Előre kész lehetett a megtorlás forgatókönyve

Tömeges letartóztatásokkal és elbocsátásokkal folyik a megtorlás Törökországban, miután elbukott az ország további iszlamizációjának megállítására tett katonai puccskísérlet. A kétségbeesett próbálkozást követő bosszúhadjáratban ezreket tartóztattak le, közalkalmazottak tízezreit bocsátották el, húszezer tanárt és ezerötszáz egyetemi dékánt rúgtak ki állásából, az egyetemi oktatóknak megtiltották a külföldre utazást. Mindeközben John Kerry amerikai külügyminiszter jelezte Törökországnak, hogy veszélybe kerül az ország NATO-tagsága, ha nem tartja be a demokratikus játékszabályokat.

Múlt péntek este és szombat hajnalban a hadsereg egy kisebb csoportja puccsot hajtott végre Erdogan és a török kormány ellen. A magát Béketanácsnak nevező katonai csoport célja az egyre erősebben autoriter Erdogan-rezsim leváltása volt. A mintegy háromezer katonát mozgósító akció során lezárták a Boszporusz-hidat, elfoglalták az Atatürk repteret, körbevették a Parlamentet, illetve számos utat lezártak, majd az állami televízióban kijárási tilalmat rendeltek el. Péntek este rövid ideig úgy tűnt, hogy a puccs akár sikerülhet is, aztán a CNN Turk kereskedelmi tévén keresztül egy iPhone-on, a FaceTime-on keresztül megjelent Erdogan elnök, a demokrácia megvédésére szólítva fel híveit. Ez – bár morálisan teljesen megvetendő és jól jellemzi a török elnök stílusát, hiszen fegyvertelen embereket küldött a tankok ellen – zseniális húzásnak bizonyult, a civilek mozgása a városban ugyanis akadályozta a katonákat a helyzet stabilizálásában.

Mindezek fényében megoszlanak a vélemények arról, hogy a puccsot jól megszervezték vagy sem. A Jerusalem Post által megszólaltatott, Isztambulban élő katonai szakértő, Gareth Jenkins szerint „a puccs szemmel láthatólag jól meg volt szervezve, de a hetvenes évek forgatókönyve szerint”. A puccs lebonyolítása az 1973-as chilei vagy az 1980-as ankarai puccsra hasonlított leginkább. A katonaság elfoglalta a kulcspozíciókat, de nem ejtett túszul senkit az AKP vezetői közül, nem kapcsolta le a kereskedelmi tévéket, illetve nem zavarta meg a telefonhálózatot, aminek az lett a következménye, hogy a kormány a közösségi médián keresztül el tudta juttatni üzeneteit híveinek. 

Tekintettel a puccs látványos sikertelenségére – ez az első sikertelen puccs a háborút követően – sokakban felmerült az is, hogy Erdogan és az AKP (Az Igazság és a Fejlődés Pártja) maguk szervezték meg a kontrollált puccsot, hogy annak legyőzése után leszámolhassanak minden ellenségükkel. Bár ezt a verziót csak nagyon kevesen osztják, még kiderülhet a Wikileaks által nyilvánosságra hozott levelekből. A Wikileaks kedd este az AKP közel 300 ezer e-mailjét hozta nyilvánosságra, egyelőre ömlesztve.

Szisztematikus átalakítás

A puccs oka nem érthető meg Kemal Atatürk politikai hagyatékának ismerete nélkül. A puccsista tábornokok nem terroristák – ahogy ez több helyen megjelent –, fellépésük egyáltalán nem volt meglepő, legfeljebb az időzítés volt váratlan. A katonaság ugyanis az utolsó bástyája a Kemal Atatürk által létrehozott szekuláris államnak (lásd keretes írásunkat). A puccsal próbálkozó tábornokok Atatürknek a szekuláris állam megteremtésére hozott  reformjait, illetve az iszlám és a politikai vezetés szétválasztását kívánták megvédelmezni.

A katonaság vezetői, a pasák (vagyis a tábornokok) régóta nem nézték jó szemmel az ország újraiszlamizálását. Török értelmiségiek a kilencvenes évek második felében azzal biztatták az iszlamizáció miatt aggódó nyugati partnereiket, hogy a politikai iszlám nem lehet sikeres, mert ezt a pasák meg fogják akadályozni. Ez valóban így történt 1997-ben is, amikor a hadsereg rövid úton eltávolította Erbakant a hatalomból. Erdogan tehát joggal számíthatott arra, hogy előbb vagy utóbb ő is sorra kerül majd. Ennek elkerülése érdekében 2007-ben több száz tisztet megvádoltak azzal, hogy egy olyan – Ergenekon nevű – ultranacionalista szervezethez tartoztak, amely puccsot akart végrehajtani a kormány ellen. A vádakat nem sikerült bizonyítani, a fellebbviteli bíróság idén az összes ítéletet megsemmisítette, és úgy ítélt, hogy az Ergenekon hálózat nem létezett. 2012-ben mintegy 300 katonatisztet tartóztattak le azzal a váddal, hogy a Pöröly elnevezésű akció során terrorcselekményekkel akarták destabilizálni az országot, hogy megdöntsék Erdogan kormányát. (Lefejezték a török hadsereget. Hetek, 2012. augusztus 10.) Két évvel később a bíróság a letartóztatott tisztek szabadon engedését rendelte el, mivel sérültek az alkotmányos jogaik. Jól látszik tehát, hogy Erdogan és emberei szisztematikusan próbáltak fogást találni a katonaságon, így egy valódi puccs pont kapóra jön a leszámoláshoz. A helyzetet bonyolítja az, hogy Erdogan politikája nemcsak a szekuláris elitet zavarja, hanem a mérsékelt iszlamistákat is. Erdogannak sikerült frontot nyitnia a politikai iszlám hívei között. Ezt bizonyítja a puccsot követő széles körű leszámolás is.

A bosszú 

A puccs megbukását követően Erdogan rögtön kijelentette, hogy könyörtelenül lesújtanak majd mindazokra, akik részt vettek benne. Az elnök felvetette azt is, hogy tulajdonképpen vissza lehetne állítani a halálbüntetést is, hogy méltó büntetés érje a „hazaárulókat”. A sikertelen puccs után szinte természetesnek vehető, hogy ezrével tartóztatták le a katonatiszteket, köztük számos tábornokot, és több száz embert menesztettek a titkosszolgálatoktól is. Érdekes módon azonban a tisztogatás olyanokat is elért, akikről nyilvánvaló, hogy nem tudtak részt venni – ilyen tömegben legalábbis biztosan nem – egy puccsban. Az elmúlt napokban elbocsátottak állásukból közel 50 ezer közalkalmazottat: 20 ezer tanárt, több mint 3000 bírót, 15 ezer embert a belügyminisztériumból.  Tekintettel arra, hogy nehéz elképzelni 20 ezer tanárt a tankokon meg a barikádokon, egyértelmű, hogy Erdogan és emberei most mindenkivel le akarnak számolni, aki akár technikailag, akár ideológiailag veszélyt jelent a jelenlegi rezsimre.

Az a tény, hogy néhány nappal a puccs után a kormánynak több tízezres listája van a rezsim ellenségeiről, arra utal, hogy ez a lista már korábban elkészült, és Erdogan készült az ideológiai ellenfeleivel való leszámolásra. A puccsot követő kormányzati narratíva szerint a katonai cselekmények előkészítéséért Fethullah Gülen és hívei a felelősek. Gülen, aki jelenleg az Egyesült Államokban, Pennsylvaniában él, befolyásos vallási és politikai személy, az iszlám toleráns ágának képviselője; az általa vezetett Hizmet nevű mozgalomnak becslések szerint a török lakosság mintegy

10 százaléka a követője. Gülen mellesleg egészen 2013-ig Erdogan szövetségesének számított. Az ebben az évben a magas rangú kormányzati szereplők, valamint Erdogan fia ellen folytatott korrupcióellenes eljárások mögött Erdogan gülenista bírókat és ügyészeket sejtett. A török elnök azóta nyílt harcot folytat Gülennel és követőivel szemben. A puccsot követően Törökország Gülen kiadatását követelte az Egyesült Államoktól, azt állítva, hogy részt vett a puccs előkészítésében. Kedden Binali Yıldırım török miniszterelnök elküldte az Egyesült Államoknak azt a dossziét, amely szerinte bizonyítja Gülen szerepét a puccs előkészítésében.

A letartóztatási hullám kiváltotta az Egyesült Államok rosszallását: John Kerry külügyminiszter jelezte, hogy veszélybe kerülhet Törökország NATO- tagsága, ha nem a demokratikus szabályok szerint jár el a puccs utáni időszakban. Bár Törökország kizárása nem érdeke a NATO-nak, de ha az ország végképp elindul azon az úton, hogy egy iráni jellegű iszlám köztársasággá váljon, akkor a szövetség kénytelen lenne felszámolni törökországi bázisait. Ez tökéletesen érthető, ha belegondolunk, hogy dél-törökországi bázisán a NATO-nak ötven hidrogénbombája van.

Puccsok sora

Atatürk öröksége