Kereső toggle

Az Iszlám Állam egy éve

Egy ideológiát nem elég lebombázni

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Véres terrorcselekmények, folyamatos terjeszkedés – a nemzetközi közösségnek 2015-ben sem sikerült fogást találnia az előző évben „üstökösként” feltűnt Iszlám Állam dzsihádista szervezeten. Bár a terrorcsoportot érték idén veszteségek Szíriában és Irakban, rendszeresen tudta sokkolni a világot barbár vérengzéseivel. Ennek ellenére az Iszlám Állam elleni koalíció stratégiája egyelőre lényegesen nem változott. Tony Blair volt brit miniszterelnök kutatóintézete eközben arra figyelmeztet, hogy súlyos hibát követ el a Nyugat, ha csak az Iszlám Állam legyőzésére összpontosít.

Az Iszlám Állam kegyetlenkedésével kezdődött az idei év: január 7-én Párizsra csaptak le, ahol a Charlie Hebdo szerkesztősége, valamint egy kóser szupermarket volt a célpontjuk. Bár a véres események után a világ vezetői nagyszabású felvonulással próbálták kifejezni összefogásukat a terrorizmus ellen, novemberben a francia főváros újra dzsihádista vérengzések helyszínévé vált.

A terrorcsoport fegyveresei más országokban sem voltak tétlenek. Úgy tűnik, könnyű célpontnak számít az úgynevezett arab tavasz „szülőhazájának” tartott Tunézia, amely ráadásul népszerű üdülőhely a nyugati turisták körében is. Márciusban a fővárosban található Bardo Múzeumba két Kalasnyikovval felfegyverzett férfi hatolt be, és 19 embert ölt meg. Június végén pedig a szúszai üdülőkomplexumnál gyilkoltak a dzsihádisták, itt 38-an haltak meg, többségében külföldiek. Törökország sem úszta meg a véres eseményeket: az Iszlám Állam számlájára írják azt a támadást is, amely egy békemeneten történt Ankarában, és legalább 95 ember halálával járt. Kisebb figyelmet kaptak más muszlim országokban elkövetett merényletek. A káoszba süllyedt Jemenben a legvéresebb akció március 20-án történt: a főváros két mecsetében robbant bomba, 137 ember életét oltva ki. A terrorcselekményeket az Iszlám Állammal kapcsolatban álló milicisták követték el, akik később is több ízben lecsaptak Szanaára és más városokra is Jemenben. Szaúd-Arábia keleti részén síita mecsetek voltak többször is a szunnita dzsihádisták célpontjai. Kuvaitban szintén síita mecsetet ért támadás az Iszlám Állam fegyveresei részéről. A libanoni fővárosban pedig a terrorcsoport vállalta a felelősséget azokért az öngyilkos merényletekért, amelyek egy nappal a párizsi támadások előtt történtek novemberben. Az iszlamisták Bangladesben is megvetették a lábukat: itt is mecseteket támadtak, illetve külföldieket gyilkoltak meg.

Iszlamista szövetség

Mindezekből egyértelmű, hogy az Iszlám Állam nagy erőfeszítéseket tesz a nemzetközi terjeszkedésre is. Több szövetséges terrorcsoporttal is bővült a hálózata 2015-ben. Márciusban például a főként Nigériában „tevékenykedő” Boko Haram esküdött hűséget a szunnita szervezetnek. De számos iszlamista csoport csatlakozott az Iszlám Államhoz Algériából, Tunéziából, Szomáliából, a Fülöp-szigetekről, Üzbegisztánból, Pakisztánból, és Oroszország kaukázusi térségéből. A dzsihádista szervezettel szövetségre lépett Sínai Tartomány nevű csoport pedig már tettekben is kifejezte hűségét: ők vállalták a felelősséget egy orosz utasszállító tragédiájáért, amely a Sínai-félsziget fölött zuhant le. A Sarm es-Sejkből Szentpétervárra tartó gépen az orosz vizsgálatok szerint bomba robbant, az egyiptomi hatóságok ugyanakkor máig vitatják, hogy terrorcselekmény történt.

Az idei évben a dzsihádista csoportnak sikerült egy hátországot is kiépítenie Líbiában, miután májusban teljesen ellenőrzésük alá vonták Moammer Kadhafi szülővárosát, Szirtet. Ahogy erről lapunk már korábban beszámolt, a városban ugyanazt a rémuralmat vezették be, mint amit a de facto fővárosként működő szíriai Rakkában. Terjeszkednek Afganisztán keleti részén is, ahol szintén jelentős területeket tudtak meghódítani, és rendkívül aktívak a toborzásban.

A terrorcsoport a brutális kivégzésekkel sem hagyott fel. Az év elején japán túszokkal végeztek, majd egy fogságba esett jordániai pilótát égettek el élve. A keresztényekkel szembeni kegyetlenkedések is rendszeresek voltak: egy februárban közzétett felvételen Líbiában 21 egyiptomi keresztényt fejeztek le, akiket még januárban raboltak el. Áprilisban pedig szintén Líbiában több tucat etióp keresztényt végeztek ki.

Az iraki–szíriai bázist illetően a 2015-ös év legnagyobb „sikere” az Iszlám Állam számára Ramadi elfoglalása volt. A város az iraki kormány utolsó bástyája volt az ország nyugati részén található Anbar tartományban. Ramadi ostroma még 2014 októberében kezdődött, de a dzsihádisták idén májusban végül minden ellenállás nélkül megszerezték a várost. Beszámo-lók szerint az ott állomásozó iraki katonák és különleges alakulatok fegyvereiket hátrahagyva menekültek a harc helyett. Állítólag az iszlamisták kihasználtak egy homokvihart, amely a térségre csapott le.

Az amerikai harci gépek ezért nem tudták légi csapásokkal segíteni az irakiakat, miközben a terroristák autóba rejtett pokolgépes támadássorozatot hajtottak végre. A város eleste 500 ember halálával járt, akik civilek és a biztonsági erők tagjai voltak.

Felelősök

A kudarc után vita bontakozott ki arról, hogy kit terhel a felelősség. Ashton Carter amerikai védelmi miniszter az iraki haderőt bírálta, amely szerinte nem mutatott hajlandóságot a harcra, és inkább a menekülést választotta, pedig létszámfölényben volt a dzsihádistákkal szemben. Irak ezzel szemben az Egyesült Államokat hibáztatta, amiért nem biztosított megfelelő felszerelést, fegyvereket és légi támogatást a közel-keleti ország hadseregének. Név nélkül nyilatkozó amerikai hírszerzési és katonai tisztviselők egyébként azt állították, az iraki vádaknak volt alapja: Washington rendelkezett konkrét információkkal a küszöbön álló dzsihádista offenzíváról, ennek ellenére nem mért megelőző csapásokat az Iszlám Állam konvojaira, hanem az irakiakra hagyta a csatát. Ramádi visszafoglalásáért már május végén hadműveletet indított Irak, de kisebb sikerektől eltekintve egyelőre nem sikerült kiszorítani a városból az iszlamistákat.

Ramádi meghódítása után mindössze pár nappal Szíriában is nagy zsákmányra tettek szert a fegyveresek: elfoglalták az UNESCO kulturális világörökségi listáján is szereplő ősi várost, Palmürát, ahol nekiláttak az ókori romok teljes lerombolásának. Később Szíria északnyugati részén is jelentős területeket vontak az ellenőrzésük alá: Aleppo közelében hat falut foglaltak el. Ugyanakkor Szíriában és Irakban is érték őket komolyabb veszteségek: júniusban a kurd harcosoknak sikerült a török–szíriai határnál fekvő Tel-Abjadból elűzni a dzsihádistákat, októberben pedig az iraki erők visszafoglalták az ország legnagyobb olajfinomítóját Baidzsi városában. November 13-án – a párizsi vérengzések napján – a kurdok Szindzsárt is megtisztították a terroristáktól.  

Az amerikai védelmi minisztérium közlése szerint 2015-ben a nemzetközi koalíció hadműveleteinek eredményeképpen sikerült jelentősen visszaszorítani az Iszlám Állam frontvonalait Irak északi és középső részén, valamint Szíria északi részén. Becsléseik szerint az iszlamisták a két országban a korábban meghódított területek mintegy 20-25 százaléka fölött vesztették el a teljes uralmat. A siker azonban nem ilyen egyértelmű, mert Ramádi és Palmüra elfoglalásával új térségek nyíltak meg előttük.

Az Egyesült Államok vezette nemzetközi koalíció az idei évben is folytatta 2014 szeptemberében megkezdett légi csapásait a dzsihádista csoport ellen. Bár sok fegyveressel végeztek, az Iszlám Állam továbbra is hatékonyan gondoskodik az utánpótlásról. A Nemzeti Terrorellenes Központ (NCTC) igazgatója két hónapja arról számolt be az amerikai Kongresszusban, hogy a terrorcsoporthoz több mint huszonnyolcezer külföldi harcos csatlakozott, többségében környező arab országokból, például Tunéziából, Szaúd-Arábiából, Jordániából és Marokkóból. A Nyugatról a becslések szerint ötezren utazhattak a Közel-Keletre, hogy az iszlamisták oldalán harcoljanak.

Utánpótlás

A dzsihádisták elleni harcban fontos fejlemény volt az orosz szerepvállalás, igaz, Moszkvát sokan azzal vádolják, hogy elsősorban Bassár el-Aszad ellenfeleire összpontosít, nem pedig az Iszlám Államra. Hogy az orosz bombázások hogyan befolyásolják az eseményeket a jövőben, azt nem tudni. A Kreml mindenesetre meghatározó szerepet igyekszik kicsikarni magának a szíriai konfliktus rendezésében, amiben még a törökökkel való összezördülés sem zavarta meg. Ankara és Moszkva között egy orosz vadászgép lelövése kapcsán robbant ki konfliktus, amely egyelőre nem úgy tűnik, hogy enyhülne.

Tony Blair volt brit miniszterelnök kutatóintézete ugyanakkor komoly és valós veszélyekre hívja fel az Iszlám Állam ellen küzdő országok figyelmét. Az alapítvány által készített tanulmány azt állapítja meg, hogy ha a koalíciós erők le is győznék az Iszlám Államot, bőven akadnak olyan csoportok, akik a helyükre léphetnek.

A szíriai lázadók 60 százaléka ugyanis iszlamista nézeteket valló szervezetekhez tartozik. Az Iszlám Állam mellett 15 csoport is található a felkelők között, akik ugyanúgy a dzsihádizmusban hisznek – ilyen például a szaúdiak által támogatott Jaish al-Islam vagy az egyik legerősebb lázadó csoport, az Ahrar al-Sham. Az utóbbi egyébként részt vehet a főbb szíriai ellenzéki csoportok és az Aszad-rezsim közötti béketárgyaláson, amelyet az ENSZ is támogat. A kutatóintézet egyik vezető tanács-adója, Ed Husain, aki egykor iszlamista volt, úgy véli, a Nyugat stratégiai bukást kockáztat azzal, ha csak az Iszlám Államra koncentrál. Véleménye szerint „katonai győzelemmel nem lehet véget vetni a globális dzsihádizmusnak, mert egy ideológiát nem lehet lebombázni, jelen esetben pedig ideológiai háborúról van szó.” Husain azt is mondja, nem lesznek sikeresek azok a nemzetközi kísérletek, amelyek a lázadókat mérsékeltekre, illetve szélsőségesekre akarják felosztani, mert a felkelők sem különböztetik meg magukat ilyen módon.

Olvasson tovább: