Kereső toggle

Moszkva időt adott Snowdennek

Három év haladék

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Újabb három moszkvai év és egy terjedelmes interjú hozta ismét vissza a közbeszédbe Edward Snowdent, aki az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) titkos adatait szivárogtatta ki tavaly júniusban. James Bamford NSA-szakértő készítette az interjút Moszkvában, ahol nem sokkal annak nyilvánosságra hozatala előtt jelentette be Snowden orosz ügyvédje, hogy a férfinak újabb három évre meghosszabbították a tartózkodási engedélyét. Ez viszont nem garancia arra, hogy elmarad a megtorlás – hiába a fokozott óvatosság, az interjúban Snowden maga is elismeri, hogy korábbi kollégái bármikor ráakadhatnak.

James Bamford hosszas szervezőmunka után utazott Moszkvába, ahol mindig csak néhány, töredéknyi információt kapott a tervezett találkozókról, amelyek végül két héten át folyamatosan tartottak. Snowden hosszan beszél az interjúban azokról az okokról, amelyek végül odáig vezettek, hogy szigorúan titkos dokumentumokat szivárogtatott ki a Nemzetbiztonsági Ügynökség munkájáról. A beszélgetések során beszámol arról, hogyan alakult a karrierje, és hogy tehetsége hogyan vitte egyre közelebb azokhoz a szintekhez, ahol már minden információ a rendelkezésére állt. Minél inkább kiábrándult a módszerekből, annál több titkos információhoz kapott hozzáférést, amit több éven át szorgalmasan gyűjtögetett.

Nem sokkal a 31. születésnapja előtt Snowden még mindig reméli, hogy valaha hazatérhet, bár abban nem hajlandó együttműködni, hogy „a törvényt politikai fegyverként használják, vagy hogy egyet-értsünk azzal, hogy elrettentik az állampolgárokat a jogaikért való kiállástól, akármilyen jó üzletet is ajánlanak”.

Snowden gyorsan kiábrándítja az olvasókat, ugyanis egyértelműen kijelenti, hogy a híradásokban megjelenő milliós számú dokumentumoknak csak a töredékét mentette le magának – azért gondolja az ügynökség, hogy többet vitt el, mint valójában, mert megpróbált nyomokat hagyni nekik, hogy rájöjjenek, mit vitt el, és legyen idejük óvintézkedéseket tenni, kódokat megváltoztatni. Ez azonban sosem valósult meg, amit Snowden úgy kommentált: „nem gondoltam, hogy ennyire tehetetlenek”. Pedig ekkorra már teljesen kiábrándult a rendszerből, amely egyre nagyobb mennyiségben, egyre felelőtlenebbül gyűjtötte (és valószínűleg gyűjti most is) az állampolgárok adatait. Obama elnökben, aki a kampányban harcos emberi jogvédői kiszólásokat tett, még látott reményt felcsillanni, ám az új elnök hamar bizonyította, hogy éppen az ellenkezőjére törekszik annak, mint amit választási ígéretként megfogalmazott.

Snowden szerint a rendszer tele van olyan elemekkel, akik nem értenek egyet annak működésével. Így aztán azok a hírek, amelyekben újabb és újabb dokumentumok tűnnek fel, arra engednek következtetni, hogy az NSA berkein belül mások is szivárogtatnak a sajtónak. Ez viszont egyet jelent az ügynökségen belül a teljes pánikhelyzettel, mivel így egyre inkább egyértelművé válik, hogy képtelenek irányítani saját munkatársaikat. A nyilvánosságra kerülő részletek pedig olyan mértékű visszaéléseket lepleznek le, amelyek, ha a közvélemény megfelelően nyitott, alapjaiban rengethetnék meg Amerika, de akár a világ többi államának titkosszolgálati módszereit.

Snowden szerint viszont, Sztálint idézve: „egy ember halála tragédia, egymillióé statisztika”. Hiába volt nagy ügy, hogy Merkel mobiltelefonját lehallgatták, a több millió német honpolgár lehallgatásáról szóló híreken a közvélemény gyorsan túllépett. Ezért volt számára is nagy dilemma, hogy kockáztassa-e karrierjét, sőt, az életét, hogy nyilvánosságra hozzon-e valamit, amiből lehet, hogy három napig sem lesz hír a sajtóban.

Ami nagyban kikényszerítette a lépést, az az volt, hogy az NSA szűretlenül adta tovább Izraelnek a palesztin–amerikai polgárok kommunikációját, akik ezek után gyorsan célponttá válhattak a terror elleni háborúban. A legvégső lökést viszont egy MasterMind nevű szoftver felfedezése adta meg, amelynek elsődleges funkciója egy esetleges, amerikai létesítmények elleni kibertámadás leleplezése . A program különlegessége, hogy azonnal „vissza is lő”, annak ellenére, hogy a hackerek gyakran a gyanútlan harmadik félen keresztül indítják a támadást. Ha egy kínai hacker támad, de egy orosz kórházon keresztül jön a próbálkozás, a MasterMind pedig ide lő vissza, azzal akár kiberháborút is kirobbanthat, ami elfogadhatatlan.

Snowden erre tér vissza az interjúja végén. Szerinte minden kommunikációnak alapvetően titkosítással kellene kikerülnie az internetre, ami véget vetne a gyanútlan magánemberek privát szférájába való hihetetlen mértékű beavatkozásnak . Ez ugyanis a fiatal mérnök szerint ellehetetlenítené az automatikus adatszűrést, és hosszú időre újra biztonságban érezhetnénk magunkat. Mindaddig viszont, amíg ennek feltételei létrejönnek, maradnak a szivárogtatók, akik Snowdenhez hasonlóan csak abban reménykedhetnek, hogy a közvélemény nemcsak megrántja a vállát, hanem felháborodik, és kikényszeríti a politikusokból a reformokat, amelyeknek egy része már elindult – hála a Snowden-aktáknak.

Olvasson tovább: