Kereső toggle

Az izraeli hadsereg blokkolta Irán megtámadását

Megelőző csapás

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Legalább háromszor állt volna készen az izraeli kormányzat az elmúlt három évben arra, hogy megelőző támadást indítson az iráni nukleáris létesítmények ellen – a hadsereg azonban minden alkalommal  megvétózta a kezdeményezést.

Egy kiszivárgott hangfelvétel nyomán Ehud Barak korábbi miniszterelnök, majd védelmi miniszter az izraeli kettes tévécsatornának adott hétvégi interjú során bevallotta: tárcavezetői tevékenysége alatt ő és Benjamin Netanjahu miniszterelnök háromszor, 2010-ben, 2011-ben és 2012-ben is kezdeményezte, hogy támadást indítsanak Irán nukleáris létesítményei ellen. Első ízben Gabi Askenázi vezérkari főnök hálóján akadt fenn az ötlet, aki úgy ítélte meg, hogy nem állnak rendelkezésre a megfelelő műveleti képességek. Egy évvel később Askenázi utódja, Benny Gantz az ilyenfajta beavatkozás kockázataira hivatkozott. Ez szemmel láthatólag meggyőzőnek bizonyult, ugyanis Móse Jaalon, a stratégiai ügyek akkori minisztere és Juvál Steinitz korábbi pénzügyminiszter a biztonsági kabinetben meggátolták a támadás megindítását.

A 2012-ben adódott lehetőséget a folyamatos elnapolások, illetve az tette vitatottá, hogy Izrael és az Egyesült Államok éppen ekkor tartottak nagyszabású közös hadgyakorlatot, Washington pedig még a látszatát is kerülni szerette volna annak, hogy közvetlenül köze legyen az esetleges támadáshoz – vázolta fel Ehud Barak. Netanjahu ez idáig nem reagált a volt védelmi miniszter nyilatkozatára.

John Kerry amerikai külügyminiszter szerint „óriási hiba” volna Izrael részéről egyoldalú támadást indítani Irán ellen, ami nem maradna következmények nélkül. Kerry mind a konkrét katonai beavatkozás, mind a kibertámadás ötletét „hatalmas tévedésnek” bélyegezte. Szerinte a július 14-én megkötött megállapodásnál nem áll kedvezőbb lehetőség a rendelkezésükre, és még mindig jobb, hogy a nemzetközi ellenőrök bemehetnek a létesítménybe, mintha minden rálátást elveszítenének a már meglévő iráni kapacitások fölött.

Mindazonáltal Obama és Netanjahu tárgyalásai nyomán az Egyesült Államok 1,5 milliárd dollárral akarja növelni az Izraelnek juttatott eddigi 3 milliárdos katonai segélyt, Izrael védelmi rendszerét fejlesztendő. A segély nagy része F-35-ös repülőgépek formájában érkezne. Ez arra enged következtetni, hogy az izraeli védelemhez való hozzájárulás szükségességét Amerika is látja. A megállapodás 2018-tól lépne hatályba, ám Netanjahu vonakodik elfogadni, hiszen ez egyet jelentene az iráni atommegállapodás teremtette status quo-ba való belenyugvással, pedig a kongresszusi szavazás még hagy némi esélyt a megállapodást ellenzők várakozásainak. A megállapodás tartalmazná, hogy Izrael csak amerikai beleegyezéssel indíthat támadást. Amerika véleménye eddig is döntő volt az ország számára, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Izrael végül nem indított akciót az iráni reaktorok ellen. Az izraeli ellenzék vezetője, Isaac Herzog szintén az Egyesült Államokba utazik Obamához, „az új helyzethez igazodó biztonsági intézkedések előterjesztésére”.

Teherán továbbra is hangsúlyozza, hogy atomprogramja kizárólag békés célokat szolgál, miközben Izrael az iráni partner megbízhatatlanságára hívja fel a figyelmet. „Irán megtévesztő politikája hosszú múltra tekint vissza. Ez ugyanaz a Hamenei, aki nemrég még elmarasztalta Moammer Kadhafit az atomprogramja feladásáért” – jelentette ki Ehud Barak. További kétségekre ad okot az izraeli Jediót Ahronót napilap beszámolója arról, hogy Irán a napokban vásárolt 500 km hatótávolságú „Fateh 313” típusú rakétákat Oroszországtól, illetve szert tettek egy új „Simoreg” műholdkilövő egységre is, amely alkalmas ballisztikus rakéták kilövésére akár 5000 kilométeres távolságban (Teherán és Jeruzsálem légvonalban nagyjából 1600 kilométerre vannak egymástól).

Netanjahu az Iránnal kötött megállapodásról minduntalan úgy nyilatkozott, hogy ahelyett, hogy megakadályozná a perzsa rezsim atomfegyverhez jutását, épp hogy kikövezi előtte az utat. A legtöbben úgy vélekednek Izraelben, hogy a szankciókat túl hamar engedik el, így azok nem tudják teljesen kifejteni a hatásukat egy kölcsönösen előnyös alku eléréséhez, amely meggátolná az iráni atomfegyver létrehozását. Izraeli diplomaták az egyezmény nyilvánosságra kerülése után kifejezték aggodalmukat a vizsgálatok megbízhatóságával kapcsolatban. Sokak szerint az iráni rezsim az időhúzás stratégiájával él, hiszen a minduntalan tovább húzódó tárgyalások közben is folytatták a dúsítást. Továbbá az egyezménybe foglalt határidők és feltételek is nagyon kedvezőek a számukra: elnapolhatják vagy akár meg is tagadhatják a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség ellenőreinek a nukleáris létesítményekbe való belépését, az urándúsításhoz szükséges infrastruktúra nagy részéhez a nemzetközi közösség nem nyúlhat – azok szétszerelését Irán maga vállalta –, Irán kötelezettségszegése esetén pedig a szankciók visszaállítására 65 napos határidő áll rendelkezésre.

Olvasson tovább: