Kereső toggle

Nincs visszaút - Válnak a skótok?

Egy hét múlva új állam születhet, ha a függetlenségre szavaznak

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egy hét múlva új állam születhet Európában, amennyiben a lapzártánk után esedékes népszavazáson résztvevők többsége Skócia függetlenségére voksol. A kormányzó Skót Nemzeti Párt magabiztosan kampányol az „igen” mellett, és hétvégén első ízben a közvéleménykutatások is nekik jósoltak győzelmet. A brit oldalon válaszképpen David Cameron kormányfő és Ed Miliband ellenzéki vezető közös nyilatkozatot adott ki, amelyet Alex Salmond skót kormányfő az „abszolút pánik” jelének nevezett.

A két brit vezető történelmi módon még arra is hajlandó volt, hogy lemondjanak szokásos heti parlamenti vitájukról, és helyette Skóciába utazzanak, hogy az „Együtt jobb” szlogen alatt gyülekező Egyesült Királyság párti erőket támogassák. Úgy fest, a britek számára élet-halál kérdésről van szó: Cameron egyenesen arra kérte szenvedélyes hangú beszédében a skót népet, hogy „ne temessék el” az Egyesült Királyságot csütörtökön Boris Johnson londoni polgármester pedig a Telegraph hasábjain azt fejtegette, hogy a „katasztrófa” után – amely szerinte rosszabb lesz, mint az amerikai kolóniák elszakadása 1776-ban – mindkét oldalon csupán zombik fognak maradni. Cameron a Daily Mail oldalain üzent a skótoknak: „az Egyesült Királyság többi része kétségbeesetten akarja, hogy maradjatok”. Az észak-ír miniszterelnök már korábban egy családtag elvesztéséhez hasonlította az esetleges szétválást, Carwyn Jones, Wales munkáspárti kormányfője pedig arra figyelmeztetett, hogy ha néhány skót munkáspárti igennel is szavazna, hogy „letépjék a westminsteri tory kormány láncait”, fontos, hogy a szavazók ellenálljanak a szétszakadás utáni „szocialista utópia” ígéretének.

A másik oldalon Alex Salmond és a függetlenség hívei mindent megtesznek, hogy meggyőzzék a választókat az elszakadás veszélytelenségéről és gazdasági hasznosságáról. A Skót Nemzeti Pártnak megalakulása óta legfontosabb törekvése a független Skócia megvalósítása. A ’40-es évek végén 2 millió fő írta alá azt a dokumentumot, amely nagyobb önrendelkezést követelt, de a Skót Nemzeti Párt megerősödéséig  semmi nem történt ezen a területen. 1979-ben az SNP végül rákényszerítette a munkáspárti kormányt a népszavazás kiírására, ahol a többség a változás mellett voksolt, de a törvény szerint az összes választásra jogosult polgár 40 százalékának kellett volna támogatnia a kezdeményezést. (Most viszont egyszerű többség is elég lesz.) Miután 2011-ben teljes többséget szerzett a Skót Nemzeti Párt, végre kiírhatták a népszavazást. Salmond és a nemzeti oldal számára tehát egy hosszú küzdelem diadalmas végét jelentheti a csütörtöki nap: nem véletlen, hogy a kormányfő elzárkózik az egyre nagyobb autonómiát és gazdasági támogatást ígérő kétségbeesett brit közeledések elől.

Pedig az elszakadás sokáig tündérmesének tűnt az egész világ számára, olyan kérdések miatt, mint az EU-tagság, a brit font vagy a közös államadósság rendezése. Az SNP azonban már tavaly kiadott Skócia Jövője címmel egy 670 oldalas tervet, amelyben részletekbe menően próbálták eloszlatni a lakosság aggodalmait, még arra is kitértek, hogy bár a BBC-t egy nemzeti vállalattal váltanák fel, de továbbra is megőriznék vele a szoros kapcsolatot, hogy a skót nézőknek ne kelljen nélkülözniük a Dr. Who vagy az Eastenders legújabb epizódjait. Cameron és a britek azonban arra figyelmeztetnek, hogy ha a sorozatokat tovább élvezhetik is, de az EU-tagságtól és a brit fonttól elbúcsúzhatnak, mivel az „nem CD-gyűjtemény, amin váláskor a felek megosztoznak”. Ha a skótok véget vetnek a 307 éves uniónak, az örökre véget ér, nem kapnak újabb esélyt. (Kapcsolódó cikkünk a 32. oldalon)

Quebec és a józan ész

A kanadai Québec lakói már korábban szembenéztek az elszakadás dilemmájával, és két alkalommal is a maradás mellett döntöttek. A tartomány annyiban különbözik az ország többi részétől, hogy szinte teljesen megmaradt franciának – a feliratok, a mentalitás, minden annyira francia, hogy Hollywood előszeretettel forgat itt francia helyszíneket. Sőt, 1977 óta a francia a hivatalos nyelv, és az identitás megőrzése érdekében a bevándorlási politika előnyben részesíti a francia ajkúakat. Két népszavazás is történt, pontosan ugyanazzal a végeredménnyel 1980-ban és 1995-ben is: 49-51 százalék arányban győztek azok, akik továbbra is Kanada részeként akarják élni az életüket. A döntés oka viszont nem a nacionalizmus hiánya volt. A francia hagyományokat őrző, idén is megrendezett Quebec Városi Karnevál egyik fő szervezője a BBC tudósítójának elmondta, hogy a nemzeti büszkeséggel a józan észnek is együtt kell járnia. „Kanadai dollárt fogunk használni? Tudunk továbbra is a szomszédos Ontario állammal kereskedni? És a többi tartománnyal is olyan egyszerű lesz kereskedni, mint most? Hogy fognak kezelni minket az amerikai államok, ha az elszakadás mellett döntünk? Ezek azok a kérdések, amelyek a lakosság nagy részét foglalkoztatják.” Pedig Quebec a közgazdászok szerint nem is járna rosszul, ha elszakadna, mivel a világ 44. legnagyobb gazdasága volna, alig lemaradva Norvégia mögött. A gazdasági és szociológiai folyamatok azonban, Európához hasonlóan, leginkább a fiatalokat érintik negatívan, akiknek 70 százaléka szavazna nemmel egy újabb referendumon – állítja egy közelmúltbeli felmérés.

Olvasson tovább: