Kereső toggle

Saría és sivatagi klíma

Megfosztanák állampolgárságuktól a dzsihádistákat

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

A moszuli gát elvesztésének jelentőségét akarták csökkenteni az Iszlám Állam dzsihádistái azzal a videóval, amely James Foley amerikai újságíró lefejezését mutatja be. Bár az újságíró halála tény, szakértők szerint a videofelvétel megrendezett és manipulált, és valószínűleg nem a „dzsihád John”-nak nevezett álarcos a valódi gyilkos, aki a videón látszik. Nagy-Britannia amerikai nagykövete szerint a brit titkosszolgálat a hangja alapján azonosította a terroristát.

A múlt héten az amerikai légitámadásoknak köszönhetően a kurd és iraki speciális erők visszafoglalták az Iszlám Állam fegyvereseitől a moszuli gátat, ami komoly eredmény az eddig akadálytalanul haladó dzsihádistákkal szemben. Egyes vélemények szerint a dzsihádisták ezt a katonai vereséget akarták a médiatérben megfordítani azzal, hogy meggyilkolták James Foley amerikai újság-írót, és a videót közzétették az interneten. A közel ötperces felvételen egy brit akcentussal beszélő férfi levágja Foley fejét. A kegyetlen tettet bemutató videót az MI5 alapos elemzésnek vetette alá, és Peter Westmacott, Nagy-Britannia amerikai nagykövete szerint közel vannak a terrorista százszázalékos beazonosításához. A Daily Mirror információi szerint egy közel húsz személyből álló listát sikerült leszűkíteni két személyre. Ezek közül az egyik egy Abdel-Majed Abdel Bary nevű londoni rapper, akinek az apját, egy al-kaidás terroristát a brit hatóságok átadták az Egyesült Államoknak. A másik gyanúsított egy Aine Davis nevű drogkereskedő, aki a börtönben radikalizálódott.
Nagy-Britanniában elborzadva vették tudomásul, hogy James Foley gyilkosa dél-londoni akcentussal beszél a gyilkosságot bemutató videón. A közvéleményt sokkolta az a tény, hogy brit állampolgárok vesznek részt ilyen barbár, a Nyugat és benne Nagy-Britannia elleni akciókban. A Daily Telegraph egy elemző cikkében egyenesen azt állította, hogy Nagy-Britannia a Nyugat Jemenévé vált, és a terrorizmus egyik fő nyugati exportőre. A cikk idézi a londoni King’s College Nemzetközi Radikalizálódáskutató Intézetének (ICSR) adatait, amelyek szerint 2011, vagyis az Arab Tavasz kezdete óta mintegy 2800 nyugati állampolgár utazott a szíriai és iraki térségbe. Ezek közül mintegy 500 fő érkezett Nagy-Britanniából, további 1500 pedig más EU-országokból. A kutatóintézet adatai szerint az állam mintegy 4000 brit állampolgárt tart számon a Channel nevű program keretében – közülük 1450 még gyerek –, akiknél fennáll a radikalizálódás esélye, 22 százalékuk – több mint 800 személy – esetében pedig nagy a veszély, hogy a terror útjára lépnek.
A Daily Telegraph cikke szerint az alapvető hiba az volt, hogy a brit törvények ott voltak kemények, ahol liberálisnak kellett volna lenniük, és ott voltak megengedők és liberálisak, ahol éppen keménynek kellett volna lenniük. A törvény ugyanis kiszélesítette a bírósági tárgyalás nélküli előzetes letartóztatás lehetőségeit, mindeközben az állam toleráns és megengedő volt olyan  szélsőséges muszlim kis csoportokkal szemben, amelyeknek a befolyása egyre nagyobb lett. Ennek következtében a szélsőségesek birtokolják a legfontosabb muszlim intézményeket, a kulcsfontosságú mecseteket, jótékonysági szervezeteket, tévécsatornákat, egyetemeket és más oktatási intézményeket. Jó példa a kormányzati toleranciára és naivitásra, hogy Ed Balls, az előző kormány oktatási minisztere néhány éve még hevesen érvelt amellett, hogy közpénzből támogassák a Hizb ut-Tahrir nevű szélsőséges szervezetet, amelynek egyik fő célja többek között az iszlám állam létrehozása.
Shiraz Maher, az ICSR tudományos főmunkatársa szerint a mecsetek és a fanatikus hitszónokok befolyása kisebb, hiszen a közösségi médián keresztül sokkal több embert el tudnak érni a radikálisok. Ennek ellentmondani látszik az a tény, hogy az egyik ISIS-propagandavideót készítő brit dzsihádisták például a cardiffi al-Manar mecset látogatói voltak. Maher szerint a dzsihádisták az elmúlt időszakban nagyon felbátorodtak a közösségi portálokon, sokkal nyíltabbak és agresszívebbek, mint korábban. A kutató szerint e jelenség mögött az Iszlám Állam eddigi katonai sikerei állnak. Nagy kérdés, hogyan lehet a radikalizálódás folyamatát megállítani.
Boris Johnson, London népszerű főpolgármestere a probléma kezelésére egyenesen azt a politikailag korrektnek egyáltalán nem nevezhető javaslatot tette, hogy mindazon brit állampolgárokat, akik úgy utaznak Szíriába és Irakba, hogy nem értesítik a hatóságokat, terroristaként kell kezelni mindaddig, amíg nem tisztázódik az ártatlanságuk. Johnson javaslata szerint a terrorizmussal gyanúsított személyek házi őrizetbe kerülnének. Ez a rendelkezés lenne hivatott kezelni azt a bonyolult helyzetet, hogy a közeljövőben akár dzsihádisták százai térhetnek vissza Nagy-Britanniába.
London polgármestere azzal a kezdeményezéssel is egyetért, amely a dzsihádistákat megfosztaná a brit állampolgárságtól. David Davis konzervatív politikus is egyetért ezzel: szerinte az Iszlám Államért Irakban és Szíriában harcoló brit állampolgárokat hazaárulókként kell kezelni, így az állampolgárságuktól is megfoszthatóak. Davis szerint – aki az árnyékkormány belügyminisztere volt öt évig – nem helytálló a kormányzat jogászainak érvelése, miszerint a nemzetközi jogot sérti, ha az állampolgárság elvesztése miatt ezek a személyek hazátlanná válnak. „Ez nem a mi problémánk”, ha külföldön vannak, amikor az állampolgárságot elveszik tőlük. „Gondoljanak bele, ha a hidegháború idején csatlakoztam volna a szovjet hadsereghez, hogy a NATO ellen harcoljak, vagy ha az apám a nácikhoz csatlakozott volna a második világháború idején, ez kimerítette volna a hazaárulás fogalmát. Ezek a fiatalemberek ennél rosszabbat tettek”– írta Davis a Mail on Sunday hasábjain. Azok a harcosok, akik megtagadták Nagy-Britannia iránti hűségüket, abban a helyzetben találják majd magukat, hogy „szíriai utazásuk nem egy rövid erőszakos vakáció, hanem életfogytiglani kötés ahhoz az életformához, amit választottak maguknak, beleértve a saría jogot és sivatagi klímát” – érvelt a konzervatív politikus.

Olvasson tovább: