Kereső toggle

A koreai Romanovok

Politikai családdráma több felvonásban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A dél-koreai törvényhozás a múlt héten felfüggesztette hivatalából az okkult tanácsadója befolyása alá került Pak Gun Hje elnök asszonyt. Szöul központjában közel félmillióan vonultak utcára, akik az elnök azonnali lemondását, és az ellene való büntetőjogi eljárás megindítását követelték, miközben a politikus mintegy 15 ezer támogatója ellendemonstrációt tartott a fővárosban. Pak elnökségének szégyenteljes vége egyben a 20. század egyik legtragikusabb sorsú politikai családregényének fordulata is.

A dél-koreai parlament képviselőinek többsége a múlt pénteki szavazáson támogatta a korrupciós botrányba keveredő Pak Gun Hje leváltására irányuló eljárást megindító javaslatot, átmenetileg felfüggesztve hivatalából az elnököt. Az államfői cím birtokosa azonban továbbra is Pak, aki egészen addig jogosult a Kék Házban, azaz a szöuli elnöki palotában maradni, amíg az alkotmánybíróság 180 napon belül nem dönt sorsáról.

Az ellenzék azért követeli Pak távozását, mert kiderült, hogy barátnője és bizalmasa, a halottidézésben és befolyással való üzérkedésben egyaránt utazó Csoj Szun Szil személyi és kormányzati döntésekbe is beleszólt, holott semmilyen hivatalos tisztsége nem volt soha. Az ügyészség szerint a kormány állítólag nyomást gyakorolt több tucat dél-koreai nagyvállalatra, hogy több tízmillió dollárt adományozzanak két alapítványnak, amelyek Csoj ellenőrzése alatt állnak.

Pak október vége óta háromszor kért nyilvánosan bocsánatot a botrány miatt, de a kedélyek ettől még nem akartak lecsillapodni, és hetek óta százezrek demonstrálnak az elnök ellen.

Pak Gun Hje egész politikai pályafutására rányomta bélyegét családi háttere. Édesapja, Pak Csong Hi tábornok Dél-Korea leghosszabb ideig hivatalban lévő elnöke volt (gyakorlatban 18, formálisan 16 évig, 1963–1979 között irányította az országot). A most felfüggesztett elnök asszony Csoj Szun Szilhez fűződő kapcsolatát is ebből az időből hozta magával (lásd: Dél-Korea Raszputyinja. Hetek, 2016. november 4.), hiszen Csoj apja, Csoj Te Min a hetvenes években azzal hálózta be a fiatal lányt, hogy álmában kapcsolatba lépett merényletben meggyilkolt édesanyjával.

A végzetes vacsora

A Raszputyin-jelenség már Pak Gun Hje apját, Pak Csong Hit is kísértette élete utolsó éveiben. Az ő Raszputyinja Csa Dzsi Csul, testőrségének parancsnoka volt. 1979. október 26-án, pénteken este szűk körű összejövetelre került sor a KCIA-nak nevezett dél-koreai titkosszolgálat által felügyelt szöuli épületben. Az esemény házigazdája a KCIA élére 1976 decemberében kinevezett Kim Dzse Gju igazgató volt, a legfontosabb vendég pedig Pak Csong Hi elnök.

A feszült légkörben kezdődő vacsorán jelen volt még a KCIA-főnök esküdt ellenségévé vált Csa testőrparancsnok, továbbá a Kék Ház hivatalvezetője, Kim Ge Von. A négy férfin kívül két fiatal nő volt ott: Sim Szu Bong énekesnő és Sin Je Szun, a Hanjang Egyetem dráma szakos hallgatója. Őket a KCIA választotta ki a vendégek szórakoztatására.

A vacsora kevéssel este hat után kezdődött. Az elnök a 24 éves Simhez fordult, és megkérte, hogy énekeljen el egy dalt. A vacsora azonban egyáltalán nem a szórakozásról szólt: Pak kifejezetten gondterhelt volt a dél-koreai politikai helyzet miatt, amire minden oka megvolt. A KCIA – legalábbis így látta az elnök – hónapok óta nem volt ura az országban zajló politikai folyamatoknak. Nyilvánvaló titkosszolgálati kudarc volt például, hogy a legnagyobb ellenzéki erő, az Új Demokrácia Párt (ÚDP) 1979. májusi tisztújításán nem a Pak rezsimjével szemben békülékenyebb és a hatalom által titkosszolgálati eszközökkel is támogatott Ji Csul Szung, hanem a rendszer kérlelhetetlen ellenfele, Dél-Korea későbbi, 1993 és 1998 közötti elnöke, Kim Jongszam győzött.

Az ÚDP és a kormány közötti viszony villámgyorsan elmérgesedett. Augusztusban kétezer rohamrendőr csapott le a párt főhadiszállására, ahol ülősztrájkoló munkásnők kerestek menedéket. A kegyetlen ütlegelésben egy munkásnő meghalt. Kim Jongszam 1979-ben egy bírósági döntés nyomán elveszítette pártvezetői tisztségét, majd a rezsim megfosztotta törvényhozói mandátumától is. Ez utóbbi lépésre válaszul az ÚDP 66 képviselője is lemondott mandátumáról, majd október 16-án Puszanban, Dél-Korea második legnagyobb városában felkelés tört ki. Ezt azonban – és ez volt Pak titkosszolgálattal szembeni bizalmatlanságának másik oka – a KCIA éppúgy nem látta előre, mint Kim Jongszam megválasztását.

Pol Pot előkerül

Körülbelül egy órája tartott a vacsora, amikor az elnök a puszani zavargásokra terelte a szót, és felelősségre vonta Kimet, amiért a KCIA ügynökei nem jelezték előre a készülő robbanást. Kim korábbi feljegyzéseiben – részben saját előítéleteire is rácáfolva – azt közölte az elnökkel, hogy a puszani felkelésben zömmel dühös, elégedetlen polgárok vesznek részt, nem pedig az a balos ideológiával, horribile dictu északi propagandával fertőzött söpredék, akiknek a hivatalos média megpróbálta beállítani őket. A beszélgetés hét óra után veszélyes fordulatot vett, amikor Pak elnök – Kim Dzse Gju későbbi beszámolója szerint – egy dühkitörése során kilátásba helyezte, hogy a puszani helyzet elmérgesedése esetén nem riadna vissza attól sem, hogy éleslőszerrel lövessen a tüntetőkre.

Csa testőrparancsnok buzgón helyeselt főnöke szavaira, és nem mást, mint a néhány hónappal korábban megbuktatott kambodzsai Pol Pot-rezsimet hozta fel példaként arra, hogy egy diktatúra akár több millió embert is meggyilkolhat következmények nélkül. A Vörös Khmerek – idézte később Kim a testőrparancsnok szavait – ötmillió kambodzsait gyilkoltak meg anélkül, hogy a világ felfigyelt volna rémtetteikre. Kit érdekelne egy-két millió halott koreai? – tette fel a kérdést (a titkosszolgálati vezető visszaemlékezése szerint) Csa. Az egyre élesebb szóváltás körülbelül 7 óra 40 percig tartott, amikor Kim Dzse Gju feldúltan elhagyta a helyiséget. Az épület biztonságáért felelős titkosszolgálati munkatársakhoz sietett, akiknek megparancsolta, hogy ha lövéseket hallanak, azonnal végezzenek az elnök testőreivel. Ezután egy kézifegyvert magához véve visszatért a szobába, ahol az elnök és asztaltársasága vacsorázott. Visszaült az asztalhoz, majd rövid idő múlva felállt, és fegyverét Csa felé fordítva megszólította Pakot, szemrehányást téve neki, hogy „ezt a férget” tette meg tanácsadójává.

Az elnökgyilkosság

Ezt követően Kim tüzet nyitott – az első lövés Csa karját érte; a testőrparancsnok sebesülten menekült a mosdóba. A titkosszolgálati főnök második lövése Pak elnököt találta el a mellkasán. Kim Dzse Gju fegyvere ekkor csütörtököt mondott, és ő elhagyta a szobát – az elnökkel együtt vacsorázó két fiatal nő a sebesült Pakhoz lépett, miközben a KCIA előtérben tartózkodó emberei – főnökük utasításának megfelelően – meggyilkolták Pak három testőrét. Kim visszatért a szobába egy másik fegyverrel, és előbb a mosdóba menekülő Csa-val végzett, majd a földön fekvő Pakhoz lépett, és újabb, immár halálos lövést adott le rá – a fiatal nők kimenekültek a szobából.

A tragikus estén jelen lévő férfiak kivétel nélkül komoly katonai múlttal rendelkeztek, és valamennyien kulcsszerepet játszottak az 1961 után kiépülő katonai diktatúra működtetésében – mondhatni bajtársi kötelék fűzte őket egymáshoz. A katonaság egy évvel az után vette át a hatalmat Dél-Koreában, hogy az 1960-as, polgárháború-szerű zavargásokkal kísért áprilisi forradalom megdöntötte a koreai háború idején észak-koreai ellenfeléhez, Kim Ir Szenhez hasonlóan több tíz-ezer ártatlan civilt legyilkoló és választási csalással újabb mandátumot szerző államalapító elnök, Li Szin Man uralmát. A demokratikus kísérlet nem tartott sokáig: a hadsereg 13 hónap múltán megunta az 1960 nyarán megismételt (és immár tiszta) választás nyomán hivatalba lépő demokratikus kormányzat uralmát.

Egy sikeres diktatúra ára

A kormányzati hatalmat a Nemzeti Újjáépítés Legfelsőbb Tanácsa nevű katonai junta vette át, amelyet kezdetben Csang Do Jong vezérkari főnök vezetett, majd az ő 1961 júliusi letartóztatását követően lett a Tanács meghatározó figurája Pak Csong Hi. Nem sokkal a puccs után a junta létrehozta a KCIA-t, hogy elejét vegye az újabb hatalomátvételi kísérleteknek. A puccs ellenére az 1960-ban megválasztott elnök 1962 tavaszáig hivatalban maradt, lemondása után Pak ügyvezető elnökként immár egy személyben töltötte be az államfői tisztséget is. A Nemzeti Újjáépítés Legfelsőbb Tanácsa a Kennedy-adminisztráció nyomására végül „választott” elnök kezébe adta a hatalmat, aki nem más lett, mint az 1963-as elnökválasztáson a Demokratikus Köztársasági Párt színeiben elinduló Pak Csong Hi.

A diktatúra utoljára 1971-ben engedte meg magának a közvetlen elnökválasztást: ekkor Pak enyhén szólva vitatott körülmények között „győzött” Kim Dedzsunggal, Dél-Korea későbbi, 1998 és 2003 közötti elnökével szemben. Kim a „választás” után néhány évig Japánban élt, ahonnan a KCIA rabolta el 1973-ban – az ellenzék vezetőjére végül Szöulban találtak rá megkínozva. 1972-ben Pak egy „önpuccsal” rendkívüli állapotot vezetett be, majd új alkotmányt adott az országnak, a következő hét évre formálisan is kikapcsolva az ellenzéket az elnökválasztásból. 

Pak, akinek irányítása alatt Dél-Korea a Távol-Kelet (Észak-Koreánál is szegényebb) szemétdombjából az ázsiai kistigrisek egyikévé vált, komoly árat fizetett diktatúrája kiépítéséért. Bár belső ellenzéke csak a hetvenes években kezdett megerősödni, a vietnami háborúval párhuzamosan zajló Korea-közi titkos hadviselésnek már évekkel korábban célpontja lett. 1968 januárjában az elnököt egy határon átdobott észak-koreai kommandó próbálta meggyilkolni egy, a Kék Ház ellen végrehajtott rajtaütés során – a kommandót kevesebb mint száz méterrel az elnöki palota előtt tartóztatták fel. 1974-ben pedig, a Koreai Köztársaság kikiáltásának évfordulóján, a szöuli Nemzeti Színházban tartott ünnepségen egy Japánban született, Észak-Koreával szimpatizáló fiatalember, Mun Sze Hvan kísérelt meg merényletet az elnök ellen – a lövöldözésben azonban nem Pak, hanem felesége, a mostani, hivatalából felfüggesztett államfő édesanyja, Juk Jung Szo és egy, az elnöki testőrség által véletlenül eltalált diák vesztette életét. Az esemény Pak Csong Hit megkeseredett emberré tette, lányát pedig fiatalon voltaképpen a First Lady státuszába emelte – és egyben megnyitotta életét az őt behálózni igyekvő Csoj Te Min és lánya okkult praktikái előtt.

(Pak Csong Hi meggyilkolásáról 2005-ben Az elnök utolsó dobása címmel készült film Dél-Koreában. Az esemény rekonstruálásához a The Washington Post 1979. október 30-i és a The Korean Times 2010. október 24-i írásait használtuk fel.)

Olvasson tovább: