Kereső toggle

Brazília etikus hangja

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Szoros harcra számítanak az október 5-ére kiírt brazil elnökválasztás hajrájában. A szappanoperai fordulatokban bővelkedő kampány legérdekesebb arca az a Marina Silva, aki egy tragédia következtében véletlenül válhatott elnökjelöltté, ám hamar kiderült, hogy népszerűsége jóval felülmúlja a Szocialista Párt előző jelöltjéét. A közvélemény-kutatások szerint jelenleg fej fej mellett halad a korábban biztos befutónak tartott munkáspárti Dilma Rousseff jelenlegi elnökkel, akit viszont minden idők legnépszerűbb brazil politikusa, a két elnöki ciklust már kitöltött Luiz Inácio Lula da Silva támogat.

Cunamihoz hasonlítják a politikai elemzők Marina Silva népszerűségének növekedését. Eduardo Campos, a szocialisták (PSB) elnökjelöltje áprilisban nevezte meg alelnökjelöltjeként a korábban már több párt színeiben is politizáló Silvát. A 8-10 százalékos népszerűséggel Camposnak nem volt más választása, mint hogy napi 18 órás aktív kampányt folytatott a nyár folyamán. Repülőgéppel járta az országot, hogy ahol csak lehet, szerepeljen. Így eshetett meg, hogy augusztus 13-án reggel gépe a rossz időjárási viszonyok ellenére megpróbált leszállni Santos városa mellett, ám balesetet szenvedett, és lezuhant. A 49 éves politikus és hatfős stábja életét vesztette. Marina Silva ezzel hirtelen karnyújtásnyira került attól, hogy Brazília első színes bőrű elnöke, és egyben a világ első „zöld” államfője legyen, mivel az 56 éves asszony már hosszú évek óta az esőerdők megmentéséért folytatott küzdelem ikonikus alakjaként ismert világszerte.
Marina Silva története mesébe illő: sokgyermekes családba született a Brazília északnyugati csücskében található Acre tartományban. Ereiben portugál telepesek és rabszolgaként behurcolt afrikai feketék vére egyaránt csörgedezik. Saját magát „feketeként” szokta emlegetni, bár a több száz etnikai keveredést nyilvántartó hivatalos brazil statisztikában csupán „barnának” számít. Családjával gumigyűjtésből éltek, ami annyit tesz, hogy gyakorlatilag a szegény vidéki társadalom egyik legalsó kasztjához tartoztak. Silva már 9 évesen dolgozott. Iskoláztatása 16 éves korában kezdődött el, amikor szüleit elveszítve bekerült a tartomány fővárosába, ahol apácák tanították. Sorsa sokban hasonlít a legendás Chico Mendesére, aki szintén Acréban nőtt fel analfabéta gumigyűjtő munkásként, majd miután felnőttként lehetősége nyílt tanulni, elsőként kezdte szakszervezetbe tömöríteni a nyugaton elképzelhetetlen nyomorban élő gumigyűjtőket, akik addig teljesen ki voltak szolgáltatva a hatalmas földeket birtokló oligarcháknak. Mendes munkatársaival – többek között a fiatal Marina Silvával is – azon dolgozott, hogy megújuló módon nyerjék ki a gumit a fákból, és így véget vessenek a kaucsukültetvények kizsákmányolásának. Silva a szakszervezeti munka után a nagypolitikában is próbálta érvényesíteni a környezetvédelem nézőpontját, olyannyira, hogy a többször is pártot váltó politikust a nemzetközi média a „Brazília etikus hangja” névvel illette. Legmagasabb pozíciója környezetvédelmi miniszter volt a Lula-kormányban – ugyanebben a kormányban Rousseff volt az energiaügyi miniszter –, ám 2003-ban lemondott egy tervbe vett amazonasi vízerőmű miatt. Népszerűségét jól mutatja, hogy 2012-ben a londoni nyári olimpián ő volt az egyik, aki vihette a brazil zászlót. Marina Silva minden tekintetben a kisebbségeket képviseli: nő (bár a kampány éppen nem ezt mutatja, de a brazil politikában erősen alulreprezentáltak a nők), színes, szegény sorból való, és még csak a többségi katolicizmushoz sem tartozik, mivel a pünkösdi karizmatikus Assemblies of God gyülekezet tagja. A pünkösdiek jelenleg Brazília második legnépesebb vallási irányzata. Gyakorló hívőként Silva saját pártjával is szembekerült, amikor a PSB küldetésnyilatkozatába a melegházasság támogatását is belefogalmazták.
Összesen 11-en indulnak az elnöki címért, de a jelenlegi államfőnek, Dilma Rousseffnek gyakorlatilag két komoly kihívója van. Aécio Nevest, a Szociáldemokrata párt konzervatív jelöltjét azonban nem tartják esélyesnek arra, hogy bejusson a második fordulóba. Az ő hívei valószínűleg Silvára szavaznak majd, ahogy a legszegényebb rétegek és a magasan iskolázottak egy része is. Silva nem számíthat azonban a mezőgazdaságban dolgozó széles tömegekre.
Rousseff legfőbb erőssége paradox módon az, hogy nem eredeti politikai szereplő. Bevallottan Lula „kreálmánya”, akit Obama pár éve minden idők legnépszerűbb elnökének nevezett. A cipőpucolóként indult Lula – aki soha nem szerzett diplomát – húsz évig harcolt az elnöki pozícióért, majd két ciklust töltött ki töretlen népszerűséggel, az alkotmány ugyanis ennyit tesz lehetővé. Elnöksége alatt a szociális reformok következtében csökkent a szegények száma. A Munkáspárt ennek a folyamatnak a folytatását ígéri, a sikerek azonban kétségesek az egyre nehezebb gazdasági helyzetben. Bár sokan arra számítottak, hogy 2014-ben újra Lula lesz a Munkáspárt jelöltje, az időközben gégerák miatt kemoterápiás kezelésen átesett exelnök beérte annyival, hogy aktívan kampányol Rousseff mellett. Dilma Rousseff népszerűségének másik pillére, hogy a hatvanas években a katonai diktatúra idején gerillatevékenységet folytatott, amiért 1970-72 között börtönben ült, ahol állítólag komoly kínzásokon esett keresztül. Szabadulása után az egykori marxistából fokozatosan a kapitalizmus gyakorlati támogatójává vált. Silva hívei felhozzák ellene, hogy elnöksége alatt enyhítették az esőerdőket védő törvényeket. A Rousseff-tábor viszont naivának állítja be Silvát, és szerintük mindig is kívülálló volt a nagypolitikában, ezért nem rendelkezik annyi tapasztalattal, hogy el tudná vezetni a föld hetedik legnagyobb gazdaságát.

Olvasson tovább: