Kereső toggle

Ankara újra fenyeget

Kampánycsörte Hollandia és Törökország között

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

„Banánköztársaság, iszlamofóbia, nácizmus” – ilyen szavakkal dobálózott Ankara amiatt, hogy több európai országban török kampányrendezvényeket tiltottak be. A leghevesebben Hollandia ellen keltek ki a törökök, Hága ugyanis múlt hétvégén biztonsági okokra hivatkozva visszavonta a török külügyminiszter leszállási engedélyét, majd a családügyi miniszter gépkocsikonvoját tartóztatta fel és fordította vissza a német határ felé. Ankara büntetőintézkedéseket jelentett be Hollandiával szemben, az Európai Uniót pedig a demokráciáról és az emberi jogokról oktatta ki.

„Azt hittem, a nácizmusnak már vége, de tévedtem. A nácizmus ma is elterjedt a Nyugaton” – ilyen kijelentések hangzottak el Recep Tayyip Erdogan török elnöktől a hétvégén, miután több európai ország nem engedélyezte kampányrendezvényeik megtartását. A nem éppen a demokratikus vezetés megtestesítőjének számító Erdogan Hollandiát például „banánköztársasághoz” és a „náci fasiszták” rendszeréhez hasonlította. Az elnök amiatt dühöngött, hogy a hétvégén Hága keresztbe tett egyik kampányrendezvényüknek Rotterdamban, amely az áprilisi alkotmánymódosításról szóló törökországi népszavazást népszerűsítette volna. Először biztonsági okokra hivatkozva visszavonták annak a repülőgépnek a leszállási engedélyét, amely Mevlüt Cavusoglu török külügyminisztert szállította. Ennek ellenére útnak indult Németországból Rotterdamba Fatma Betül Sayan Kaya családügyi miniszter. Gépkocsikonvoját azonban feltartóztatták a rotterdami török konzulátusnál, majd többórás várakozás után visszafordították a német határ felé.

Fatma Betül Sayan Kaya török családügyi miniszter. Visszaküldték a határra.
A konzulátusnál kisebb zavargások alakultak ki: tüntetők üvegekkel és kövekkel dobálták a rendőröket. Rotterdam marokkói származású polgármestere végül szükségállapot rendelt el, így a tiltakozó tömeget vízágyúkkal és lovas rendőrökkel oszlatták fel.   

A történtek miatt Erdogan megfenyegette Hollandiát, hogy fizetni fognak, Ömer Çelik európai uniós ügyekért felelős török miniszter pedig szankciókat helyezett kilátásba a nyugat-európai ország ellen. A heves retorikát tettek is követték: az ankarai kormány büntetőintézkedéseket jelentett be. Amíg Hollandia nem kér bocsánatot, addig nem engedik vissza Törökországba a szabadságon lévő holland nagykövetet. Emellett felfüggesztik a magasabb szintű politikai találkozókat, és nem engedélyezik holland diplomaták repülőútjait sem Törökországba.

Ankara az Európai Unióra is kiakadt, miután Federica Mogherini, az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője és Johannes Hahn, az Európai Bizottság bővítési tárgyalásokért felelős biztosa visszafogottságra szólított fel a feszültség kapcsán. A két európai vezető közös nyilatkozatában pedig mindössze annyi állt, hogy „el kell kerülni a feszültség elmérgesedését, és meg kell találni annak módját, hogy a kialakult helyzetben csillapodjanak a kedélyek”. A török külügyminisztérium válaszában úgy fogalmazott, mintha a demokrácia és az emberi jogok élharcosa lenne: „kétségbeejtőnek tartja, hogy az Európai Unió országai a tagállami szolidaritás mögé rejtőzve az európai értékeket és az emberi jogokat nyíltan sértő Hollandiát támogatják a szombaton kirobbant diplomáciai konfliktusban”.

Lovas rendőrök oszlatták fel a tiltakozó tömeget a rotterdami török konzulátusnál.
A holland kormány szerint „nem olyan súlyosak, de nem helyénvalóak” a török szankciók. Hága egyébként már korábban kérte, hogy a török politikusok ne vegyenek részt a kampányrendezvényen, mert látogatásuk túl közel esik a szerdai holland választásokhoz. A kormány attól tartott, hogy ezek az összejövetelek még inkább kiélezik az országban amúgy is jelen lévő társadalmi-politikai feszültséget. Mark Rutte miniszterelnök döntését valamennyi politikai erő támogatta Hollandiában. A török vezetők azonban az előzetes figyelmeztetések ellenére útnak indultak, ezért kényszerültek a holland hatóságok határozott fellépésre. Hága ugyanakkor elfogadhatatlannak és felháborítónak tartja Törökország retorikáját, főleg azt, hogy „nácinak nevezi őket egy olyan rendszer, amely az emberi jogokat illetően visszafelé halad”. A két ország közötti viszony annyira elmérgesedett, hogy a holland kormány óvatosságra intette Törökországba utazó állampolgárait is.

Franciaország nem szolidáris

Az április 16-i török népszavazást népszerűsítő rendezvények nem csak Hollandiában okoztak felfordulást. Németországban már korábban lefújtak több kampányeseményt – szintén azzal az indokkal, hogy feszültséget generálhatnak a társadalomban. Ankara természetesen Berlinre is megharagudott. Erdogan „a náci idők fasiszta cselekedeteihez” hasonlította a németek viselkedését, pedig nem is maradt el mindenhol a kampányrendezvényük. A török gazdasági miniszter például Leverkusenben és Kölnben is nagyobb összejövetelen beszélhetett. Angela Merkel ugyanis nem ellenezte, hogy török miniszterek németországi rendezvényeken vegyenek részt, „ha ezt megfelelő időben bejelentik”. Álláspontját ugyanakkor nem mindenki osztja – még a belügyminisztere sem. Thomas de Maiziere szerint nincs helye a török kampánynak Németországban. A német közvélemény is másképp látja a helyzetet: a Bild am Sonntag felmérése szerint a lakosság 81 százaléka úgy véli, hogy Merkel kormánya túl engedékeny Ankarával.

Ausztriában és Svájcban is elmaradtak török rendezvények, miután mindkét ország kikötötte, hogy Ankara nem kampányolhat a határaikon belül. A dán miniszterelnök pedig a törökök Hollandia elleni kirohanása miatt mondta le találkozóját Binali Yildirim kormányfővel. Akadt azonban olyan hely, ahol minden probléma nélkül megtartották a török gyűléseket – ez pedig Franciaország volt. Cavusoglu külügyminiszter kedve szerint kampányolhatott Metzben, ahol a fasizmus fővárosának nevezte Hollandiát. A francia kormányt több bírálat is érte amiatt, hogy nem vállalt szolidaritást Európa többi részével, és engedélyezte az események lebonyolítását. François Fillon konzervatív elnökjelölt szerint egységes álláspontra lett volna szükség a török követelésekkel szemben. A Nemzeti Front vezetője, Marine Le Pen ugyanezen a véleményen volt: úgy véli, nem kellene tolerálni országukban azt a retorikát, amelyet más demokráciák elutasítanak. Emmanuel Macron független jelölt szintén nem értett egyet azzal, hogy helyszínt biztosítanak „a demokráciájuk, szövetségeseik, értékeik elleni provokációnak, illetve támadásnak”. A francia külügyminiszter ugyanakkor azzal védte a döntést, hogy a rendezvény nem jelentett semmiféle veszélyt a közrendre.

Erdogan bebetonozása

Törökországban április 16-án arról tartanak népszavazást, hogy a parlamentáris köztársaság helyett elnöki rendszert vezessenek be. Ankara szerint az államforma módosítására azért van szükség, mert a jelenlegi rendszer akadályozza Törökország fejlődését. Arra is hivatkoznak, hogy a változással véget tudnak vetni a szélsőséges támadásoknak. Hogy hogyan, azt nem tudni. A kritikusok ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a prezidenciális rendszer olyan országban tud megfelelően működni, ahol vannak fékek és ellensúlyok – például egy független bíróság fel tud lépni az elnök túlkapásaival szemben. Törökországban viszont erre nincsen megfelelő kultúra. A bíróságok nem függetlenek, a sajtószabadságot illetően is jelentősen romlott a helyzet: itt börtönzik be a legtöbb újságírót a világon. Csak a tavalyi meghiúsult puccskísérlet óta mintegy 140 ezer embert tartóztattak le, bocsátottak el vagy függesztettek fel állásából. Több elemző úgy véli, hogy a népszavazás nem másról szól, mint Erdogan hatalmának kiterjesztéséről és bebetonozásáról.

Bár kevés a hiteles törökországi forrás, beszámolók szerint az elnök „igen” tábora jól áll a voksolást illetően. De semmit sem bíznak a véletlenre, ezért is fontos nekik, hogy az országon kívül élő 5,5 millió törököt is megszólítsák. Európa azért vált kiemelt kampánycélponttá, mert Németországban például 1,4 millió választásra jogosult török tartózkodik. Franciaország 700 ezer, Hollandia pedig körülbelül 400 ezer töröknek ad otthont.

Elnöki rendszer

Törökország új állami berendezkedésében megszűnne a miniszterelnöki tisztség, helyette két vagy három alelnök lenne. A politikai pártból kikerülő elnök lenne az államfő és végrehajtó hatalom feje is egyben, akit további jogkörökkel ruháznának fel. Ő nevezhetne ki minisztereket, készíthetné elő a költségvetést, választhatná meg a fontos bírókat, és elnöki rendelettel törvényeket is hozhatna. Az elnök vezethetne be egyedül rendkívüli állapotot, és oszlathatná fel a parlamentet. A parlament nem indíthat vizsgálatot miniszterek ellen, de ha a képviselők többsége megszavazza, akkor vádemelési eljárást kezdeményezhet az elnök ellen. A képviselők száma az új rendszerben 550-ről 600-ra nőne. Az elnök- és parlamenti választásokat ugyanazon a napon tartanák 5 évente, az elnök pedig egyszer indulhatna az újraválasztásért.

Kívül tágasabb!

A török–holland vitával, a török miniszterek kiutasításával és az azt követő diplomáciai háborúval különlegesen izgalmasra sikerült a holland választási kampány finise. A választási kampány alakulását erőteljesen befolyásoló Geert Wilders az elmúlt hét végén kibontakozó diplomáciai háborút arra használta ki, hogy emelje a tétet, és még jobban polarizálja a politikai retorikát. Az utolsó tévévitán – amely a felmérések szerint rontott a népszerűségi mutatóin – Mark Rutte kormányfő azzal szembesítette Wilderst, hogy ha meg is nyerné a szerdai választást, akkor sem fog senki kormányra lépni vele. Wilders keményen visszavágott, és azt mondta a nézőknek: ha azt akarják, hogy a pénzük a menedékkérőknek, Brüsszelbe és Afrikába menjen, akkor szavazzanak a kormánypártra.
Wilders taktikája gyökeresen átalakította Hollandia belpolitikai életét és a török–holland kapcsolatokat is (lásd Üzenet a szultánnak című írásunkat), ám a választási győzelemhez nem volt elég: a Wilders migrációellenessége és iszlámellenes retorikája által lépéskényszerbe hozott Mark Rutte kormányfő kőkemény fellépése Erdogan minisztereivel szemben győzelmet hozott pártjának a szerdai választáson. Rutte valószínűleg a Szabadságpárt erősödése miatt szólította fel még az év elején a migránsokat, hogy „vagy normálisan viselkednek, vagy távoznak”. A Wilders által jelentett fenyegetésnek köszönhető, hogy a holland kormány kemény fellépést alkalmazott a randalírozó török tüntetők ellen. A felmérések szerint a török ügy mindkét pártvezér tetszési indexét javította.

Olvasson tovább:

  • Észak-Korea útja a nagyhatalommá válásig

    Hogyan jutott el odáig az okkal lenézett phenjani rezsim, hogy katonai nagyhatalommá vált? Mi volt a fegyverkezés ideológiai háttere? És mihez kezdhet a nemzetközi közösség Kim Dzsong Un rendszerével? Két fontos évfordulót ünnepelt áprilisban Észak-Korea, mindkettőt jelentős katonai erődemonstráció...
  • Jöhet az újabb „együttélés” Franciaországban?

    Történelmi eredményt hozott a francia elnökválasztási verseny első fordulója, hiszen a hagyományos politikai váltógazdaság jelöltjei be sem kerültek a második fordulóba, ahova a centrista Emmanuel Macron és a nacionalista Marine Le Pen jutottak tovább. Ez gyakorlatilag egy politikai földrengéssel...
  • May robbantott

    Előrehozott parlamenti választások lesznek június 8-án Nagy-Britanniá­ban – jelentette be kedden Theresa May brit miniszterelnök. A jelenlegi parlament mandátuma 2020-ban járt volna le. Theresa May teljesen váratlanul döntött a választások kiírásáról. Az erről szóló törvényjavaslatot a kormány...