Kereső toggle

Provokáció és gyújtogatások Szerbiában

Eleven parázs

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Csak szünetelt eddig a szerb–albán konfliktus, és egy kicsi szikra is elég, hogy újra lángra lobbanjon a nyílt ellenségeskedés. Egyelőre csak gyújtogatás formájában. Szerbiában, ahol a „balhét” látszólag a szerb–albán Európa-bajnoki selejtezőn megjelent albán zászló indította el. Számos előjele volt már a konfliktus erősödésének. A mérkőzés olyan agresszióhullámot indított el, amelynek célkeresztjében az albán pékségek állnak, de támadás érte a szabadkai dzsámit is.

Az ügy mögött nemcsak futballhuliganizmus áll – figyelmeztetnek a politológusok –, hanem az albán–szerb konfliktus gyűlöletparazsa kezdett el izzani, ami nem véletlen, hiszen Koszovó elvesztése máig eleven seb Szerbia számára. A múlt hét keddjén a 42. percben félbe kellett szakítani a Szerbia–Albánia Európa-bajnoki selejtezőt, mert drónnal egy Nagy-Albánia zászlót irányítottak a Partizan stadion fölé. Az egyik szerb játékos, Stefan Mitrović le akarta szedni a zászlót, de ekkor elszabadult a pokol: körbevették az albán játékosok, és dulakodás alakult ki a pályán. Néhány néző is beszaladt, ezért Martin Atkinson bíró gyorsan az öltözőbe küldte a csapatokat, az egyórás szünetet követően pedig lefújta a meccset. Éjszaka aztán kiderült, hogy a drónt Edi Rama albán miniszterelnök testvére, Olsi Rama irányította, és nem véletlen esetről van szó, hanem szándékos provokációról.

Az eset arra a régi balkáni politikai törésvonalra mutat rá, amit lassan húsz éve nem sikerül áthidalni Koszovó kapcsán – mondta lapunknak Zoran Dmitrovic újvidéki politológus. Az albán–szerb viszonyban rendre igyekeznek párbeszédet folytatni az éppen hatalmon lévők, de ennek a konfliktusnak a gyökerei átszövik az egész szerb történelmet, és ha ezeket elvágják, akkor a szerb identitás kerül veszélybe – állítja Zoran Dmitrovic. A focimeccs után számos atrocitás érte Szerbia-szerte az albán pékségeket, amelyek az albánok leggyakoribb képviselői az országban, de gyújtogattak és kirakatot törtek számos, albán tulajdonban álló étteremben, cukrászdában is. Vasárnap reggelre viszont már a szabadkai dzsámit is támadás érte – mondta lapunknak Mihályi Katalin, a szabadkai Magyar Szó munkatársa. A szabadkai dzsámi biztonsági kameráinak felvétele szerint két elkövető hajtotta végre a gyújtogatást. Maglai Jenő polgármester a leghatározottabban elítélte az incidenst, s közölte: a helyi önkormányzat nem fogja tolerálni, hogy

Szabadkán bárki is veszélyeztetve érezze magát etnikai és vallási hovatartozása miatt. Közölte, hogy az utóbbi napokban fokozták az ellenőrzést a veszélyeztetettnek tartott épületek körül.

Zoran Dmitrovic véleménye szerint Tomislav Nikolic szerb elnöknek az ENSZ szeptember végi közgyűlésén, az ukrán válsággal összefüggésben elhangzott szavai hűen tükrözték a szerb néplelket jellemző kettősséget: Európához akar tartozni, de a balkáni életérzésről nem hajlandó lemondani. Nikolic arra emlékeztette ugyanis a nemzetközi közösséget, hogy Szerbiától a nemzetközi jogot megsértve ragadták el területének egy részét, Koszovót. Bár a dél-szerbiai tartomány függetlenségét 2008 óta száznál több ország ismerte el, Szerbia továbbra is saját, elidegeníthetetlen részének tekinti Koszovót, és azon az állásponton van, hogy a pristinai albán hatóságok a nemzetközi jogot áthágva hirdették ki függetlenségüket.

Többek között ezért is érdekes az a tény, hogy a Belgrád felszabadulásának 70. évfordulójára szervezett ünnepségre egyedül Putyin elnököt hívták meg az európai állam- és kormányfők közül, még úgy is, hogy az orosz elnök elfoglaltsága miatt négy nappal előbbre hozták az ünnepséget, amelyre így október 20-án került sor – mutat rá a helyzet fonákságára Zoran Dmitrovic, aki szerint akárhogyan beszélnek is az Európába igyekvő szerb politikusok, ez a lépés pontosan megmutatja, mi zajlik a lelkükben.

A keleti közeledés ismételten felveti a kérdést, mit fog szólni Szerbia lépéséhez az Európai Unió. A szerbek már eddig is a két hatalmi pólus, a Nyugat és Oroszország között lavíroztak. Az oroszok elleni szankciókat pedig – EU-tagság elérése ide vagy oda – nem vezették be. A szerb–orosz baráti viszony nem csupán eszmei és történelmi múltra tekint vissza, hanem komoly gazdasági érdekek húzódnak meg a háttérben, bár mára az EU-ba exportált áruk is jelentős bevételt jelentenek a balkáni országnak. A szerb Kurir cikke szerint Szerbia 2007–2013 között 33,6 milliárd euró értékben exportált az EU-ba, ezzel szemben ugyanebben az időszakban Oroszországba csak 4,2 milliárd euróért.

A szerb–orosz kapcsolat legfontosabb eleme mindig is Koszovó státusza – mondja Zoran Dmitrovic. Az oroszok eddig sem ismerték el Koszovó függetlenségét, és az ENSZ BT állandó tagjaként lehetőségük van megvétózni azt, hogy felvegyék az ENSZ-be. A szerbek számára óriási jelentőségű a jó kapcsolat ápolása a nagy „orosz anyácskával”, de Szerbiának előbb vagy utóbb választania kell majd, mennyire fontos neki a vágyott EU-tagság.

Olvasson tovább: