Kereső toggle

Szövetségbe forrt szabad köztársaságok

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Tovább mélyül a nagy Oroszország kovácsolta frigy az Eurázsai Uniót alkotó három állam – Oroszország, Kazahsztán és Belorusszia – között a közös gazdasági térség létrehozásáról szóló dokumentum parlamenti ratifikációja után. Január elsejétől a korábban is vámuniót alkotó országok között korlátlanul áramolhatnak a termékek és szolgáltatások, munkanyelvük pedig az orosz lesz. A Szovjetunió 2.0 viszont még távol van.

Korai lenne a Szovjetunió újraszületéseként értelmezni az Eurázsiai Gazdasági Unió (EGU) megalakulását, noha egyre több korábbi szovjet tagállam jelenti be csatlakozási szándékát. Örményország már a nyáron szerette volna aláírni a közös gazdasági térségbe szóló felvételét, és Kirgizisztán is sorban áll. Az örmény csatlakozást Kazahsztán a karabahi konfliktus miatt nem támogatja. Mellette több el nem ismert „miniköztársaság” is várja a Moszkva felé tekintő országok integrációját. Az EGU-ba való felvétel egyik kritériuma, hogy csak olyan tagállamok vehetnek részt benne, amelyek az ENSZ által jóváhagyott határokkal és elismert államként kérik felvételüket. (Hogy ez Oroszország legfrissebb szerzeményére, a Krímre miért nem vonatkozik, arra nem tértek ki a tagállamok.) Ilyen módon Ilham Alijev azeri elnök kérésére a Hegyi-Karabah vitatott státusza miatt a kazah államfő nem támogatta Örményország felvételét a tagok közé, még abban az esetben sem, ha a terület az unió térségén kívül marad.
A volt Szovjetunió országai közül Ukrajna, Moldávia és Grúzia Brüsszel felé orientálódna, azonban Oroszország – hogy érdeklődésük irányát az EGU felé vonzza – más politikát választott, mint az EU. A posztszovjet térség tele van önhatalmúlag kikiáltott, el nem ismert kvázi-köztársaságokkal: Novorosszija és a Dnyeszter-Menti Köztársaság (Pridnyesztrovje), Abházia és Dél-Oszétia. Közös jellemzőjük, hogy a nyugatra néző országok területéből az oroszokkal vívott véres háborúk árán váltak a „senkiföldjévé”, és kérik az Eurázsiai Unióba való tagfelvételüket. Türkmenisztán, Üzbegisztán, Azerbajdzsán és Tadzsikisztán nem érdeklődik a tagság iránt, Kirgizisztán és Örményország tagságának előkészítése folyamatban van. A csatlakozási szerződés aláírását október 10-ére tervezték, ez azonban a kazahok ellenállása miatt meghiúsulhat. Hogy a csatlakozást mi motiválta, azt az örmény oldalról Artasesz Gegamian politikus, országgyűlési képviselő úgy magyarázta, hogy országának két választása van: a csatlakozás vagy a háború. A Hegyi-Karabah miatt amúgy is feszült külpolitikai örökséggel bíró ország számára ez az önálló államiság megsemmisülését is jelentheti.
Míg korábban az EU-s integrációs paktum aláírását készítette elő az örmény kormányfő, Szerzs Szargszjan, az ukrán lecke megtanította arra, hogy a nyugati integráció és az orosz geopolitikai sérelmek könnyen torkollnak háborúba, így gyorsan az eurázsiai irányba fordult. Aram Szafarjan örmény politikus szerint országa a csatlakozással csak nyer: a munkaerő szabad áramlása révén az örmények könnyen elhelyezkedhetnek Oroszországban, és az egészségbiztosítás is elérhető lesz számukra. Emlékeztetett arra, hogy az EU-s integráció ezeknek az előnyöknek a töredékét sem tartalmazta, mindezek mellett pedig Oroszország magas összegű hitelt is nyújt a Jerevántól 30 kilométerre lévő atomerőmű felújítására és fejlesztésére is.
Az orosz parlament egyetlen tartózkodás mellett egyhangúlag szavazta meg az Eurázsiai Gazdasági Unió létrejöttét deklaráló dokumentumot, és minden párt képviselője örömét fejezte ki az egységes gazdasági térség létrejötte fölött. Alekszej Didenko, a Zsirinovszkij-féle Liberális Demokrata Párt helyettes vezetője a dokumentum aláírását a Krím és Oroszország újraegyesítéséhez hasonló horderejű eseménynek nevezte, közölve, hogy az egy új birodalom létrejöttének a kezdetét jelenti. A nemzetbiztonsági bizottság tagjaként nyilatkozó kommunista párti képviselő, Vjacseszlav Tyetyekin szerint a gazdasági együttműködés politikai-katonai együttműködéssé fog válni, és előbb-utóbb a balti köztársaságok is megértik majd, hogy helyük nem a nyugati civilizációban, hanem keleten van.

Olvasson tovább: