Kereső toggle

Phenjan nem adja fel

Észak-Korea az iráni megállapodás után

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy tapodtat sem hajlandó engedni nukleáris törekvéseiből Észak-Korea – tették egyértelművé a kommunista diktatúra vezetői az iráni atommegállapodást követően. Felvetődött ugyanis, hogy a Teheránnal kötött egyezség után „már csak” Phenjan nukleáris programját kellene rendezni. Az Egyesült Államok azonban ezzel már kísérletezett, ami csúfos kudarccal zárult. Észak-Korea esetére – amelyet Iránnal és Irakkal együtt ifjabb George Bush egykor a gonosz tengelyének nevezett – ezért sokan intő példaként tekintenek.

Többeknek déjà vu érzése támadt, amikor Barack Obama bejelentette, hogy létrejött a megállapodás Irán atomprogramját illetően a Hatok és Teherán között. 1994-ben Bill Clinton hasonló nagy eredményről számolt be Észak-Koreával kapcsolatban, amikor bejelentette az „Egyesült Államok számára előnyös” keretmegállapodás aláírását. Clinton akkor azt mondta: „Az egész világ biztonságosabb lesz, mert Észak-Korea be fogja fagyasztani és fel fogja számolni nukleáris programját.” Az egyezség értelmében Dél-Korea Japán segítségével állta volna a költségeket, hogy az északi állam más alternatívát találjon elektromos energiája előállításához. Az Egyesült Államok és nemzetközi megfigyelők ellenőrizték volna, hogy Phenjan eleget tesz-e vállalt kötelezettségeinek.

A paktum ellenére a következő években sem történt komoly előrelépés. Hiába folytak tárgyalások, a diktatórikus állam nem tett le fegyverkezési szándékáról. Rakétakísérleteket hajtott végre, és Iránnal, valamint Pakisztánnal folytatott olyan ügyleteket, amelyek rakétatechnológia átadásáról szóltak. A Clinton-kormányzat több ízben szankciók kivetésével próbálta jobb belátásra téríteni Phenjant.

A huzavona egészen 2002-ig tartott, amikor is a Bush-kormányzat tisztviselői zárt ajtók mögött szembesítették Észak-Koreát azzal, hogy megsértették az 1994-es megállapodást, mert olyan programot folytatnak, amellyel kétséget kizáróan atomfegyvert akarnak előállítani. Az amerikaiak bizonyítékokkal rendelkeztek arra vonatkozóan, hogy az ország urándúsító létesítménnyel bír. Észak-Korea a beszámolók szerint be is ismerte, hogy megsértette az egyezséget a létesítmény működtetésével. Washington napokkal később hozta nyilvánosságra a tényeket. Phenjan ezt követően nekiállt leszerelni létesítményeiben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség megfigyelő berendezéseit, a szervezet munkatársait kitiltotta az országból, majd felmondta az Atomsorompó Egyezményt.

Nincs leállás

Észak-Korea ezek után nyíltan, sőt büszkén folytatta fegyverkezési programját, és 2003 áprilisában már be is jelentette, hogy atomfegyverekkel rendelkezik. A nemzetközi közösség azonban nem adta fel a tárgyalásokat – tovább kínlódott Phenjannal. Többször úgy tűnt, nemzetközi segélyért cserébe a diktatórikus állam belemegy az alkuba, és lemond nukleáris programjáról, de az utolsó pillanatokban mindig visszatáncolt. Rakétatesztek rendszeresen előfordultak, atomfegyver-kísérleteket pedig már háromszor (2006-ban, 2009-ben és 2013-ban) hajtott végre.

Mára Észak-Korea kicsi, de egyre gyarapodó atomfegyver-arzenált alakított ki. Amerikai kutatók szerint az ország több száz olyan ballisztikus rakétával rendelkezik, amelyekkel szomszédjai – különösen Dél-Korea és Japán – számára fenyegetést jelent. Ugyanakkor ezek a fegyverek a régi szovjet technológiára épülnek, így csakis külső segítséggel tudnák továbbfejleszteni őket olyan szintre, hogy az Egyesült Államokat is közvetlenül elérjék. A nemzetközi elszigeteltség miatt azonban a külföldi támogatás meglehetősen nehézkessé vált a számukra. Ugyanakkor még ezzel sem sikerült a nukleáris programot leállásra kényszeríteni. A washingtoni központú Tudományos és Nemzetközi Biztonsági Intézet nevű szervezet becslése alapján Észak-Korea már most legalább 12-27 atomfegyver előállításához elegendő hasadóanyaggal rendelkezik, 2020-ra pedig 20 és 100 közötti fegyver előállítására növelheti kapacitását.  

Régi-új retorika

Phenjan retorikájával is igyekszik ellenállni a nemzetközi közösség nyomásának. Az iráni atomegyezmény óta a diktatórikus állam vezetése minél világosabban igyekszik kifejezni, hogy nem hajlandók engedni „esküdt ellenségüknek”, vagyis az Egyesült Államoknak. Arra is hivatkoznak, hogy természetében teljesen különbözik a Koreai-félsziget nukleáris problémája, illetve az iráni atomkérdés – főleg annak fényében, hogy Észak-Korea már nukleáris állam. Az 1950–53 között zajló koreai háborút lezáró fegyverszünet 62. évfordulója alkalmából tartott ünnepségen sem maradhattak el a megszokott fenyegetőzések. Kim Dzsong Un arra figyelmeztetett, hogy az országnak készen kell állnia egy újabb, végső konfrontációra az Egyesült Államokkal. Arra is emlékeztette hallgatóságát, hogy az 1950-es évekhez képest mennyire megváltoztak az erőviszonyok azzal, hogy az ország atomfegyverrel rendelkezik. Az új védelmi miniszter ennél még messzebbre ment azzal, hogy egy második koreai háború közeledéséről beszélt, és azzal fenyegette az Egyesült Államokat, hogy ha ez bekövetkezne, akkor nem marad életben egyetlen amerikai sem, hogy a fegyverletételt aláírja.

Intő példa

Az ország vezetői nyilvánvalóan előszeretettel használják az állandó ellenségképet, hogy maguk mögé sorakoztassák fel a lakosságot, és eltereljék a figyelmet a súlyos gazdasági problémákról, valamint a személyes szabadságjogok hiányáról. Ugyanakkor a fenyegetéseket nem lehet félvállról venni. Egyre több jel mutat arra, hogy Phenjan újabb rakétafellövésre készül, amelyet feltehetőleg az uralkodó párt megalapításának októberben esedékes 70. évfordulójára időzítenének. Washington és az ENSZ szerint ez a nemzetközi tilalmak megszegése lenne, a diktatórikus állam viszont ragaszkodik ahhoz, hogy joga van a fellövéshez.

Phenjan sokak szerint intő például kell, hogy szolgáljon az Egyesült Államok számára, főleg az iráni atommegállapodásra vonatkozóan. Washington azonban cáfolni igyekszik a párhuzamokat: John Kerry külügyminiszter a Képviselőház Külügyi Bizottságának meghallgatásán többek között arra hivatkozott, hogy a Teheránnal kötött paktum minden lehetséges nukleáris tevékenységet lefed, míg az 1994-es egyezmény csak Észak-Korea plutóniumprogramjára vonatkozott. Phenjan ezt úgy tudta kijátszani, hogy más módszert keresett az atomfegyver előállításához: ez pedig az urándúsítás lett. Annyi bizonyos, hogy a nemzetközi közösség máig sem tud mit kezdeni az évtizedeken át ígéretekkel hitegető Észak-Koreával. Sokan úgy vélik, hogy Irán ugyanezt a játékot űzi, csak a perzsa állam jobban tudja magát álcázni, de ugyanúgy meg fogja találni a módot arra, hogy nukleáris ambícióinak eleget tegyen.

Olvasson tovább: