Kereső toggle

Brexit után

Gyors megoldásra törekszik az unió

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem indult még meg a kilépési folyamat a múlt heti brit népszavazás után, ám egyértelmű, hogy mind az unióban, mind a britek oldalán komoly tervezésre van szükség, amire eddig csak az EU készült fel – ez derül ki a francia és a német külügyminiszterek által készített jövőbeni uniós menetrendből. A britek igyekeznek megvetni a lábukat a belpolitikában kialakult káosz közepette, miközben Brüsszel máris kinyilvánította, hogy kifelé sem könnyíti meg a „renegátok” dolgát. Az Európai Parlament (EP) elnöke, Martin Schulz szerint ugyanakkor mindenkinek érdeke a gyors megállapodás, mert „a bizonytalanság a legnagyobb probléma”.

Boris Johnson, a kiválási kampány vezető figurája elmondta: minden úgy lesz, ahogy eddig, kivéve, hogy a britek ezentúl megtartják az uniós költségvetésbe befizetett pénzt, és nem tartják majd magukra nézve kötelezőnek az unió által hozott rendelkezéseket. A brüsszeli csúcstalálkozón viszont az uniós kormány- és államfők világosan kinyilvánították, hogy aki kilép a klubból, az előjogokat is elveszíti. Angela Merkel egyértelműen elmondta David

Cameron leköszönő brit miniszterelnöknek Brüsszelben, hogy „aki ebből a családból ki akar lépni, nem várhatja el, hogy minden kötelezettség egy csapásra eltűnjön, a privilégiumok viszont megmaradjanak”. Szerdai sajtótájékoztatóján – miután  az unióban maradó 27 tagország vezetői már David Cameron nélkül ültek össze nem hivatalos találkozóra – Angela Merkel arra figyelmeztetett, hogy egészen addig nem kerülhet sor tárgyalásokra Nagy-Britannia és az EU jövőbeli kapcsolatairól, míg London a lisszaboni szerződés 50. cikkelye értelmében formálisan be nem nyújtja kilépési igényét.

A német kancellár korábban arra sürgette a briteket, hogy a kilépési folyamat elindítása előtt kezdjenek tárgyalásokat a jövőről, mivel a lisszaboni szerződés mindössze két szűk évet ad arra, hogy a kilépésről és a folytatásról szóló megállapodások megvalósuljanak. Az EP elnöke, Martin Schulz viszont arra mutatott rá, hogy minél hamarabb el kell kezdeni az 50-es cikkely alkalmazását, ugyanis a „bizonytalanság jelenti a legnagyobb problémát”. Brüsszel már ki is jelölt egy vezető tárgyalót Didier Seeuws személyében, aki a korábbi belga miniszterelnök szóvivője volt, és keményvonalas föderalista hírében áll. Addig viszont nincs kivel tárgyalni, amíg nincs új brit miniszterelnök. Ezzel párhuzamosan máris vita indult arról, hogy esetleg a britek meggondolhatják-e magukat, vagy az ajtó csak egy irányba, kifelé nyílik. Arról is szó lehet, hogy az 50-es cikkely által előírt két év türelmi időszak helyett kitolják a megállapodási időszak végét öt évre – elvégre a sok államot érintő, nagy kereskedelmi egyezményeket sem két év alatt szokták letárgyalni.

Semmi nem biztos, de az már látszik, hogy az unió nem felkészületlenül várta a múlt hét csütörtöki eredményeket. Mindössze három nap kellett Frank-Walter Steinmeier német és Jean-Marc Ayrault francia külügyminisztereknek, hogy egy kilencoldalas stratégiai dokumentummal álljanak elő azzal kapcsolatban, hogy „elkerülhessük az európai projekt lassan és csendben lopakodó erodálódását”. A két miniszter elismeri, hogy vannak ügyek, amelyekben az EU jobban kell, hogy képviselje a polgárok akaratát, viszont azt is kiemelik, hogy három igen fontos területen az igazi erő az egységben van, amit az általuk képviselt két ország akár kétoldalú egyezményekkel vagy néhány „hasonlóan gondolkodó partner bevonásával” is hajlandó elősegíteni, ha a vonakodó tagállamok némelyike igyekezne is megvétózni ezeket a központosítási törekvéseket.

Steinmeier és Ayrault szerint a legfontosabb az unió védelme. Ennek érdekében fel kell állítani egy közös biztonsági egyezményt, amely egész Európa biztonságát hivatott garantálni. Emellett közös európai menekült- és migrációs politika létrehozását javasolják: a két miniszter által vázolt közös bevándorlási és menekültügyi szabályozás keretében konkrétan meghatároznák a bevándorlás és munkavállalás jogi kereteit az unióban. A gazdasági kihívásokra pedig a Gazdasági és Monetáris Unió teljes megvalósítása a válasz, aminek legfontosabb eleme a közös fizetőeszköz. Az eurózónán belüli bizonytalanságok kérdésében Ayrault és Steinmeier jogharmonizációt, szorosabb felügyeletet és társaságiadó-struktúrákat javasolnak, amelyek szorosabbra fűznék a monetáris unióban a kapcsolatokat. A végcél pedig egy fiskális unió, amely már 2018-tól támogatná a befektetések növekedését azokban az országokban, amelyeket a válság a legsúlyosabban érintett.

 

Reakciók Európa-szerte

Bár a múlt heti brit népszavazás után az uniós tagállamokban felerősödtek euro-szkeptikus hangok is, még mindig többségben vannak azok, akik az Európai Unión belül képzelik el a jövőt. Kedden a holland Szabadságpárt elnöke, Geert Wilders népszavazást indítványozott a hágai parlamentben a kérdésről, ám az indítványt mindössze 14 képviselő támogatta 61 ellenszavazattal szemben. 2017-ben Franciaországban elnökválasztásra, Németországban parlamenti választásokra kerül sor. Mindkét országban erősödik a radikális jobboldal, és Marine Le Pen pénteken bejelentette, hogy ha jövő áprilisban megnyeri az elnökválasztást, a britekéhez hasonló népszavazást fog kezdeményezni az Európai Unióból való kiválásról. A német migrációs politika következtében kialakult elégedetlenséget meglovagoló AfD európai parlamenti képviselője, Beatrix von Storch pénteken azt követelte, hogy Martin Schulz, az EP elnöke és Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke mondjanak le. Ennek ellenére egyelőre még kisebbségben vannak azok, akik egyáltalán tartanának népszavazást a kérdésben (40 százalék), és a németek 35 százaléka vélekedik úgy, hogy Németországnak inkább ki kellene lépnie az unióból.
Olaszországban is feltörekvőben van egy euroszkeptikus vonal, az Öt Csillag Mozgalom (M5S), amely nemrég győzedelmeskedett a polgármester-választáson Rómában és Torinóban. Ám Matteo Renzi kormányfő támogatottsága töretlen, és egy márciusi felmérés alapján az olaszok kétharmada szeretne továbbra is az eurózóna tagja maradni. A migráció kérdése Ausztriában is a hosszú ideje regnáló kormánypártok kudarcát hozta az elnökválasztáson. A Szabadságpárt (FPÖ) vesztes jelöltje, Norbert Hofer a brit népszavazás után azt nyilatkozta, hogy egy éven belül az osztrákoknak is szavazniuk kellene az unióban maradásról, viszont Christian Kern, a jelenlegi osztrák kancellár bejelentette, hogy a kérdésről nem lesz referendum.
A bevándorlásellenes Svéd Demokraták vezetője, Jimmie Åkesson is kifejezte reményét, hogy Svédország is újratárgyalhatja az unióval való kapcsolatát a jövőben. Åkesson semmi negatívat nem lát abban, hogy „Svédország újra szuverén állammá váljon”. A Svéd Demokraták támogatottsága a 2014-es választásokon elért 12,9 százalékról – az egyre növekvő létszámú bevándorlás miatt – mostanra 20 százalékra növekedett.

Olvasson tovább: