Kereső toggle

Nehéz örökség

Az FN útja Marine Le Pen elnökjelöltségéig

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Franciaországban hagyománya van annak, hogy a szélsőjobboldalinak tartott Front Nationalt politikai karanténba zárják, ha a párt közel kerül egy esetleges választási győzelemhez. Marine Le Pen évek óta igyekszik kilépni a múlt árnyékából, egyre eredményesebben.

A Front National 1972. október 27-én alakult Jean-Marie Le Pen és az Ordre nouveau (Új rend) nevű neofasiszta mozgalom szövetségéből azzal a céllal, hogy ez utóbbi számára „szavazófelületet” biztosítson. Le Pen a szélsőjobb szalonképesebbé tételében látta az előremutató utat, amivel a párt egy része nem értett egyet, ezért 1973 júniusában az erőszak alkalmazását is elfogadhatónak tartó ultrák kiváltak.

A párt kommunikációját ugyanakkor továbbra is a tipikus szélsőséges retorika uralta, annál is inkább, mert a Front „agya, ideológusa” az a neonáci François Duprat lett, aki a német haláltáborokról szóló írásaival a francia holokauszttagadók előfutárává vált.

Az FN történetének emellett van egy másik kínos, a mai napig cipelt fekete foltja is, mégpedig a Le Pen család kétes vagyona. A szélsőjobbos körökben kedvelt Hubert Lambert-t (akinek utóbb már azért is fizettek, ha bizonyos kéziratokat hajlandó volt aláírásával a nevére venni) Le Pen is felfedezte magának, és egyre több funkciót adományozott neki a pártban (például katonai tanácsadó). A cementgyáros dinasztia ekkor még csak 42 éves sarja az alkoholtól szinte teljesen leépült, és nem volt beszámítható állapotban. Le Pen egy régi orvos barátja átvette a kezelését, majd szemet hunyt mértéktelen alkohol- és cigarettafogyasztása fölött. A „segítőkészség” megtérült: Lambert új végrendeletet írt, mindent Le Penre hagyva, akinek így 1976-ban több mint 30 millió frank pottyant az ölébe.

Míg Le Pen számára ilyen jól mentek a dolgok, pártja egyelőre marginális maradt. 1981-ben az FN még csak 0,2 százalékot szerzett a képviselői választásokon. Az első áttörés két év múlva jött: az egyik körzetben képviselőjük 16,7 százalékot, Jean-Marie Le Pen pedig a párizsi XX. kerületben 11,3 százalékot ért el. 1984-ben 11,1 százalékon teljesítettek az európai parlamenti választásokon, és első ízben jutottak be FN-politikusok. Le Pen stratégiája helyesnek bizonyult: egyrészt a bevándorlási problémák kihasználásán, másrészt a magukat becsapottnak, mellőzöttnek, áldozatnak érzők felkarolásának ígéretén alapult.

1986-ban François Mitterrand helyreállította az arányos képviselet rendszerét, és megemelte a parlamenti tagok számát. A többségi párt alacsony támogatottsága miatt az FN az 577-ből 35 képviselői helyet tudott szerezni. A sajtó ekkor kezdett el a „Le Pen-jelenség”-gel foglalkozni. A következő évben azonban Le Pen egy interjúban kifejtette, hogy a gázkamrák kérdése „a második világháború történetének csak egy jelentéktelen részlete”. Az FN felemelkedése megtorpant, és Le Pent 1991-ben elítélték kijelentéséért.

Végül nyilvános megszólalásait moderálni kezdte, hogy szabaduljon az antiszemita, rasszista hírnévtől, választási kampányát pedig a közbiztonság és a nemzeti elsőbbség témájára építette fel. A taktika részben bevált, hiszen az FN a harmadik legnagyobb politikai erővé vált, és Le Pen 2002-ben a szavazatok 16,86 százalékával bejutott az elnökválasztás második fordulójába. Ugyanakkor országszerte azonnal tüntetések robbantak ki, és a nem túl népszerű Jacques Chirac nagy többséggel meg tudta szerezni a végső győzelmet.

Itt került a képbe Jean-Marie lánya, Marine, aki különböző jogi funkciókon kívül a Le Pen Generációk nevű szervezet élén a párt arculatváltásáért felelt. 2003-ban a Front alelnöke, 2011-ben pedig az elnöke lett. A 2012-es elnökválasztáson 17,90 százalékot ért el, amivel apját lekörözte, de a második fordulóba nem jutott be.

Marine Le Pen úgy igyekezett növelni a párt hitelét, hogy megvált azoktól a jelöltektől, akik kijelentéseikkel vagy viselkedésükkel botrányokat okoztak.

A párt zászlajára az EU- és bevándorlásellenességet tűzte. Miközben Európa más részeiben is erősödött a szélsőjobb, az FN 24,86 százalékos eredménnyel hatalmas sikert aratott a 2014-es európai parlamenti választásokon, történetében először megelőzve a szocialista pártot (PS) és a konzervatív UMP-t. Marine Le Pen bejelentette, hogy az FN „Franciaország első számú pártjává” lépett elő. Mindez megerősítette pozícióját az FN élén, az idősebb Le Pen ugyanakkor nem értett egyet a lánya által képviselt irányvonallal. 2015-ben egy interjúban provokatívan megismételte 1987-es, vihart kavaró állítását a gázkamrákról, és visszautasította Pétain árulónak nevezését. Marine Le Pen fegyelmi eljárást kezdeményezett ellene, amely az apa tagságának felfüggesztésével zárult. Jean-Marie Le Pen bíróság elé vitte az ügyet, a pert megnyerte, de 2015 augusztusában végleg kizárták a pártból. Apa és lánya azóta sem beszél egymással.

Az FN a 2015. decemberi helyhatósági választásokon is „az első francia párthoz” méltón szerepelt: a szavazatok 27,73 százalékának megszerzésével a republikánusokat (volt UMP) és a PS-t is maga mögé utasította, és 13-ból 6 régióban az élen végzett. A második fordulóban mégsem sikerült ezekből az eredményekből tartós előnyt kovácsolni, ekkor ugyanis egyetlen régióban sem győzött.

Marine Le Pen ma a francia politika megkerülhetetlen szereplője. A Champs-Élysées-n megölt rendőr tiszteletére rendezett megemlékezésen jelenléte az államfő és Emmanuel Macron oldalán teljesen magától értetődőnek hatott, és a második forduló előtti elnökjelölti vitán sem volt degradáló kiállni ellene. Ebből még nem következik, hogy pártjának sikerült megugrania, amire hosszú évek óta készül: hogy elfogadhatóvá váljon a franciák többsége számára.

 

Két forduló között

2002. április 21-én a francia közéletet földrengésszerűen rázta meg Jean-Marie Le Pen 16,86 százalékos eredménye, amivel kiszorította a baloldali Lionel Jospint az elnökválasztás második fordulójából. Néhány órával az eredmények megjelenése után ezrek vonultak az utcákra, hogy tiltakozzanak Le Pen ellen. Április 24-én az európai képviselők „Nem” feliratú plakáttal fogadták az FN-vezért Brüsszelben. Művészek, írók, politikusok szólítottak fel összefogásra a szélsőjobbos párt jelentette veszéllyel szemben. A következő napokban több százezres, sőt milliós nagyságrendű tüntetések zajlottak. A két jelölt közötti tévés vita elmaradt, mivel Jacques Chirac nem vállalta a közös platformot Le Pennel. A Le Pen elleni mozgósítás olyan sikeres volt, hogy a baloldal 82,2 százalékos elsöprő győzelmet aratott. Jean-Marie Le Pen hiába javított első fordulós eredményén, így is csak 17,8 százalékot szerzett.
Tizenöt évvel később Marine Le Pen még jobb eredménnyel, 21 százalékkal került be a második fordulóba. Az FN viszont még mindig nem tudott szabadulni a múlt árnyékától. Bernard-Henri Lévy, ünnepelt közéleti személyiség, filozófus egy interjúban a „republikánus frontnak” a „fasiszta” Front Nationallal szembeni lemorzsolódásán sajnálkozott. Dominique Moïsi politológus ugyanúgy a „fasiszta” jelzőt használta. Anne-Élisabeth Moutet, a The Daily Telegraph újságírója szerint az olyan baktériumok mintájára, melyek valójában soha nem változtatják meg alaptulajdonságaikat, csak egy ideig szunnyadó állapotban maradnak, az FN-bacilus óhatatlanul újra felüti a fejét. Ahogy 2002-ben bevált az FN-nel való ijesztgetés (akkor az volt a szlogen, hogy „inkább a csalót, mint a fasisztát”), most is hasznos lehet a választók Macron mögé terelésére.
Ugyanakkor a Le Pen-ellenes tiltakozások ezúttal lassabban formálódtak, nem öltöttek akkora méreteket, és szórványosabbak is maradtak. Május 1-jén a legnagyobb városokban „Le Pen soha” feliratokkal felvonulásokat tartottak, de a szakszervezetek nem támogatták ezeket olyan egyöntetűen, mint 2002-ben. Baloldali tudósítók arra panaszkodtak, hogy az emberek rezignáltak és fásultak voltak, mintha az FN már nem váltana ki olyan heves tiltakozást. Egyszerűen elfogadottá vált, hogy a francia politikai palettán Le Pen tartósan jelen van.

 

A múlt árnyéka

A kampányplakátokon és -rendezvényeken mindenütt csak a „Marine” név olvasható, a Le Pen vagy Front National feliratokat hiába keressük. De a párt körüli botrányok nem szűntek meg teljesen, legfeljebb ritkábbak, és nem szólnak olyan nagyot. Legutóbb Le Pen frissen kinevezett ideiglenes helyettesének kellett lemondania holokauszttagadó megjegyzések miatt. „Személy szerint azt gondolom, hogy technikailag kivitelezhetetlen volt a használata. (…) Azért, mert napokig tart, amíg egy helyet a Zyklon–B-től megtisztítanak” – fejtegette a haláltáborokban alkalmazott gázról Jean-François Jalkh. A 2000-ben készült interjúra a La Croix katolikus napilap újságírója talált rá, miközben a viszonylag ismeretlen FN-es politikusról keresett információkat. Jalkh egyébként annak a hét párttagnak az egyike, akik ellen illegális finanszírozási ügyben eljárás folyik. Marine Le Pen úgy reagált, hogy „gyűlöli” a holokauszttagadást, és az FN vezetésében senki nem oszt ilyen megalapozatlan nézeteket.
Márciusban Marine Le Pennek egy saját nyilatkozat miatt is magyarázkodnia kellett. Egy rádiós műsorban azt mondta, hogy a francia nemzet egésze nem tekinthető felelősnek a zsidók deportálásáért, hanem csak azok, akik akkor hatalmon voltak. Hozzátette még, hogy a mai modern Franciaországot nem kellene örök lelkiismeret-furdalás alatt tartani, illetve, hogy az „igazi” Franciaországot de Gaulle tábornok ellenállási mozgalma jelentette, nem pedig az „illegális” kollaboráns Vichy-rezsim.

 

Feszülten figyelnek a magyar pártok

Lapunk a francia választások második fordulója kapcsán megkereste a hazai pártokat, hogy mondják el véleményüket a jelöltekről és az elnökválasztás Magyarországra gyakorolt hatásáról.
„Bár a szívünkön viseljük a francia társadalom sorsát, érthető módon számunkra Európa jövője fontosabb. A sikeres, prosperáló Európához pedig most Macronra van szükség” – mondta a Hetek megkeresésére Ujhelyi István MSZP-s EP-képviselő. „Marine Le Pent ismerem az EP-ből, hazug populista, olyan, mint Orbán, csak ő most akar hatalomra kerülni, de a franciák ezt nem fogják engedni” – tette hozzá Ujhelyi.
Gyöngyösi Márton, a Jobbik frakcióvezető-helyettese kérdésünkre elmondta, Fillon korrupciós botrányai és a „minden karizmát nélkülöző Hollande-elnökség” után nem tartja meglepetésnek, hogy az első fordulóban csúfosan elbukott a hagyományos jobb- és baloldal. A képviselő úgy fogalmazott, a Jobbik programjához kétségtelenül a Front National programja áll közelebb. Hangsúlyozta, Franciaország két új erő közül választ, a hétvégén átlép politikai értelemben a 21. századba.
A KDNP válaszában hangsúlyozta, messzemenően tiszteletben tartja a franciák demokratikus döntését az elnökválasztással kapcsolatban. „A későbbi együttműködés nem szimpátia kérdése” – írták lapunk megkeresésére.
Ungár Péter, az LMP elnökségi tagja kérdésünkre azt mondta, a francia választás első fordulója megmutatta, hogy a lakosság továbbra is bízik Európában. Az ellenzéki párt szerint Macron tudja szavatolni az európai érdekek védelmét, Le Pen „csak a káoszt és az orosz befolyást növelné”. Az LMP szerint Magyarország érdeke, hogy Európa megfékezze Putyint.
Az Együtt álláspontja szerint Macron a jobb választás Magyarország számára. A párt szerint a jelölt megválasztása az erős és szorosan együttműködő unió lehetőségét kínálja Magyarországnak. Szelényi Zsuzsanna országgyűlési képviselő szerint Le Pen pártja egy rasszizmusra és kizárólagosságra épülő párt, a jelöltet nem érdekli sem Magyarország, sem Kelet-Európa. Az ellenzéki politikus szerint Macronnak koalíciós partnerekre lesz szüksége, hogy erős vezető tudjon lenni Franciaországban, győzelme esetén növelné az ország európai elkötelezettségét. Szelényi szerint elképzelhető, hogy lesznek szankciók Magyarország ellen, de ha nyitottabb lenne a vezetés, akkor nagyobb befolyásunk is lehetne az európai döntéshozatalra.
A Párbeszéd szerint a „szélsőjobboldali jelölt győzelme újabb csapás lenne Európa, így hazánk számára is”. Kérdésünkre a párt úgy válaszolt, Le Pen ugyan finomított retorikáján, „az idegenellenességből kovácsol politikai tőkét”. Dr. Erőss Gábor elnökségi tag szerint Macron Európa-pártisága jó hír, a politikájának kettős hatása lehet hazánkra nézve. „Macron intézményesítené a kétsebességes Európát. Ezt elsősorban kívülről nézné Magyarország” – írják. A Párbeszéd szerint a centrista jelölt belátta, Európa nem állhat meg néhány renitens miatt.
A Momentum leszögezte, egyértelműen Emmanuel Macron győzelmének örülnének jobban. „Akárcsak a Momentum, ő is az EU pártján áll, és a párbeszédet, konstruktív szövetségek kialakítását részesíti előnyben az ellentétek szításával szemben” – írta lapunk kérdésére a párt.
A Magyar Liberális Párt álláspontja szerint Le Pennek nincs igazi esélye a győzelemre, a politikust szélsőjobboldalinak, Európa-ellenesnek és idegenellenesnek minősítették. A párt szerint aggasztó, hogy az Európa-ellenes erők közel 40 százalékot szereztek az első fordulóban, Macron várható győzelme viszont bátorítást nyújt a kontinensnek a populizmus elleni küzdelemhez. A párt üdvözli az első fordulós eredményeket, Macron győzelme szerintük jó hír Magyarországnak. „Az Orbán Viktor által megjövendölt lázadás éve a nacionalizmussal kufárkodók elleni lázadás éve lesz” – írták.
Lapzártánkig a Fidesz és a Demokratikus Koalíció nem küldte el hivatalos álláspontját. (Kulifai Máté)

Olvasson tovább: