Kereső toggle

Putyin összehozta Obamát és Netanjahut

Félmosoly-diplomácia

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Nem hozott fordulatot a személyes kapcsolatokban, de a beszélő viszony helyreállt. A kommentárok többsége így értékeli a washingtoni Obama–Netanjahu-találkozót, amely ezúttal mindkét vezető számára fontos volt. A békülékeny gesztusok mögött a legfontosabb motiváló szempont az amerikai elnökválasztás közelgő időpontja és a szíriai orosz beavatkozás miatt megváltozott közel-keleti  stratégiai egyensúly lehetett.

Barack Obama és Benjamin Netanjahu között azt követően állt be teljes mosolyszünet, hogy idén tavasszal az izraeli miniszterelnök az amerikai elnököt „megkerülve” tartott beszédet a kongresszus két házának összevont ülésén. Bár ehhez formálisan nem volt szükség a Fehér Ház jóváhagyására, az iráni nukleáris tárgyalások utolsó szakaszában Obama nyíltan ellenséges lépésnek tekintette, hogy Netanjahu Washingtonban, „az ablaka alatt” tart hosszú felszólalást az atomalku ellen.

A Hatok az izraeli tiltakozás ellenére nyáron aláírták a nukleáris megállapodást, amit a kongresszusban sem sikerült megtorpedózni. Kétségkívül Obama sikere volt, hogy a vitában az amerikai törvényhozás demokratapárti zsidó képviselői szinte egyöntetűen az elnök mellé álltak, annak ellenére, hogy némely izraeli kommentár már-már árulónak bélyegezte őket. (Ezt amerikai oldalról is megtették, csak éppen fordított előjellel, mondván, egy választott képviselő sem helyezheti  „idegen” ország érdekeit a nemzeti szempontok elé.)

Az iráni kérdés azonban érzékeny sebeket ütött a két ország kapcsolatán, és a viszony rendezése különösen sürgetővé vált, miután nyár végén Oroszország nyíltan bekapcsolódott a szíriai konfliktusba. Ez mind az amerikai, mind az izraeli érdekeket közelről érintette. Putyin az ISIS elleni támadásokat arra is felhasználja, hogy meggyengítse az Aszad-ellenes felkelőket, akiknek korábban Washington nyújtott – nem túl sikeres – katonai támogatást. A kemény orosz fellépés felhívta a figyelmet arra is, hogy Obama évek óta nem tud hatékony megoldást találni a polgárháborúra, és mára gyakorlatilag értelmét vesztette a Szíria egységének helyreállítását sürgető politikája.

Az orosz beavatkozás kockázatot jelent Izrael számára is. A Szuhoj vadászgépek jelenléte akadályozza a Szíria feletti légi felderítést, ami pedig létfontosságú a zsidó állam biztonsága szempontjából. Egyrészt védeniük kell a Golán-fennsíkon közös izraeli–szír határt mind az Iszlám Állam provokációitól, mind pedig az iráni támogatást élvező, Aszad-ellenes lázadó csoportoktól, másrészt akadályozniuk kell az iráni fegyverek eljuttatását Szírián keresztül Libanonba. Eddig ezt akadálytalanul megtehették, idén januárban például egy izraeli légicsapásban több magas rangú iráni parancsnok is meghalt, amikor a határ közelében kilőttek egy fegyverszállító konvojt, amely a libanoni Hezbollahnak szállított volna fegyvereket. A síita terrorcsoport már most is többször annyi rakétával rendelkezik, mint amennyivel 2006-ban megindította az Izrael elleni háborút, így megerősödésük sokkal komolyabb veszteségeket okozhat a zsidó államnak, mint amit akár a késelős palesztin merénylők vagy a Hamasz gázai rakétái jelenthetnek.

A közös érdek tehát azt kívánta, hogy a személyes ellenérzéseket félretéve Obama és Netanjahu leüljön egymással tárgyalni. Az amerikai elnök számára egy évvel az elnökválasztás előtt az is fontos szempont volt, hogy megnyugtassa az amerikai zsidó szavazótábort – akik kétharmada továbbra is a demokraták mellett áll –, arról, hogy nem teszi személyes bosszú tárgyává Izrael biztonsági igényeit. Ennek megfelelően a találkozón megállapodtak a katonai együttműködés erősítéséről és a stratégiai információk fokozott cseréjéről. További gesztus, hogy várhatóan november végén szabadlábra kerül Jonathan Pollard, akit Izrael javára való kémkedésért ítéltek el, és eddig harminc évet ült le életfogytig tartó büntetéséből. Kérdés ugyanakkor, Obama engedélyezi-e elnöki kegyelemmel azt, hogy Pollard Izraelbe távozhasson (a jogszabályok értelmében a feltételesen szabaduló elítéltek nem hagyhatják el az Egyesült Államokat).

Netanjahunak is jól jött belpolitikai szempontból a találkozó, mert a palesztin erőszakhullám miatt sokan vádolták odahaza azzal, hogy biztonsági kérdésekben erőtlen, nemzetközi szinten pedig elszigeteli az országot. Most a miniszterelnök Washingtonban kiállt a kétállami megoldás mellett, sőt a Nyugati-partról történő egyoldalú részleges kivonulást is felvetette. Ezzel látványos gesztust tett Obamának, ugyanakkor – az orosz RT televízió értesülése szerint – azt kérte az amerikai elnöktől, ismerjék el a Golán-fennsík feletti izraeli szuverenitást.Izrael 1967-ben foglalta el Szíriától a fennsíkot, amelyet 1981-ben formálisan is annektált, szemben a szintén a hatnapos háborúban elfoglalt Nyugati-parttal. Netanjahu most az orosz televízió szerint arra hivatkozik, hogy Szíria megszűnt létezni, így mind jogi, mind biztonsági szempontból Izrael jogot formálhat a Golánra. Nyilvánosság előtt a felek nem nyilatkoztak a kérdésről, így a Golán továbbra is „megszállt területnek” minősül.

A washingtoni enyhülés egyik katalizátora lehet az Izraellel szemben még ellenségesebbé váló európai politika is. Brüsszel a héten hivatalosan is nyilvánosságra hozta a „megszállt területeken” (vagyis az 1967-es fegyverszüneti vonalakon kívül eső területeken) előállított izraeli termékek elleni szankciós politikáját. A gyakorlatban a Kelet-Jeruzsálemből, a Nyugati-partról és a Golánról származó termékek már 2003 óta nem részesülnek az EU és Izrael közötti kereskedelmi megállapodás nyújtotta vámkedvezményekből, és az uniós hatóságok külön számkóddal különböztetik meg az ilyen árucikkeket. Most ezt a tilalmi listát az Európai Bizottság hivatalosan is megerősítette, amivel izraeli vélemények szerint Brüsszel politikai nyomást akar gyakorolni a palesztinokkal való tárgyalások újraindítása érdekében. Az Európai Unió szerint csupán technikai kérdésről van szó, az izraeli kormány szerint viszont a lépés egyértelműen diszkriminatív, mert a világon több mint kétszáz, országok közötti területi vitát tartanak nyilván, Brüsszel mégis kizárólag Izraellel szemben alkalmaz ilyen megkülönböztetést.

Olvasson tovább: