Kereső toggle

Európa haldoklik

Ketyeg a demográfiai atombomba

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Úgy érzem, Európa a zavarodottság állapotában elfogadta a saját halálos ítéletét” – írta Stefan Zweig osztrák író az 1941-ben megírt Búcsú a tegnaptól című művében. Úgy tűnik, pár évtizeddel később valósággá vált prevíziója: az elképesztően alacsony születésszám és a társadalom drámai elöregedése alapjaiban formálja át napjainkban Európa társadalmi térképét.

Ahogyan a radikális iszlám egyre borzasztóbb terrortámadásokkal sokkolja Európát, rendszerint kiéleződik a világnézeti konfliktus a bevándorlást pártoló európai elit és a nemzetállami vezetők és szekértáboruk között. A nézetkülönbség egyik sarkalatos pontja, hogy külső vagy belső forrásból érdemes-e inkább hozzáállni az egyre tragikusabb szintre jutó népességfogyás megoldásához. A probléma nagyobb, mint gondolnánk.

Egyre kevesebb gyermek születik

A kontinens egyik legnagyobb kihívása, hogy az egyre inkább csökkenő termékenységi rátát fel tudja küzdeni a szükséges 2,1-es szintre. A termékenységi arányszám a szülőképes korú női népességre jutó születések átlagát jelenti. Ahhoz, hogy a minimális reprodukció egy adott társadalomban megtörténjen, el kell érni a 2,1-es szintet, mivel így biztosítható a két szülő, az idő előtt elhalálozottak és a nem szaporodóképes egyének pótlása. Amennyiben ez a termékenységi szám 1,3 alá csökken, akkor már a társadalom drasztikus fogyásáról beszélünk. Az Európai Unió országaiban 2015-ös adatok alapján 1,58 ez az arányszám.

A népszaporulatot rengeteg különböző faktor befolyásolja a jólét mértékétől kezdve a tanulmányi képzettségen át az individualista gondolkodásmódig. Míg pár évvel ezelőtt alapvetően a fejlett és a fejlődő országok között volt megfigyelhető hatalmas különbség a termékenységi adatokat tekintve, mára az egész világon általános csökkenés tapasztalható. Míg a ’60-as, ’70-es években 5,0 körül volt a reprodukció a világon, mára ez 2,4 alá esett. A kontinensek között azonban még így is tapasztalható eltérés, míg Európában a reprodukciós szint alatt, addig Afganisztánban és számos afrikai országban még mindig 4,0 fölött van a termékenységi arányszám.

Európán belül is hatalmas különbségek vannak. Franciaországban, Izlandon és néhány skandináv országban a bevándorlás nélkül is viszonylag magas az arányszám, Kelet- és Dél-Európában viszont drámaian rosszak az adatok. A CIA 2016-os becsült adatai szerint Olaszországban 1,43, Görögországban 1,42 az arány, a helyzet a Kárpát-medence országaiban pedig még rosszabb Ausztria 1,47, Magyarország 1,44 (hazai adatok szerint 1,49), Szerbia 1,43, Szlovákia 1,40, Horvátország 1,39, Szlovénia 1,35 és Románia 1,34. A nyugat-európai országok közül Németország áll a legrosszabbul, ott 1,4 körül mozog a termékenységi ráta.

2011-hez képest tapasztalható ugyan némi elmozdulás pozitív irányban, a magyaroknál jobban csak a lettek javítottak mutatóikon a kontinens országai közül. Magyarországon 22 éve volt utoljára olyan magas a termékenységi mutató, mint tavaly. Ennek ellenére még mindig rendkívül alacsony a születésszám, így a népességfogyás is jelentős. A népszaporulatot ugyanis nem csupán a termékenységi arányszám befolyásolja, hanem a szülőképes korú nők száma is. Az viszont az elmúlt 35 évben a népességfogyással párhuzamosan jelentősen csökkent. A KSH adatai szerint 2001 és 2016 között ez a tábor (15–49 év közöttiek) 270 ezer fővel lett kevesebb. Ráadásul a társadalomban betöltött arányuk tovább csökkenhet, ahogy a ’70-es években született nagy lélekszámú nemzedék kilép a szülőképes korból. Ebben a társadalmi csoportban egy általános öregedés is tapasztalható, a korábbi 22-23 éves kor helyett már 28-29 éves korban szülik első gyermeküket a nők.

Rohamosan öregszik a társadalom

Az alacsony születésszám mellett hihetetlenül komoly problémát jelent Európa számára a társadalom gyors ütemben haladó elöregedése is. Míg tavaly a lakosság 19,2 százalékát tették ki a 65 éven felüliek a kontinensen, addig 2050-re ez a szám akár a 25 százalékot is meghaladhatja. Az átlagéletkor drámai emelkedése és az alacsony halandóság is jelentősen megnöveli a 65 év feletti korosztály lélekszámát. Ez számos további problémát felvet. Egyrészt csökken a szülőképes nők száma (ami megnehezíti még a 2,1-es termékenységi arányszám mellett is a népességfogyás megállítását), másrészt drasztikusan zsugorodik a munkaerőpiac és annak termelékenysége. Leegyszerűsítve: egyre kevesebb munkaképes embernek kell eltartania egyre több nyugdíjast.

A gazdaságra gyakorolt kedvezőtlen hatás mellett az egészségügyi rendszert is komoly kihívások elé állítja a társadalom elöregedése. Mary Harney korábbi ír egészségügyi miniszter egy brüsszeli konferencián úgy fogalmazott, a jelenlegi rendszer fenntarthatatlan, nagy hangsúlyt kell tenni nemcsak a gyógyításra, hanem a prevencióra is. Vagyis meg kell tanítani az embereket az egészségesebb életmódra, csak így tehermentesíthető az egészségügyi rendszer.

A BBC elemzése szerint rövid időn belül arra kell számítani, hogy a nyugdíjkorhatárt több helyen 70 évre emelhetik, miután a várható élettartam növekedése miatt egyre nagyobb számú és egyre tovább élő nyugdíjast kellene eltartania egy egyre szűkebb rétegnek. A nyugdíjkorhatár emelése azonban alapvetően még nem oldaná meg a problémákat, mivel szakemberek kimutatták, hogy a nyugdíjkorhatárhoz közeledve jelentősen lecsökken a termelékenység a munkaerőpiacon.

Szakértők szerint a klímaváltozáshoz hasonlóan, ha most nem tesznek a folyamat visszafordítása érdekében drasztikus lépéseket, akkor a romló tendencia visszafordíthatatlanná válik. Az Eurostat adatai szerint az Európai Unióban az átlagéletkor 42,6 év volt 2016-ban. A tagállamok közül Németország, Portugália és Olaszország áll a legrosszabbul, egy átlagos polgár életkora ezekben az országokban meghaladja a 44 évet. Hazánkban vélhetően a magas halálozási szám miatt alacsonyabb ez a kor fél évvel.

Fiatalabbak, termékenyebbek az európai muszlimok

Miközben Európa „őshonos” lakossága egyre fogy, a muszlimok száma a kontinensen folyamatosan nő.

A muszlim populáció jövőbeni alakulásáról a Pew Research Center még 2011-ben készített tanulmányt. A közvélemény-kutató cég adatai szerint a muszlim társadalom a termékenységi arányszám és az átlagéletkor területén is magasan veri a nem muszlim európaiakat. Az egész világot tekintve egy átlagos muszlim nő legalább három gyermeket szül, ez a szám Európában jóval alacsonyabb. A 2,1-es termékenységi mutató azonban még így is jócskán meghaladja az uniós átlagot (1,58). Az európai országok között persze vannak eltérések: Németországban például 1,8 gyermeket szülnek a muszlim nők, az Egyesült Királyságban, Norvégiában és Finnországban viszont 3,0 fölött van ez az arányszám.   u

Ugyancsak ösztönzi a muszlim lakosság arányszámának a növekedését a kontinensen, hogy a muszlim közösség átlagéletkora 32-33 évre tehető, szemben az EU-s tagállamok 42 év fölötti átlagával. Ha a vallási térképet nézzük, a különbség még drámaibb, hiszen a keresztények az átlaghoz képest is idősebbnek számítanak, életkoruk meghaladja az átlag 44 évet is (a hitehagyás különösen a fiatalabb generációt érinti, így a „vallástalanok” életkora alacsonyabb). Ebből adódik, hogy a szülőképes korú muszlim nők aránya kiemelten magas Európában, a teljes populációt tekintve a muzulmán lakosság aránya a jelenlegi 6 százalékról pár évtizeden belül felugorhat akár 10 százalékra is.

Európa demográfiai térképét az is nagyban befolyásolja, hogy 2015 után ugrásszerűen megnőtt a bevándorlók száma a migránsválság következtében, így a 2011-es tanulmány becslései jelentősen eltérhetnek a következő években tapasztalható számoktól.

Úgy tűnik, a radikális vallási vezetők és a muzulmán politikusok egyaránt meglátták a lehetőséget a demográfiai változásokban. Recep Tayyip Erdoğan az áprilisi népszavazás kampánya során például arra buzdította az unióban élő törököket, hogy az igazságtalanságokra reagáljanak azzal, hogy legalább öt gyermeket vállalnak. „Ti vagytok Európa jövője” – fogalmazott az államfő. Az RT orosz portál pedig egy meg nem nevezett imámot idézett egyik publicisztikájában, aki a következőket mondta: „Nektek demokráciátok van, nekünk demográfiánk.” A vallási vezető szerint az iszlámnak nincs szüksége külső támadásra vagy terrorra, mivel évtizedeken belül eljön az „anyák méhének uralma”.

A gyermektelen Európa gyermektelen vezetői

Pár hete egy lista terjedt az interneten Európa gyermektelen vezetőiről. A felsorolásban szerepel Emmanuel Macron francia államfő, Theresa May brit kormányfő, Angela Merkel német kancellár, Paolo Gentiloni olasz miniszterelnök, Nicola Sturgeon skót vezető, Xavier Bettel luxemburgi miniszterelnök, Stefan Löfven svéd miniszterelnök, Mark Rutte holland miniszterelnök és Jean-Claude Juncker, az Európai Tanács elnöke. Egyiküknek sincsen gyermeke. Bár azt nem tudni, hogy a gyermektelenségüknek egészségügyi, vagy más oka van-e, mindenesetre találóan szimbolizálja a vezetők családi állapota Európa tragikus helyzetét.

Az elképesztő demográfiai mutatókat látva több filozófus, szociológus és publicista is felemelte a szavát, mondván, az európai vezetők a probléma elhallgatásával aláírják a kontinens halálos ítéletét. Douglas Murray brit publicista szerint „Európa nem kívánja magát reprodukálni, nem kíván magáért harcolni, de még a saját álláspontját sem akarja képviselni”. Az újságíró nemrég könyvet is írt a témában Európa furcsa halála címmel, melyben a demográfiai helyzet okaként egyfajta egzisztenciális civilizációs válságot határoz meg.

Mathieu Bock-Cőté francia szociológus szerint a Nyugat össze fog omlani a csökkenő populáció és a saját értékrend és kultúra elhagyása miatt. Hasonló véleményen van Murray is, aki szerint Európa az elmúlt időszakban nemcsak az európaiak, hanem az egész világ hazája kívánt lenni. A napjainkban tapasztalható vallástól, tradícióktól és hagyományoktól való elfordulás pedig azt eredményezheti, hogy az amúgy állandóan változó kontinens egy olyan drasztikus és gyors átalakulás előtt áll, amit igazából nem szeretne a jelenlegi európai társadalom.

Európa új ideológiája (tisztelet, tolerancia és sokszínűség) pedig kaput nyit annak, hogy az érkező tömegek előtt egy átalakított környezettel könnyítsék meg az integrálódást. Daniel Johnson brit publicista azonban feltette a kérdést, mi fog előbb megtörténni: az iszlám europaizációja vagy Európa iszlamizációja?

A jelekből úgy tűnik, hogy az unió vezetése nem a hagyományos családmodell és a gyermekvállalás ösztönzésében látja az egyre inkább visszafordíthatatlan demográfiai válság megoldását, hanem a bevándorlás ösztönzésében. Leo van Doesburg, az Európai Keresztény Politikai Mozgalom (ECPM) uniós ügyekért felelős igazgatója a napokban Budapesten úgy fogalmazott, az EU-s döntéshozó intézményekre az a jellemző, hogy a családok és a gyermekek érdekeit védő képviselőket kinézik onnan – a társadalom alapegységének nem a családot, hanem az egyént tekintik, és az individuális érdekeket képviselik.

Iben Thranholm dán újságíró úgy véli, Európa ma már nem is akarja önmagát reprodukálni, emögött szerinte a multikulturális és globalista politika húzódik meg, ami a tömeges bevándorlással atomjaira kívánja bontani a hagyományos családmodellt. A publicista azt írja egyik cikkében, hogy az elmúlt évtizedekben a domináns feminista ideológia sikeresen szétválasztotta a szexualitást és a reprodukciót, valamint a nők prioritási listáján felcserélte a gyermekvállalást a karrierépítéssel. Az adatok azt mutatják, hogy míg a ’40-es években született nőknek mindössze kilenced része volt gyermektelen, a ’70-es évek korosztályában már 25 százalékukról mondható el ugyanez.

Németországban különösen drámai a helyzet, a nők harmadának nincsen gyermeke, miközben a diplomások aránya 40 százalékra emelkedett.

A hétgyermekes Ursula von der Leyen volt családügyi, jelenlegi német védelmi miniszter leegyszerűsítette a problémát: vagy több gyermeket szülünk, vagy lekapcsolhatjuk a villanyt.

 

Küszöbön egy polgárháború?

Gilles Kepel francia szociológus és politológus szerint a muszlim bevándorlók harmadik generációja ijesztő mértékben radikalizálódhat a közeljövőben, ami pillanatok alatt véres polgárháborúhoz vezethet. A politikai iszlám és a radikális iszlám egyik legnevesebb szakértője úgy véli, az elmúlt hetekben, hónapokban tapasztalható radikális iszlám terror célja nem a Nyugat és Európa megtámadása, hanem a társadalmi szakadék mélyítése. Kepel szerint a mérsékelt iszlám legyőzésével és a muszlimokkal szembeni gyűlölet gerjesztésével a dzsihadisták eredményesen tudják megszólítani a muszlim fiatalokat, akiknek segítségével polgárháborút robbanthatnak ki a kontinensen.
Hasonló véleményen van David Engels belga történész is, akinek meglátása szerint, párhuzam vonható a Római Köztársaság és a jelenlegi Európai Unió között. A szakértő úgy véli, harminc éven belül ugyanúgy romba dől a jelenlegi politikai rendszer, mint ahogyan az ókori Rómában a köztársaság. Engels szerint éppúgy tetten érhető az individualizmus, a tradicionális kultúra visszaszorulása, a globalizáció, a fundamentalizmus és a bűncselekmények megszaporodása, mint Julius Caesar korában.
A történész előrejelzése szerint egyre élesebbé válik a konfliktus a populista mozgalmak és az arisztokrata elit között, miközben bizonyos városrészekben a már most is tapasztalható no-go övezetek jönnek létre, ahol vallási alapú paramilitáris szervezetek kezdenek el tevékenykedni. Engels szerint, a megosztottság politikai destabilizációhoz, majd a rendszer felbomlásához vezet. Kepellel szemben ő úgy gondolja, nem egy iszlám politikai rendszer, hanem egy erős Egyesült Európa épül fel az egykori unió hamvaiból. (Kepelt a 888.hu idézte)

Olvasson tovább: