Kereső toggle

Lengyel gettóból a New York-i felhőkarcolóba

A Kushner család története (1. rész)

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kevesen múlt, hogy a hitleri Németország a népes Kushner családot elpusztítsa a holokauszt népirtásában. A kalandos módon az Egyesült Államokba jutó néhány túlélő azonban pár évtized alatt milliárdos ingatlanvállalatot épített. A családi belviszály azonban odáig fajult, hogy a birodalom vezetőjét egészen megdöbbentő bűncselekmények miatt börtönbe zárták.

A Kushner név sokak számára onnan ismerős, hogy Donald Trump lányának, Ivankának a férjét Jared Kushnernek hívják. Az amerikai elnök közvetlen tanácsadójaként dolgozó vállalkozó elképesztő befolyással bír a világ legnagyobb hatalmának tartott ország adminisztrációjában. Családjának története nemcsak filmbe illő, hanem jelentős tanulságokkal is bír.

Föld alatti alagúton menekültek el a nácik elől

Rae és Joseph Kushner a második világháborús Lengyelországban vészelte át Hitler kegyetlen népirtásának borzalmait. A nagymama népes családjával (200 fő) a lengyelországi Nowogrodekben lakott, ahol rendkívül jelentős zsidó közösség élt a náci uralom előtt. Rae édesapja bőrműves volt, több üzletük is volt a városban, viszonylag jó módban éltek a húszas, harmincas években.

Az országot elsőként a szovjet csapatok szállták meg 1939-ben. Habár a katonák elvették a Kushner család üzleteit és otthonát, Rae úgy emlékszik vissza, hogy ez még így is elviselhetőbb volt, mint a nácik rémuralma.

A szovjet haderő a városban házról házra összegyűjtötte a gazdag családokat, hogy azokat Szibériába szállítsa munkatáborba. Mivel Rae családja jómódúnak számított, ezért a leleményes anyuka a helyi zsidó közösség szegényebb tagjainál rejtette el a gyermekeket, amíg a katonák az otthonukban őket keresték. Utólag a holokauszt-túlélő nagymama már azt mondja, jobban jártak volna, ha a szovjetek viszik el őket, mivel a Szibériába elhurcolt zsidó „hadifoglyok” többsége túlélte a háborút, és épségben visszatért szülővárosába.

A bujkálásból a „gazdag” zsidók akkor tértek vissza, amikor a Harmadik Birodalom katonái megérkeztek a városba. A közösség ugyan hallott kósza híreket arról, hogy a nácik milyen kegyetlenségeket követtek el a zsidók ellen, az első világháborús tapasztalatok miatt mégsem tartottak a Navogrodekbe érkező csapatoktól.

A zsidók elleni intézkedések azonban hamar kijózanítottak mindenkit. Első lépésként összegyűjtötték a környező település zsidóit, akiket a városban gettóba zártak. Évekkel később Rae Kushner az Egyesült Államok Holokauszt Emlékközpontjának adott interjúban egy konkrét esetet is elmesélt arról, hogyan választották ki ötven fiatal lánnyal együtt, és vitték ki a város főterére. Ott az összegyűlt náci tisztek hangos báli zene és némi röhögés kíséretében nyilvánosan kivégeztek több száz értelmiségit. Rae feladata az volt, hogy a földről feltörölje a vért, és a holttesteket felpakolja a teherautókra, miközben a katonák a zenére táncoltak.

Rae családjának nagy részét 1943-ra elveszítette, a városi bíróság épületében kialakított gettóba már csak az apjával, a húgával és a bátyjával költözött be. Az ide beköltöztetett zsidó családok elhatározták, hogy nem várják tétlenül a következő vonatokat, hanem elkezdenek ásni egy 180 méter hosszú alagutat, hogy azon kimeneküljenek az épületből. Rae elbeszélése szerint a puszta kézzel és kis késekkel kikapart törmeléket a falak közé rejtették el. Az alagút végül három hónap alatt készült el a legnagyobb titokban. Annak ellenére, hogy agyonvertek egy fiatal, Medelsohn nevű besúgót, a nácik az utolsó napon mégis tudomást szereztek a szökési kísérletről. A koromsötétben egyesével kisurranó menekülőket géppuskatűz alá vették a kijáratnál, az akciót mindössze 170-en élték túl. Csupán ennyien maradtak a városba összegyűjtött 30 ezer zsidóból.

A Kushner család tíz napon keresztül bujkált a Naliboki-erdőben, az éhség miatt azonban arra kényszerültek, hogy az egykori szomszédokhoz bekopogva ételt és szállást kérjenek. Egy régi ismerős mindössze egy hétig tudta őket rejtegetni a pajtában, mivel félt a lebukástól. Rae-t, húgát és apját végül a híres Tuvia Bielski partizánjai mentették meg, akik az erdő mélyén kialakított menekülttáborban szállásolták el őket. A lengyel ellenállók több, mint ezer zsidót rejtettek el és mentettek meg a háború során. A táborban Rae őrségben és az étkezésnél szolgált, miközben édesapja kalapokat készített. Kilenc hónapnyi rejtőzködés és harc után a szovjet csapatok „felszabadításával” a második világháború a Kushner család számára ugyan véget ért, a hányattatások sora viszont nem.

A holokauszt-túlélő nagyszülők nagyon nehezen jutottak be az Egyesült Államokba. (Beutazási engedély)
A szovjet katonák jelenléte szinte teljesen ellehetetlenítette a zsidó lakosok számára a megélhetést a lengyel városban, ezért a legtöbben útra keltek, hogy máshol leljenek otthonra. Az országok nagy része azonban nem látta szívesen a háború borzalmait túlélt áldozatokat, Rae visszaemlékezése szerint még az Egyesült Államokba is borzasztóan megnehezítették a beutazást. Kushnerék így először átszöktek Csehszlovákiába, majd Ausztriába, végül Budapesten kötöttek ki. Itt a 21 éves lány ismét találkozott gyerekkori szerelmével, Joseph-fel, akivel elhatározták, hogy összeházasodnak. Húsz másik párral együtt őket is egy budapesti zsinagógában eskették össze, nászút gyanánt pedig már másnap továbbutaztak Olaszország felé. Itt összesen három és fél évig vártak arra, hogy elhagyhassák a menekülttábort, míg végül 1949-ben vízumot kaptak az Egyesült Államokba.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.

Olvasson tovább: