Kereső toggle

Nyugaton a terrorveszély változatlan

Végeláthatatlan küzdelem

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Több mint 800 halott 40 nap alatt – így lehet összegezni a török-szíriai határnál fekvő Kobani ostromának eddigi mérlegét. Beszámolók szerint az Iszlám Állam harcosai teszik ki az áldozatok többségét, de több száz kurd is életét vesztette a városért zajló ádáz küzdelemben. A veszteségek ellenére a dzsihádista csoport újabb propagandavideót tett közzé az interneten, amelyben egyik túszukon keresztül közlik, hogy a Kobaniért folyó harcok hamarosan véget érnek.

Az előző lefejezős videókhoz képest új típusú felvétellel rukkolt elő az Iszlám Állam Kobaniból. A videón, amely drónnal készített szíriai képekkel indul, John Cantlie brit túsz (képünkön) jelenik meg, akit még 2012 végén ejtettek foglyul az iszlamisták. A 43 éves újságíró haditudósítóként számol be arról, hogy a nyugati média tájékoztatásával ellentétben Kobaniban nemsokára véget érnek a harcok, a mudzsahedinek most már az utcák és az épületek megtisztításával vannak elfoglalva. Elemzők szerint az öt és fél perces videóban a dzsihádisták a megfélemlítés helyett újabb taktikával próbálkoznak: hiteltelennek és hazugnak akarják lefesteni a nyugati vezetőket, akik nem mondják el, mi a helyzet igazából Kobaninál.
Az tény, hogy az Egyesült Államok vezette koalíció légicsapásai megakadályozták, hogy az iszlamisták teljesen elfoglalják a várost, de nem sikerült kiszorítani őket onnan. A nemzetközi hadművelet összességében nem sok konkrét eredményt tud felmutatni azóta, hogy augusztus 8-án megkezdték az Iszlám Állam bombázását. Amerikai tisztviselők azonban úgy vélik, túl korai még következtetéseket levonni, szerintük a mérkőzés első perceiben járunk, és a taktika idővel be fog válni, főleg ha az iraki és kurd hadsereg megerősödik. Azt viszont elismerik, hogy az iraki katonák esetében hónapokba telhet, míg hatékony és ütőképes erővé válnak, és képesek lesznek az ország nyugati és északi részéről kiverni a szélsőségeseket. Beszámolók szerint Washington korábban nem gondolta, hogy az iraki hadsereg ennyire gyenge. Az az elképzelés sem valósult meg, hogy az iraki szunnita törzsek bekapcsolódnak az Iszlám Állam elleni küzdelembe. A törzsi vezetők ugyanis kivárnak, arról akarnak meggyőződni, hogy az új iraki miniszterelnök valóban szakít elődje politikájával, amely a síitákat hozta előnyös helyzetbe.
Vincent Desportes francia katonai szakértő úgy véli, „az amerikai stratégiai célkitűzéseket a résztvevők homlokegyenest ellenkező érdekei miatt nem lehet megvalósítani”. Desportes szerint a mostani törékeny koalíciót nem lehet az 1991-es Öböl-háborúban összeállt szövetséghez hasonlítani, amikor az Egyesült Államoknak sikerült közös nevezőre jutnia arab és európai partnereivel. Problémát jelent az is, hogy csak nagy vonalakban fogalmazták meg a katonai hadművelet céljait. Katonai szakértők azt is kifogásolják, hogy a légicsapások nem teljes erőbedobással zajlanak. A támadások intenzitása elmarad attól, ahogy például a NATO Líbiában beavatkozott. Amerikai tisztviselők azonban azzal indokolják a visszafogottságot, hogy el akarják kerülni a civil áldozatokat, és az iraki hadsereg még nem áll készen nagyszabású támadások végrehajtására.
A nem túl határozott hadműveletek ellenére Washington maga mögött tudhatja a közvélemény támogatását. Az Associated Press- GfK legfrissebb közvélemény-kutatásából kiderül, hogy az amerikaiak 66 százaléka egyetért azzal, hogy légicsapásokat mérnek a milicistákra, ugyanakkor 65 százalékuk szerint Barack Obama nem fogalmazta meg világosan az Iszlám Állam elleni küzdelem célkitűzéseit.
A többség azt is szeretné, hogy az Egyesült Államok partnerei vállaljanak nagyobb szerepet a hadműveletekben. De csak a megkérdezettek 43 százaléka nyilatkozott elismerően arról, ahogy Obama kezeli a szélsőségesek jelentette veszélyt.
A terrorcsoport elleni küzdelemben elengedhetetlen a pénzügyi források elvágása is, amiben több arab állam is mulasztást követ el. Nagy-Britanniában hangos tábor követelte David Cameron kormányfőtől, hogy a téma kerüljön napirendre a katari emír látogatásán. A brit The Telegraph kampányt indított „Állítsuk meg a terror pénzelését” címmel, amelyben részletesen beszámolt arról, hogy jó kapcsolatokkal rendelkező katariak hogyan gyűjtöttek több millió fontot az Iszlám Állam, az al-Kaida és más hasonló csoportok számára. Múlt héten az Obama-kormányzat is arra figyelmeztetett, hogy Katar és Kuvait engedékeny jogrendszere továbbra is nyitott ajtókat jelent a terroristák támogatásához. Nagy-Britanniát egyébként sokat bírálják azért, mert a terrort finanszírozókkal szembeni fellépésben jócskán le van maradva az Egyesült Államok mögött. Jó példa erre, hogy amikor tavaly decemberben az amerikaiak terroristaként azonosítottak egy prominens katarit, a britek ezt csak tíz hónappal később tették meg. Több parlamenti képviselő azzal vádolja a kormányt, hogy túl szoros kapcsolatban áll az öbölmenti országgal, amelynek komoly érdekeltségei vannak brit cégekben és ingatlanokban. A katari királyi család finanszírozta többek között London és egyben az Európai Unió legmagasabb épülete, a Shard felépíté-sét, és az ő kezükben van a Harrods luxusáruház is.
A téma már azért sem söpörhető le az asztalról, mert a terrorveszély nem csökkent Nyugaton sem. A dzsihádisták azt az utasítást kapták, hogy olajszállító hajókat próbáljanak meg elrabolni vagy felrobbantani, amivel az amúgy sem dübörgő európai gazdaságon ejthetnének újabb sebet. Az erről szóló tervekről az al-Kaida új, „Újjáéledés” nevű magazinja számolt be. A támadások egyik kiemelt célpontja állítólag a Gibraltári-szoros. A Marokkó és Európa közötti szoroson több mint 100 ezer hajó
és 5 ezer olajtanker halad át Európa felé évente. A Nyugat-Európában szükséges olaj és földgáz 65 százaléka a Földközi-tenger felől érkezik. A Gibraltári-szoros körül ezért egyre több NATO-hajó járőrözik.

A kalifátus gyermekei

Ipari méreteket öltenek a gyerekekkel szembeni visszaélések Irakban és Szíriában, amelynek súlyos következményei lesznek – figyelmeztetnek szakértők. Az atrocitásokat az ENSZ, jogvédő csoportok és újságírók gyűjtötték össze. Az Iszlám Állam gyerekhadsereget is felállított, ehhez folyamatosan kiskorúakat toboroz, illetve rabol el. Előfordul az is, hogy az elszegényedett térségekben a szülőket győzik meg a dzsihádisták, hogy fizetség ellenében engedjék el gyerekeiket az általuk szervezett táborokba. Természetesen közvetlenül a gyerekeket is megszólítják, toborzó rendezvényeket, illetve partikat tartanak, és nekik is pénzt ajánlanak, ha csatlakoznak hozzájuk. A fiatalok koruktól függően vallási vagy katonai kiképzőtáborba kerülnek, ahol mindent megtanulnak a szigorú iszlamista törvénykezésről, a saríától kezdve a fegyverhasználatig. A Syria Deeply weboldal beszámolója szerint arra is kiképzik őket, hogyan fejezzenek le valakit, ezt babákon gyakorolhatják. A gyerekeket a csatatérre is kiküldik, ahol élő pajzsként használják őket, valamint arra, hogy vért adjanak az Iszlám Állam sebesült harcosainak. Moszul és Tal Afar városokban szemtanúk elmondták: több gyereket láttak, akik nehézfegyvereikkel, a dzsihádisták egyenruháiban az utcákon járőröztek, és helyi lakosokat tartóztattak le. Fizetést kapnak azért, hogy feljelentsék azokat, akik hűtlenek, vagy az Iszlám Államot kritizálják.
A gyerekeket közösségi oldalakon folytatott propagandakampányban is felhasználják. Augusztus közepén például a terrorcsoport egy rákbetegeket kezelő kórházba is bevonult, és legalább két gyereket arra kényszerített, hogy zászlójukkal a kezükben fotózkodjanak, a képeket pedig feltették az internetre. Az online toborzás hatékonynak bizonyult, több ezer európai csatlakozott a dzsihádistákhoz. A külföldi fegyveresek közül néhányan kisgyerekeiket is magukkal hozták. Egy belga férfi például 6-7 éves kisfiával érkezett Rakkába, egy francia harcos pedig két gyerekkel jött a városba. A gyerekeket nemcsak radikalizálják, hanem napi szinten erőszaknak vannak kitéve. Megszokottá vált számukra, hogy keresztre feszítéseket, lefejezéseket, kivégzéseket kell végignézniük. A menekülttáborokban már látszik a szörnyűségek hatása: sok gyereknek rémálmai vannak, kerülik az érintkezést a társaikkal, agresszívan viselkednek más gyerekekkel, és hónapok óta nem beszélnek – és ezek azok a szerencsésebbnek mondható gyerekek, akik el tudtak menekülni.

Olvasson tovább: