Kereső toggle

Tömeges kivégzések Szaúd-Arábiában

Nem csak az ISIS kedvence a lefejezés

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szaúd-Arábiában ötven embert készülnek kivégezni terrorizmus vádjával, közülük többen  fiatalkorúak voltak, amikor őrizetbe vették őket. A fiatalok szülei szerint azonban a beismerő vallomásokat kínzásokkal kényszerítették ki a fiatalokból.

„Nyolcadikos voltam, amikor Szaúd-Arábiában tanúja voltam egy nyilvános kivégzésnek” – meséli Oszama, aki származását tekintve szír, de családtagjai közül sokan a sivatagi monarchia lakói, és gyerekkorát ő is itt töltötte. „A pénteki ima utánra időzítik a kivégzéseket, és a próféta rendeletének megfelelően nyilvánosan hajtják végre, hogy a többiek okuljanak belőle. Aznap is így történt: amikor kijöttünk a mecsetből, a rendőrség lezárta a környező utcákat, hogy senki se hagyhassa el a területet. A hatóságokat nem érdekli, hogy gyerekek is lehetnek az ott lévők között, akik ezáltal akaratlanul is szemtanúivá válnak a kivégzésnek. Így kerültem én is oda, ahol egy férfit karddal lefejeztek. Ezeket a kivégzéseket többnyire az úgynevezett ’elhajlókon’ hajtják végre: legtöbben valóban terroristák, sokan közülük Szíriából jöttek vissza.”

A hatóságokat az sem zavarja, ha az elítéltek kiskorúak. Öt fiatal, akiket december elején terveznek kivégezni, 2012-ben, amikor elfogták őket még  nem töltötték be a 18. évüket. Muhammad as-Siukh, Abdullah az-Zaher, Ali ar-Rebh, Dawud am-Marhun és Ali an-Nimr kormányellenes zavargásokon kerültek letartóztatásra. A tiltakozó akciókat, ahol a fiatalokat elfogták, az északi tartományban lakó síita kisebbség szervezte. Az őrizetben lévők szülei szerint a fiatalokat embertelen körülmények között tartják fogva: az anyák a middleeasteye.net újságírójának azt mondták, hogy fiaikat az eljárás során számos jogsértés érte.

A szülők úgy vélik, hogy a hatóságok kínzás eredményeként jutottak a halálos ítéletek alapjául szolgáló vallomásokhoz, és gyerekeik tisztességtelen bírói eljárás részesei voltak.

A fiatalok kivégzése miatti félelmek akkor erősödtek fel, amikor az Okaz című híroldal közölte, hogy 55 embert terveznek a közeljövőben kivégezni „kormány-ellenes támadások” miatt. Az írás nem közölte sem a halálra ítéltek nevét, sem a tervezett kivégzések pontos dátumát, csak annyit, hogy a keleti tartományokból származnak. Egy kivégzések ellen szerveződött emberi jogi csoport, a Reprieve szerint az országból származó tudósítások rendkívül nyugtalanítóak. A szervezet igazgatója, Maya Foa közleménye szerint: „néhány szaúdit napok választanak el attól, hogy olyan tettekért végezzék ki, amelyeket még gyerekként követtek el, amikor politikai reformokat követeltek hazájukban. A kivégzéseket le kell állítani.”

Szaúd-Arábiában a síita kisebbség az ország 29 milliós lakosságának 10-15 százalékát teszi ki, amely a keleti Awamiya tartományban él. A térség ugyan gazdag olajban, mégis szegénység sújtja. A vallási kisebbség többször is szóvá tette már, hogy a kormány hátrányos megkülönböztetéssel kezeli őket, különösen a munkavállalás és oktatás terén. 2011-ben, az arab tavasz idején az ország keleti tartományában is elkezdődtek a kormányellenes tiltakozások, és a síiták utcára is vonultak, hogy egyenlő jogokat és nagyobb létszámú képviseletet követeljenek.

A tiltakozók között volt egy hitszónok, Nimr an-Nimr sejk is, akit 2012-ben egy tűzpárbajt követően vettek őrizetbe a hatóságok. A sejk szintén a halálra ítéltek között van, és nagybátyja a fiatalkorú Ali an-Nimrnek.

A szaúdi rendfenntartók cáfolják, hogy Nimr békés tiltakozás vezetője lett volna, ezzel szemben – elmondásuk szerint – felfegyverkezett kormányellenes bandákkal néznek szembe. A szaúdi hatóságok a Daily Telegraph-nak azt közölték, hogy a Nimr család erőszakos megmozdulásokat szervezett és támadásokat intézett a biztonsági erőkkel és kormányzati épületekkel szemben, emellett terrorizálták a civileket, huliganizmust és vandalizmust követtek el. Jogunk van megvédeni a polgáraink biztonságát, és nem tudjuk megérteni azok tiltakozásait, akik azt követelik, hogy büntetlenül hagyjuk ezt a tevékenységet. Az öt fiatal elítélt anyja közölte, hogy nem hagyják annyiban, és még akkor is folytatják a tiltakozást, ha a gyerekeiket lefejezik. „Csak akkor maradunk csöndben emiatt a bűncselekmény miatt, ha bennünket is megölnek a gyerekeinkkel együtt” – szerepel a közleményükben. Szaúd-Arábiában ebben az évben 151 embert végeztek ki eddig, ami csaknem duplája a tavalyi számnak.

A fekete, a fehér és a szürke ISIS

Szaúd-Arábia a maga módján egy Iszlám Állam – állítja Kamel Daoud algériai publicista a The New York Timesban megjelent véleménycikkében. Az egyik a Fekete Daesh, a másik a fehér Daesh. Az előbbi torkokat metsz el, gyilkol, kövezéseket rendez, karokat vág le, világörökségi helyszíneket robbant, semmibe veszi a régészet eredményeit, a nőket és a gyaúrokat (nem muszlimokat). Az utóbbi jól öltözöttebb és elegánsabb, de ugyanezeket teszi. Az Iszlám Államról és Szaúd-Arábiáról van szó. A terrorizmus elleni küzdelemben a Nyugat az egyik ellen hadat visel, a másikkal viszont kezet ráz.
A Daesh szülőanyja az iraki invázió. De apja is van: Szaúd-Arábia, a nagy vallásexportőr. Amíg ezt meg nem értjük, csatákat nyerhetünk, de a háborút el fogjuk veszteni. Megölhetjük a dzsihádistákat, de reinkarnálódni fognak a jövő generációkban, akik ugyanazokon a könyveken nőnek fel.
Ennek a kettősségnek megvan a maga ára: a Szaúd-Arábiával kötött híres stratégiai szövetség annak a kockázatát hordozza magában, hogy elfeledkezünk róla, hogy a királyság radikális muszlim klérussal fenntartott szövetségéről, amely azokat a vahabita tanokat gyártja, legitimizálja, terjeszti és prédikálja, amelyeken a Daesh is felnövekedett. A Nyugat egyrészt szövetségeseként tiszteli a szaúdi teokráciát, másrészt eljátssza, mintha nem lenne tudatában annak, hogy valójában az iszlamista kultúra legfőbb szponzoráról van szó. Az „arab világ” fiatal radikálisai nem születtek dzsihadistának. A teológusok, vallási jogszakértők, könyvek, agresszív szerkesztőségek és médiakampányok tömegeit kibocsátó, Fatwa-völgynek nevezett „Iszlamista Vatikánban” cseperedtek azzá.
Mindez szkepticizmust ébreszt azokkal a dörgedelmes deklarációkkal kapcsolatban, amelyeket a nyugati demokráciák tesznek a terrorizmus elleni küzdelemről. Ez a háború csak rövidlátó lehet, ha nem az okok, hanem a tünetek ellen irányul. Ha az Iszlám Állam először is és elsősorban egy kultúra, nem pedig egy hadsereg, hogyan lehetne megelőzni, hogy a jövő generációi ne térjenek a dzsihád útjára, amikor a Fatwa-völgy imámjaival, kultúrájával és szerkesztőségeivel továbbra is háborítatlanul működik?
Ezt a betegséget nem lehet ilyen egyszerűen orvosolni, amíg Szaúd-Arábia a Nyugat szövetségese a közel-keleti sakkjátszmában. Népszerűbb, mint Irán, a szürke Daesh. És ez csapda. A kettős viszonyulás a kiegyensúlyozottság látszatát hozza létre. A dzsihadizmust úgy ostorozzuk, mint az évszázad legnagyobb csapását, de nem mondjuk ki, hogy mi hozta létre, vagy ki támogatja. Így legfeljebb a saját reputációnkat próbálhatjuk megmenteni, de nem az emberek életét – írja az algériai publicista. (Fordította: Kenessei Katalin)

Olvasson tovább: