Kereső toggle

Ópium a senki földjéről

Rekordmennyiségű kábítószer Afganisztánból

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Rekordmennyiségű az idei ópiumtermés Afganisztánban az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatalának (UNODC) jelentése szerint. Miközben a drogfüggők száma nemcsak az országban, hanem az Egyesült Államokban is egyre növekszik, az illegális kábítószer-ültetvények felszámolását többek között a tálibok és az Iszlám Állam tevékenységéből fakadó biztonsági problémák, valamint a csökkenő nemzetközi támogatás is akadályozza.

Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmeg-előzési Hivatalának (UNODC) legfrissebb jelentése szerint ismét 200 ezer hektár fölé emelkedett az ópiummákföldek területe Afganisztánban, aminél csak 2013-ban és 2014-ben volt aggasztóbb a helyzet. Afganisztánban  hozzávetőlegesen 2,9 millió kábítószerfüggő van az amerikai Külügyminisztérium tavalyi beszámolója szerint, ami az ország népességéhez viszonyítva az egyik legmagasabb arány a világon. A UNODC becslése szerint csak az idei évben 43 százalékkal nőtt az ópiumtermelés aránya, ami 4800 tonna termést jelent. Az ENSZ szerint a termelés növekedésének hátterében többek között a kedvező időjárási körülmények, az ország nemzetközi támogatásának csökkenése és a tálibok, valamint az Iszlám Állam tevékenysége nyomán romló biztonsági helyzet áll.

Mivel az afgán kormány egyre kevésbé tudja uralni a helyzetet, és az ópiummákföldek megsemmisítését végző rendőrökre rendszeresen rálőnek, megsebesítve vagy megölve őket, a drogkereskedelem felszámolására irányuló erőfeszítések meglankadtak. Eddig az ország déli, nyugati és keleti részein zajlott a máktermelés 93 százaléka, de a helyiek az elmúlt időszakban már új területeket is művelés alá vontak. Alfred W. McCoy, a Wisconsin-Madison Egyetem történészprofesszora szerint azonban a probléma nem az elmúlt években keletkezett, hanem sokkal régebbre, évtizedekre nyúlik vissza. A CIA ugyanis titkos háborút folytatott a szovjetek ellen Afganisztánban a ‘80-as években, hogy kiűzze őket az országból, és ekkoriban az afgán–pakisztáni határ egyfajta „senki földje” volt, így könnyű volt a hasis- és ópiumtermelés a térségben.

Kis tőke, gyors haszon

A határterületnek olyannyira meghatározó szerepe volt a globális kábítószer-kereskedelemben, hogy 1984-re már innen származott az amerikai drogpiac szükségleteit ellátó áru 60 százaléka, az európainak pedig 80 százaléka. Az amerikai Külügyminisztérium 1986-os jelentése szerint az ópiumtermelés azért tudott ennyire rövid idő alatt elterjedni, mert kevés tőkebefektetés szükséges hozzá, viszont a termény gyorsan nő és könnyen szállítható. A CIA azon célja, hogy a szovjetek elhagyják Afganisztánt, végül megvalósult, de mindeközben szemet hunytak az egyre nagyobb teret hódító drogkereskedelem felett. Az országban a kommunista kormány összeomlása nyomán több éven át tartó polgárháború robbant ki, amelyből végül a Pakisztán támogatását élvező tálibok kerültek ki győztesként, akik hatalomra kerülésük után pusztán három év alatt olyannyira megnövelték a máktermelés mértékét, hogy a világ ópiumszükségletének 75 százalékát Afganisztánból származó kábítószerrel elégítették ki.

Az afgán kábítószer-kereskedelem „reneszánsza” egészen 2000-ig folytatódott, amikor viszont a tálibok betiltották a termelést, mivel csak ilyen feltétellel remélhettek nemzetközi segítséget a súlyos szárazság és éhínség miatt nehéz helyzetbe került lakosság érdekében. A tiltás nyomán 94 százalékkal csökkent az ópiummák-termelés aránya, így az amerikai kormány 43 millió dollárnyi segélyt adott Afganisztánnak. A 2001. szeptember 11-i események viszont szó szerint egyik napról a másikra megváltoztatták az ország sorsát, hiszen az amerikai bombázások mellett összeomlott a tálib rezsim, és az Egyesült Államok a „terrorellenes háborúra” történő összpontosítás miatt ismét figyelmen kívül hagyta az országban zajló kábítószer-kereskedelmet.

Tálib és kormányzati hátszél

A drogból befolyó hatalmas pénzösszegeket a tálibok fegyverekre, logisztikára és fegyvereseik finanszírozására fordították, így sikerült fennmaradniuk és túlélniük az amerikai megszállást. 2008-ra már 50 heroin-laboratóriumot működtettek, és 425 millió dollárnyi „adót” róttak ki az „ópiumágazatra”, melyből fejenként 300 dolláros fizetést tudtak biztosítani az őket támogató gerilláknak. (Ez az összeg az al-Dzsazírának nyilatkozó afgán ópiumtermelők elmondása szerint a másféle növények termesztéséből származó pénzösszegnek a tízszerese.)

Napjainkban a tálibok megerősödése mellett súlyos problémát jelent, hogy már afgán kormányzati tisztviselők és rendőrök is részt vesznek az ópiumkereskedelemben, mely sajnálatos módon a nem elegendő nemzetközi humanitárius segítségnyújtás miatt az egyetlen viszonylag gyors készpénzszerzési lehetőség a mélyszegénységgel küzdő lakosság számára. Ugyan az Egyesült Államok 2001 októbere óta összesen 8,5 milliárd dollárt fordított az afgán kábítószer-kereskedelem felszámolására, mégis az ország maradt a világ első számú ópiumforrása, így a tálibok éves szinten legkevesebb 100 millió dollárnyi bevételhez jutnak.

Az Egyesült Államokba egyébként a Fehér Ház értesülései szerint Kanadán keresztül jut el az ópium egy része, aminek a többsége Afganisztánból származik.

A Kábítószer-ellenes Hivatal (DEA) idei jelentéséből viszont egy másik, szintén aggodalomra okot adó tendencia rajzolódik ki, ugyanis az afgán heroint többségében nigériai terjesztők csempészik az országba kereskedelmi repülőjáratokon utazva; de arra is volt példa az elmúlt években, hogy Kabulban állomásozó NATO-katonák terjesztették a drogot hazájukba való visszatérésük után.

A helyzet érdekessége, hogy az Iszlám Államnak „Khorasan tartomány” néven, a pakisztáni határnál működő szervezete a Voice of America értesülései szerint idén több ópiumültetvényt is megsemmisített, „haram”-nak (vagyis tiltottnak) és illegálisnak ítélve a növény termesztését. Mindeközben a lakosság a mindennapos megélhetéséért küzd; a tálibok októberben friss támadássorozattal igyekeztek elfoglalni Helmand tartományt – ahol több mint 80 ezer hektáron zajlik az ópiumtermelés –, és az afgán kormány nem tud megbirkózni az ország biztonságát aláásó csoportokkal. Jurij Fedotov, a UNODC ügyvezető igazgatója szerint a probléma megoldásához a regionális együttműködés erősítésére, az afgán kormány és a nemzetközi közösség részéről pedig politikai elkötelezettségre van szükség –  azonban még így is hosszú időbe telhet az ópiumtermelés felszámolása.

Olvasson tovább: