Kereső toggle

Diplomáciai vihar sodorta az élre a holland miniszterelnököt

Ajándék Ankarától

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A törökökkel való csörtének köszönheti választási győzelmét Mark Rutte Hollandiában. Az előzetes felmérések alapján úgy tűnt, a miniszterelnök alulmarad a bevándorlásellenes Geert Wildersszel szemben. Az Ankarával való feszültség azonban Rutte malmára hajtotta a vizet, és végül meggyőző fölénnyel került ki a voksolásból. A populistáktól tartó európai vezetés megkönnyebbüléssel fogadta az eredményeket.

Elmaradt az újabb pofon Brüsszelnek. A Brexit és Donald Trump megválasztása után a holland választásokon végül nem lett fordulat: nem Geert Wilders győzött, hanem a jelenlegi kormányfő, méghozzá meggyőző fölénnyel. Mark Rutte egyes elemzők szerint Törökországtól kapta a „szép ajándékot”. Az előzetes közvélemény-kutatások alapján ugyanis sokáig úgy tűnt, nem sikerül elsőként befutnia. Az Ankarával kirobbant diplomáciai viharral azonban hirtelen megváltozott minden, és Rutte népszerűsége megugrott. Méghozzá úgy, hogy a bevándorlásellenes Wilders táborából sikerült szavazókat a maga oldalára állítania. Igaz, a párt eredménye elmaradt a korábbitól, ami leginkább az évek óta tartó megszorításoknak tudható be.

A kormányfő most hónapokig a koalíciós tárgyalásokkal lesz elfoglalva, a parlamenti többséghez ugyanis legalább három másik pártra lesz szüksége. Választék bőven van, az előzetes eredmények szerint ugyanis 13 párt jutott be a parlamentbe. Mostani koalíciós partnerére, a Munkáspártra nem igazán számíthat, mert a párt minden eddiginél rosszabbul szerepelt. Csak 9 képviselői székre futotta nekik, ami történelmi mélypontnak számít – főleg a legutóbbi eredményéhez képest, amikor 38 mandátumot szereztek.

Rutte potenciális koalíciós partnere lehet a voksolás egyik legnagyobb nyertese, a Zöld Baloldal, amely eredményével a legnagyobb baloldali tömörüléssé nőtte ki magát. Vezetőjük egy karizmatikusnak tartott 30 éves férfi, Jesse Klaver, akit sokan Justin Trudeau kanadai miniszterelnökhöz hasonlítanak.

A párt, amely az egyik legerőteljesebb támogatója az Európai Uniónak, 14 képviselői helyhez jutott, ami többszöröse annak, amit az előző választáson produkált.      

Az Ankarával való összezörrenés a Denk nevű pártnak sem ártott, amely a török és marokkói közösségeket képviseli. A párt három helyet szerzett, és ezzel az első etnikai kisebbségi párt lett a parlamentben. Jól szerepelt az állatok jogait védő párt is 5 mandátumával. A választáson egyébként rendkívül magas volt a részvétel: több mint 80 százalék, ami jól tükrözi, mekkora jelentőséget tulajdonítottak a hollandok a voksolásnak. 

Bár az iszlám és a bevándorlás ellen évek óta kampányoló Wilders a vártnál rosszabbul szerepelt, és elmaradt, ahogy ő várta, a „nép forradalma”, elemzők leszögezik, ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy a Szabadságpárt befolyása visszaesne. Sőt, hangjukat még erőteljesebben hallathatják a parlamentben, miután növelni tudták a képviselői helyeik számát. Ahogy Wilders fogalmazott: „Hollandia harmadik legnagyobb pártja voltunk, most a második legnagyobb párt vagyunk. Legközelebb elsők leszünk.”

A párt szívesen részt venne a koalíciós tárgyalásokon is, erre azonban nem sok esélyük van, mert a hagyományos pártok kizárták annak a lehetőségét, hogy a Szabadságpárttal szövetkezzenek. Emiatt egyébként Wildersék valószínűleg akkor sem tudtak volna kormányt alakítani, ha megnyerik a választást.

A több pártból felálló kormánykoalíció azonban előnyös helyzetet is teremthet a Szabadságpártnak. Főleg, ahogy Roderick Veelo politikai elemző hangsúlyozza, „bár Rutte talpon maradt, de ugyanígy megmaradt az ellenőrizetlen bevándorlás, a sikertelen integrálás és Brüsszel túlzott hatalma miatti társadalmi elégedetlenség”.

Az európai vezetők többsége mindenesetre megkönnyebbüléssel fogadta, hogy ezúttal nem az elképzeléseikkel szembenálló erők kerültek ki győztesen. A távozó francia elnök, François Hollande a holland eredményeket „egyértelmű győzelemként értékelte a szélsőségességgel szemben”. Az Európai Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker „sokak számára inspirálónak” tartja azt, ahogy a voksolás végződött. A szeptemberi megmérettetésére készülő Angela Merkel szerint a választás „a demokrácia egy jó napja” volt, annak pedig kifejezetten örült, hogy „a magas részvétel egy nagyon Európa-párti eredményhez vezetett”. De már mindenki a következő állomásra figyel: hamarosan finisébe érkezik a francia elnökválasztás is, ami sorsdöntő lehet az unió jövőjét illetően.

Olvasson tovább: