Kereső toggle

A koreai Romanovok

Politikai családdráma több felvonásban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása
Tüntetés Pak-Gun Hje távozásáért Dél-Koreában.

A dél-koreai törvényhozás a múlt héten felfüggesztette hivatalából az okkult tanács­adója befolyása alá került Pak Gun Hje elnök asszonyt. Szöul központjában közel félmillióan vonultak utcára, akik az elnök azon­nali lemondását, és az ellene való büntetőjogi eljárás megindítását követelték, miközben a politikus mintegy 15 ezer támogatója ellen­demonstrációt tartott a fővárosban. Pak elnökségének szégyenteljes vége egyben a 20. század egyik legtragikusabb sorsú politikai családregényének fordulata is.

A dél-koreai parlament képviselőinek többsége a múlt pénteki szavazáson támogatta a korrupciós botrányba keveredő Pak Gun Hje leváltására irányuló eljárást megindító javaslatot, átmenetileg felfüggesztve hivatalából az elnököt. Az államfői cím birtokosa azonban továbbra is Pak, aki egészen addig jogosult a Kék Házban, azaz a szöuli elnöki palotában maradni, amíg az alkotmánybíróság 180 napon belül nem dönt sorsáról.

Az ellenzék azért követeli Pak távozását, mert kiderült, hogy barátnője és bizalmasa, a halottidézésben és befolyással való üzérkedésben egyaránt utazó Csoj Szun Szil személyi és kormányzati döntésekbe is beleszólt, holott semmilyen hivatalos tisztsége nem volt soha. Az ügyészség szerint a kormány állítólag nyomást gyakorolt több tucat dél-koreai nagyvállalatra, hogy több tízmillió dollárt adományozzanak két alapítványnak, amelyek Csoj ellenőrzése alatt állnak.

Pak Csong Hi diktatúrája indította el Dél-Koreát a fejlődés útján.
Pak október vége óta háromszor kért nyilvánosan bocsánatot a botrány miatt, de a kedélyek ettől még nem akartak lecsillapodni, és hetek óta százezrek demonstrálnak az elnök ellen.

Pak Gun Hje egész politikai pályafutására rányomta bé­lyegét családi háttere. Édesapja, Pak Csong Hi tábornok Dél-Korea leghosszabb ideig hivatalban lévő elnöke volt (gyakorlatban 18, formálisan 16 évig, 1963–1979 között irányította az országot). A most felfüggesztett elnök asszony Csoj Szun Szilhez fűződő kapcsolatát is ebből az időből hozta magával (lásd: Dél-Korea Raszputyinja. Hetek, 2016. november 4.), hiszen Csoj apja, Csoj Te Min a hetvenes években azzal hálózta be a fiatal lányt, hogy álmában kapcsolatba lépett merényletben meggyilkolt édesanyjával.

A végzetes vacsora

A Raszputyin-jelenség már Pak Gun Hje apját, Pak Csong Hit is kísértette élete utolsó éveiben. Az ő Raszputyinja Csa Dzsi Csul, testőrségének parancsnoka volt. 1979. október 26-án, pénteken este szűk körű összejövetelre került sor a KCIA-nak nevezett dél-koreai titkosszolgálat által felügyelt szöuli épületben. Az esemény házigazdája a KCIA élére 1976 decemberében kinevezett Kim Dzse Gju igazgató volt, a legfontosabb vendég pedig Pak Csong Hi elnök.

A feszült légkörben kezdődő vacsorán jelen volt még a KCIA-főnök esküdt ellenségévé vált Csa testőrparancsnok, továbbá a Kék Ház hivatalvezetője, Kim Ge Von. A négy férfin kívül két fiatal nő volt ott: Sim Szu Bong énekesnő és Sin Je Szun, a Hanjang Egyetem dráma szakos hallgatója. Őket a KCIA választotta ki a vendégek szórakoztatására.

Az elnök utolsó dobása: 2005-ben készült a Pak-gyilkosságot feldolgozó dél-koreai film.
A vacsora kevéssel este hat után kezdődött. Az elnök a 24 éves Simhez fordult, és megkérte, hogy énekeljen el egy dalt. A vacsora azonban egyáltalán nem a szórakozásról szólt: Pak kifejezetten gondterhelt volt a dél-koreai politikai helyzet miatt, amire minden oka megvolt. A KCIA – legalábbis így látta az elnök – hónapok óta nem volt ura az országban zajló politikai folyamatoknak. Nyilvánvaló titkosszolgálati kudarc volt például, hogy a legnagyobb ellenzéki erő, az Új Demokrácia Párt (ÚDP) 1979. májusi tisztújításán nem a Pak rezsimjével szemben békülékenyebb és a hatalom által titkosszolgálati eszközökkel is támogatott Ji Csul Szung, hanem a rendszer kérlelhetetlen ellenfele, Dél-Korea későbbi, 1993 és 1998 közötti elnöke, Kim Jongszam győzött.

Az ÚDP és a kormány közötti viszony villámgyorsan elmérgesedett. Augusztusban kétezer rohamrendőr csapott le a párt főhadiszállására, ahol ülősztrájkoló munkásnők kerestek menedéket. A kegyetlen ütlegelésben egy munkásnő meghalt. Kim Jongszam 1979-ben egy bírósági döntés nyomán elveszítette pártvezetői tisztségét, majd a rezsim megfosztotta törvényhozói mandátumától is. Ez utóbbi lépésre válaszul az ÚDP 66 képviselője is lemondott mandátumáról, majd október 16-án Puszanban, Dél-Korea második legnagyobb városában felkelés tört ki. Ezt azonban – és ez volt Pak titkosszolgálattal szembeni bizalmatlanságának másik oka – a KCIA éppúgy nem látta előre, mint Kim Jongszam megválasztását.

Pol Pot előkerül

Körülbelül egy órája tartott a vacsora, amikor az elnök a puszani zavargásokra terelte a szót, és felelősségre vonta Kimet, amiért a KCIA ügynökei nem jelezték előre a készülő robbanást. Kim korábbi feljegyzéseiben – részben saját előítéleteire is rácáfolva – azt közölte az elnökkel, hogy a puszani felkelésben zömmel dühös, elégedetlen polgárok vesznek részt, nem pedig az a balos ideológiával, horribile dictu északi propagandával fertőzött söpredék, akiknek a hivatalos média megpróbálta beállítani őket. A beszélgetés hét óra után veszélyes fordulatot vett, amikor Pak elnök – Kim Dzse Gju későbbi beszámolója szerint – egy dühkitörése során kilátásba helyezte, hogy a puszani helyzet elmérgesedése esetén nem riadna vissza attól sem, hogy éleslőszerrel lövessen a tüntetőkre.

Csa testőrparancsnok buzgón helyeselt főnöke szavaira, és nem mást, mint a néhány hónappal korábban megbuktatott kambodzsai Pol Pot-rezsimet hozta fel példaként arra, hogy egy diktatúra akár több millió embert is meggyilkolhat következmények nélkül. A Vörös Khmerek – idézte később Kim a testőrparancsnok szavait – ötmillió kambodzsait gyilkoltak meg anélkül, hogy a világ felfigyelt volna rémtetteikre. Kit érdekelne egy-két millió halott koreai? – tette fel a kérdést (a titkosszolgálati vezető visszaemlékezése szerint) Csa. Az egyre élesebb szóváltás körülbelül 7 óra 40 percig tartott, amikor Kim Dzse Gju feldúltan elhagyta a helyiséget. Az épület biztonságáért felelős titkosszolgálati munkatársakhoz sietett, akiknek megparancsolta, hogy ha lövéseket hallanak, azonnal végezzenek az elnök testőreivel. Ezután egy kézifegyvert magához véve visszatért a szobába, ahol az elnök és asztaltársasága vacsorázott. Visszaült az asztalhoz, majd rövid idő múlva felállt, és fegyverét Csa felé fordítva megszólította Pakot, szemrehányást téve neki, hogy „ezt a férget” tette meg tanácsadójává.

Az elnökgyilkosság

Ezt követően Kim tüzet nyitott – az első lövés Csa karját érte; a testőrparancsnok sebesülten menekült a mosdóba. A titkosszolgálati főnök második lövése Pak elnököt találta el a mellkasán. Kim Dzse Gju fegyvere ekkor csütörtököt mondott, és ő elhagyta a szobát – az elnökkel együtt vacsorázó két fiatal nő a sebesült Pakhoz lépett, miközben a KCIA előtérben tartózkodó emberei – főnökük utasításának megfelelően – meggyilkolták Pak három testőrét. Kim visszatért a szobába egy másik fegyverrel, és előbb a mosdóba menekülő Csa-val végzett, majd a földön fekvő Pakhoz lépett, és újabb, immár halálos lövést adott le rá – a fiatal nők kimenekültek a szobából.

A tragikus estén jelen lévő férfiak kivétel nélkül komoly katonai múlttal rendelkeztek, és valamennyien kulcsszerepet játszottak az 1961 után kiépülő katonai diktatúra működtetésében – mondhatni bajtársi kötelék fűzte őket egymáshoz. A katonaság egy évvel az után vette át a hatalmat Dél-Koreában, hogy az 1960-as, polgárháború-szerű zavargásokkal kísért áprilisi forradalom megdöntötte a koreai háború idején észak-koreai ellenfeléhez, Kim Ir Szenhez hasonlóan több tíz­-ezer ártatlan civilt legyilkoló és választási csalással újabb mandátumot szerző államalapító elnök, Li Szin Man uralmát. A demokratikus kísérlet nem tartott sokáig: a hadsereg 13 hónap múltán megunta az 1960 nyarán megismételt (és immár tiszta) választás nyomán hivatalba lépő demokratikus kormányzat uralmát.

Egy sikeres diktatúra ára

A kormányzati hatalmat a Nemzeti Újjáépítés Legfelsőbb Tanácsa nevű katonai junta vette át, amelyet kezdetben Csang Do Jong vezérkari főnök vezetett, majd az ő 1961 júliusi letartóztatását követően lett a Tanács meghatározó figurája Pak Csong Hi. Nem sokkal a puccs után a junta létrehozta a KCIA-t, hogy elejét vegye az újabb hatalomátvételi kísérleteknek. A puccs ellenére az 1960-ban megválasztott elnök 1962 tavaszáig hivatalban maradt, lemondása után Pak ügyvezető elnökként immár egy személyben töltötte be az államfői tisztséget is. A Nemzeti Újjáépítés Legfelsőbb Tanácsa a Kennedy-adminisztráció nyomására végül „választott” elnök kezébe adta a hatalmat, aki nem más lett, mint az 1963-as elnökválasztáson a Demokratikus Köztársasági Párt színeiben elinduló Pak Csong Hi.

A diktatúra utoljára 1971-ben engedte meg magának a közvetlen elnökválasztást: ekkor Pak enyhén szólva vitatott körülmények között „győzött” Kim Dedzsunggal, Dél-Korea későbbi, 1998 és 2003 közötti elnökével szemben. Kim a „választás” után néhány évig Japánban élt, ahonnan a KCIA rabolta el 1973-ban – az ellenzék vezetőjére végül Szöulban találtak rá megkínozva. 1972-ben Pak egy „önpuccsal” rendkívüli állapotot vezetett be, majd új alkotmányt adott az országnak, a következő hét évre formálisan is kikapcsolva az ellenzéket az elnökválasztásból. 

Pak, akinek irányítása alatt Dél-Korea a Távol-Kelet (Észak-Koreánál is szegényebb) szemétdombjából az ázsiai kistigrisek egyikévé vált, komoly árat fizetett diktatúrája kiépítéséért. Bár belső ellenzéke csak a hetvenes években kezdett megerősödni, a vietnami háborúval párhuzamosan zajló Korea-közi titkos hadviselésnek már évekkel korábban célpontja lett. 1968 januárjában az elnököt egy határon átdobott észak-koreai kommandó próbálta meggyilkolni egy, a Kék Ház ellen végrehajtott rajtaütés során – a kommandót kevesebb mint száz méterrel az elnöki palota előtt tartóztatták fel. 1974-ben pedig, a Koreai Köztársaság kikiáltásának évfordulóján, a szöuli Nemzeti Színházban tartott ünnepségen egy Japánban született, Észak-Koreával szimpatizáló fiatalember, Mun Sze Hvan kísérelt meg merényletet az elnök ellen – a lövöldözésben azonban nem Pak, hanem felesége, a mostani, hivatalából felfüggesztett államfő édesanyja, Juk Jung Szo és egy, az elnöki testőrség által véletlenül eltalált diák vesztette életét. Az esemény Pak Csong Hit megkeseredett emberré tette, lányát pedig fiatalon voltaképpen a First Lady státuszába emelte – és egyben megnyitotta életét az őt behálózni igyekvő Csoj Te Min és lánya okkult praktikái előtt.

(Pak Csong Hi meggyilkolásáról 2005-ben Az elnök utolsó dobása címmel készült film Dél-Koreában. Az esemény rekonstruálásához a The Washington Post 1979. október 30-i és a The Korean Times 2010. október 24-i írásait használtuk fel.)

Olvasson tovább:

  • Párizs, Moszkva és a pokol kapui

    A várakozásokkal ellentétben a héten a közel-keleti ügyekben érdemi döntést nem Párizsban, hanem Moszkvában hoztak. A 70 állam részvételével Franciaország által összehívott csúcstalálkozón az Izraelt egyoldalúan megbélyegző határozatszöveget Nagy-Britannia megvétózta, és ebben a briteket...
  • Távolmaradással, rendbontással készülnek a beiktatásra

    A 60-as években a polgárjogi küzdelem élvonalához tartozó John Lewis demokrata képviselő most azzal indított kevésbé dicsőséges mozgalmat, hogy kijelentette: nem vesz részt Donald Trump beiktatásán, mert nem tartja legitim elnöknek. Példáját több kongresszusbeli társa követte, főleg miután Trump...
  • Marine cukikampánya - Arculatváltás a Nemzeti Frontnál

    Brüsszelbe vezetne Marine Le Pen első külföldi útja elnökként, hogy visszaszerezze a francia nép szuverenitását. A Nemzeti Front elnöke újévi beszédében közölte, hogy felkészült az elnökválasztási kampányra és a kormányzásra is.