai, hanem gyakorlati módon is megvalósult. Hadzs Amin al-Husszeini jeruzsálemi főmufti a muszlim Waffen-SS Handzsár Hadosztály tiszteletbeli főparancsnoka volt, amelyet Hitler utasítására hoztak létre. 1939-ben Hitler találkozott Abd al-Aziz ibn Saud szaúdi király követével, Khalid al-Qarqanival és azt mondta neki: „A legmelegebb rokonszenvvel tekintünk az arabokra, három okból is. Először is, nincs semmiféle területi törekvésünk az arab földekkel kapcsolatban. Másodszor, ugyanazok a közös ellenségeink. Harmadszor, mindketten harcolunk a zsidók ellen. Én nem nyugszom, amíg az utolsó zsidó is el nem hagyta Németországot.” Al-Qarqani egyetértett ezzel, és azt válaszolta, hogy Mohamed próféta hasonlóan járt el, amikor kiűzte az összes zsidót Arábiából. Hitler megkérte Al-Qarqanit, mondja meg a királyának, hogy Németország szövetséget akar vele, és kész felfegyverezni mind Szaúd-Arábiát, mind Hadzs Amin al-Husszeini jeruzsálemi főmufti embereit. Ezt követően Hitler 1941 decemberében Berlinben másfél órát tárgyalt a főmuftival a végső megoldás közel-keleti meg-valósításáról. (Hitler kalifája. Hetek, 2014. március 14.)

Olvasson tovább: