Kereső toggle

Altatásban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Benyugtatózott választási kampány zajlik Németországban, ahol közel három hét múlva tartanak parlamenti választásokat. A választások fő esélyese továbbra is Angela Merkel, aki több mint tíz százalékkal vezet szociáldemokrata riválisa előtt. A két fő jelölt közötti tévévita sem hozott változást az unalmas kampányban, Martin Schulz hiteltelenül próbálta támadni kereszténydemokrata ellenfelét, akit néhány politológus a legjobb szociáldemokrata kancellárnak nevez. A jelenlegi kancellár nagyarányú előnye és várható győzelme ellenére nem tudhatja a németek többségét maga mögött, a választók 46 százaléka ugyanis még mindig bizonytalan, és nem döntötte el, kire szavaz.

Furcsa választási kampány zajlik Németországban, ahol a regnáló kancellár szemmel láthatóan a változatlanság és az állandóság hangulatával kampányol. Angela Merkel a kampányidőszakban elutazott egy háromhetes szabadságra, majd a barcelonai merénylet után visszafogott kampányolásra kérte a pártokat. Úgy tűnik, ez a visszafogottság működik, a CDU ugyanis 36 százalék körül vezet, szemben az SPD 23 százalékával. A mesterséges altatásban levő kampányt jelen pillanatban semmi nem zavarja meg, miközben az ország rohamos változásokon megy keresztül a tömeges bevándorlásnak köszönhetően.

A tévévita

Az első és egyben utolsó nyilvános tévévita életet lehelt az eddig kómában levő választási kampányba. A szópárbaj ugyanis Martin Schulz utolsó lehetősége volt arra, hogy Merkel nyomába érjen, aki annak ellenére a favoritja a kampánynak, hogy nem ígért jelentős változást, új programot a németeknek. A tévévita formátuma és körülményei is érdekes momentumai voltak ennek a furcsa kampánynak. A tévécsatornák ugyanis azt szerették volna, hogyha közönség is jelen lett volna, illetve azt is, hogy több forduló legyen, ne csak egy. Angela Merkel és csapata mindkét javaslatnak ellenállt. A hivatalban levő kancellár a Der Spiegel újságíróinak kifejtette, hogy a kispártok ennek az egy vitának sem örülnek, hiszen ebben mindig a két nagy párt jelöltjei vesznek részt. Ezt a választ mellesleg a Der Spiegel újságírói sem vették teljesen komolyan, megkérdőjelezve, hogy a CDU jelöltjét csak a kis pártok iránti szimpátia vezérelné. A tévévita mindenesetre nagy érdeklődést váltott ki, hiszen ez volt Martin Schulz utolsó esélye, hogy fogást találjon a jelentős népszerűségi előnnyel rendelkező Merkellel szemben.

Schulz ellenfelét politikai Achillesz-ínján, vagyis a bevándorlás kérdésében igyekezett támadni. Az Európai Parlament volt elnöke szerint Merkel komoly hibát követett el a bevándorlók beengedésével, és egyszemélyes döntést hozott ahelyett, hogy európai szövetségeseivel keresett volna egy közös megoldást. „Egymillió ember integrálása egy egész generáció feladata lesz” – hangsúlyozta a szociáldemokrata jelölt.

Schulz, akit politológusok a szakállas Merkelnek is szoktak nevezni, igyekezett magát lényeges kérdésekben megkülönböztetni a kancellártól. Törökország esetében például sokkal keményebb hangot ütött meg, mint Merkel, és azt állította, hogyha megválasztanák, akkor megállítaná az ország EU-csatlakozási tárgyalásait. „Törökország minden határt átlépett” – a német állampolgárok nyári letartóztatására utalva. Merkelnek ezen a ponton ismét sikerült a nyugodt vezető képét adnia: azt állította, hogy a letartóztatott németek ügyében is minden kommunikációs csatornát nyitva szeretne tartani annak érdekében, hogy kiengedjék őket.

A vitán szóba került Donald Trump személye is: Schulz szerint az amerikai elnök túlságosan kiszámíthatatlan és Németországnak megbízhatóbb szövetségesekkel kell együttműködnie. Merkel viszont azt hangsúlyozta, hogy meg kell tartani a beszélőviszonyt az Egyesült Államokkal. „Mindent meg fogok tenni, hogy meggyőzzem az amerikai elnököt, hogy Észak-Koreával kapcsolatban egy békés megoldást kell keresnünk.”

Egy szombati felmérés szerint a vita előtt Merkel 14 százalékponttal vezetett Schulz előtt, ez pedig elég kevés reményt ad a szociáldemokrata politikusnak, hiszen ez túl nagy különbség közel három héttel a választások előtt. Az SPD jelöltjének pozíciói nemigen javultak a vitát követően sem. A tévévita utáni gyors közvélemény-kutatás azt mutatta, hogy a nézők 59 százaléka Angela Merkelt találta meggyőzőbbnek. Mindezek a fejlemények a Der Spiegel karikaturistáinak adnak igazat, akik a Merkel–Schulz-párbajt egy olyan boxmeccsként mutatták be, amely során egy óriás és alvó Merkelt próbál kiütni egy kicsi, de mérges Schulz.

Alternatív integráció

Aydan Özoğuz, a Merkel-kormány integrációért felelős minisztere nemrégiben úgy nyilatkozott a Tagesspiel nevű német lapnak, hogy nem létezik olyan, hogy német kultúra. A török származású, de már Németországban született Özoğuz szerint a globalizáció és a folyamatban levő változások az országot egy nagyon diverzifikált országgá alakítják, amelyben egyre növekvő számú életstílus található. Az integrációért felelős miniszter tavaly novemberben mellesleg azt javasolta, hogy a német alkotmányba a 20b pont alatt vegyék be azt a szövegrészt, hogy „Németország egy a bevándorlás miatt sokszínű ország”. A miniszter szerint az alkotmánynak ilyen jellegű kiegészítése segítené a bevándorlókat, hogy jobban részt vegyenek az ország életében. Az integrációs miniszter kijelentése a nemlétező német kultúráról nem aratott osztatlan sikert.

Alexander Gauland, a bevándorlásellenes Alternative für Deustchland (AfD) nevű párt elnökhelyettese azt javasolta Özoğuznak, hogy menjen vissza Anatóliába és maradjon is ott. Gauland véleményét a CDU és az SPD is rögtön rasszizmusnak minősítette. Martin Schulz azt nyilatkozta, hogy „mindent meg kell tennünk, hogy az ilyen rasszisták ne kerüljenek be a Bundestagba”.

Bár a Goethe, Bach és Thomas Mann országában született és tanult integrációs miniszter kijelentése érthetetlen, abban igaza van, hogy a bevándorlás átrajzolja az ország demográfiai és ennek megfelelően a kulturális térképét is. Bár a születési ráta nem változott az elmúlt években, a bevándorlás következtében megállt a népességfogyás. Nem állt meg azonban a német eredetű népesség fogyása. Egy nemrégiben készített mikronépszámlálás szerint 2015-ben 64,3 millió volt a teljesen német lakosság létszáma, ez azonban tavaly már csak 63,8 millió volt a mintegy 82 milliós országban. Ez azt jelenti, hogy több mint 18 millió ember van Németországban, akinek migrációs gyökerei vannak, ebbe beletartoznak a közelmúltban bevándorlók, de azok is, akiknek a nagyszülei érkeztek Németországba bevándorlóként. Ez a szám mellesleg az elmúlt öt évben folyamatosan növekedett, 2016-ban több mint 8 százalékkal. A Szövetségi Statisztikai Hivatal (Destatis) adatai szerint az említett mintegy 18 millió lakosból több mint 10 millióan nem német állampolgárok, ez a szám mellesleg közel 2 millióval nőtt 2014-hez képest. Nagyon érdekes adat, hogy a külföldiként kategorizált populációban népességnövekedés figyelhető meg: 2015 és 2016 között majdnem százezer gyermek született, miközben a teljesen német lakosságban továbbra is jelentős a fogyás. Lehet, hogy ezt a trendet prognosztizálta Aydan Özoğuz, amikor a német kultúra végéről beszélt.

Koalíciós kényszer

Bár Angela Merkel személyes népszerűsége jóval meghaladja Martin Schulzét, ez azonban valószínűleg nem elegendő a kormányalakításhoz. Nagy kérdés, hogy hogyan szerepelnek a Zöldek, illetve a liberálisok. A német szabaddemokraták (FDP) hosszú ideig a harmadik legerősebb politikai párt volt, és sokat kormányoztak a CDU-val koalícióban. A 2009-es meglepő 14 százalékos szereplésük után a párt 2013-ban csak 4,8 százalékot ért el, amivel be sem kerültek a Bundestagba. Most azonban úgy tűnik, hogy újra lendületben vannak, és könnyen kormányerővé nőhetik ki magukat, köszönhetően a párt karizmatikus vezetőjének, Christian Lindnernek, aki mindössze 34 évesen vette át a szétesés szélén álló párt vezetését, és akinek az elmúlt években sikerült a pártot újrapozicionálnia. Az FDP jelen pillanatban a jól prosperáló metropoliszok kertvárosaiban lakó konzervatívokat, valamint a városközpontokban dolgozó fiatal, technokrata szavazókat tudja maga mögött.

A fiatalok közötti népszerűségét jól mutatja, hogy Lindner nemrég a Frankfurti Egyetemen tömött előadóban tartott előadást a Brexitről és Trumpról. Az előadás során Lindner mindkét politikai irányt „kiosztotta”. A baloldalt az egyenlőség dogmájához, a jobboldalt pedig a kulturális homogenitáshoz való ragaszkodás miatt. Szerinte mindenre a szabadság a megoldás, nagy kérdés persze, hogy ez a gyakorlatban mit is jelent. A jelenleg országosan 9 százalék körüli támogatottsággal rendelkező párt jelen pillanatban egyfajta radikális képpel rendelkezik, bár sokak szerint ugyanazon a véleményen vannak szinte mindenben, mint a CDU, csak az elveket kicsit markánsabban képviselik. Lindnerék kormányra kerülése ugyanakkor európai szinten is hozhat változásokat, az FDP vezetője ugyanis azon a véleményen van például, hogy Görögországnak el kellene hagynia az eurózónát, ez pedig hatalmas fordulatot jelentene az unióban.

Olvasson tovább: