Kereső toggle

Menekült Nemzet

Mesterséges államépítéssel oldaná meg a menekültproblémát egy ingatlanbefektető

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Új államot hozna létre a 60 millió, hazáját elhagyó migráns számára egy kaliforniai ingatlanmogul. Jason Buzi „Menekült Nemzet” elnevezésű projektje sokak szerint idealista és utópisztikus, ugyanakkor tagadhatatlan, hogy új nézőpontból igyekszik megközelíteni a menekültáradat miatt kialakult világméretű válság megoldását.

Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának adatai szerint 2010-ben 33,9 millióan voltak kénytelenek elhagyni az otthonukat, 2014 második felében pedig már meghaladta számuk az 54 milliót. Ahogy arról legutóbb beszámoltunk (Európa megtelt. Hetek, 2015. július 24.), a migránsok befogadása egyre több európai nemzet számára jelent komoly problémát, ugyanis megteltek a férőhelyek, és ideiglenes táborokban igyekeznek elhelyezni az újonnan érkezőket, ami feszültségeket okoz a helyi lakosság és a hatóságok között is.

Erre a problémára adna újszerű megoldást az izraeli születésű Jason Buzi (képünkön), aki szerint a világnak össze kellene fognia, hogy új államot alapítson a migránsok számára, ahol együtt élnének a különböző kulturális háttérből származók a béke és tolerancia jegyében. A kaliforniai ingatlanmogul szerint „sokkoló, hogy senki nem beszél erről a megoldásról”, pedig magától értetődő, hogy amennyiben már nem tudják a menekülteket befogadni sem a Közel-Keleten, sem Európában, akkor „saját államot adunk nekik, ahol legalább biztonságban élhetnének, és hagynák őket élni és dolgozni, mint bárki mást”.

A „Menekült Nemzet” program keretében Buzi földet vásárolna vagy bérelne a migránsok számára, külföldi befektetők segítségével munkát biztosítanának számukra új lakhelyükön, és nagyszabású infrastrukturális projektek által teremtenék meg a megfelelő életkörülményeket az új államban. Buzi egyébként szülőföldje, Izrael példáját alapul véve találta meg a „megoldást”, ugyanis szerinte nem elképzelhetetlen, hogy ismét sor kerüljön egy új ország megalapítására, hiszen a zsidó állam sem olyan régen kiáltotta ki függetlenségét.

A férfinek arra is van már kész terve, hol szállásolnák el a menekülteket: egyrészt megvásárolna olyan szigeteket, melyeket az államok egyébként sem használnak (legutóbb például a Fülöp-szigeteken ajánlottak fel neki egy szigetet megvételre); másrészt pedig fizetne alacsony populációjú országoknak (például Dominikának), hogy engedélyezzék a migránsok letelepedését a területükön. Buzi projektjét nagyon sok kritika érte menekültügyi szakemberek részéről, többek között azért, mert arról nem szól a terve, hogyan fognak ellátást biztosítani a lakosság számára, és milyen politikai rendszert hoznának létre. A férfi úgy reagált a bírálatokra, hogy „ez olyan, mint találkozni egy lánnyal az első randevún. Még nem azon gondolkodom, hogyan fogom elnevezni a gyerekeimet”.

Migrációs szakértők kifogásolták a „mesterséges állam építésének” koncepcióját is, ugyanis Alexander Betts, az Oxfordi Egyetem professzora szerint az ilyen államok létrehozása gyakran erőszakhoz vezet. Betts szerint komoly emberi jogi visszaélésekre is sor kerülhetne, és megfontolandó, vajon kötelezővé tennék-e a migránsok számára, hogy az új országba költözzenek, hiszen a „választás szabadsága” alapján az emberek akarják eldönteni, hol éljenek, és többnyire oda mennek, ahol a „legjobb lehetőségek” vannak, kérdéses tehát, mennyire lenne vonzó számukra, ha egy szigeten kellene új életet kezdeniük.

James C. Hathaway, a Michigani Egyetem menekültjogokkal foglalkozó professzora egyenesen úgy fogalmazott: „hatalmas börtöntáborok” jöhetnek létre, a Gázai övezethez hasonlóan. A kaliforniai ingatlanmogulnak azonban nem szegték kedvét a kemény bírálatok, sőt eddig 10-15 ezer dollárt költött saját vagyonából arra, hogy felállítson egy csapatot, és létrehozzon egy honlapot, mely által népszerűsíteni szeretné projektjét.

A programhoz hozzávetőlegesen több tízmilliárd dollárra lesz szüksége, ezért azt reméli, hogy kormányok, a világ leggazdagabbjai és celebek is támogatni fogják az erőfeszítéseit, bár azzal ő maga is tisztában van, hogy a „Menekült Nemzet” megvalósításának útjában álló legnagyobb akadály az, hogy hiányzik a „politikai akarat”.

Elképzelhető azonban, hogy sok szempontból idealista és utópikus tervét végül komolyan fontolóra fogják venni, hiszen egyre fogy az európai államok lakosságának türelme a menekültáradat miatt, és egyre több hír érkezik a migránsok részéről elkövetett bűncselekményekről, visszaélésekről és csalásokról is. Legutóbb Svédországban borzolták a kedélyeket a menekültstátusszal való visszaélések, ugyanis többségében közel-keleti, húszas-harmincas éveikben járó férfiak a svéd törvényeket kijátszva „menekült gyermekeknek” adták ki magukat, így nyerve el a letelepedési engedélyt.

A skandináv állam törvényei szerint a kiskorúak könnyebben kapnak menedékjogot, ráadásul egész családjukat is magukkal vihetik az országba, ahol az adófizetők pénzéből ellátást kapnak: egy gyermek naponta 580 dollárba kerül az államnak, és 7000 migránsra összesen 595 millió dollárt költöttek csak a tavalyi évben. A statisztikák szerint a gyerekek 75 százaléka az országban maradhat, és nevelőotthonokban vagy svéd családoknál helyezik el őket, azonban az elmúlt években megnőtt az erőszakos bűncselekmények száma az otthonokban, ahol a „gyerekek” élnek. Gyakran fizikálisan bántalmazzák vagy fenyegetik az ott dolgozókat, zaklatják a menekült lányokat, és az is előfordul, hogy megszöknek, és az utcákat járva próbálnak megélhetést biztosítani maguknak.

Az elmúlt 10 évben robbanásszerűen megnőtt a svéd menedékjogért folyamodó „gyermekek” száma, mert a hatóságok egyáltalán nem vizsgálják meg őket, hogy megállapítsák a valódi korukat – így fordulhat elő, hogy harmincas éveikben járó férfiak menedékstátuszt kapnak, mert azt állítják, hogy tizenévesek, akik szüleik nélkül indultak neki az Európába vezető útnak. Csak idén júniusban 1500 „gyermek” érkezett a skandináv országba teljesen egyedül, többségük Szíriából, Eritreából, Afganisztánból és Szomáliából. Dániában viszont – ahol ellenőrzik a bevándorlók korát – a menekültstátuszért folyamodó „gyerekek” 72 százalékáról hamar kiderült, hogy valójában felnőttek, Finnországban és Norvégiában pedig 66 százalékukról állapították meg, hogy 18 év felettiek.

A visszaélések nyomán valóságos ipar kezd rászerveződni a menekültproblémára. Jelentős haszonra tesznek szert például azok a svéd magánvállalkozók, akik szállást biztosítanak a migránsok számára, hiszen átlagosan 233 dollárt kapnak egy „gyermek” után, és az embercsempészek is egyre gazdagabbak. A csempészet felszámolása jelenleg szinte teljesen lehetetlennek tűnik annak ellenére, hogy a palermói maffiaellenes nyomozóigazgatóság (DIA) több 10 ezer arab nyelvű telefonbeszélgetés lehallgatásával sikeresen beazonosította a nemzetközi emberkereskedelem vezetőjét. Az etióp állampolgárságú Ermas Ghermay vezeti ugyanis a Líbiából Olaszországba irányuló migrációt, azonban tevékenységének megállítása nem lehetséges, mert nincs együttműködés Líbia és a mediterrán ország között.

Olvasson tovább: