Kereső toggle

Meghalt a korszakos abortuszper felperese

Jane és Norma

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szombaton, 69 éves korában elhunyt Norma McCorvey, az Egyesült Államok leghíresebb abortusztörvényének, a Roe v. Wade-nek Jane Roe néven elhíresült felperese. Az azóta is sokat vitatott törvény, amelyben elsőként hozott ítéletet a Legfelsőbb Bíróság, örökre megváltoztatta Amerika politikai térképét, McCorvey pedig, aki mind az abortuszpárti, mind az abortuszt ellenző tábornak ikonikus figurája lett, élete végéig talányos személy maradt.

Az 1973-ban lezárt törvényt az tette különösen fontossá az abortuszpárti tábor számára, hogy ez volt az első olyan ügy, amely egészen a Legfelsőbb Bíróságig jutott.

A bírák itt 7-2 arányban úgy határoztak, hogy a terhesség második és harmadik harmadában utalják csak a szövetségi állami bíróságok hatáskörébe a terhességmegszakítások törvényi szabályozását, az első időszakban, azaz a terhesség első 12 hetében az alkotmány 9. és 14. módosítására hivatkozva úgy döntöttek, hogy az anya alkotmányos jogai közé tartozik annak eldöntése, hogy megszakíttatja-e a terhességét – azaz az első trimeszterben egyetlen állami törvény sem tilthatja meg az abortusz elvégzését. Ennek a döntésnek azóta több mint 59 millió 247 ezer meg nem született gyermek esett áldozatul.

Az ügy előtt már voltak individuális, abortusszal kapcsolatos bírósági precedensek, ám igazi nemzetformáló hatást ez az ügy gyakorolt először az amerikai társadalomra. Párhuzamosan a Roe v. Wade üggyel a Legfelsőbb Bíróság döntést hozott a Doe v. Bolton ügyben is, amelyben a georgiai abortusztörvénnyel ellentétesen ítéltek, amely ugyancsak tiltotta a terhesség megszakítását egyes különleges helyzetek kivételével.

A két ügy együttesen erősítette meg azt, hogy a terhesség megszakítása az anya szempontjából „érzékeny és emocionális természetű” kérdés, így a magánélethez való alkotmányos jog „elég széles körű ahhoz, hogy magába foglalja egy nő jogát ahhoz, hogy eldöntse, megszakítja-e a terhességét, vagy nem” írta Harry A. Blackmun legfelsőbb bíró a döntéshez fűzött magyarázatában.

A Roe v. Wade perben hozott ítélet azóta is folyamatosan erodálja az abortuszt tiltó törvényeket, és 1973 óta minden próbálkozás kudarcot vallott arra nézve, hogy visszafordítsák a döntést. Maga a Roe v. Wade felperese, Norma McCorvey is nyújtott be újratárgyalási kérelmet a saját ügyében, amelyhez mintegy ezer nő tanúvallomását is csatolta, akik írásban jelentették ki, hogy megbánták az abortuszt, amelyen keresztülmentek. A 70-es években az abortuszellenes tábort támogató szenátorok és kongresszusi képviselők alkotmánymódosítást nyújtottak be „Right to life” azaz „Élethez való jog” néven, de az nem érte el a megfelelő támogatottságot ahhoz, hogy elfogadják.

Az 1976-os Hyde törvénymódosítás megtiltotta, hogy betegbiztosításra fizetett szövetségi pénzből abortuszt finanszírozzanak, amit később 1993-ban Bill Clinton emeltetett bele az egészségügyi törvénybe, bizonyos kivételekkel kiegészítve. Az 1992-es Planned Parenthood (a legnagyobb abortuszklinika-hálózat az Egyesült Államokban) v. Casey ügy további engedményt jelentett a Roe v. Wade-hez képest, ugyanis itt bizonyos esetekben megengedik, hogy az első trimeszter helyett a magzat életképességének kezdete jelentse az abortálható időszak végét.

Ez ugyanis nem feltétlenül az első 12 hét. Az ügy által teremtett precedens azt is lehetővé teszi, hogy ne minden esetben legyen előírás a szülők értesítése kiskorú személy esetében végzett terhesség-megszakításoknál.

A George Bush elnök által bevezetett úgynevezett „szájpecek (gag) szabályt”, amely megtiltotta a szövetségi finanszírozású kórházakban dolgozók számára, hogy pácienseiknek csak említsék is az abortuszt, 1993-ban Bill Clinton helyeztette hatályon kívül.

Norma McCorvey Texasban élt a 70-es évek elején, ahol az abortusz minden esetben törvényellenes volt, kivéve, ha az anya életét veszélyeztette volna a terhesség. A hányatott sorsú fiatal anyának, aki ekkor a harmadik gyermekével volt várandós, a helyi törvények alapján nem volt joga megszakíttatni a terhességet – ekkor találkozott össze azokkal az ügyvédekkel, akik végül a nevében egészen a Legfelsőbb Bíróságig vitték az ügyet Henry Wade ügyésszel szemben. Azért, hogy védjék a kilétét, Jane Roe néven nevezték a felperest. Mire a döntés megszületett, a gyermek, akit McCorvey a szülés után örökbe adott, már 2 és fél éves volt.

Ez előtt az asszonynak két gyermeke született, az elsőt az anyja nevelte fel, a másodikat, aki már házasságon kívül született, ugyanúgy a szüléskor adta örökbe, mint a harmadikat, aki hamarabb megszületett, mint ahogy az elvetetése miatt indított ügy lezárult. McCorvey életrajzi könyveiben, és későbbi interjúiban is úgy emlékezett vissza erre, hogy valójában az ügyvédeknek, Linda Coffeenak és Sarah Weddingtonnak nem állt érdekében, hogy meg tudja szakíttatni a terhességét – az ügy miatt várandósan volt szükségük rá.

McCorvey egész élettörténete arról tanúskodik, hogy milyen könnyen lehetett befolyásolni azzal, ha valaki részéről figyelmet vagy törődést kapott. Az élete már igen korán félresiklott, 1970-ben, amikor belekeveredett az amerikai törvényhozást meghatározó vitába, 22 éves volt, elvált, drogfüggő, és minden lehetőségre nyitott volt, ami segített volna megszabadulni a nem kívánt terhességtől. Az ügy után az abortusz melletti aktivistákat támogatta, majd később, 1995-ben megtért, és újjászületett hívőként átállt a „másik oldalra”. Azonban nem maradt sokáig a karizmatikus hívők között, akik nem nézték jó szemmel, hogy leszbikus kapcsolatba került egy Connie Gonzalez nevű nővel, akivel 35 évig élt. Ezért aztán betért a katolikus egyházba, amelynek élete végéig a tagja maradt.

Mivel összesen kilenc osztályt végzett el, McCorvey-nak élete végéig a könyveiből befolyó jogdíjak és honoráriumok képezték a bevételét, ezért minden lehetőséget megragadott arra, hogy „szenzációt” keltsen maga körül. Ilyen volt, amikor kiderült, hogy a perben hazudott, azt állítva, hogy csoportos erőszak eredményeképpen esett teherbe; később erről azt mondta, hogy a gyermek annak az eredménye, „amiről azt gondoltam, hogy szerelem”. McCorvey egészen élete végéig ellentmondásos figura maradt, aki hiába igyekezett minden erejével jóvátenni azt a kárt, amit a nevében a társadalomban okoztak.

Olvasson tovább: