Kereső toggle

Titkos csúcs - Egy éve tárgyaltak a közel-keleti vezetők

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Csúcstalálkozóra került sor egy évvel ezelőtt Izrael, Jordánia és Egyiptom között, amerikai közvetítéssel. A Haaretz izraeli lap beszámolója szerint a titkos egyeztetést John Kerry akkori amerikai külügyminiszter kezdeményezte az izraeli-palesztin béketárgyalások felélesztésére. Kerry egy több alapelvből álló béketervet is kidolgozott a találkozóra.

2016. február 21-én a jordániai üdülővárosban, Akabában ült tárgyalóasztalhoz Abdel Fattah Al-Szíszi egyiptomi elnök, II. Abdullah jordán király, Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök, és az akkori amerikai külügyminiszter, John Kerry.

A találkozó összehozása a Haaretz izraeli lap részletes beszámolója szerint nem kis erőfeszítésébe került Kerrynek. 2014-ben ugyanis zátonyra futott minden próbálkozása: az izraeli–palesztin béketárgyalások teljesen megrekedtek. Az akkori külügyminiszter – Barack Obama elnök jóváhagyásával – jegelte a témát, és az iráni nukleáris megállapodás tető alá hozására összpontosított inkább. Miután ez sikerrel zárult, 2015 októberében újra elővette az izraeli–palesztin kérdést.

Fontos momentum volt az előzményekben Netanjahu és Obama elnök találkozója Washingtonban, ami az iráni atomalku miatt nem éppen a legoldottabb légkörben zajlott.

Az izraeli kormányfő új javaslatokat vetett fel a palesztinokkal való béketárgyalások felelevenítésére. Obama azonban nem hitte, hogy Netanjahu szándékai komolyak, ezért azt a választ adta, hogy Kerryvel vitassa meg a témát. Erre a következő nap sor is került, és az izraeli kormányfő jelentős gesztusokat ajánlott fel a palesztinok számára Ciszjordánia térségében. Engedélyezték volna például a palesztinok számára a nagyszabású építkezéseket az izraeli ellenőrzés alatt álló területeken. Cserébe

Netanjahu azt kérte, hogy Washington hagyja jóvá Izrael építkezéseit a Ciszjordániában található nagyobb zsidó telepeken.

Az izraeli kormányfő hazatérve próbált támogatókat szerezni a tervének, de a rendszeres terrortámadások és a koalíciós partnerek heves tiltakozása miatt végül elhalt a kezdeményezés. Netanjahu ezt közölte az amerikai külügyminiszterrel is. A csalódott és dühös Kerry ezután egy washingtoni fórumon bírálta az izraeli kormányfőt, de később újra próbálkozott: 2015 végén és 2016 elején tanácsadói segítségével egy több alapelvből álló tervet dolgozott ki, amelynek célja az izraeli–palesztin béketárgyalások újraindítása volt arab országok bevonásával. Ez a javaslat egyébként ugyanaz volt, mint amit Donald Trump beiktatása előtt néhány héttel vázolt fel.

A terv hat alapelvet fogalmazott meg. Először is egy nemzetközileg biztosított és elismert határvonalat Izrael, valamint egy fenntartható és összefüggő palesztin állam között, amely az 1967-es határokon alapul. Előírta az ENSZ 181. számú határozatának megvalósulását, amely két nép két államát (egy zsidó és egy arab) vázolja fel, amelyek elismerik egymást, és egyenlő jogokat biztosítanak az állampolgáraiknak. A kitételek között szerepelt egy igazságos és realista megoldás a palesztin menekültek helyzetére. Tartalmazta Jeruzsálem státuszának rendezését is, amelyet mindkét állam fővárosaként jelölt meg. Az alapelvek között határozták meg Izrael biztonsági szükségeit, amivel biztosíthatja országa védelmét, valamint hogy a palesztinok is garantálni tudják polgáraik biztonságát egy szuverén, demilitarizált államban. A javaslat végül a konfliktusok és a követelések felszámolásával zárult.

Január 31-én Kerry a svájci Davosban ismertette Netanjahuval a dokumentumot, és felvetette egy esetleges csúcstalálkozó lehetőségét az egyiptomi elnökkel és a jordán királlyal. Mahmúd Abbász palesztin elnököt is tájékoztatták a fejleményekről. Az izraeli kormányfő belement a találkozóba, a csúcsot pedig teljes titokban kezdték szervezni február 21-ére a jordániai Akabában. Abbász nem vett részt az egyeztetésen, de aznap Ammanban találkozott az amerikai külügyi tárca akkori vezetőjével. A pár órával későbbi csúcsról azonban nem ejtettek szót a nyilvánosság előtt.  

Kerry mindegyik résztvevővel külön-külön is találkozott a csúcs előtt. Egy, a Haaretznek nyilatkozó volt amerikai tisztviselő beszámolója szerint az amerikai diplomata arra kérte II. Abdullahot és Al-Szíszit, hogy támogassák a tervét, és győzzenek meg más arab országokat, például Szaúd-Arábiát és az Egyesült Arab Emirátusokat, hogy sorakozzanak fel a békekezdeményezés mögé. A jordán uralkodótól abban is segítséget kért, hogy vegye rá Abbászt, üljön újra tárgyalóasztalhoz az amerikai javaslat alapján. Ugyanilyen nyomásgyakorlást kért Al-Szíszitől Izrael felé. A két vezető állítólag belement a tervbe, az egyiptomi elnök ugyanakkor világossá tette Kerrynek, hogy nem akar konfrontálni Netanjahuval, és hogy a nyomásgyakorlásnál és a kényszerítésnél hatékonyabb eszköznek tartaná a meggyőzést.

A találkozó a beszámolók szerint drámaian alakult. Nemcsak az izraeli–palesztin kérdés került napirendre, hanem az egész térségben folyó események. II. Abdullah és Al-Szíszi bírálták az Obama-kormányzat közel-keleti politikáját, főként Irán és Szíria kapcsán. Az izraeli kormányfő pedig a felvázolt béketervvel kapcsolatos fenntartásait mondta el, és saját javaslatokkal állt elő, amelyekben kész lett volna engedményeket is tenni. A felek végül úgy távoztak a csúcsról, hogy átgondolják a terveket. Az izraeli belpolitikában azonban voltak kézzelfogható következményei is a találkozónak. Netanjahu tájékoztatta az ellenzéki vezetőt, Isaac Herzogot és koalíciós tárgyalások kezdődtek a két párt között. Ezek végül zsákutcába jutottak, és nem valósult meg az amerikaiak által áhított nagykoalíció, amitől azt remélték, hogy könnyebben enged a külső nyomásnak. Az izraeli miniszterelnök ugyanakkor legutóbbi washingtoni látogatása során megemlítette, hogy „életében és Izrael életében is először fordul elő, hogy arab országok nem ellenséget, hanem szövetségest látnak Izraelben”. Véleménye szerint „olyan lehetőség adódott a biztonság és béke előmozdítására, amilyenre eddig még nem volt példa a térségben”.

Olvasson tovább: