Kereső toggle

Erős Európát, de kisebb uniót szeretnének a dánok

Intő példa

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

 Elutasította Dánia lakossága azt a kezdeményezést, mely véget vetett volna az unióval történő igazságügyi és biztonsági együttműködés alóli felmentésnek. A népszavazás eredménye mindenképpen határozott üzenetet közvetít a júniusban megalakult új dán kormány számára, mely a kampány során végig az uniós integráció melletti voksolásra ösztönözte a szavazókat.

A dánok már több alkalommal is ellenálltak az uniós integrációnak: az 1992-es népszavazáson elutasították a maastrichti szerződést, 2000-ben az euró bevezetése ellen szavaztak, az idei, decemberi referendum során pedig a lakosság többsége (53,1 százalék) ismét nemet mondott az igazságügyi és biztonsági területen történő uniós integrációra. A dánoknak arról kellett dönteniük a szavazófülkékben, hogy véget akarnak-e vetni az évek óta érvényben levő mentességüknek ezen a két területen, illetve hogy elfogadnák-e a Nagy-Britanniában és Írországban működő modellt, mely szerint nem kell feltétel nélkül elfogadniuk az uniós igazságügyi és belügyi jogszabályokat, hanem minden ügynél külön eldönthetik, jóváhagyják vagy elutasítják-e azokat.
A dán lakosság nagyobbik része annak ellenére mondott ismét nemet az uniós integrációra, hogy az idén júniusban megalakult középliberális kormány a háromhetes kampány során végig annak megszavazására ösztönzött. Lars Løkke Rasmussen miniszterelnök azzal érvelt, hogy amennyiben a dánok elutasítják az együttműködést, azt kockáztatják, hogy az ország kikerülhet az Europolból, és a szervezet segítsége nélkül sokkal nehezebb lenne megvédeni a lakosságot a terroristáktól, a csalóktól, a pedofiloktól és a kiberbűnözőktől. Meglepő módon azonban a dánok a várakozásokkal ellentétesen döntöttek.
Frederik Hjorth, a Koppenhágai Egyetem kutatója azt nyilatkozta a Financial Timesnak, hogy bár a dán politikai vezetők egyértelműen uniópártiak, és a legnagyobb ellenzéki párt is a kooperáció elfogadására ösztönözte a szavazókat, azonban az utóbbi hetek-hónapok sokkoló eseményei (a migránstömegek vándorlása Európa-szerte vagy a párizsi merényletek) nyomán a lakosság „bizalmatlanná és dühössé” vált az ország vezetőivel szemben, így egyfajta bosszúként értelmezhető, hogy a szavazók többsége elutasította a kormány által támogatott irányvonalat. Az elmúlt időszakban egyre több migráns döntött a skandináv országokba történő bevándorlás mellett, és Rasmussen azzal érvelt a kampány során, hogy mivel az igazságügyi és biztonsági együttműködésbe a határok védelme is beletartozik, nagyon fontos Dánia számára, hogy az unióval együttműködjön biztonsági területen, hiszen enélkül nem lehet felvenni a küzdelmet a határokon átnyúló terrorizmussal és a menekültválsággal szemben.
A dánok viszont máshogyan értelmezték a migrációs válságot, és a párizsi merényletek csak megerősítették azon meggyőződésüket, hogy nem jók a nyitott határok, ráadásul attól tartottak, hogy amennyiben megszavazzák a mentesség felülvizsgálatát, azzal elfogadják a migránsoknak az országba történő kötelező betelepítését is. Rasmussen ugyan meglepődött a szavazás eredményén, ugyanakkor elismerte, hogy a dánok szeretnék visszanyerni az ellenőrzést saját határaik felett. A miniszterelnök azt nyilatkozta a referendum hivatalos eredményének közzététele után, hogy elfogadja a szavazók döntését, mely határozott „támogatást jelent David Cameron számára, akinek tudatnia kell Brüsszellel, hogy nemcsak a briteknek vannak ellenérzéseik a szövetségi rendszerrel szemben”. A politikus hozzátette: „erős Európára” van szükség, de „kisebb EU” is kell, „melyben az országok sokkal inkább meg tudják oldani a problémáikat a maguk módján”.
A dán igazságügyi miniszter ugyanakkor azt nyilatkozta, a népszavazás eredménye ellenére arra fognak törekedni, hogy az ország az Europolban maradjon, hiszen „erős érdeke” fűződik ehhez. Mivel azonban az ország lakossága elutasította a biztonsági és igazságügyi integrációt, és az Europol jogi alapjait várhatóan 2016-ban meg fogják változtatni, lehetséges, hogy az államnak el kell majd hagynia a szervezetet, vagy a szakértők szerint akár öt évig is elhúzódó külön tárgyalásokat kell majd folytatnia annak érdekében, hogy tag maradhasson. A brit euroszkeptikusok mindenesetre nagy örömmel fogadták a referendum eredményét, és Nigel Farage, a függetlenségi párt vezetője nem rejtette véka alá, hogy „csodálatosnak” találja, hogy a dán kormány kampánya vereséget szenvedett. A brit politikus emellett reményét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a skandináv ország politikai vezetésének „kiütéséhez hasonló sors” vár majd az Egyesült Királyság kormányára is.
Farage hozzátette: nem meglepő, hogy „az egyre kevésbé biztonságos világban” a dánok úgy vélik, ők tudják a leginkább ellenőrzésük alatt tartani a saját országuk ügyeit, „nem pedig brüsszeli, meg nem választott bürokraták”. Nagy-Britanniában 2017 végéig kerül majd sor az ország uniós tagságának felülvizsgálatát célzó népszavazásra, azonban bizonyos szempontból intő példa lehet a dán referendum eredménye David Cameron brit miniszterelnök számára, hiszen azon az előzetes várakozásokkal ellentétes eredmény született. Eközben Marine Le Pen, a francia szélsőjobboldali Nemzeti Front vezetője a berlini fal leomlásához hasonlította a Brexitet, vagyis Nagy-Britanniának az unióból történő kilépését. A politikus szerint ha a britek ledöntenék Brüsszelnek, vagyis a berlini falnak „egy részét, akkor vége lenne” az egésznek, és az ország kilépése az EU végének a kezdetét jelentené.

Olvasson tovább: