Többeknek déjà vu érzése támadt, amikor Barack Obama bejelentette, hogy létrejött a megállapodás Irán atomprogramját illetően a Hatok és Teherán között. 1994-ben Bill Clinton hasonló nagy eredményről számolt be Észak-Koreával kapcsolatban, amikor bejelentette az „Egyesült Államok számára előnyös” keretmegállapodás aláírását. Clinton akkor azt mondta: „Az egész világ biztonságosabb lesz, mert Észak-Korea be fogja fagyasztani és fel fogja számolni nukleáris programját.” Az egyezség értelmében Dél-Korea Japán segítségével állta volna a költségeket, hogy az északi állam más alternatívát találjon elektromos energiája előállításához. Az Egyesült Államok és nemzetközi megfigyelők ellenőrizték volna, hogy Phenjan eleget tesz-e vállalt kötelezettségeinek.
A paktum ellenére a következő években sem történt komoly előrelépés. Hiába folytak tárgyalások, a diktatórikus állam nem tett le fegyverkezési szándékáról. Rakétakísérleteket hajtott végre, és Iránnal, valamint Pakisztánnal folytatott olyan ügyleteket, amelyek rakétatechnológia átadásáról szóltak. A Clinton-kormányzat több ízben szankciók kivetésével próbálta jobb belátásra téríteni Phenjant.
A huzavona egészen 2002-ig tartott, amikor is a Bush-kormányzat tisztviselői zárt ajtók mögött szembesítették Észak-Koreát azzal, hogy megsértették az 1994-es megállapodást, mert olyan programot folytatnak, amellyel kétséget kizáróan atomfegyvert akarnak előállítani. Az amerikaiak bizonyítékokkal rendelkeztek arra vonatkozóan, hogy az ország urándúsító létesítménnyel bír. Észak-Korea a beszámolók szerint be is ismerte, hogy megsértette az egyezséget a létesítmény működtetésével. Washington napokkal később hozta nyilvánosságra a tényeket. Phenjan ezt követően nekiállt leszerelni létesítményeiben a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség megfigyelő berendezéseit, a szervezet munkatársait kitiltotta az országból, majd felmondta az Atomsorompó Egyezményt.
2015. 08. 07. (XIX/32)
