„Mindig átvernek, és megszegik az ígéreteiket” – támadta az Egyesült Államokat még áprilisban Ali Hamenei, Irán legfőbb vezetője, aki szerint addig nem lesz semmiféle megállapodás a nyugati kontaktcsoporttal, amíg fel nem függesztik az ország túlméretezett, a Nyugat szerint tömegpusztító fegyverek előállítására is törekvő atomprogramja miatt bevezetett gazdasági szankciókat. Ezzel gyakorlatilag már napokkal az áprilisban nagy nehezen tető alá hozott keretmegállapodás elfogadása után olyan pofont adott a folyamatnak, ami után az is kétségessé vált, van-e értelme folytatni egyáltalán. A P5+1 csoport ugyanis csak abban az esetben vonná vissza – fokozatosan, feltételekkel – a szankciókat, ha Irán eleget tenne vállalásainak.
„Reménykedem, de nem vagyok optimista” – intett óvatosságra a majdnem mindig és mindennel kapcsolatban derűlátó John Kerry amerikai külügyminiszter a múlt héten, miközben nyilván tisztában volt azzal, hogy Teheránban még ennyire sem bizakodó a hangulat. E hét kedden az iráni keményvonalas Kayhan napilap főszerkesztője, Huszein Sarjátmadari például kerek perec leírta, hogy szerinte nem lesz megállapodás. „Ahogy az elmúlt 12 évben, úgy most is a célegyenesben buknak el a tárgyalások. Mindkét fél jó megállapodást szeretne, csak más szempontból” – érvelt a tekintélyes iráni lap főszerkesztője, akit maga Hamenei nevezett ki a lap élére, és sokak szerint gyakorlatilag Irán vallási vezetőjének szócsöveként is szolgál.
Ugyanez a lap másnap arról is beszámolt, hogy Teheránban tekintélyes méretű „békemenetre” került sor, ahol a szokásos „halál Amerikára” skandálás mellett egy – Teherán szempontjából – „jó nukleáris alku” megkötéséért demonstrált a tömeg. A szervezők egy petíciót is átadtak a kormánynak, amit szerintük egymillió iráni aláírt. A követelések csöppet sem meglepő módon szinte megegyeznek Hamenei feltételeivel, aki lényegében iráni engedmények nélkül szeretné keresztültolni a paktumot.
Ezeket a kritériumokat az iráni csúcsvezető a múlt hét kedden a következőkben jelölte meg:
1) Irán csak abban az esetben nyúl hozzá atominfrastruktúrájához, ha a gazdasági szankciókat azonnali hatállyal felfüggesztik.
2) A nukleáris kutatás és fejlesztés 10 évre történő befagyasztásáról szó sem lehet.
3) A katonai objektumok vizsgálata kizárt.
„A szankciók megszüntetése nem függhet attól, Irán miként teljesíti kötelezettségeit. Arról szó sem lehet, hogy (Irán) teljesíti kötelezettségeit, majd csak a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség jóváhagyása után szüntetik meg a szankciókat. Soha nem egyezünk ebbe bele” – hangsúlyozta Hamenei.
Hamenei belpolitikai okokból sem szeretne ezekből a Nyugat számára nagy valószínűséggel vállalhatatlan követelésekből engedni, mert a mérsékeltebb Haszán Roháni elnök megválasztása óta – ami nagy pofon volt a keményvonalas köröknek – az ultrakonzervatív erők csak lassan találtak magukra, ráadásul a súlyosan beteg vallási vezető egészségi állapotának romlása miatt egyre komolyabban vetődik fel utódlásának kérdése is.
Március 10-én például Mohamed Jazdit választották meg az iráni állam vallási vezetőit tömörítő Szakértők Tanácsának élére. Az ultrakonzervatív Jazdi Hamenei feltétlen híve, és a versenyben a korábbi elnököt, a mérsékeltebb Hasemi Rafszandzsánit győzte le. A harc Hamenei és a mérsékeltebb erők küzdelmének a szimbóluma: ennek a jövőre tisztújításon áteső grémiumnak a joga a legfőbb vezető kijelölése vagy akár visszahívása – például egy, Hamenei mostani betegségéhez hasonló egészségi probléma esetén. A jelenlegi, Hameneihez hű, ultrakonzervatív testület nem, de egy újraválasztott és mérsékeltebb összetételű tanács akár a legfőbb vezető karrierjének a végét is jelentheti – vélekedik Akbár Gandzsi, egy disszidens iráni újságíró.
Addig viszont még sok ideje van a rezsimnek, és a nukleáris tárgyalások bedöntésével akár keresztül is húzhatják ellenfeleik számítását. Egy „rossz” megállapodásért vagy a tárgyalássorozat bukásáért Hamenei köre egészen biztosan Rohánit tenné felelőssé, a mérsékeltebb erők megbuktatása pedig az olyan keményvonalasoknak jöhet jól, mint Szaid Dzsalili, Irán korábbi keményvonalas tárgyalója, aki még az Ahmadinezsád-érában képviselte országát a megbeszéléseken. Gandzsi érvelése alapján az egészen biztos, hogy a rezsim nem igazán érdekelt a sikerben. Ha ugyanis valamilyen csoda folytán megállapodik Teherán és a P5+1, sőt a szankciókat is megszüntetik, abból – köszönhetően a gazdasági áttörésnek – Roháni elnök és Rafszandzsáni, illetve a mérsékeltebbek köre profitálna.
2015. 07. 03. (XIX/27)
