Kereső toggle

Kihívók és kihívások – Mutti Merkel folytatná

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Vegyes fogadtatásban részesült Angela Merkel bejelentése, hogy a 2017-es parlamenti választásokon negyedjére is indulni kíván a kancellári posztért. Bár nem szabad alábecsülni Európa legbefolyásosabb politikusát, azért a biztos győzelemre egyelőre senki sem merne fogadni.

Angela Merkel újra jelölteti magát a német kancellári posztra a 2017-es parlamenti választásokon. Ha megválasztják, a negyedik ciklusát fogja megkezdeni, és ha ki is tölti a négy évet, pont annyi ideig lesz kancellár, mint mentora, Helmut Kohl volt. A vasárnap, zárt ajtók mögött, a CDU vezetőségének bejelentett döntés elmondása szerint nehezen született meg benne, ugyanis az „semmiképpen sem triviális – sem az országnak, sem a pártnak, sem személyesen nekem”.

A szűk pártvezetés támogatása mindenképpen megnyugtató lehet a kancellár számára, viszont ennek oka nem feltétlenül az elégedettség, hanem sokkal inkább az a mondat, amit a Spiegel Online munkatársai megfogalmaztak: „Kérem szépen, vajon ki mással lehetne belevágni a választási kampányba?” Ez pedig nem úgy értendő, hogy nincs jobb jelölt Merkelnél, hanem inkább úgy, hogy nincs más jelölt.

Merkel hosszú szolgálati ideje alatt többszörösen bizonyította, hogy profi politikus, sikerült kialakítania és az utolsó ciklusig fenntartania magáról a legyőzhetetlenség mítoszát, amiről az SPD már úgy nyilatkozik, hogy mára teljesen eltűnt. Olyannyira, hogy most először, hosszú idő óta az ellenzéki pártok lehetőséget látnak arra, hogy akár átvegyék a kormányzati pozíciót is.

Akadályok kívül és belül

„Mutti Merkel” imidzsének a legnagyobb mélyütést a bevándorlási politika okozta, és bár jelenleg viszonylagos a nyugalom, a választási kampány idejére egyáltalán nem biztos, hogy ez így is marad.

A lezárt balkáni útvonal, illetve a Törökországgal való megállapodás lelassította a Görögország felől érkező migrációt, viszont Olaszország partjaihoz hosszú ideje nem érkezett annyi menekült, mint idén októberben. Így aztán a menekültkérdés lehet az egyik olyan fekete ló, amit nem lehet előre kiszámítani, ám eldöntheti a választást – a német társadalom elégedetlensége a jelenlegi politikai megoldásokkal az Alternative für Deutschland (AfD) nevű párt növekvő népszerűségéből máris egyértelműen látható.

A menekültkérdés miatt folyamatosan lázadozó bajor testvérpárt, a Bajor Keresztényszociális Unió (CSU) belülről bizonyulhat igazi akadálynak Merkel negyedik kancellársága előtt, ugyanis bár a kancellár meg van győződve arról, hogy támogatni fogják, a „végül is nincs más” jellegű, félszívű támogatás nem biztos, hogy sokat segít majd a választási küzdelemben. Ahhoz ugyanis, hogy a CSU és Horst Seehofer beálljon Merkel mögé, számos korábbi követelésüknek kell majd engedni pontosan az ominózus menekültkérdésben, amin a kancellár eddig még a tartományi választásokon elért siralmas eredmények ellenére sem volt hajlandó változtatni. Ha Seehofer kihasználja a helyzetet, könnyen elképzelhető, hogy a CSU miatt a CDU kénytelen lesz megváltoztatni a jelenleg képviselt politikai irányt, legalábbis menekültügyben.

Kívülről pedig mind jobbról, mind balról kemény ellenkampányra számíthat, ami most sokkal jobban rezonál a társadalmi hangulattal, mint az előző választáskor. Baloldalról az SPD már most nyíltan kifejezi, hogy nem kívánnak egy harmadik nagykoalíciót, inkább kormányoznának egyedül. Jobbról pedig az egyre növekvő népszerűségnek örvendő AfD támad, akik folyamatosan kapaszkodnak fölfelé a népszerűségi listán.

Hogy valami megváltozott a nemzetközi politikában, azt világosan mutatta az Egyesült Államokban Donald Trump megválasztása. Trump politikája, illetve a programjáról tett eddigi kijelentései egyértelműen arra utalnak, hogy regionális és világpolitikai szinten is elmozdulás következik majd, ami a következő német kormány mozgásterét is jelentősen meghatározza. Nem feltétlenül segíti Merkel helyzetét a leköszönő amerikai elnök, Barack Obama kijelentése sem, mely szerint Merkel a szabad világ utolsó védelmezője, ha az „establishmentet” elutasító polgárok nem vágynak az Obama-féle „szabad világra”. Emellé zárkózik fel a Brexit által létrehozott szituáció is. Amennyiben Nagy-Britannia kilép az unióból, olyan új helyzet keletkezik Németország számára, ami ugyancsak jelentős változtatásokat kényszeríthet ki a jelenlegi politikai irányvonalhoz képest.

Kihívók és kihívások

Merkel népszerűsége ugyan elmarad a korábbitól, ám ennek ellenére még mindig messze a legnépszerűbb politikusnak számít Németországban a jelenlegi 45 százalékos támogatottságával.

Újrajelölését egy októberi felmérés alapján 46 százalék támogatja, csakúgy, mint jelenlegi koalíciós partnere, az SPD vezetője, Sigmar Gabriel kancellárrá jelölését. Gabriel viszont messze elmarad Merkeltől a maga 27 százalékával a társadalmi népszerűség tekintetében.

A legnépszerűbb ellenjelölt az SPD berkeiben Frank-Walter Steinmeier lehetne, az ő miniszteri teljesítményével ugyanis a németek háromnegyede elégedett. Steinmeier azonban már egyértelműen nem lesz Merkel kihívója 2017-ben, a külügyminiszter ugyanis a februári elnökválasztáson indul az SPD jelöltjeként.

A harmadik helyen pedig Merkel mögött az a Wolfgang Schäuble áll a népszerűségi listán, aki Merkel egyik legnagyobb támogatója a párton belül.

Amennyiben a legrosszabb forgatókönyv válik valóra, és Merkel negyedik jelölése választási vereséget okoz a CDU-nak, illetve olyan helyzetet, amelyben nem képes kormánykoalíciót alakítani, több forgatókönyv is érvényesülhet. Ha például az AfD jön be második helyen, nem az SPD, az véget vet a hosszú ideje tartó CDU-kormányzásnak, az AfD ugyanis biztosan nem lép majd koalícióra Merkelékkel. Egy másik lehetőség, ha az SPD-nek sikerül az a bravúr, amire a mecklenburgi és a berlini választási győzelmek után számítanak, mégpedig hogy minimális előnnyel győznek, és ők alakíthatnak kormánykoalíciót.

Erre már zajlanak az előkészületek, a szociáldemokraták ugyanis szövetséget kötöttek a Die Linke baloldali párttal, és a Bündis 90/ Die Grünen zöldpárttal, ami az ideális választási eredmény esetében létrehozhatja a kormányzáshoz szükséges többséget. Ez viszont igazi erkölcsi mélyrepülést okozhat a jelenlegi jobbközép kormányzáshoz képest, a baloldali formáció ugyanis konkrétan kijelenti, hogy aktívan támogatják majd a gendermozgalom és a radikális feminizmus által kitűzött célokat; ezekre nagy mennyiségű költségvetési forrást kívánnak majd fordítani, úgy is, hogy külön kedvezményes adókategóriát hoznának létre ehhez. Programjuk szerint a különböző kormányzati és állami hivatalokba állandó felügyelő munkatársakat helyeznének, akik e jogszabályok betartása fölött őrködnének. Létrehoznának egy úgynevezett diszkrimináció elleni tartományi irodát is, amely konkrét panaszokat vizsgálna ki. Ez a szervezet akár bírságokat is kiszabhat azokra, akik a döntése alapján vétenek az esélyegyenlőségi jogszabályok ellen. A szövetség támogatja a migrációt is, olyan formában, hogy az érkezőket integrálni kell a társadalomba, aminek érdekében pótlólagos forrásokat kell bevonni.

Erre a forgatókönyvre egyelőre az AfD miatt is kicsi az esély. Az AfD ugyanis ugyanolyan fekete lónak számít a jelen helyzetben, mint a migráció alakulása is. Egyelőre úgy tűnik, hogy a populistának, idegengyűlölőnek és szélsőségesnek bélyegzett párt a médiapropaganda ellenére sikeresen szólítja meg a szavazókat, köztük azokat is, akik eddig nem vették komolyan állampolgári kötelességüket; így a CDU esetleges meggyengülésének távolról sem biztos, hogy a szociáldemokraták és baloldali szövetségeseik lesznek az igazi nyertesei 2017 után.

Olvasson tovább: