Kereső toggle

Szorosabb kapcsolatra vágyik Irán és Törökország

Közös  érdek

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Fordulópontot jelenthet az iráni elnök ankarai látogatása a perzsa állam és Törökország kapcsolatában. Haszan Roháni 18 év után az első olyan államfője az iszlám köztársaságnak, aki hivatalosan Törökországba látogatott. Úgy tűnik, a két ország kész félretenni a rivalizálást és a szíriai konfliktus kapcsán kialakult ellentéteket, hogy stratégiai szövetségüket erősítsék a térségben.

Az irániak fordulópontról, a törökök pedig történelmi látogatásról beszéltek Haszan Roháni ankarai útja kapcsán. Utoljára 1996-ban volt példa arra, hogy iráni elnök hivatalos látogatást tett Törökországban. Akkor Hasemi Rafszandzsáni államfőt fogadták Ankarában. Igaz, azóta járt egyszer iráni vezető Törökországban: 2008-ban Mahmúd Ahmadinezsád két napot töltött Isztambulban, de útja munkalátogatás volt.
A mosolydiplomáciában és hangzatos terrorizmusellenes retorikájával ezúttal is jeleskedő Roháni már indulása előtt Törökország és Irán geopolitikai jelentőségét ecsetelte. Az iráni elnök szerint, ha a két ország összefog, akkor az Ománi-öböl, a Fekete-tenger és a Földközi-tenger valamint az Indiai- és Atlanti-óceán kapcsolódhat össze. A perzsa állam vezetője azt is mondta, hogy a két ország viszonya az egész térség fejlődését befolyásolja.
Törökország és Irán kapcsolatára inkább a rivalizálás volt a jellemző, amely az elmúlt években a síita és szunnita muszlim irányzat közötti hatalmi harcban éleződött ki. Ezt tükrözte a szíriai polgárháborúhoz való viszonyulásuk is. Irán, amely síita teokrácia, Bassár el-Aszad szíriai elnök legfőbb támogatója lett. A szunnita többségű Törökország viszont a reformokat szorgalmazta Szíriában, és a fegyveres ellenzék oldalára állt. Ankara és Teherán más befolyási övezetekért – többek között Irakért, Közép-Ázsiáért és a Kaukázusért – is versengett egymással.
Még a kurd szeparatisták kérdésében sem sikerült közös nevezőre jutniuk, pedig ezen a területen elvileg az együttműködés lett volna a logikus. A kurdok mindkét országban azért küzdenek, hogy elszakadjanak, és önálló országot hozzanak létre.
Az összefogás helyett azonban a két kormány mindig a lázadókat támogatta a másik országban. Ez leple-ződött le 2012-ben is, amikor a török média arról számolt be, hogy több mint 100 iráni kém tevékenykedik aktívan Törökországban, akik a kurd autonómiáért harcoló Kurdisztáni Munkáspártnak dolgoznak.
Most azonban úgy tűnik, az ellentétek háttérbe szorulnak, és a két ország igyekszik minél több területen szorosabbra fűzni a szálakat. Roháni ezért népes delegációval érkezett Törökországba: hét minisztere és több mint száz üzletember kísérte el. A találkozók eredményesnek bizonyultak: 10 kétoldalú megállapodást írtak alá a házigazdákkal a pénzügyi, a turisztikai, a kulturális és a kommunikációs szektorokban. A két ország kormánya abban is megegyezett, hogy összekötik vasúthálózataikat és javítják az együttműködést a banki szférában is. A mostani egyezményeknek természetesen már megvolt az alapja. Januárban Recep Tayyip Erdogan török kormányfő Teheránba látogatott, ahol közölte, hogy céljuk 2015-ig több mint kétszeresére növelni a két ország közötti kereskedelmet.
A gazdasági kapcsolatok mélyítése mindkét félnek érdeke. A török cégek számára rendkívül vonzó a 76 milliós iráni piac, nem beszélve arról, hogy a perzsa állam a világ egyik legnagyobb olaj- és gáztartalékával rendelkezik. Törökország szinte teljes mértékben importra szorul a földgázt illetően, amit legegyszerűbben Irántól tud beszerezni. Ezért mindig is ellenezte a perzsa állammal szembeni szankciókat, amit annak vitatott atomprogramja miatt léptetett életbe a Nyugat. Sőt, a gyanú szerint meg is kerülte azokat úgy, hogy arannyal vásárolt iráni földgázt.
Jelenleg vizsgálat zajlik az ügyben, a vád szerint egy óriási bűnözői hálózat lefizetésekkel próbálta elrejteni az illegális kereskedelmet. Erdogan azonban visszautasítja az állításokat, véleménye szerint külföldi össze-esküvésről van szó, és nagy nyomást gyakorolt a nyomozókra, hogy ejtsék az ügyet.
A török kapcsolat Irán számára is számos előnnyel járhat. Ankara segítségére lehet a diplomáciai elszigeteltség felszámolásában, és megnyithatja az utat a világgazdaságba való bekerülés előtt is. Nem véletlen, hogy 2010 óta folyamatosan nő az iráni befektetések száma Törökországban. Korábban a perzsa állam legtöbb cége Dubait választotta, de az utóbbi években inkább Törökország felé fordultak, mivel véleményük szerint „közelebbi és barátságosabb ország” – és ezt a baráti viszonyulást a szankciók alatt is megtapasztalták.
A Szíriával kapcsolatos ellentétek azonban felszínre jöttek a mostani látogatás alatt is. Az iráni elnök ugyanis gratulált Aszadnak ahhoz, hogy harmadszor is újraválasztották a múlt heti elnökválasztáson. Roháni szerint a voksolás az első lépést jelenti Szíriában a stabilitás és a béke felé. Törökország ezzel szemben semmisnek és érvénytelennek tartja a szavazást, amit semmiképp nem lehet komolyan venni. Mindezek ellenére Jonathan Schanzer amerikai politikai elemző úgy véli, hogy sokkal több a közös pont a két ország között, mint azok az ellentétek, amelyek éket vernek közéjük. Véleménye szerint ez viszont megkérdőjelezi Törökország mint az Egyesült Államok szövetségese és mint NATO szövetséges megbízhatóságát.

Olvasson tovább: