Kereső toggle

Lengyel gettóból a New York-i felhőkarcolóba

A Kushner család története (1. rész)

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Kevesen múlt, hogy a hitleri Németország a népes Kushner családot elpusztítsa a holokauszt népirtásában. A kalandos módon az Egyesült Államokba jutó néhány túlélő azonban pár évtized alatt milliárdos ingatlanvállalatot épített. A családi belviszály azonban odáig fajult, hogy a birodalom vezetőjét egészen megdöbbentő bűncselekmények miatt börtönbe zárták.

A Kushner név sokak számára onnan ismerős, hogy Donald Trump lányának, Ivankának a férjét Jared Kushnernek hívják. Az amerikai elnök közvetlen tanácsadójaként dolgozó vállalkozó elképesztő befolyással bír a világ legnagyobb hatalmának tartott ország adminisztrációjában. Családjának története nemcsak filmbe illő, hanem jelentős tanulságokkal is bír.

Föld alatti alagúton menekültek el a nácik elől

Rae és Joseph Kushner a második világháborús Lengyelországban vészelte át Hitler kegyetlen népirtásának borzalmait. A nagymama népes családjával (200 fő) a lengyelországi Nowogrodekben lakott, ahol rendkívül jelentős zsidó közösség élt a náci uralom előtt. Rae édesapja bőrműves volt, több üzletük is volt a városban, viszonylag jó módban éltek a húszas, harmincas években.

Az országot elsőként a szovjet csapatok szállták meg 1939-ben. Habár a katonák elvették a Kushner család üzleteit és otthonát, Rae úgy emlékszik vissza, hogy ez még így is elviselhetőbb volt, mint a nácik rémuralma.

A szovjet haderő a városban házról házra összegyűjtötte a gazdag családokat, hogy azokat Szibériába szállítsa munkatáborba. Mivel Rae családja jómódúnak számított, ezért a leleményes anyuka a helyi zsidó közösség szegényebb tagjainál rejtette el a gyermekeket, amíg a katonák az otthonukban őket keresték. Utólag a holokauszt-túlélő nagymama már azt mondja, jobban jártak volna, ha a szovjetek viszik el őket, mivel a Szibériába elhurcolt zsidó „hadifoglyok” többsége túlélte a háborút, és épségben visszatért szülővárosába.

A bujkálásból a „gazdag” zsidók akkor tértek vissza, amikor a Harmadik Birodalom katonái megérkeztek a városba. A közösség ugyan hallott kósza híreket arról, hogy a nácik milyen kegyetlenségeket követtek el a zsidók ellen, az első világháborús tapasztalatok miatt mégsem tartottak a Navogrodekbe érkező csapatoktól.

A zsidók elleni intézkedések azonban hamar kijózanítottak mindenkit. Első lépésként összegyűjtötték a környező település zsidóit, akiket a városban gettóba zártak. Évekkel később Rae Kushner az Egyesült Államok Holokauszt Emlékközpontjának adott interjúban egy konkrét esetet is elmesélt arról, hogyan választották ki ötven fiatal lánnyal együtt, és vitték ki a város főterére. Ott az összegyűlt náci tisztek hangos báli zene és némi röhögés kíséretében nyilvánosan kivégeztek több száz értelmiségit. Rae feladata az volt, hogy a földről feltörölje a vért, és a holttesteket felpakolja a teherautókra, miközben a katonák a zenére táncoltak.

Rae családjának nagy részét 1943-ra elveszítette, a városi bíróság épületében kialakított gettóba már csak az apjával, a húgával és a bátyjával költözött be. Az ide beköltöztetett zsidó családok elhatározták, hogy nem várják tétlenül a következő vonatokat, hanem elkezdenek ásni egy 180 méter hosszú alagutat, hogy azon kimeneküljenek az épületből. Rae elbeszélése szerint a puszta kézzel és kis késekkel kikapart törmeléket a falak közé rejtették el. Az alagút végül három hónap alatt készült el a legnagyobb titokban. Annak ellenére, hogy agyonvertek egy fiatal, Medelsohn nevű besúgót, a nácik az utolsó napon mégis tudomást szereztek a szökési kísérletről. A koromsötétben egyesével kisurranó menekülőket géppuskatűz alá vették a kijáratnál, az akciót mindössze 170-en élték túl. Csupán ennyien maradtak a városba összegyűjtött 30 ezer zsidóból.

A Kushner család tíz napon keresztül bujkált a Naliboki-erdőben, az éhség miatt azonban arra kényszerültek, hogy az egykori szomszédokhoz bekopogva ételt és szállást kérjenek. Egy régi ismerős mindössze egy hétig tudta őket rejtegetni a pajtában, mivel félt a lebukástól. Rae-t, húgát és apját végül a híres Tuvia Bielski partizánjai mentették meg, akik az erdő mélyén kialakított menekülttáborban szállásolták el őket. A lengyel ellenállók több, mint ezer zsidót rejtettek el és mentettek meg a háború során. A táborban Rae őrségben és az étkezésnél szolgált, miközben édesapja kalapokat készített. Kilenc hónapnyi rejtőzködés és harc után a szovjet csapatok „felszabadításával” a második világháború a Kushner család számára ugyan véget ért, a hányattatások sora viszont nem.

A szovjet katonák jelenléte szinte teljesen ellehetetlenítette a zsidó lakosok számára a megélhetést a lengyel városban, ezért a legtöbben útra keltek, hogy máshol leljenek otthonra. Az országok nagy része azonban nem látta szívesen a háború borzalmait túlélt áldozatokat, Rae visszaemlékezése szerint még az Egyesült Államokba is borzasztóan megnehezítették a beutazást. Kushnerék így először átszöktek Csehszlovákiába, majd Ausztriába, végül Budapesten kötöttek ki. Itt a 21 éves lány ismét találkozott gyerekkori szerelmével, Joseph-fel, akivel elhatározták, hogy összeházasodnak. Húsz másik párral együtt őket is egy budapesti zsinagógában eskették össze, nászút gyanánt pedig már másnap továbbutaztak Olaszország felé. Itt összesen három és fél évig vártak arra, hogy elhagyhassák a menekülttábort, míg végül 1949-ben vízumot kaptak az Egyesült Államokba.

Menekültekből milliárdos vállalkozók

Amerikába érve a család Brooklynban élt, ahol négy gyermekük született: Charles, Murray, Esther és Linda. Az apa először egy New Jersey-i építkezésen vállalt munkát asztalosként, ott csak úgy becézték: „Baltás Joe”. Később a testvéreivel összefogva elkezdtek maguk is építkezéssel foglalkozni, majd más holokauszt-túlélő zsidókkal együtt sikeresen megvetették a lábukat az építőiparban. A vállalkozás olyannyira beindult, hogy Joseph 1985-re már egy 4000 ingatlanból álló portfóliót tudhatott maga mögött.

A Kushner család pár évtized alatt a New Jersey-i társadalom megbecsült tagjává nőtte ki magát, nagy népszerűségnek örvendett a zsidó közösség körében is. Rae elmesélése alapján, egy ízben az utcán összefutottak egy férfival, aki percekig szorongatta férje kezét. Pillanatok alatt kiderült, hogy Joe a koncentrációs táborok felszabadításakor a harminc kilóra lefogyott férfinak pénzt és ételt adott, hogy újra tudja kezdeni az életét. A nagymama kész csodának nevezte, hogy át tudták vészelni a háborút, és fel tudtak emelkedni új országuk gazdaságában.

Joseph nagy hangsúlyt fektetett a gyermekei, kiváltképpen a fiúk nevelésére és oktatására. Miközben Murray kiválóan teljesített a Pennsylvaniai Egyetemen, Charles jobban megszenvedett a New York-i Egyetemen. Az üzleti életben és az ingatlanpiacon viszont az utóbbinak volt nagyobb karizmája az üzletek megkötésében, a tárgyalások lebonyolításában. A családhoz közeli források rendkívül kimért, fegyelmezett, ugyanakkor végtelenül nagylelkű és szívélyes embernek írták le Jared édesapját, Charlie-t. Újságírói berkekben úgy hírlik, hogy a dollármilliárdos ingatlanbirodalmat felépítő filantróp rendszerint hajnalban kel, hogy hosszú kilométereket ússzon a közeli Hilton szálló uszodájában, vagy az éppen aktuális New York-i maratonra eddzen. Spártai habitusa ugyanakkor a versenyszférában is megnyilvánult időnként, ha a cégnél vagy a tárgyalásokon valami felbosszantotta. „Ha jó pontjaid vannak Charlie-nál, akkor hihetetlenül jól jársz, ha viszont keresztbe teszel neki, mániákussá válik. Porrá zúz” – fogalmazott az egyik korábbi alkalmazottja.

1985-ben Charles úgy döntött, hogy apjával ellentétben, ő nem az építőiparban, hanem az ingatlanok tulajdonlásából és kiadásából fog hatalmas pénzt kaszálni. Apjával társulva megalapították a Kushner Companiest, Joseph azonban kilenc hónap múlva váratlanul meghalt. A legidősebb fiú ezzel egy pillanat alatt de facto a Kushner család fejévé vált, testvéreinek részesedést adott a közös vállalkozásból. „Imádta, hogy ő lehet a közösség Don Corleonéja” – emlékezett vissza a család egyik barátja. Charles nemcsak az ingatlanbirodalom építésében jeleskedett, hanem a jótékonykodásban is. Több millió dollárt adományozott különböző oktatási, karitatív és vallási intézményeknek.

A zsidó filantróp milliárdos pillanatok alatt nagy befolyásra tett szert a politikai elit körében is. Százezer dollárokkal finanszírozta a Demokrata Nemzeti Bizottságot és a demokrata jelöltek kampányait, jelentős összegekkel támogatta többek között Hillary Clinton szenátori kampányát, Rudy Guiliani New York-i polgármestert, Charles Schumert, Jon Corzine-t és a botrányos körülmények között lemondott New Jersey-i kormányzót, Jim McGreevey-t. A politikai adományozás több ajtót is megnyitott a Kushner família előtt, otthonukban vendégül látták Bill Clinton elnököt, Al Gore alelnököt, Joe Lieberman szenátort, de még Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnököt is.

Charles Kushner 1985-től a kétezres évek elejéig apja pár ezres portfólióját New Jersey legjelentősebb vállalatává alakította át a maga 25 ezer ingatlanjával. A rendkívüli befolyásnak és elismertségnek örvendő milliárdos azonban az egyre durvuló családi viszály következtében pillanatok alatt lezuhant a csúcsról.

Családi belviszály

Charles és Murray kapcsolatát már egészen kicsi koruktól kezdve örökös versengés jellemezte. Diákként többnyire Jared édesapja maradt alul, mivel Murraynek rendkívül könnyen ment a magolás, kiváló eredményeket ért el a Pennsylvaniai Egyetemen. Egy ízben Charlie az iskolából a jó jegyek helyett egy gitárt hozott haza. Apja a hangszert kettétörte a térdén, és így szólt: „Egy fiúnak azt kell megtanulnia, hogyan tud megélni, és nem azt, hogyan kell pengetni a húrokat.”

Amennyire ügyes volt Murray az iskolapadban, annyira volt tehetséges Charles az irodaasztal mögött. Apjával közösen indított vállalkozásába ugyan belevonta a családtagokat, a döntéshozásba már jóval kevésbé. Az egyre nagyobb szerepet igénylő testvérek ezt azonban nem nézték jó szemmel. Murray egy ízben megvétózott egy gigantikus üzletet a Berkshire Realty-vel (24 ezer apartman), amelynek felvásárlásával a Kushner családé lehetett volna a legnagyobb magánkézben levő ingatlan-céghálózat. Charles cserébe lecsapott egy másik lehetőségre, amit elsőként Murray szemelt ki magának, és zsebre rakta annak 40 millió dolláros hasznát.

A kilencvenes évek végére a két család között végérvényesen megromlott a kapcsolat. Mivel a nagyszülők rendkívül komolyan vették a zsidó vallást, ezért Charlest rendkívül felháborította, amikor megtudta, hogy Murray egy asszimilált zsidó nőt vett feleségül. A bosszankodás odáig fajult, hogy az egyik alkalmazottját kirúgással fenyegette meg, miután kiderült, hogy segíteni akart testvére sclerosis multiplexben szenvedő feleségének. A végleges szakadás egy közös családi húsvéti összejövetelen történt meg a Miami Beach-i Fontainebleau-ban, amikor Charles egyenesen azt üzente Murray-nek, hogy inkább hagyjon fel az üzletelgetéssel. „Ha nem lehetünk partnerek, akkor nem lehetünk testvérek sem” – válaszolta Murray. Charles fennhangon kiabált Lee-vel is, fivére feleségével, azt hangoztatva, hogy a fiuk csak azért került be az egyetemre, mert azt ő elintézte nekik.

Az ezredfordulóval a két Kushner fiú különvált az üzleti életben is: Murray megalakította a KRE Group-ot, aminek ma már 100 alkalmazottja, 6 millió négyzetméternyi irodafelülete és 9 ezer ingatlanja van. A családi belviszály ezzel azonban nem oldódott meg. Murray erősen sérelmezte, hogy testvére a partnerek beleegyezése nélkül bőkezűen osztogatta a céges vagyont a politikai elit prominens szereplőinek. A „pórul járt” testvér egészen a bíróságig ment, ahol hűtlen kezeléssel és tiltott kampányfinanszírozással vádolta meg öccsét. A következő évi széderestére a felperes már el sem ment, de az esemény így sem maradt balhé nélkül. Charlest rendkívül feldühítette, hogy a családi drámában Esther (lánytestvérük) Murray oldalára állt. Jared apja a húga férjét, Billy Schuldert kezdte el becsmérelni, aki korábban neki dolgozott. Utálta a férfit, különösen azután, hogy kiderült, húgát megcsalta egy irodai alkalmazottal.

Alig telt el egy év, mire Bob Yontef, a cég könyvelője is több keresetet benyújtott munkaadója ellen adócsalás és más gazdasági bűncselekmények miatt. Az egyre hangosabbá váló Kushner-háborút már nem lehetett titokban tartani. Az ügyre felfigyelt a New Jersey-i főügyész, Chris Christie, akinek éppen az állam kormányzói tisztére fájt a foga. A republikánus színekben induló jelöltaspiráns kiváló lehetőséget látott arra, hogy a demokrata James McGreevey kormányzó legnagyobb mecénását levadássza.

Persze nem csak Charlesnak volt vaj a füle mögött, testvére ellen is felmerült a tiltott kampányfinanszírozás vádja.

A vád szerint Murray arra utasította a cége alkalmazottait, hogy ha kell, a törvényt megsértve is támogassák George W. Bush elnökségét. Öccsével ellentétben a KRE vezérigazgatója inkább a republikánusok felé húzott, ő volt Chris Christie leghűségesebb és legnagylelkűbb támogatója. Talán nem véletlen, hogy a nyilvánvaló törvénysértések ellenére a főügyész ellene már nem indított nyomozást. (Sőt, kormányzóként Christie-t támadták is amiatt, hogy százezres támogatásért cserébe Murraynek összesen 165 millió dollár értékben biztosított adókedvezményt.)

Charles bosszúja börtönt ért

A könyvelője által indított első eljárásból Charles még ki tudott farolni egy félmilliárdos büntetés kifizetésével, a rokonai ellen indított bosszúhadjáratáért azonban már börtönbe kellett vonulnia. A 2005-ös bírósági tárgyalásokon nyilvánosságra hozott információkból ugyanis kiderült, hogy Jared apja megpróbálta megzsarolni az ügy egyik tanúját. A New York magazin által rekonstruált események szerint Charles elhatározta, hogy tőrbe csalja a hatóságokkal együttműködő Billy Schuldert, Esther férjét. Az ingatlanmágnás 25 ezer dollárért felbérelt egy prostituáltat, hogy feküdjön le a férfival. A kelet-európai származású Suzanne egy vacsora közben ment oda Esther férjéhez, akinek azt hazudta, hogy éppen a városban volt állásinterjún, de lerobbant a kocsija. Billy visszavitte a motelbe a lányt, aki egy bekamerázott szobába csábította. A felvételek végül eljutottak Charleshoz, aki az irodájában egyik kollégájával hangosan röhögve végignézte a jelenetet. Ekkor még vadabb dolog jutott az eszébe, és elküldte a fotókat és a felvétel másolatát a húgának (egyes feltételezések szerint a gyerekeknek is, bár ezt Charlie tagadja), aki azonnal értesítette Murrayt. „Ne menj haza, meg fog ölni” – üzente. A báty testőrt fogadott maga mellé, Lee elmondása szerint haza sem mert menni, mert attól félt, hogy felgyújtják. Charles hasonló módszerrel megpróbálta csapdába csalni Bob Yontefet is, ő azonban visszautasította a felbérelt nő ajánlatát, majd nevetve mesélte a feleségének, hogy mi történt vele.

A bíró megdöbbent azon, hogy egy „ilyen nagylelkű ember hogyan lehet ennyire bosszúálló és gyűlölködő”. Jared apját végül három helyett két év börtönre ítélték, miután elismerte bűnösségét. Úgy tűnik, érezte, hogy a zsarolós videóval tényleg átlépett egy határt. Húgától egy ötoldalas levélben kért bocsánatot, amelyben azt írta, nem érti, hogyan keríthette hatalmába a gyűlölet a szívét. „Apa és anya most zokognak. Gyakran meglátogatom a sírjukat, hogy bocsánatot kérjek tőlük is. Szörnyű és szégyenletes, amit tettem” – írta. Bár a Real Deal-nek adott interjúban még így fogalmazott: „Nem hiszem, hogy Isten és a szüleim valaha meg fognak bocsátani a bátyámnak és a húgomnak, hogy bűnügyi nyomozást kezdeményeztek ellenem a kormány pomponlányaiként, hogy börtönbe juttassák testvérüket irigységből, gyűlöletből és rosszindulatból.”

Charles családja mindemellett teljes mértékben felháborítónak tartotta az apa elleni eljárást. Jared a New York magazinnak úgy nyilatkozott, „a testvérei gyakorlatilag úgy lettek gazdagok, hogy semmit sem tettek. Részesedést adott a cégében a semmiért. Annyit tett, hogy készített egy felvételt és elküldte. Helyes dolog volt? A nap végére végül csak az maradt a tanulság: ha megpróbáljátok megkeseríteni az életemet, én is megkeserítem a tieteket.” A gyerekek meg voltak arról győződve, hogy a családtagok és a cég bizalmasai titkos iratok kötegeit lopták ki Charles irodájából, hogy azokkal megpróbálják ellehetetleníteni.

Chris Christie valóságos győzelemként ünnepelte a bírósági ítéletet. „Ez megmutatta, hogy nem számít, milyen gazdag és befolyásos vagy, a törvény keze utolér és megbüntet, ha bűncselekményt követsz el” – fogalmazott. Akkor még nem tudta, hogy a bírósági győzelmével később a Donald Trump uralta Fehér Házban elszenvedett csúfos vereségét borítékolta. A Kushner-birodalom ambiciózus örököse, az alig 24 éves Jared ugyanis apjához hasonlóan évek múltán sem felejtette el, ki ejtett csorbát a család hírnevén. (Folytatás a következő heti lapszámban.)

 

A negyedik testvér, Linda

A családi botrányokból igyekezett kimaradni a negyedik Kushner testvér, Linda. Róla annyit lehet tudni, hogy a hatvanas években hozzáment Murray J. Laulichthez, aki annak idején ügyvédként dolgozott a John F. Kennedy meggyilkolása ügyében nyomozó elnöki bizottságban. Férje szülei szintén átélték a holokauszt borzalmait, életükről és levelezésükről könyv is született. Murray az üzenetváltásokból azt rekonstruálta, hogy édesanyja 1940-ben sikeresen el tudott menekülni a krakkói zsidó közösségből az Egyesült Államokba (miközben terhes volt a fiával), az apja azonban az antiszemita bevándorláspolitika miatt ottmaradt a pokolban. Hónapokon keresztül próbálták kieszközölni, hogy a család egyesülhessen, sikertelenül. Chaskel Goldwasser végül a flossenbergi koncentrációs táborban halt meg tífuszban. Murray tízéves volt, amikor anyja összeházasodott nevelőapjával, aki az első feleségét szintén a holokausztban veszítette el.

 

A kormányzó titkos szeretője

A Charles körül kirobbant botrány a lehető legrosszabbkor jött James McGreevey New Jersey-i kormányzó számára. A demokrata politikuson már így is hatalmas volt a nyomás a be nem tartott kampányígéretek és a Golan Cipellel való gyanús kapcsolata miatt. 2004-ben már annyira szorult a hurok McGreevey körül, hogy egy rendkívüli sajtótájékoztatón bejelentette lemondását, valamint coming outolt: már egy ideje megcsalja feleségét egy másik férfival.
A kormányzó Golan Cipel HR-szakértőt még 2000-ben ismerte meg izraeli látogatása során, ott kezdődött a viszonyuk is. Sajtóértesülések szerint Charles Kushner volt az, aki elintézte az izraeli katona amerikai munkaengedélyét, majd a saját cégében hatalmas fizetéssel járó fantomállást biztosított neki.
A sajtó akkor fogott szimatot, amikor McGreevey kampányfőnökének, majd biztonsági főtanácsadójának Cipelt kérte fel. (Utóbbira az izraeli szeretőnek semmiféle képzettsége nem volt, külföldi állampolgárként be sem tölthette volna a pozíciót.) Homoszexuális kapcsolatukra akkor kezdtek gyanakodni, amikor a kormányzó otthona közvetlen közelében maga McGreevey intézkedett Cipel lakásvásárlása ügyében. A pár évvel későbbi sajtótájékoztatón New Jersey első embere már azt nyilatkozta, hogy szeretője jelentős összeggel zsarolni kezdte. Cipel a vádakat az izraeli sajtóban tagadta, azt állítva, hogy ő maga nem is homoszexuális, a kormányzó kezdte el őt molesztálni.
McGreevey kormányzósága idején azzal igyekezett meghálálni Charles segítségét és 1,5 millió dolláros támogatását, hogy jelölte New Jersey és New York kikötői hatóságának vezetésébe. Az ellene folyó egyre növekvő jogi nyomás hatására a pozícióról végül lemondott.

Olvasson tovább: