Kereső toggle

Temetetlen halott

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nagy többséggel fogadta el a szlovák törvényhozás a 19 éve kihirdetett Meˇciar-féle amnesztiák eltörlését. Az alkotmánybíróságnak még felül kell vizsgálnia a döntést, de ha ott is zöld utat kap, akkor hosszú idő után talán tényleg felelősségre vonják a bűnösöket a volt államfő fiának elrablása ügyében, amely az önálló Szlovákia történetének egyik legnagyobb szégyenfoltja, és mintegy húsz éve temetetlen halottként mérgezi a közéletet.

Rács mögé kerülhet Ivan Lexa volt titkosszolgálati vezető, vagy akár Vladimír Mečiar volt kormányfő is a kilencvenes évek köztörvényes bűncselekményeiért, amelyekben a gyanú szerint a politikai vezetés, az akkori titkosszolgálat és az alvilág kéz a kézben tevékenykedett. Az ügy még 1995-re nyúlik vissza, amikor Szlovákiában Vladimír Mečiar volt a kormányfő és Ivan Lexa a titkosszolgálat (SIS) vezetője, akik kemény kézzel, a törvények felett állva, azokat gyakran felülírva irányították az országot.

A köztársasági elnök Michal Kováč volt, aki Mečiarnak köszönhetően került a hatalomba, később azonban szembeszállt vele, és Mečiar demokratikus elveket felrúgó egyeduralkodásának fő kerékkötőjévé vált. A kormányfő és az államfő politikai csatározásának legsokkolóbb fejezete volt, amikor ismeretlenek az elnök fiát, ifj. Michal Kováčot a nyílt utcán elkábították, elrabolták, majd egy autó csomagtartójában Ausztriába hurcolták. Rövid időn belül nyílt titokká vált, hogy a bűncselekményt a titkosszolgálat emberei követték el,

a gyanú szerint Lexa és Mečiar megrendelésére, akik így akarták diszkreditálni és lemondásra késztetni az államfőt. Kováč fia ellen ugyanis eljárás folyt gazdasági bűncselekmény ügyében Németországban, Ausztriába hurcolásával pedig azt akarták elérni, hogy német bíróság elé kerüljön. Ez egyébként később meg is történt, de ifj. Michal Kováčot felmentették.

A koronatanú

A nyomozóhatóság kiderítette a titkosszolgálat érintettségét; több ezer oldalas nyomozati anyag született, viszont a hatalom minden módon hátráltatta az eljárást. Többször leváltották az ügyön dolgozó nyomozót, végül Mečiar 1998-ban, amikor Michal Kováč mandátumának lejártakor rövid ideig az államfői jogköröket gyakorolta, amnesztiát hirdetett az egész ügyben. Ezt a későbbi kormányfő, Mikuláš Dzurinda megpróbálta eltörölni. Több bűnvádi eljárás indult Lexa ellen, aki vizsgálati fogságba került, majd külföldre szökött, elfogták és ismét vizsgálati fogságba került, a bíróság azonban kimondta, hogy ügyére érvényes az amnesztia, így elengedték és nem született ítélet. Lexa, aki máig is büntetlenül éli mindennapjait, később a strasbourgi emberi jogi bíróságon még pert is nyert Szlovákia ellen jogtalan fogságban tartása miatt. Mindezt az amnesztiáknak köszönheti.

Eközben az emberrablás koronatanúja, Fegyveres Oszkár, aki vallomásában beismerte, hogy a titkosszolgálat alkalmazottjaként részt vett az akcióban, félelmében tartósan külföldön élt, megváltoztatott személyazonossággal. Összekötőjével, Róbert Remiášsal autójába rejtett pokolgép végzett 1996-ban. Az ő ügye is lezáratlan, de hosszú idő után éppen tavaly, új információkra hivatkozva a rendőrség újraindította a nyomozást. Korábban megjelent könyvében Mikulás Černák, a szlovák alvilág egykori vezetője, aki jelenleg többszöri életfogytiglani börtönbüntetését tölti, azt írta, hogy maga Mečiar rendelte meg Remiáš meggyilkolását a maffiától a titkosszolgálaton keresztül. Ez hihető verzió azok után, hogy a titkosszolgálat Lexa utáni vezetője komoly visszaélésekre, illetve a SIS és az alvilág együttműködésére derített fényt az 1998-as kormányváltás után.

Fordul a kocka

A Mečiar-féle amnesztiák mostani eltörlése elősegítheti, hogy e sötét időszak emblematikus ügyéről végleg lehulljon a lepel, a szlovák közvélemény teljes képet kapjon, és végre a felelősök is megkapják méltó büntetésüket. Az amnesztiákat az elmúlt mintegy húsz évben már sokszor próbálták eltörölni, a parlamentben azonban soha nem találtatott erre alkotmányos többség, elsősorban Robert Fico jelenlegi kormányfő pártjának, a Smernek köszönhetően, amely eddig soha nem állt ki mellette. Nagy kérdés, hogy most miért fordult a kocka. Ennek oka lehet, hogy Fico ereje is csökkenőben van, az ellenzék, a koalíciós partnerek, köztük a Híd, és főleg a közvélemény nyomása pedig egyre erősödött az ügyben. Michal Kováč tavalyi halála és az emberrablásról készült, a szlovák mozikban ebben az évben bemutatott, nagy sikerrel vetített (Emberrablás/ Únos) játékfilm újra az érdeklődés középpontjába állította és közbeszéd témájává tette a történteket. A Smer végül beadta a derekát, és viszonylag gyorsan átvitte a törvényhozáson az oly sokat kárhoztatott amnesztiák eltörlését, bár sajátos jogi változatban, amely még buktatókat rejthet, mivel az alkotmánybíróságnak is felül kell azt vizsgálnia. Fico korábban évekig vallotta, hogy az amnesztiák eltörölhetetlenek, a szavazás után ezzel szemben kijelentette: ez jelenlegi kormányának eddigi legnagyobb sikere.

Nagy kérdés, hogy születik-e végül jogerős ítélet, és megbűnhődnek-e a valódi tettesek. Fico bírálói szerint azért került a törvénybe az alkotmánybíróság általi felülvizsgálat követelménye, hogy ott elmeszelhessék az ügyet. A közvélemény nyomása azonban egyre erősebb, és ha az alkotmánybíróság esetleg két hónapig sem tudna az ügyben dönteni, az amnesztiák eltörlése automatikusan érvénybe lép. Ezután kerülhet újra bíróság elé az ügy. Egyes jogászok szerint csak elő kell venni a régóta porosodó, titkosított aktát, a lezárt és elkészített nyomozati anyagot, amelynek alapján már egyszer megindult a vádeljárás.

További kérdés, hogy elér-e Mečiarig az igazságszolgáltatás keze. Állítólag az aktákban nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy ő volt az értelmi szerző vagy a megrendelő. Azonban ha az érintettek beszélni kezdenek, még sok új tényadat láthat napvilágot. Az ügy sok akkori szereplője viszont már meghalt, vagy elhagyta az országot. Ezzel összefüggésben egy másik tragikus és elgondolkodtató eset is történt most március végén. Miközben a parlamentben az amnesztiák eltörléséről vitáztak a képviselők, vonatgázolás következtében meghalt František Gaulieder volt parlamenti képviselő, aki korábban szintén Mečiar embere volt, de ő is ellenlábasává vált. Állítólag terhelő vallomást tehetett volna Mečiar érintettségéről az emberrablás kapcsán, de már nem fog, vonat alá esett… A család és a közeli barátok kizárják az öngyilkosságot, a rendőrség is idegenkezűség ügyében nyomoz. A tragédia az egész szlovák közvéleményt megrázta, a két ügy esetleges összefüggése újabb nehéz kérdéseket vet fel.

Az átlagember Szlovákiában hinni akarja, hogy a mečiarizmus már véget ért, de a megválaszolatlan kérdések nyugtalanítóak. Most a bíróságokon a sor, hogy az emberrablással kapcsolatos ügyekben példaértékű ítéletet hozzanak, az amnesztiák eltörlése erre ad lehetőséget. A szlovák demokrácia egyik leggyengébb láncszeme hosszú idő óta éppen az igazságszolgáltatás. Most esély nyílik rá, hogy a bíróságok az oly sok kényes ügyben megtépázott hitelüket egy kicsit helyreállítsák.

Olvasson tovább: