Kereső toggle

Ki veszélyezteti Hebront?

Az UNESCO döntése elárulja a zsidó-keresztény örökséget

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Izraeli, észak-amerikai ÉS AUSZTRÁL politikusok, valamint zsidó és evangéliumi keresztény vallási vezetők is élesen bírálták az UNESCO legutóbbi határozatát, amely teljesen palesztin fennhatóság alá helyezte a Hebronban található Pátriárkák sírját. A döntéssel újabb támogatást kapott a palesztin helyettesítési teológia, amely nem fogadja el a történelmi és bibliai tényeket Izraelnek a konkrét földrajzi térséghez (Jeruzsálemhez, Júdeához és Szamariához) fűződő kapcsolatáról, tagadja Istennek a zsidó pátriárkákkal kötött szövetségeit és Jézus Krisztus zsidó identitását, mindent, amiben a Biblia alapján a keresztények is mélyen hisznek. Ahogy a zsoltár szavaival egyetlen Bibliát tisztelő hívő sem feledkezhetik el Jeruzsálemről, úgy Hebron elrablása sem lehet közömbös a számunkra, különösen itt, Európában.

„A krematóriumok füstje 73 évvel ezelőtt, itt ezen a helyen is érezhető volt, ahol most karnyújtásnyira a világ legnagyobb zsidó tömegsírjától az UNESCO két határozatával is megtagadta a zsidó nép történelmi múltját, és megszállónak minősítette Izraelt ősi fővárosainkban, Hebronban és Jeruzsálemben” – mondta drámai beszédében a zsidó állam képviselője Krakkóban, az UNESCO Világörökségi Bizottságának ülésén. A kontinens legsötétebb múltját idéző helyszín szomszédságában születtek meg az újabb gyalázatos, történelem- és Biblia-hamisító döntések. Pedig Auschwitz (akkori nevén Oświęcim) még békés kisváros volt, amikor már 1929-ben javában zajlottak a zsidók elleni arab pogromok Hebronban és Jeruzsálemben.

Európa is vizsgázott

Botrányos körülmények között került sor Krakkóban a szavazásra, amelyen az UNESCO Világörökségi Bizottsága arról döntött, hogy „veszélyeztetett palesztin világörökségi helyszínnek” nyilvánítják a Pátriárkák sírját Hebronban, pontosabban, ahogy a szöveg nevezi: al-Khalil városában. Izrael ENSZ-képviselőjét egy lengyel diplomata biztonsági őrökkel készült kikísértetni, amikor Carmel Shama-Cohen tiltakozott az elnökségi asztalnál, miután az előzetes megállapodással szemben az elnök mégsem engedélyezte a titkos szavazást. (Izrael ezzel szerette volna elérni, hogy minden állam – köztük a mérsékelt arab államok – megfelelési kényszer nélkül, lelkiismeret szerint szavazhassanak.) A szavazás végül formálisan titkos lett ugyan, de ez csak arra vonatkozott, hogy a szavazási listát nem hozták nyilvánosságra, a voksokat tartalmazó borítékokat azonban a küldöttek egymás szeme láttára dobták be a folyosón elhelyezett urnába.

A végeredmény (10 igen, 8 tartózkodás, 3 nem) azonban nem hagyott kétséget arról, ki hogyan foglalt állást. Az évente változó összetételű Bizottság 21 tagot foglal magába, ezek a következők: Angola, Azerbajdzsán, Burkina Faso, Horvátország, Kuba, Finnország, Indonézia, Jamaica, Kazahsztán, Kuvait, Libanon, Peru, Fülöp-szigetek, Lengyelország, Portugália, Dél-Korea, Tunézia, Törökország, Tanzánia, Vietnam és Zimbabwe. A listán öt olyan ország szerepel, amely nem ismeri el Izrael létét, és nem áll diplomáciai kapcsolatban a zsidó állammal (Kuba, Indonézia, Kuvait, Libanon és Tanzánia). Ők automatikusan támogatnak az ENSZ-ben minden Izraellel szembeni állásfoglalást, nyilván ezúttal sem tettek másként.

A korábbi szavazások és a vitában tett nyilatkozataik alapján valószínűleg nemmel szavazott a többi harmadik világbeli ország is.

Ebben nincs különösebb meglepetés, az európai országok magatartása viszont aggasztó: a lehető legjobbat feltételezve is azt mondhatjuk, hogy a Bizottság négy jelenlegi európai tagja (Horvátország, Finnország, Lengyelország, Portugália) közül legfeljebb hárman utasították el az Izrael-ellenes döntést. Miután mind a négy ország hivatalosan keresztény tradíciójú állam (a protestáns finnek mellett a három legkatolikusabb európai államról van szó), kijelenthetjük, hogy Európa egy része már szembefordult a kereszténység alapját is jelentő Szentírás tényeivel. Még inkább így van ez, ha figyelembe vesszük, hogy 2016 tavaszán az UNESCO Végrehajtó Bizottságában három szintén erős keresztény múlttal rendelkező európai állam (Franciaország, Spanyolország és Svédország) – ahol nyilvánvalóan tisztában vannak a történelmi tényekkel és a Szentírásnak a konkrét földrajzi hellyel kapcsolatos kijelentéseivel – megszavazta azt a döntést, ami kizárólagosan muszlim vallási helynek nyilvánította a Jeruzsálem szívében fekvő Nyugati Falat és a Templom-hegyet.

A teljes cikk a Hetek hetilapban olvasható.

Olvasson tovább: