Kereső toggle

Két félidő a pokolban

A terrorizmus az európai futballt is elérte

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A párizsi merényletek egyik újdonsága volt, hogy a terroristák egy szurkolókkal zsúfolásig teli stadiont is felvettek a célpontok közé. A legnépszerűbb európai sport „szentélyei” ellen eddig nem indítottak támadást, most ez is megtörtént, igaz, a terroristák nem jutottak be közvetlenül a Stade de France arénába. A merényleteket követő napok azonban egyértelművé tették: a futball sem maradt ugyanaz november 13-a után. A reakciók között volt bátor és felemelő (Londonban), rémisztő és megdöbbentő (Hannoverben), valamint fenyegető és gyalázatos (Isztambulban és Dublinban).

Futballünnepnek indult november 13-a Párizsban: 80 ezer néző előtt készült megmérkőzni a jövő nyári Európa-bajnokság két favoritja, a házigazda Franciaország és Németország. Az Eb nyitómérkőzésének és döntőjének tervezett helyszín a Stade de France. Az arénában jelen volt François Hollande elnök és Bernard Cazeneuve belügyminiszter, a nézők között pedig a Francia-Alpokban tavasszal lezuhant Germanwings repülőgép áldozatait és roncsait összegyűjtő mentőcsapatok 1200 tagja, akik a Lufthansa vendégeként utazhattak Párizsba.

Az első félidő 19. percében hangos robbanás hallatszott a stadionban, az éles hang a televíziós közvetítésben is egyértelműen kivehető volt. A jelenlévők nem tudták, hogy az a merénylő robbantotta fel magát, aki 5 perccel korábban sikertelenül próbált bejutni az arénába. A játék folytatódott, miközben Hollande elnököt a golyóálló üveggel védett VIP-páholyba menekítették. Újabb 10 perc elteltével (a mérkőzés 30. percében) felrobbantotta magát a második terrorista is, miközben az elnök már hírt kapott a városban megindult további támadásokról is.

A válsághelyzetben azt tanácsolták Hollande-nak, hogy ne szakítsák félbe a mérkőzést, mert az ostrom alatt lévő Párizsban még a stadion számít a viszonylag legvédettebb helyszínnek a 80 ezres tömeg számára. Ezt követően csendben lezárták a kijáratokat, miközben az arénában is korlátozták az internetforgalmat. Már több tucat halott volt a különböző helyszíneken, amikor még zajlott a második félidő. Bármilyen hihetetlen, a mérkőzést végigjátszották úgy, hogy közel 100 perc telt el az első robbantások után. A lefújást követően a nézőket csak órák alatt, szakaszosan engedték ki, míg a csapatok a stadionban töltötték az éjszakát, és csak hajnalban szállhattak buszra. A tragédia áldozatai közt volt a francia csapat középpályásának, Lassana Diarrának unokatestvére is.

Utólag azt lehet mondani, hogy nagyon kockázatos és egészen bizarr, de jó döntés volt végigjátszani a mérkőzést, mert így elejét lehetett venni a pániknak és annak, hogy a tömeg egyszerre a kijáratok felé tóduljon. A terroristák terve valószínűleg éppen az volt, hogy egyikük (aki jeggyel is rendelkezett) a stadionban robbantja fel magát, majd két társa kívül, a menekülő tömeg közé keveredve hozza működésbe a testükön lévő bombaövet. Az áldozatok száma  felülmúlhatta volna a futball eddigi legnagyobb tragédiáját, a brüsszeli Heysel stadionban az 1985-ös Liverpool-Juventus BEK-döntőn történt lelátóomlást, amit brit huligánok okoztak. (A 39 halott ellenére azt a mérkőzést is lejátszották, szintén biztonsági megfontolásokból.)

A legrosszabbat tehát sikerült elkerülni, és az UEFA másnap már közölte is, hogy nem veszik el Franciaországtól a jövő évi Európa-bajnokság rendezési jogát. Négy nappal a párizsi tragédia után Európa-szerte válogatott mérkőzéseket rendeztek. A reakciók jól mutatták a kontinens mély törésvonalait. Míg Londonban, a Wembley stadionban az angol és a francia szurkolók együtt énekelték a Marseillaise-t, Hannoverben már nem tudták megtartani a szintén demonstratívnak szánt német–holland mérkőzést, miután a hatóságok készülő terrortámadásról kaptak nagyon komoly információt. A német–holland mérkőzést lefújták, a stadiont kiürítették, Angela Merkelt pedig visszafordították Berlinbe.

Isztambulban a megbékélés jelképe lehetett volna a török–görög válogatott mérkőzés. Nyolc év után először találkozott egymással a két szomszédos ország válogatottja, a stadionban ott volt a török és a görög miniszterelnök is. A mérkőzés mégsem a békéről szólt: a török szurkolók jelentős része az egyperces gyászszünet alatt dermesztő iszlamista demonstrációt tartott, fújolással és „Allahu Akhbar” kiáltásokkal üzenve Európának. A török szövetségi kapitány elítélte a szurkolók viselkedését, a brit Independent azonban a közösségi médiában megjelent posztokra hivatkozva védelmébe vette a fújoló és kántáló drukkereket, mondván, nem is a dzsihád és a terroristák mellett tüntettek, hanem amiatt, hogy az őszi törökországi kettős bombamerénylet után nem volt ilyen szolidaritási hullám. A szerecsenmosdatás oka talán az, hogy a menekültválság miatt Törökországot az Európai Unió kiemelt szövetségesének tekinti, így a nyílt ellenségesség ilyen megnyilvánulása nagyon zavaró lehet a hivatalos Európának.

Nemcsak a törökök viselkedtek botrányosan, hanem a kontinentális Európa legnagyobb arányú muzulmán lakosságával rendelkező ország válogatottjának szurkolói is. Dublinban szintén egyperces néma csenddel kezdődött az Írország–Bosznia-Hercegovina Eb-pótselejtező visszavágója, a megemlékezést azonban a bosnyák szurkolók szétfütyülték.

Olvasson tovább: