Kereső toggle

Milliók az árnyékban

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Mintegy ötmillió illegális bevándorlónak adott amnesztiát elnöki rendeletében Barack Obama, aki a Fehér Házban felvett televíziós beszédben fordult a nemzethez. Az egyoldalú lépéssel az elnök ellopta a show-t a republikánusoktól, akik – úgy tűnik – túl sokat vártak egy, a bevándorlást rendező törvényjavaslat benyújtásával.

Az Egyesült Államokban mintegy tizenegymillió illegális bevándorló él, akiket gyakorlatilag bármelyik pillanatban kiutasíthatnak az országból. Óriási gondot jelent, hogy az illegális bevándorlóknak gyermekeik vannak, akik már az Egyesült Államokban születtek, tehát állampolgárok. A jelenlegi törvények szerint ezeket a szülőket bármikor hazaküldhetik, elszakítva őket gyermekeiktől. A helyzet tarthatatlanságáról elég széles konszenzus van a különböző politikai és társadalmi csoportok között, a bevándorlók helyzetét rendező törvény azonban még nem készült el. Egyoldalú lépésével Barack Obama nehéz helyzetbe hozta a republikánusokat, akikre – tekintettel arra, hogy mind a képviselőházban, mind a szenátusban többségben vannak – a törvényalkotás feladata hárul majd. Az új törvény minden bizonnyal nem fog amnesztiát adni mind a tizenegymillió bevándorlónak, sőt valószínűleg szigorúbb feltételeket szab majd a legalizálásnak, mint az elnöki dekrétum. Ilyen módon viszont politikailag Obama nyer az ügyön, saját magát progresszívnek és empatikusnak, a republikánusokat pedig a reformok kerékkötőjének állítva be.
Nem csoda, hogy a republikánus képviselők nem fogadták kitörő örömmel Obama bejelentését, és többen császárhoz, illetve abszolutisztikus uralkodóhoz hasonlították az elnököt. John Boehner, a képviselőház elnöke szerint Obama lépése ellentmond a hatalmi ágak szétválasztása elvének. „Ahelyett, hogy együtt dolgoznánk a nem működő bevándorlási rendszerünk átalakításán, az elnök egyedül cselekszik; a demokrácia nem így működik. Az elnök korábban azt mondta, hogy ő nem király és nem császár, de egészen úgy viselkedik, mintha az lenne” – nyilatkozta Boehner.
Tizenhat perces beszédében az elnök néhány konkrétummal szolgált arról, hogy kikre is vonatkozik a rendelete. „Ha ön az Egyesült Államokban van több mint öt éve, gyermeke van, aki amerikai állampolgár, regisztrál a rendszerben, és hajlandó alávetni magát egy háttér-átvilágításnak, valamint befizeti az adót, akkor átmenetileg az országban maradhat anélkül, hogy a kitoloncolástól kellene tartania. Most kijöhet az árnyékból és legalizálhatja a helyzetét.” Ennek megfelelően az elnöki rendelet annak a négy-öt millió embernek a státuszát legalizálná átmenetileg – állampolgárság és tartós tartózkodási engedély megadása nélkül –, akik 2010 előtt jöttek az országba, (jó kérdés, hogy ezt hogyan lehet igazolni) és állampolgársággal bíró gyermekeik vannak. „Ez a rendelet nem vonatkozik azokra, akik a közelmúltban jöttek az országba, és nem vonatkozik azokra sem, akik a jövőben jönnek Amerikába illegálisan. Ez a rendelkezés nem ad állampolgárságot, sem állandó tartózkodási engedélyt, sem olyan egyéb kedvezményeket, amelyek az állampolgároknak járnak – ezt csak a Kongresszus teheti meg” – jelentette ki az elnök.
A beszéd során Obama remekbe szabott szónoki fordulatokkal érvelt igaza mellett. „Olyan ország vagyunk, amely elviseli egy olyan rendszer képmutatását, amelyben azoknak, akik leszedik számunkra a gyümölcsöket, és megvetik az ágyunkat, soha nincs lehetőségük, hogy a törvény előtt tiszták legyenek? Olyan ország vagyunk, amelyik elfogadja azt a kegyetlenséget, hogy a gyerekeket kiragadják a szüleik kezéből? Vagy olyan ország, amely becsüli a családokat, és azon dolgozik, hogy azok egyben maradjanak?” Az elnök az Ószövetség intését is segítségül hívta: „Az Írás azt mondja, hogy ne nyomjuk el az idegent, mert mi is idegenek voltunk egyszer.”
A beszéddel egy időben zajlott Las Vegasban a Latin Grammy-díjak átadása, a beszéd idejére azonban megszakították a show-t, és a jelenlévők a kivetítőkön követhették az elnöki rendelet magyarázatát, amelyet könnyek között, hangos ovációval fogadtak.
Barack Obama az Air Force One, az elnöki különgép fedélzetén írta alá az elnöki rendeletet, majd másnap a Las Vegas-i Del Sol középiskolában beszélt róla, ugyanott, ahol közel két évvel ezelőtt felvázolta a bevándorlással kapcsolatos elképzeléseit. A helyszín kiválasztása nem véletlen, a Pew közvélemény-kutató felmérése szerint ugyanis Nevada állam lakosságának nyolc százaléka illegális bevándorló, a gimnázium diákjai mintegy ötödének pedig legalább egyik szülője nem rendelkezik hivatalos papírokkal. Miközben az utcákon néhány száz ember tüntetett „Nem az Amnesztiára” feliratú táblákkal, Obama azt fejtegette az egybegyűlt gimnazisták előtt, hogy az ország bevándorlást szabályozó rendszere nem működik. Egy bekiabálásra reagálva, amely azt nehezményezte, hogy ez a rendelkezés sem oldja meg az összes, illegálisan az országban tartózkodó személy problémáját, az elnök kifejtette: ez a rendelet csak az első lépés, továbbra is szükség van a jogi keretek megalkotására. A gimnazisták előtt Obama teátrális elemekkel igyekezett a republikánus képviselőket a törvényalkotás kerékkötőiként beállítani, magát pedig hős szerepben feltüntetni. „Hízelegtem, telefonáltam, találkoztam a Kongresszus képviselőivel. Azt mondtam John Boehnernek, hogy lemosom az autódat, vagy leviszem sétálni a kutyádat, vagy azt csinálok, amit akarsz, csak adjatok be egy törvényjavaslatot. Így működik a demokrácia. Egy átfogó törvényjavaslat nélkül viszont elvesztegettünk másfél évet. Szóval, visszajöttem ide a Del Solba, hogy elmondjam: nem adom fel, együtt dolgozom a Kongresszussal, hogy a reform realitássá váljon, de addig is vannak olyan törvényes lehetőségeim, amelyeket kihasználva segíthetek, hogy a bevándorlási rendszerünk igazságosabb legyen.”
A politikusok mellett az egyházi vezetők véleménye is megoszlik Obama elnök akciójáról. Az evangéliumiak évek óta harcolnak a bevándorlási reformért. Az erre a célra létrehozott Evangelical Immigration Table (Evangéliumi Bevándorlási Kerekasztal) nevű szervezet tagjai a legnagyobb evangéliumi felekezetek, amelyek hitelvi alapon szorgalmaznak egy, az emberi méltóságot, a családok, de az adófizetők érdekeit is szem előtt tartó bevándorlási törvényt (ez utóbbi szintén fontos szempont, egyes számítások szerint ugyanis Obama több illegális bevándorlónak ad amnesztiát, mint ahány munkahely létrejött az elnöksége alatt). A LifeWay Research közelmúltban készített felmérése szerint az evangéliumiak 91 százaléka gondolja úgy, hogy az Egyesült Államoknak meg kell állítania az illegális bevándorlást, 77 százalékuk mindemellett úgy véli, „hogy a keresztényeknek kötelességük segíteni a bevándorlókat még akkor is, ha illegálisan érkeztek az országba”.
Russell Moore, a Déli-Baptista Konvenció – az Egyesült Államok legnagyobb egyháza – Etika és Vallásszabadság Bizottságának elnöke a Time hasábjain fejtette ki, hogy az elnök egyoldalú lépése kontraproduktív. „Az elmúlt években nagyon széles konszenzus alakult ki a bevándorlás kérdésében, egyesítve a bal- és jobboldalt, valamint a közepet. Gyakran veszek részt olyan találkozókon, ahol az asztalnál ülők szinte semmiben nem tudnak egyetérteni, kivéve ezt az egy kérdést. A gazdaság, a mezőgazdaság, a jog, a vallás képviselői mindannyian sajátos szempontból, de összességében hasonló aggodalmakkal szemlélik ezt a kérdést. Nagyon kevés amerikai gondolja azt, hogy a rendszer jó úgy, ahogy van, és nagyon kevesen akarnak tizenegymillió embert kitoloncolni az országból. Az egyoldalú cselekvés ezt a konszenzust fenyegeti, ezért ez egy helytelen lépés.
Némileg ellenkező véleményen van Samuel Rodriguez, a negyvenezer latin evangéliumi gyülekezetet tömörítő szervezet, az NHCLC elnöke, aki szerint „az elnök rendelete, noha ez nem a legmegfelelőbb módszer, egy olyan folyamat kezdete, amellyel elindul egy, a határainkon belüli humanitárius krízis megoldása. Milliók, akiket Isten a saját képére teremtett, élnek az árnyékban.”

Fejcsere

A Fehér Ház nyomására hétfőn lemondott hivataláról az Egyesült Államok védelmi minisztere. Chuck Hagel lemondására az Iszlám Állam és az ukrajnai konfliktus árnyékában, illetve a republikánus párt kongresszusi megerősödése nyomán került sor. Obama döntésének hátterében vezető fehér házi tisztviselők szerint az állt, hogy Hagel nem ajánlott valós alternatívát az Iszlám Állam ellen folytatott harcra azon túl, hogy harcosabb politikára szólított fel. Obama döntését elősegítette, hogy Hagel körül az elmúlt hetekben egyre nagyobbra nőtt a feszültség, részben a szíriai és ukrán konfliktus kapcsán, részben pedig amiatt, hogy egyes vélemények szerint a miniszter a guantánamói fogvatartottak átszállítását és a börtön bezárására irányuló törekvéseket is késleltette. Emellett konfliktus alakult ki Susan E. Rice nemzetbiztonsági tanácsadó és a védelmi miniszter között a Szíriával kapcsolatos politikát illetően is. Az utóbbi hónapokban a védelmi miniszter befolyását csökkentette az is, hogy Dempsey tábornok megszerezte Obama bizalmát az Iszlám Állam elleni katonai fellépésről szóló javaslataival. A Pentagon egyik munkatársa szerint Hagelnek nem nagyon vannak politikai szövetségesei:
„Ő egy párt nélküli ember.”A Fehér Ház hétfői sajtótájékoztatóján egyértelműen érezni lehetett a feszültséget. Obama „példás” védelmi miniszternek nevezte Hagelt, aki a következő miniszter kinevezéséig hivatalban fog maradni; Hagel pedig „csapatmunkának” titulálta az elnök nemzetbiztonsági stratégiáját – mégis kerülték a szemkontaktust. Hivatali dolgozók szerint a végül közös megállapodásként emlegetett lemondást már hetekkel korábban sejteni lehetett.
Hagel 2013. február 27-e óta, összesen 636 napig volt hivatalban, ami az eddigi amerikai védelmi miniszterek hivatali idejét számba véve átlagos hosszúságúnak számít. Obamához hasonlóan elődje, George W. Bush is megvált védelmi miniszterétől második terminusa időközi választásai után. A változás az iraki stratégia megváltoztatását is előirányozta. A legesélyesebb utódnak tartott korábbi védelmi miniszterhelyettes, Michele Flournoy kedden visszalépett a jelöléstől. Megfigyelők szerint egy másik lehetséges jelölt Ashton Carter, aki már korábban is dolgozott a Pentagonban, de akár a nemrégiben a demokraták elnökjelölti posztját megcélzó Jim Webb is szóba jöhet. Az Obama-adminisztráció az új kinevezettben már a negyedik védelmi miniszterét fogja „fogyasztani”. Obama két korábbi védelmi minisztere élesen bírálja az elnököt erősen központosító döntéshozatali mechanizmusa és a Pentagon működésének szétdarabolása miatt. (D. F.)

Olvasson tovább: