Kereső toggle

Ígéretéhez híven távozik az olasz miniszterelnök

Harag és frusztráció

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Vereséget szenvedett a vasárnapi referendum során, és lemondott Matteo Renzi olasz miniszterelnök. Ugyan az olasz választópolgárok egy alkotmányreform-tervezetről szavaztak, elemzők szerint valójában Renzi teljesítményét értékelték, és elégedetlenségüknek adtak hangot az országban tapasztalható alacsony életszínvonal és a migrációs válság következményei miatt.

A vasárnapi referendum során az olaszok arról nyilváníthatták ki véleményüket, hogy támogatják-e a miniszterelnök alkotmányreform-tervezetét, mely – annak ellenzői szerint – megerősítette volna a központi kormányzatot, gyengítette volna a szenátust (a parlament felsőházát), illetve túlságosan nagy hatalmat biztosított volna a miniszterelnök számára. A tervezetet ellenző tábor egyik legjelentősebb csoportja, az euroszkeptikus Öt Csillag Mozgalom (M5S) kihasználta Renzi csökkenő népszerűségét és a lakosság amiatti elégedetlenségét, hogy a miniszterelnök nem teljesítette a két évvel ezelőtti választások során tett ígéreteit. Ráadásul az olasz gazdaság évek óta stagnál, és a lakosság nehezen viseli a migrációs válsággal járó plusz terheket is; talán ezért tudták előre jelezni az elmúlt hónapok közvélemény-kutatásai a javaslat vereségét. Végül a választópolgárok 59,4 százaléka utasította el a tervezetet, arra azonban még az elemzők sem számítottak, hogy ennyire magas (65 százalékos) részvételi arány mellett kerül majd sor a népszavazásra, hiszen ilyen állampolgári aktivitásra már 20 éve nem volt példa a mediterrán országban.
A reformjavaslatot a Toszkána, Bolzano és Emilia-Romagna térség lakosai, illetve a külföldről szavazó olaszok támogatták leginkább, viszont a legmagasabb (több mint 70 százalékos) arányban Dél-Olaszországban (például Szicíliában) utasították el azt. Az olasz lapok a csökkenő életszínvonallal magyarázták Renzi bukását, vagyis szerintük nem maguk a reformok okozták a magas részvételi arányt a referendumon, hanem a lakosság megélhetéssel kapcsolatos elégedetlensége. A La Stampa és a La Repubblica olasz lapok elemzői egyetértettek abban, hogy a népszavazás eredménye egyfajta „lázadásként” értelmezhető, amit a harag és a frusztráltság táplált.
A referendum eredményével kapcsolatban Renzi azt nyilatkozta: „Olaszországban általában soha senki nem nyer, de soha senki nem is veszít. Én nem ilyen vagyok, ezért, bár gombóc van a torkomban, most fennhangon bejelentem, hogy veszítettem.” Renzi lapzártánkkor mondott le. Előzőleg Sergio Mattarella elnök arra kérte, hogy legalább még egy hétig maradjon miniszterelnöki székében, amíg az olasz parlament el nem fogadja a jövő évi költségvetést. A kormányfő beszédében az ellenzéknek is üzent, amikor azt mondta: győzelmük „nagy felelősséget” hárít rájuk, majd megerősítette, hogy a kormány a napokban tervezi elfogadni a gyorssegélyt a földrengés kárvallottjai számára. Renzi távozásán felbuzdulva az Öt Csillag Mozgalom máris újabb népszavazást tartana, mely már az euróövezet elhagyásáról szólna, de az ellenzéki szerveződés azt is bejelentette, hogy akár Olaszország kormányzására is készen áll. Matteo Salvini, a bevándorlásellenes Északi Liga vezetője úgy értékelte a referendum eredményét, mint amely „a nép győzelme a világ háromnegyedének erős hatalmaival szemben”.
Marine Le Pen, a francia Nemzeti Front vezetője hasonló hangvétellel értékelte a voksolás eredményét a Twitteren: „Az olaszok elutasították az EU-t és Renzit. Oda kell figyelnünk a nemzetek szabadságára irányuló szomjúságra.”
Nigel Farage brit euroszkeptikus politikus szintén úgy vélte, hogy a népszavazás „inkább az euróról, mint az alkotmányos változtatásokról” szólt, de egy novemberi felmérés ennek pont az ellenkezőjét bizonyítja, hiszen a közvélemény-kutatás szerint az olaszoknak csak a 15,2 százaléka támogatta az eurózóna elhagyását, 67,4 százalékuk viszont továbbra is kiáll az egységes pénznem mellett.
A referendum eredménye szinte azonnal zunanórepülésre késztette az amúgy is évek óta nehézségekkel küzdő olasz bankokat: a világ legrégibb pénzintézetének, a Monte dei Paschi de Sienának a részvényértéke például 4 százalékkal csökkent, és annyira megviselték a referendum eredményének kihatásai, hogy 5 milliárd eurós mentőcsomagot terjesztett elő, melyhez a hó végéig kell összegyűjtenie a pénzt, különben tönkremehet. Más bankok, így a Banca Popolare di Milano és a Banco Popolare Societa’ Cooperativa esetében is csökkent a részvények értéke 8, illetve 7 százalékkal. Annak ellenére, hogy piaci elemzők szerint Renzi veresége megnehezítheti a bankok megmentését és növelheti annak esélyét, hogy egy újabb euróövezeti válság alakul ki, Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter kijelentette, hogy a népszavazás eredménye nem indokolna egy újabb válságot; hangsúlyozta viszont annak fontosságát, hogy Olaszországnak mihamarabb működőképes kormánya legyen.
Jeroen Dijsselbloem, az eurócsoport elnöke szintén tagadta, hogy az olasz referendum komoly válságot okozna az országban. A holland politikus úgy vélekedett, hogy a népszavazás „nem változtat sem Olaszország, sem az olasz bankok gazdasági helyzetén. A mai problémák már tegnap is megvoltak.” Renzi lemondásának hallatára egyébként az euróárfolyam kétéves mélypontra zuhant az ázsiai piacon, de pánikhangulat nem volt tapasztalható, hiszen Renzi távozása nem volt teljes meglepetés. A La Stampa szerint az olasz ellenzék nyomásgyakorlása ellenére nem valószínű, hogy előrehozott választások lesznek – várhatóbb, hogy Mattarella elnök ügyvivő kormányt nevez ki a Demokrata Párt vezetésével, amely folytatná a kormányzást a 2018-as választásokig, méghozzá a jelenlegi pénzügyminiszter, Pier Carlo Padoan vezetésével.
Amennyiben az elnök így dönt, akkor Renzi akár nem hivatalos tanácsadóként a politikai életben maradhat; viszont mivel Padoan is a leköszönő rendszerhez tartozik, ezért a „nem”-et támogatók biztosan elutasítanák, és legfeljebb addig maradhatna a posztján, ameddig a parlamentnek sikerül megszavaznia egy új választási törvényt.
A népszavazás eredményének további érdekessége, hogy az nem pusztán az olasz közhangulat „fokmérőjének” tekinthető; Matteo Renzi volt az egyike azoknak az európai vezetőknek, akik a szorosabb unió keretében képzelték el országuk és az „öreg kontinens” jövőjét, így bukásával új lendületet vehetnek az euroszkeptikus politikai erők. (Közreműködött: Kovács István)

Olvasson tovább: