Kereső toggle

Kim Dzsong Un rejtélyes életpályája

Sakkban tartja a világot

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Ahogyan egyre élesedik a konfliktus az Egyesült Államok és Észak-Korea között, a kommunista diktátorral kapcsolatos gúnyolódást úgy váltja fel egy általános aggodalom: tényleg egy félkegyelmű őrült kezében van a harmadik világháború sorsa? A jelek arra utalnak, hogy óriási hiba lenne a gátlástalan és véreskezű koreai diktátort alábecsülni.

John McCain amerikai szenátor egy televíziós műsorban még azt találta mondani, hogy Kim Dzsong Un egy „őrült dagi fiú”, míg egy hazai rádióműsor „rikácsoló papagájként” titulálta. A nemzetközi sajtó előszeretettel állítja be idétlen szereplőnek a távol-keleti diktátort, az elmúlt napok eseményei viszont azt mutatják, a koreai vezetőt alaposan félreismerte a közvélemény. Pragmatikus lépéseivel a világ legfiatalabb államfőjeként szokatlan módon sakkban tartja a világ nagyhatalmait. Kicsoda valójában Kim Dzsong Un?

„Romlott” vérvonal

Bár Észak-Korea tagadja, a dél-koreai hírszerzés szerint az országban működik az úgynevezett szongbun kasztrendszer, ami az államalapító Kim Ir Szen ideológiája alapján három osztályba sorolta a társadalmat. Eszerint van a barátságos, az ingadozó és az ellenséges kaszt. Egy születendő gyermek szongbunját általában a felmenőinek politikai, társadalmi és anyagi háttere alapján határozzák meg. A kasztrendszer alapjaiban determinálja az észak-koreaiak életét, hiszen aki a legmagasabb osztályba tartozik, az extra kiváltságokban részesülhet és az elegendő élelmiszerhez jut. Ellenben a legalacsonyabb osztályban levőkre üldöztetés, börtön és elnyomás vár.

Éppen ezért érdekes, hogy Kim Dzsong Un édesanyja, Ko Jonghi a dél-koreai titkosszolgálati adatok szerint a lehető legrosszabb háttérrel rendelkezett. Az észak-koreai diktátor anyai nagyszüleiről a japán belügyminisztérium bizalmas dokumentumaiból kiderült, hogy hosszú évekig Oszakában éltek. Sőt a diktátor múltjára az is árnyékot vet, hogy a nagypapa Japán hadügyminisztériumának varrodájában dolgozott menedzserként, felesége pedig egy japán nő volt. A házasságukból született Jonghi így valóságos ellenségnek számított az Észak-Koreába való visszaköltözéskor, hiszen a csokte kjecshung nevezetű legalacsonyabb kasztba tartozott mindaz, aki Japán-barát, külföldről betelepült, keresztény, kollaboráns vagy kém volt.

Dzsong Un édesanyját ennek ellenére azért nem üldözték a koreai diktatúrában, mert szüleiről sokáig semmit sem lehetett tudni. Táncosként rendszeresen fellépett a Manszuda Művésztársulat tagjaként, valószínűleg itt tetszett meg a nőfaló Kim Dzsong Ilnek. Először 1972-ben találkoztak, majd 1974-ben házasodtak össze. Kapcsolatukból három gyermek született: Kim Dzsong Chol, Kim Dzsong Un és egy lány, Kim Jodzsong – Kim Dzsong Ilnek korábbi kapcsolataiból legalább még négy gyereke született, köztük az idén év elején Kuala Lumpurban meggyilkolt Kim Dzsong Nam.

A fiatal Dzsong Un 2011-es hatalomátvételekor végzetes következményei lettek volna annak, ha kiderül, az ifjú vezető valójában „egy áruló leszármazottja”, hiszen a nagy államalapító tanai szerint több generációnyi időnek kell ahhoz eltelnie, hogy a „romlott vérvonalból” valaki ki tudjon tisztulni. Észak-Koreában a kollaboráns felmenőkkel rendelkező polgárokat tízezrével küldték a munkatáborokba, kérdés, mi lett volna Dzsong Un sorsa, ha kiderül, hogy a Kim-dinasztia vérvonalát „bemocskolták”. Persze a kommunista országban ilyen nem történhetett meg, a vezetés erről gondoskodott is a felmenők hátterének maximális titokban tartásáról a különféle propagandaanyagok gyártásával. Egy japán lap nemrég birtokába jutott egy 85 perces dokumentumfilmnek, amelyben a japán felmenőkkel bíró Jonghi-t „Phenjan anyjaként” mutatják be, aki férje oldalán az állam vezetésében is segédkezett.

Inkognitóban Svájcban

Valósággal elözönlötték az újságírók a Bern közelében található angol nyelvű nemzetközi iskolát, miután a svájci L’Hebdo magazin közölte, Kim Dzsong Un a kilencvenes években oda járt tanulni, álnéven. Sajtóinformációk szerint az örökösnek szánt fiút Pak-chol néven a helyi észak-koreai nagykövetség egyik sofőrjének a fiaként iratták be az intézménybe, ahol több éven keresztül teljes inkognitóban élte gondtalan gyerekéveit, miközben odahaza százezrek haltak éhen édesapja felelőtlen és kegyetlen rémuralmának köszönhetően.

Az iskola mindössze 15 percre volt a svájci fővárostól, és csak pár száz méterre az észak-koreai nagykövetség épületétől. Az intézményben összesen 280 diák tanult a világ 40 országából, beszámolók szerint a fiatal Kim többek között amerikai diplomaták gyerekeivel játszott, miközben németül és franciául tanult. Egy másik lapértesülés szerint 1998 és 2000 között egy másik svájci iskolába is járt Pak-un álnéven Liebefeldben, bár nem kizárt, elemzők szerint egyes beszámolók összekeverhetik a két fiút, mivel Dzsong Un bátyja, Dzsong Chol is ezekbe az intézményekbe járhatott azonos időszakban. A Svájcban töltött évek alatt a nagynénjük vigyázott rájuk, ő később Bernben az amerikai nagykövetségnél menekültjogért folyamodott.

Az egykori osztálytársak visszaemlékezéseiből egész komplex képet kaphatunk a tinédzser Dzsong Unról. A legtöbben azt állítják, a fiú soha nem tett politikai megjegyzéseket, nem bírálta Amerikát, sőt valósággal rajongott a hollywoodi színészekért és a kosárlabdáért. Jean-Claude Van Damme és Jackie Chan karatemozdulatait szerette utánozni az osztálytársak előtt, akik viszonylag visszafogott és csendes, de humoros fiúnak tartották. Egyikük azonban emlékszik egy olyan esetre, amikor a fiatal Kimből előbújt a minidiktátor. Már az is szokatlan volt a vendégeskedő haverok számára, hogy a fiúnak saját személyzete és szakácsa van, egyiküket azért szidta le nagyon, mert nem volt elég meleg a felszolgált spagetti. Állítólag egyik barátjának még azt is elárulta, hogy ő az észak-koreai vezető fia.

Joao Micaelo, a portugál származású egykori osztálytárs elmondta, Kim rajongott a kosárlabdáért, és mindig elérte, hogy az történjen a pályán, amit ő akart – derült ki a The New York Times és a Haaretz Kim-portréjából. Míg bátyja egy-egy mérkőzés után csak lesétált a pályáról, ő hosszú ideig oktatta a társakat, hogy mit kellett volna másképp csinálni. Kedvenc csapata az NBA-ből a Chicago Bulls volt, egy ízben az osztálytársának meg is mutatta a szobájában kihelyezett relikviákat. Ezek között szerepelt két különleges kép: az egyiken a későbbi diktátor Toni Kukoč Bulls-játékos, a másikon pedig Kobe Bryant Lakers-játékos mellett volt látható. Marco Imhof, egy másik barát a sajtónak elmondta, míg a többi gyerek csak áhítozott a Nike cipők és az NBA-s mezek után, a koreai fiúk mindig abban játszottak. A meccseket általában két koreai nő folyamatosan filmezte, amit a csapattársak furcsálltak. Azt hitték, ez valami helyi szokás. Sőt, sajtóinformációk szerint egyszer egy sofőr a kosárrajongó tinédzsert elvitte Párizsba, hogy megnézzen egy NBA-meccset élőben. Akkoriban csak egy amerikai alakulat turnézott Párizsban egy McDonald’s-kupán: a Chicago Bulls.

A kétnapos rendezvényt a tengerentúli gárda fölényesen nyerte, a torna legértékesebb játékosa Michael Jordan lett 55 ponttal. A nagy eseményt vélhetően a tini Dzsong Un élőben szurkolhatta végig.

Úgy tűnik, a tizenéves fiú pillanatok alatt beilleszkedett a nyugati környezetbe, sok barátot is szerzett. Boldogulását és biztonságát helyi információk szerint egy idősebb diák biztosította, aki a gyanú szerint a személyes testőreként funkcionált. A svájci lapok szerint a téli időszak többnyire azzal telt, hogy péntekenként a barátokkal az Alpokba mentek síelni. A dél-koreai hírszerzés úgy tudja, a svájci évek alatt az anyjuk rendszeresen meglátogatta őket, gyakran vitte magával a fiúkat különböző európai üdülőhelyekre, de még a tokiói Disneylandbe is. Ugyanakkor az egykori osztálytársak úgy emlékeznek vissza, hogy Kim a lányokkal már jóval nehezebben jött ki, sokszor alig tudott velük pár szót is váltani. Amikor a kétezres évek elején hazatért Phenjanba, úgy tűnik, ezek a gátlások is feloldódtak.

Nőügyek

A hivatalos adatok szerint 2002 és 2007 között Kim Dzsong Un a nagypapáról elnevezett Kim Ir Szen Egyetem hallgatója volt. Valójában csak névleges volt a beiratkozás, mivel az esetek többségében a felnőtté cseperedő fiú zömében otthon tanult. Az otthon töltött évekről többnyire csak Kendzsi Fudzsimotótól tudunk némi információt, aki a család szusiséfje volt. Az ő visszaemlékezései szerint a 18 éves Kim Nyugatról visszatérve egy ízben feltette a kérdést neki: Mi jól élünk, nyaralunk, síelünk, jetskizünk, de hogyan él egy átlagos észak-koreai? A kamaszkori filozofálgatás, úgy tűnik, nem tartott sokáig, fényűző luxuséletét tovább folytatta, miközben apjához hasonlóan ő is elkezdett érdeklődni az énekesnők iránt.

Első szeretője Hjong Szong Vul popénekes volt, akivel a visszatérése utáni években ismerkedett meg. Mivel apja ellenezte a kapcsolatot, ezért szakítaniuk kellett, bár Hjong egyes információk szerint továbbra is Kim szeretője volt. Egy 2006-os rendezvény során, Dzsong Il előadó már egy katonatiszt oldalán ült, terhesen. Állítólag Dzsong Il halála után megint összejöttek, sőt olyan sajtóértesülés is volt, mely szerint két zenésztársulat kivégzésekor őt is agyonlőtték. Ezt az értesülést más források viszont cáfolják.

Pár évvel később Dzsong Un egy újabb énekesnőt szemelt ki magának, Ri Szol Dzsut. Dél-koreai sajtóinformációk szerint a lány 2005-ben már járt a déli „ellenségnél”, amikor az ázsiai atlétikai torna keretében ő is az észak-koreai csapat hivatalos szurkolói között volt. A lány Phenjanban és Kínában is művészetet tanult, majd a Kim Ir Szen Egyetemen szerzett diplomát. Az észak-koreai diktátorjelölttel 2009-ben házasodtak össze. Apjával ellentétben Dzsong Un nyilvánosan is szívesen szerepel feleségével együtt, aki valóságos divatikon lett az országban, a család séfje szerint rendkívül bájos és gyengéd teremtés. A párnak eddig egy lánya született, akit Dennis Rodman egykori kosárlabdajátékos a távol-keleti utazása során a kezében is tarthatott.

„A kis herceg”

A kétezres évek elejére nyilvánvalóvá vált, hogy a cukorbetegséggel és agyvérzéssel küzdő Dzsong Ilnek meg kell találnia méltó utódját. Sok elemző úgy vélte, hogy a legidősebb fiú, az első feleségétől született Kim Dzsong Nam lesz az utód. A feltételezés akkor dőlt romba, amikor 2001-ben kiderült, a fiú megpróbált hamis útlevéllel a tokiói Disneylandbe utazni, amikor a japán határőrök elfogták. A kegyvesztett gyerek a következő években Malajziában és más országokban bujkált álnéven és fogalmazott meg mérsékelt kritikákat az észak-koreai rezsimmel szemben.

Kim Dzsong Un másik bátyja szintén alkalmatlannak minősült a vezetői feladatok ellátására, mivel az apuka túlságosan gyengének, sőt nőiesnek tartotta. A fiatal Dzsong Unért viszont valósággal rajongott. A család séfje, Fudzsimoto beszámolt arról a nyolcadik születésnapról, amikor a fiú egy tábornoki egyenruhát kapott ajándékba. Onnantól kezdve még a katonai vezetők is „hercegnek” nevezték. Állítólag 2006-ban a fotója már körbejárta az elitet azzal a kommentárral, hogy ő lesz a kijelölt utód.

A dél-koreai hírszerzés már 2009-ben hírül adta, hogy a trón várományosa Kim Dzsong Un, bár a nemzetközi elemzők sokáig elképzelhetetlennek tartották, hogy a kommunista diktatúrát egy ennyire fiatal és tapasztalatlan ember képes legyen vezetni. Sokan úgy vélték, hogy a Kim Dzsong Il utolsó éveiben az ország második emberének tartott Csang Szongthek, a nagybátyja lesz a következő vezér. Tévedtek.

Kim Dzsong Il 2011 decemberében bekövetkezett halálát megelőzően Dzsong Un már több katonai vezetői posztot is megkapott. A temetést követően karácsony előtt egy nappal kinevezték a Koreai Munkapárt főtitkárává, a Katonai Tanács elnökévé és a Koreai Néphadsereg legfelsőbb parancsnokává. Ő lett az ország első embere.

A túlélő, aki nem élte túl

A hatalomátvétel az elemzők szerint a vártnál jóval zökkenőmentesebb volt, köszönhetően a régensi feladatokkal megbízott nagybácsinak. Csang Szongthek sok évtizedes tapasztalatokkal rendelkezett a hatalmi játszmák területén, tanácsait követve Dzsong Un szinte a teljes katonai vezérkart lecserélte vagy kivégeztette. Az édesapja idejéből megmaradt káderek és tábornokok veszélyt jelentettek hatalmára, így kíméletlen tisztogatási hullám vette kezdetét. Becslések szerint 2013-ig összesen 140-150 embert lövetett agyon a phenjani vezetésből.

A kegyetlen ifjú diktátor egy idő után már nagybátyjában is veszélyforrást látott, így ellene fordult. Csangra sok lap csak úgy hivatkozik, hogy ő a rendszer nagy túlélője, aki apróbb karcolásokkal került ki az elmúlt 50 év összes belső viszályából, holott volt már száműzve vaskohóba, majd házi őrizetre ítélték, és egy ízben egy katonai teherautó is megpróbálta összelapítani, miközben a luxusautójában ült. Még azt is átvészelte, hogy a nagy államalapító Kim Ir Szen az egyetemi évek alatt eltiltotta a lányától, mivel a két fiatal sülve-főve együtt ment mindenhova. A házasságot végül nem sikerült megakadályozni, Csangnak egyenes volt az útja a csúcsra. Dzsong Il bizalmasa lett annak ellenére, hogy Kim Ir Szen továbbra sem szívlelte a „túl kapzsi” vezetőt.

Az államalapító halála után, a Kim Dzsong Il-érában Csang egy rövid időre (2004 és 2006 között) kegyvesztett lett, ám 2007-től már a rezsim második embereként tartották számon. 2011-ben hűségesküt tett Kim Dzsong Unnak, ám régenssége nem egészen két évig tartott: 2013-ban a külvilág számára váratlanul letartóztatták, majd rövid „bírósági tárgyalás” után kivégezték. A procedúra még észak-koreai szempontból is példátlan volt, mivel az állami televízió fényképeket mutatott a pillanatról, amikor a diktátor személyes mentoraként ismert Csangot egy pártkongresszusról mindenki szeme láttára elvezették. Később minden létező dokumentumról kiretusálták Csangot, akit a bíróság ellenforradalom szervezése, féktelen költekezés és illegális külföldi kapcsolatépítés miatt ítélt halálra.

Sajtóértesülések szerint légvédelmi ágyúval lőtték darabokra, majd lángszóróval égették el a testrészeit. Később Csang teljes rokonságát és a hozzá hű vezetőket is kivétel nélkül vagy kivégezték, vagy koncentrációs táborba zárták – özvegye azonban 2015-ben még valószínűleg életben volt, sőt a párttörténetből sem retusálták ki a nevét.

Kim legújabb rémtette a vádak szerint saját féltestvérének, a száműzött Kim Dzsong Namnak a meggyilkolása volt a malajziai reptéren. A hírszerzés információi szerint két észak-koreai ügynök a VX nevezetű ideggázzal rátámadt a külföldre menekült rokonra, aki perceken belül belehalt a merényletbe.

Párhuzamos fejlődés vagy atomháború?

A páratlan kegyetlenség és kiszámíthatatlan brutalitás mellett Kim tényleg megmutatta vezetői képességeit is uralkodása alatt. Döntéseit zömében az határozta meg, hogy igyekezett szakítani apja hadseregközpontú politikájával, és még külsejében is inkább nagyapjára, Kim Ir Szenre kívánt hasonlítani. (Feltételezések szerint azért hízott meg és fizetett plasztikai műtéteket, hogy még jobban hasonlítson rá.)

A Kim Dzsong Il-éra örökségének legterhesebb vonása a hadsereg erőltetett, még a lakosság élelmiszer-ellátása rovására is előtérbe helyezett fejlesztése volt. Az élet minden területén a hadsereget előnyben részesítő szonggun ideológia gyökerei a Sztálin halála utáni időszakig nyúltak vissza, de teljesen a Szovjetunió összeomlása és Észak-Korea elszigetelődése nyomán bontakozott ki. A kilencvenes években az erőltetett katonai költekezések iszonyatos éhínséget eredményeztek az országban. A legóvatosabb becslések szerint is legkevesebb félmillió ember belehalt az alultápláltságba. Talán ezért is lehetett az, hogy nem okozott akkora felháborodást a nép körében Kim Dzsong Un tisztogatási hulláma, hiszen a kivégzettek egytől egyig az éhínség éveinek kulcsfigurái voltak.

Egy területen azonban Dzsong Un még apjánál is továbblépett: megértette, hogy a nukleáris fegyverarzenál fejlesztése elengedhetetlen ahhoz, hogy a diktatúráját fenntartsa. Az állami médiában is sugárzott magyarázat szerint Szaddám Huszein és Moammer Kadhafi is annak esett áldozatul, hogy a Nyugattal való kibékülés érdekében lemondtak a tömegpusztító fegyverekről. Az észak-koreai zsarnok nem akart ebbe a hibába esni, ahogy abba sem, hogy a rezsim társadalmi megbecsülése megroppanjon. Így a pjongdzsin (párhuzamos fejlődés) égisze alatt több korlátozott gazdaságélénkítő lépést is foganatosított. Nyugati tapasztalatait nemcsak a saját luxus életkörülményei kialakításánál, hanem néhány gazdasági döntésnél is kamatoztatta. Azzal, hogy enyhített a gazdaság állami kontrollján, hagyta fellélegezni a feketepiacot, beengedve egy csipetnyi kapitalizmust a szigorú kommunista rendszerbe.

Annak ellenére, hogy az állam elméletben nem kap kölcsönt senkitől és évi egymilliárd dolláros kereskedelmi deficittel rendelkezik, mégis elég tűrhetően működik. Ez többek között annak köszönhető, hogy jelentős bevételei vannak a drog-, fegyver- és emberkereskedelemből. Az ország GDP-je közel 50 éve most nő a leggyorsabban, és a The New York Times idézett írása szerint sok észak-koreai Kim Ir Szen reinkarnációjaként tekint a fiatal Dzsong Unra (utoljára a legidősebb Kim uralmának első évtizedei alatt éltek jobban az észak-koreai emberek, mint déli szomszédaik).

A másik nagy különbség Dzsong Ilhez képest, hogy fia egyáltalán nem hajlandó korlátozni az ország atomprogramját. Míg elődje a Clinton-kormány nyomására ideiglenesen engedett több szankciónak, a fiatal diktátor már nem tesz semmilyen engedményt. Vezetése alatt legalább 3 sikeres atomkísérletet és közel 80 rakétakísérletet hajtott végre az ország. Interkontinentális ballisztikus hordozóival most már a nagy ellenséget, az Egyesült Államokat is sakkban tudja tartani, miközben a parancsát ellentmondás nélkül teljesíti a világ negyedik legnagyobb hadserege. Most 33 éves. Sok mindennek lehet nevezni Kim Dzsong Unt, de hülyének nem.

Luxus a nyomor közepén

A nemzetközi sajtó a különböző puzzle-darabokból szépen lassan összerakta, hogy körülbelül hogyan is néz ki az észak-koreai diktátor aranyélete, miközben a nép jelentős része továbbra is nélkülözi a legalapvetőbb élelmiszereket. A Huffington Post adatai szerint Kim Dzsong Unnak körülbelül 5 milliárd dollárja van és megközelítőleg 600 millió dollár az éves költségvetése. Kérdés, hogy mire költi ezt a rengeteg pénzt?
Belső információk szerint óriási mennyiségben importálják az országba az alkoholt, évi 30 millió dollár csak arra megy el, hogy kiszolgálják az elit igényeit whiskey, konyak és likőr területén. Dzsong Un kedvence a Hennessy, aminek 2145 dollár az üvegenkénti ára. De jelentős összegeket költenek a Dániából behozott disznókra, az iráni kaviárra, a kínai dinnyére és a japán marhára is. Fudzsimotótól tudjuk, hogy a trónörökös már 13 éves kora óta rendszeresen dohányzik, viszont alaposan megválogatja, hogy mit szív. Egyik kedvence például a francia dizájncigi, az Yves Saint Laurent, amelynek doboza 44 dollárba kerül.
Persze a diktátor nagy pénzeket is költ, ha úgy kívánja. Van jachtja 8 millió dollárért, magánrepülője (Air Force Un) 1,5 millióért és egy 17 palotából álló ingatlanbirodalma, amelyhez mind tartozik egy saját leszállópálya. A túlsúlyos vezető sport iránti rajongását nemcsak a Harlem Globetrotters nevezetű ismert csapat meghívásában éli ki, hanem előszeretettel golfozik is saját pályáin. Elképesztő összegek mennek el a versenylovak tartására is, amiket különböző rendezvényeken futtat.
A filmek iránti rajongását még gyerekkorából mentette át. Húszezres DVD-kollekcióját egy ezerfős privát moziteremben nézheti. Ugyancsak a gyerekkorát éli ki akkor, amikor tízmilliókért tematikus vidámparkokat, sípályát és aquaparkot építtet az országban. De közismert a közel 100 autóból álló kollekciója is, kedvenc márkája a Mercedes.

Olvasson tovább: