Kereső toggle

Halvány önkritika a berlini vereség után

Nem elég mondani

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Helyzetértékelő, de semmiképpen sem mindent bánó beszédet tartott Angela Merkel kancellár a vasárnapi berlini választások után, ahol a CDU a legutóbbinál is rosszabbul szerepelt. Merkel mondatainak értelme, hogy végül is az irány helyes – azt viszont csak a jövő fogja megmutatni, hogy elég-e, ha a nyilvánvalóan elégedetlen választóknak valamivel részletesebben megmagyarázzák a mögöttes célokat, ám változás nem jön.

A csúfos vereséget jelentő Mecklenburg-előpomerániai választás után talán még nagyobb bukást könyvelhetett el a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) a berlini tartományi választásokon. A vasárnapi választást az SPD nyerte, 23 százalékos eredménnyel, ami ugyan elég volt a győzelemhez, viszont negatív rekordnak tekinthető – ilyen csapnivaló szerepléssel ugyanis még egyetlen tartományban sem tudott párt választást nyerni. Az igazi vesztes azonban a CDU volt, amely meg sem közelítette a 20 százalékot.

A választási eredmény kihirdetése után, hétfőn Angela Merkel kancellár részletesen kifejtette véleményét a gyenge szerepléssel kapcsolatban. A beszéd egyes részei igen gyorsan elterjedtek, főleg a „wir schaffen das” – „nekünk sikerülni fog” szlogen relativizálása miatt, amelyről Merkel azt mondta, hogy túl sok mögöttes tartalmat tulajdonítottak neki, olyasmit is, amit ezzel nem akart mondani. Ugyancsak megütközést keltett az a kijelentése, hogy „ha tudnám, sok-sok évvel visszaforgatnám az időt, hogy a kormánnyal együtt jobban fel tudjunk készülni arra, ami történt”. Néhány cikk már azt is bátran kijelentette, hogy Merkel elismerte politikája kudarcát; ám a teljes beszéd ismeretében egyértelműen kijelenthető, hogy távolról sem történt beismerés, sőt a kancellár valójában alapvetően eddigi politikai programját védte.

Azt ugyan elmondta, hogy hajlandó az eredmények miatti felelősséget, amennyire az kancellárként és pártelnökként az övé, magára vállalni, és hogy több dologban valóban hibás döntést hoztak – sőt Németország nem „az integráció világbajnoka”; de azt is közölte, hogy a választási eredmény elsősorban arra bizonyíték, hogy a menekültpolitika okait, céljait és természetét nem sikerült a választókkal megfelelő mértékben megértetni. Az, hogy ez az irány összességében hibás volna, egyetlenegyszer sem hangzott el, a rossz döntéseket leszámítva tehát a probléma mindössze annyi, hogy a választók nem értették meg a valódi szándékokat.

Merkel arról is beszélt, hogy egy nemrégiben született felmérés alapján a megkérdezettek 82 százaléka lát szükségesnek kurzusváltást a kormány menekültpolitikájában. A kancellár szerint azonban az nem derül ki, hogy ez mit jelent. Ha lenne világos javaslat, azon állítása szerint hajlandó volna elgondolkodni, viszont ha a kurzusváltáson azt értik a választók, hogy ezentúl ne engedjenek be muszlim vallású embereket az országba, az ellentmond az alkotmánynak, a nemzetközi jognak, de a CDU és maga a kancellár etikai álláspontjának is. Ugyanakkor a 2015-ös nyári események, a regisztráció nélkül özönlő tömegek, a lassú menedékkérelmi elbírálás, a kontroll hiánya olyan területek, amelyeken már számos intézkedést életbe léptettek. Merkel beszéde alapján tehát továbbra sem tekinthető reálisnak az a választói igény, hogy ne érkezzenek tömegestül a migránsok, csupán a tömegek jobb kezeléséről lehet beszélni.

A csak félig önkritikus hangnem mellett Merkel nemcsak a menekültpolitikát, hanem az igencsak vitatott uniós–török megállapodást is megvédte, azt állítva, hogy mindenekelőtt ez járult hozzá nagy mértékben a balkáni útvonal lezárulásához, aminek következtében egyre kevesebb menekült érkezik az országba. A kancellár szerint a legnagyobb gondot pillanatnyilag az jelenti, hogy az Európai Unióban nincs egységes álláspont a menekültpolitikát illetően. Kifejezte, hogy a tagországoknak elsősorban globális és morális kihívásként kellene kezelniük a menekültproblémát, és ennek alapján kellene meghozniuk a szükséges döntéseket. Az, hogy ez még nem történt meg, súlyosan érinti a németeket.

A beszédből a bajorországi testvérpárt, a CSU képviselői azt vélték felismerni, hogy a kancellár „jelét adta annak, hogy megértett dolgokat”, ám még nem jutottak el a megegyezésig. Merkel ugyanis kategorikusan elutasította a bevándorlólétszám felső határának a CSU által követelt meghúzását.

A CDU láthatóan szabadulni igyekszik a „wir schaffen das” szlogentől. A média már szeptember eleje óta cikkezik arról, hogy mielőtt Merkel 2015. augusztus 31-i elhíresült beszédében először kimondta volna, augusztus elején Siegmar Gabriel szociáldemokrata pártelnök egyik podcastjában hangzott el üzenetként, hogy„nekünk sikerülni fog.” Ez azért is igen érdekes, mert Gabriel, miután kiderült, hogy a kormány által képviselt menekültpolitika csődöt mondott, többször elmondta: „A mondat szépen hangzik, de nem elég mondani, csinálni is kell.”

Olvasson tovább: