Kereső toggle

A billió dolláros botrány

Csökkentheti-e a szegénységet a korrupció felszámolása?

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A világ szegényebb nemzeteit évente legalább egybillió dollárral károsítják meg a természeti erőforrásaikkal való kétes ügyletek, fantomcégek, pénzmosások és adócsalások – áll a globális szegénységnek és járványoknak hadat üzenő ONE Kampány szeptemberi jelentésében. Ez a pénz pedig túlnyomórészt a leggazdagabb országok zsebébe vándorol.

Évente akár 10 millióval több gyermek oktatását is jelenthetné Fekete-Afrikában a korrupció megfékezése – állítja a U2 frontembereként is ismert Bono, a ONE Kampány egyik életre hívója. A korrupt ügyletek megszüntetésével minden évben 500 ezerrel több általános iskolai tanár foglalkoztatását lehetne fedezni, 11 millióval több HIV-fertőzött juthatna gyógyszeres kezeléshez, és 165 millióval több oltást lehetne beadni.
„A korrupció a fejlődő országok gyilkos réme. Akár 3,6 millió ember életét meg lehetne menteni, ha sikerülne felszámolni a bűnözést és korrupciót segítő titkos hálózatokat” – mondja David McNair, a ONE tagja, A billió dolláros botrány című jelentés szerzője.
A ONE kezdeményezés eddig 6 millió ember részvételével zajlik, kizárólag magánemberek és magáncégek felajánlásaiból. Két, politikailag egyaránt semleges részre tagolódik, ebből az egyik a ONE Kampány, amely egyrészről a széles nyilvánosság figyelmét igyekszik ráirányítani a mélyszegénység problémájára, másrészről az AIDS, a TBC és a malária ellen küzd olyan vállalatóriások közreműködésével, mint az Apple, a Coca-Cola és a Starbucks. A ONE másik ágát a ONE Action képezi, amely a törvényalkotókat és döntéshozókat igyekszik megnyerni a szegénység- és járványellenes akciók számára, mintegy hosszú távra biztosítva a probléma kezelését.
A ONE Kampány három számhalmaz összeadásával jutott az 1 billiós eredményre: summázta a Global Financial Integrity számait a tiltott pénzmozgásokról, az ENSZ Bűnözés és Kábítószerek Elleni Irodája pénzmosásról szóló adatait, illetve azokat a becsült értékeket, amelyekre a Christian Aid és egyéb segélyszervezetek a kieső adók értékének felméréséből jutottak.
A ONE jelentése még épp időben látott napvilágot, hogy a világ húsz leggazdagabb országának (G20) novemberre tervezett ausztráliai találkozóján lobbizni lehessen az összegyűjtött adatokkal és érvekkel. Az igazság annál is inkább kínos, hiszen a jelentés szerint a szegény országok büdzséjéből kivont pénz nem ritkán a G20 országok zsebébe vándorol.
A becslések alapján 20 billió dollárnyi tisztázatlan eredetű vagyont tárolnak offshore cégekben, amiből csupán 3,2 billió dollár eredeztethető fejlődő országokból. Az 1980 és 2010 között lezajlott több mint kétszáz legnagyobb korrupciós botrány 70 százaléka esetében beazonosíthatatlan fantomcégek álltak a háttérben.
A természeti erőforrások exportja Afrikából 2002 és 2012 között az ötszörösére nőtt. 2012-ben az afrikai olaj- és ásványkincsek exportja 438 milliárd dollárt ért, nagyjából nyolcszorosát a mezőgazdasági kivitelnek, és kilencszeresét a nemzetközi segély értékének. A Global Financial Integrity tavasszal tett megállapítása alapján a számlázási csalások öt afrikai országban – Ghánában, Kenyában, Mozambikban, Tanzániában és Ugandában – 10 év alatt, 2011-ig bezárólag összesen 14,4 milliárd dollárt vontak el az adófizetőktől.
A ONE sikereként könyvelhető el többek között, hogy 2000 óta nyolc afrikai országban 75 százalékkal csökkent a maláriafertőzöttek száma, valamint szerepet játszottak abban is, hogy a szegény országok az elmúlt évtizedben összesen nagyjából 95 milliárd dollárnyi adósságkönnyítéshez jussanak. A honlapjukra feltett krédójuk szerint kellően elkötelezett cselekvésprogrammal a mélyszegénység 2030-ra elméletileg megszüntethető. Elért eredményeik nagyrészt annak is köszönhetőek, hogy nem ők maguk adnak pénzt iskolák vagy kórházak építésére, hanem érdekképviselőként együttműködnek a helyi szervekkel, ösztökélik őket a kormányzati pénzek igazságosabb felhasználására, és segítenek a civil társadalom és gazdasági növekedés építésében.
Nem a ONE az egyetlen világméretű kezdeményezés a globális problémák kezelésére: a Transparency International júniusban vágott bele korrupcióleleplező kampányába, amely szintén a G20 országok figyelmét igyekszik ráirányítani felelősségükre. Szerintük a probléma legtöbbször az, hogy a nemzeti törvényhozás nem várja el a vállalatoktól, hogy kijelöljék, ki birtokolja a céget valójában, kihez fut be a haszon, ami teret enged a korrupció és a terrorizmus terjedésének is. Pillanatnyilag az EU-ban a vállalkozásokat nyilvántartó hivatalok 77 százaléka nem gyűjti be a cégek tényleges tulajdonosainak nevét.
A segélyek helytelen felhasználását példázza, hogy az indonéziai éhezők számára juttatott rizs egyötödének nyoma veszett. A szervezet súlyos visszaélésekről számolt be többek között indiai, pakisztáni és palesztin területekről is. Gázában, illetve Júdeában és Szamáriában évente körülbelül. 800 millió dollárnyi közpénz vész el adócsalás következtében. Egy konkrét esetben egy profit alapú vállalkozás helyett tévesen szövetkezetnek bejegyzett villamosenergia-vállalat zsebelt be nagy összegeket az adómentessége révén, máskor pedig hatezer közszolga pöfögött el kormányzati autókkal 18 millió dollárnyi üzemanyagot, túlnyomórészt magáncélokból. A korrupciós botrányok a külföldi tőkét is távol tartják, ami hátráltatja az országok gazdasági felemelkedését. Erre való tekintettel is a TI világszerte segíti az országokat a hasonló esetek leleplezésében és a korrupció kezelésében.

Olvasson tovább: