Kereső toggle

Az IMF beáldozta a görögöket az eurózónáért

Beismerő vallomás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Súlyos felelŐsség terheli a Nemzetközi Valutaalap vezetőségét az eurózóna válságáért – írja a Telegraph, amelynek birtokába került az IMF független kiértékelő hivatalának lesújtó jelentése. A riport nincs elragadtatva a Valutaalap válságkezelő módszerétől, amelyről kiderült, hogy Görögország feláldozásával kívánta megmenteni az eurózónát. A kritika nem spórol a kemény szavakkal: a vezetőség elárulta saját elveit, számtalanszor tévesen ítélték meg Görögország helyzetét, elvakult híveivé váltak az eurónak, és figyelmen kívül hagyták az euróövezet adósságválságának jeleit.

Nehéz napokat él át a Nemzetközi Valutaalap vezetése, miután a Telegraphnak köszönhetően napvilágot látott az alap független vizsgálóbizottságának legutóbbi eredménye. A jelentés élesen ostorozza az IMF válságkezelő politikáját, amivel az elmúlt években az euróövezetet próbálta megmenteni.

A riport kitér arra, hogy a Christine Lagarde által irányított szervezetben az „önelégültség kultúrája” uralkodik, az elemzéseket pedig felszínesen és mechanikusan végzik el. A hatásköri megosztással kapcsolatban sincs minden rendben: a jelentés szerint sokszor még az sem világos, ki hozza meg a végső döntéseket.

Az elemzés a szervezeten belül uralkodó konfiktusokra is kitér. Az ázsiai és latin-amerikai ügyvezetőket ugyanis mélységesen felháborította, hogy az európai vezetők a saját valutájuk és bankrendszerük megmentésére használták fel az intézményt. És ezzel el is érkeztünk a legsúlyosabb kritikához, a Valutaalap európai válságkezelésének visszásságaihoz.

A Görögországnak, Portugáliának és Írországnak dobott mentőövek méretükből és jellegükből fakadóan is példátlanok voltak. A szorult helyzetbe jutott országok egyenként 2000 százalékkal lépték túl a rendelkezésükre fenntartott hitelkvótát, ami 2011 és 2014 között az IMF által kiosztott összes hitelnek a 80 százalékát tette ki.

Az elemzés megemlíti, hogy a hitelfolyósítással kapcsolatos döntéseket sokszor nem hivatalos csatornákon keresztül hozták meg, sőt egyes érzékeny témákról még írásos dokumentum sem született.

Miért volt ennyire nagylelkű ezekkel az EU-s tagállamokkal az IMF? A jelentés szerint azért, mert az alapot nagyon erős érzelmi viszony fűzte az eurózónához. A Valutaalap mindig is egy erős, megingathatatlan csoportosulásként tekintett az övezetre, és nem volt elképzelése arról, hogy miként kell kezelni egy rendszerszintű válságot egy valutaunióban. Ennek a lehetősége ugyanis fel sem merült előtte.

Az euróövezet iránti kritikátlan rajongás súlyosan eltorzította a szervezet józan ítélőképességét – folytatja a riport. Az IMF mindvégig optimista volt az európai bankrendszer hatékonyságát illetően, egészen a 2007-es válság kezdetéig, de a vezetőség még ekkor sem gondolta, hogy Görögország külső finanszírozása komoly veszélyt jelentene.

A probléma gyökerét nem sikerült megérteni, miszerint egy politikai és költségvetési unió nélküli valutaunióba bele van kódolva a válság és bukás veszélye – mutat rá a lényegre a Telegraph. Azok a tagállamok, amelyek sebezhetőbbek egy gazdasági válsággal szemben, már nem rendelkeznek szuverén monetáris eszközökkel, hogy megvédjék magukat. Egy valutaunióban ugyanis a tagok lemondanak saját monetáris politikájukról és árfolyam-korrekciós eszközeikről, ezért az államadósságuk mértékét sem tudják pénzügyi eszközökkel befolyásolni. Így egy sérülékenyebb tagállamban a valuta leértékelődésének kockázata hamar csődkockázattá válhat. Komoly inkompetenciára vall az IMF részéről, hogy nem számoltak ezekkel a veszélyekkel – fogalmaz élesen a jelentés.

2010-ben a Valutaalap saját, szigorú szabályzatát vette semmibe, amikor Görögországnak mentőövet dobott úgy, hogy mellette semmilyen formában nem biztosította az ország államadósságának kezelhető szintre csökkentését. A szervezet végül megváltoztatta a saját szabályzatát (amit azóta már visszaállított), hogy odaítélhesse a görög mentőcsomagot. Ennek értelmében a vezetőség akkor is megszavazhatja a hitelkeretet, ha az egyik tagállam bedőlése rendszerszintű válsággal fenyeget. A független kiértékelés szerint a szabályzat módosításáról senkivel nem egyeztettek alsóbb szinten a tanácson belül.

A londoni lap szerint a mentőcsomag gyors megszavazása mögött a Lehman Brothers világrengető csődjének sötét emléke húzódott meg. Reálisnak tűnt ugyanis az a veszély, hogy a hitelválság járványszerűen át fog terjedni az övezet többi tagjára, sőt azon túl a globális gazdaság egészére.

Az eurózónának nem volt tűzfala vagy válságkezelő politikája egy pénzügyi fertőzéssel szemben, a bankrendszere pedig roskadozott. Az Európai Központi Bank önmagában tehetetlennek bizonyult, az egyetlen szóba jöhető megoldás – a görögök adósságának átütemezése – pedig nagyon veszélyes megoldásnak tűnt.

Ez alapján érthető a Valutaalap válságkezelő reakciója, hiszen egy magatehetetlen övezetben egy nagyon nehéz helyzetbe kerülő tagállamot kellett minél gyorsabban megmenteni, ám a valóságban egészen más motiváció húzódott meg az akció mögött. A Valutaalap valójában nem Görögországot akarta megmenteni, hanem a számára olyan nagyon fontos euróövezetet. Mindezt azon az áron, hogy a segélycsomaggal gyakorlatilag feláldozta Görögországot. A görögök a mentőcsomagért cserébe ugyanis elfogadták az IMF által megkövetelt kőkemény megszorításokat, amelyek szinte összeroppantották az országot.

A Valutaalap ráadásul hibás előrejelzésekre és statisztikákra támaszkodott, amikor a GDP 11 százalékával egyenértékű megszorítást erőltetett rá a görögökre. Az pedig már csak hab a tortán, hogy az egész történetből végül azok a görög állampolgárok jöttek ki a legrosszabbul, akik az egész válság kirobbanásáért és kezeléséért a legkevésbé felelősek.

Ha a rendszerszintű fertőzés megelőzése ennyire fontos volt, akkor a legméltányosabb az lenne, ha a válságkezelés költségét – legalábbis részben – a nemzetközi közösség mint a fő kedvezményezett viselné – zárul az elemzés.

Olvasson tovább: