Kereső toggle

Két Franciaország - Hatalmi ritmusváltás következhet

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Az elnökjelöltek első televíziós vitájával Franciaországban a valóságban is elkezdődött az elnökválasztási kampány. Bár a TF1 tévécsatorna által szervezett vitán öt jelölt vett részt, a Penelope-gate miatt a választás gyakorlatilag csupán két személyre, egyben két teljesen ellentétes irányvonalra egyszerűsödik, és ma még senki sem tudja megmondani, hogy melyik kerekedik felül.

Az első televíziós vitára az öt legerősebb jelöltet hívták meg: Marine Le Pent a Front National, François Fillont a jobboldali konzervatív párt, a Republikánusok, Benoît Hamont a szocialisták, Jean-Luc Mélenchont a szélsőbal, valamint a meglepetésembert, Emmanuel Macront a liberális En marche! mozgalom részéről. A vita két főszereplője természetesen a közvélemény-kutatásokat vezető Le Pen és Macron volt. Ha valamelyikük megnyerné az elnökválasztást, akkor megbomlana az V. Köztársaság közel hatvan éve tartó váltógazdasága, amelyben a gaulle-ista jobboldal és a szocialisták által képviselt baloldal jelöltjei periodikusan váltották egymást az ország élén.
Idén azonban előfordulhat, hogy a hagyományos pártok egyike sem képviselteti magát a második fordulóban, Marine Le Pen és Emmanuel Macron ugyanis egyaránt az establishmenten kívüli jelöltnek számít. Politikájuk sem illeszkedik szervesen a jobb- és baloldali váltógazdaság szokásos menetrendjébe. A nyilvánvaló világnézeti és politikai különbségek ellenére ugyanis a francia jobb- és baloldal szinte tökéletes harmóniában kormányozta az országot az elmúlt hat évtizedben. A kialakított politikai rendszer egészen 2007-ig többször kötelezte az ellentétes párthoz tartozó elnököt és kormányfőt az együttműködésre – ezt a felállást hívja a francia nyelv cohabitationnak, vagyis együttélésnek. Ezt a harmonikus váltógazdaságot törheti meg Marine Le Pen vagy Emmanuel Macron, a franciák ugyanis radikálisabb megoldások felé kacsingatnak e két jelölt támogatásával. A két jelölt azonban teljesen eltérő utat választana minden fontos kérdésben: Marine Le Pen például minden nemű bevándorlást betiltana, az illegálisat és a legálisat is. A Front National vezetője ezt követően az iszlám fundamentalizmus terjedéséről beszélt a tévévitában, és az ország aggasztó biztonsági helyzetéről, ami az Orly repülőtéren történt hétvégi terrortámadás fényében teljesen nyilvánvaló (lásd keretes írásunkat).
Emmanuel Macron ezen a ponton támadta Le Pent a leghevesebben, azzal vádolva a Front National jelöltjét, hogy megosztja az országot, és sérti a négymilliós muzulmán kisebbség hitét. Erre a valóságban ugyan nem került sor, de világos, hogy Macronnak a győzelemhez szüksége van a muszlim kisebbség szavazataira.
A vita során mellesleg Emmanuel Macron otthonosabban mozgott a gazdasági kérdésekben, Marine Le Pen tervei éppen ezen a területen tűntek gyengébbeknek: a Front National jelöltje a vita során kifejtette, hogy kivezetné az országot az eurózónából, és újra bevezetné a frankot. Ezt az ötletet még François Fillon – aki nem támadta Le Pen bevándorlással vagy biztonságpolitikával kapcsolatos nézeteit – sem hagyta szó nélkül, és megjegyezte, hogy egy ilyen lépés gazdasági és szociális káoszhoz vezetne. François Fillon a vita alatt végig nyugodtan és megfontoltan érvelt, erősítendő az államférfi imázsát. A jobboldali Republikánusok párt jelöltje egészen a közelmúltig, felesége fiktív parlamenti alkalmazásának a megszellőztetéséig első számú favoritja volt ennek az elnökválasztásnak. Sok éves kormányzati tapasztalata, valamint az öt év miniszterelnöki megbízása szinte predesztinálta erre a feladatra. Zárszavában ő maga is ezt emelte ki: „Vannak hibáim, kinek nincsenek. De tudom, hogy kell vezetni egy kis várost, egy régiót, egy kormányt.”
Tekintettel arra, hogy a Fillon népszerűségét megrázó Penelope- gate egy szisztematikus szivárogtatás következménye (a Le Canard Enchainé szerdáról szerdára hozta az újabb részleteket), fel lehet tenni a kérdést, vajon ki áll a háttérben, és kinek volt ez az érdeke. Mivel Marine Le Pent korábban hasonló üggyel próbálták lejáratni (bár neki ez nem ártott jelentősen), nem valószínű, hogy a Front National áll a háttérben. Az ügyből eddig Emmanuel Macron profitált leginkább, aki, ha megválasztják, úgy lesz Franciaország elnöke, hogy soha korábban nem választották meg semmilyen politikai tisztségre; gazdasági miniszter volt François Hollande kormányában. Ezzel a háttérrel és politikai orientációval Macron akár Obama-szerű karriert futhat be.

A meglepetésember

Emmanuel Macron az elnökválasztás meglepetésembere, hiszen komolyabb politikai előélet nélkül összehozott egy startup mozgalmat, amely az Élysée-palotába is beviheti. Nemcsak ez a mozzanat kívánkozik egy regény oldalaira, hanem maga az életútja is. Amiensben szülei a városi elithez tartoztak – édesapja neurológus, édesanyja gyermekorvos –, ő maga egy jezsuita iskolába járt, ahol amellett, hogy kiváló tanuló volt, tizenhat éves korában kapcsolata lett tanárnőjével, aki latinra és franciára tanította. Amikor kiderült a házas és háromgyermekes nővel való kapcsolata – aki mellesleg huszonnégy évvel idősebb –, a szülei Párizsba küldték tanulni. Macron elment, de a nőnek megígérte, hogy visszajön majd érte. Regénybe illik a fordulat, hogy ez valóban megtörtént, és Macron 2007-ben, harmincéves korában feleségül vette Brigitte Trogneux-t.
Macron Párizsban elvégezte a politikusgyárnak számító École Nationale d’Administrationt. Az egyetem után a nigériai francia nagykövetségen dolgozott, majd otthagyva az állami szolgálatot, a Rothschild befektetési banknál kezdett dolgozni. Gazdasági tapasztalatai révén került be François Hollande csapatába, de 2014-ben továbbállt, mert úgy érezte, Hollande nem akar piacpárti reformokat. Ezt követően hívta vissza François Hollande gazdasági miniszternek. Macron ebben a funkciójában egy komoly deregulációs gazdasági reformot vitt véghez, ami még a vasárnapi nyitva tartást és a távolsági buszjáratokat is érintette. Hollande népszerűtlenségét érzékelve rájött, hogy megpályázhatja főnöke helyét: ehhez elindított egy centrista, liberális mozgalmat En marche! (Előre!) névvel, ami a se nem jobb, se nem bal ígéretével szólítja meg a választókat. Május 7-én kiderül, hogy a kísérlet sikerült-e.

Incidens - Sehol nem érzik biztonságban magukat a franciák

Botcsinálta terrorista készült „vért ontani” és „Allahért meghalni” szombaton reggel a párizsi Orly repülőtéren. Az eset a rendszer lazaságaira mutat rá, kezdve attól, hogyan mozoghatott szabadon a többszörösen elítélt, börtönben radikalizálódott férfi, egészen a repülőterek hiányos és felelőtlen biztonsági politikájáig. A franciák nem érzik magukat biztonságban, ami várhatóan a közelgő elnökválasztáson leadott voksaikban is tükröződni fog.
2015. november 15-e óta van rendkívüli állapot Franciaországban, melynek keretén belül az az év elején életbe léptetett Sentinelle-hadműveletet is magasabb készültségi fokra emelték. Ennek köszönhetően összesen mintegy 7500 katona járőrözik az ország terrortámadás szempontjából legsérülékenyebb pontjain, így az Orly reptéren is, ahol hármasával teljesítenek szolgálatot. A 39 éves Ziyed Ben Belgacem az aktuálisan beosztott csapat női tagjának a halántékához szorított sörétes pisztolyt, és iszlamista felkiáltások kíséretében megpróbálta elvenni a gépkarabélyát. Körülbelül kétperces huzavona után a merénylőt lelőtték, megakadályozva, hogy vérfürdőt rendezzen a forgalmas helyszínen.
A tunéziai szülőktől Franciaországban született férfi ámokfutása már kora reggel elkezdődött: meglőtt és könnyebben megsebesített egy őt igazoltató rendőrt, majd a törzshelyének számító kávézóban lövöldözött (itt nem sérült meg senki), végül egy erőszakkal eltulajdonított autóval érkezett meg a repülőtérre. A helyszínelők egy Koránt találtak nála, a toxikológiai vizsgálat pedig alkohol, kokain és marihuána nyomait mutatta ki a vérében. Rablások és kábítószerrel való visszaélés miatt többször meggyűlt a baja a hatóságokkal; 2001-ben és 2009-ben is öt év börtönre ítélték, most éppen próbaidőn volt. Mivel a börtönben a „radikalizáció jeleit mutatta”, egy ideig megfigyelés alatt állt, amit azonban felfüggesztettek; Belgacem a nemzetbiztonságra veszélyes személyek kormányzati listáján sem szerepelt.
Lapzártánk idején még nem tisztázott, lehettek-e a merénylőnek társai, megbízói, illetve kapcsolatban állt-e valamilyen terrorszervezettel. François Molins párizsi főügyész ugyanakkor kiemelte, hogy dzsihádista csoportok rendszeresen agitálnak a Sentinelle-hadműveletben részt vevő katonák megtámadására. A nyomozást a rendőrség terrorellenes részlege folytatja. François Hollande köztársasági elnök közleményben dicsérte a katonák és rendőrök bátorságát, kijelentette, hogy bizonyítva látja a Sentinelle-program hasznosságát. Az elnökválasztási versenyben a bűnözés és a terrorizmus elleni kemény fellépéssel kampányoló Marine Le Pen, a Front National vezetője szerint viszont a kormány úgy lapít, mint „nyuszi egy autó reflektorfényében”. François Fillon jobboldali jelölt „a DGSI (a belügyminisztériumhoz tartozó hírszerzés) igazgatójának szavával élve »kvázi-polgárháborúról«” beszélt.
Egy Ifop–Fiducial-felmérés szerint a lakosság 60 százaléka már sehol nem érzi magát biztonságban. A franciák 93 százaléka értékeli magasnak a terrorfenyegetettséget az országban, és 71 százalékuk véli úgy, hogy az elmúlt öt évben romlott a helyzet. Többségük (közel 90 százalék) támogatná a súlyos bűncselekményeket elkövető idegenek deportálását és 55 százalékuk a schengeni övezetből való kilépést. A megkérdezettek Marine Le Pen programját tartották a leghatékonyabbnak az emberek vagyonának és életének megvédelmezésében (32 százalék) és a terrorizmus elleni harcban (35 százalék), a második helyen Emmanuel Macron szerepelt (21, illetve 19 százalék), míg a harmadikon François Fillon (19 százalék mindkét területen). (Apáti Ildikó)

Olvasson tovább: