Kereső toggle

Rabszolgamunkával a vébé felé

Katar 2022

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Még nagyon messze van, de annál ellentmondásosabb a 2022-es katari focivébé ügye. Egyesek szerint az öbölállamnak vesztegetéssel sikerült megszereznie a jogokat 2010-ben – ezenkívül rendszeresek a hírek stadionépítésekben tapasztalható embertelen munkakörülményekről. A FIFA elnöke rasszistának minősítette a vádakat, és gyorsan pontot szeretne tenni az ügy végére.

Többmillió dokumentum jutott a Sunday Times birtokába május végén egyértelműen bizonyítva, hogy a FIFA egykori alelnöke, Mohamed bin Hammam mintegy 5 millió dollárnyi kenőpénzt osztott szét a szavazáson résztvevő négy afrikai FIFA bizottsági tag között már egy évvel a döntés megszületése előtt. Így Katar Ausztrália, Japán, Dél-Korea és az Egyesült Államok elől tudta elhappolni a rendezési jogot. Emellett anyagilag támogatta az óceániai küldöttet, Reynald Temariit is, akire már a szervezeten belül is gyanakodtak. Miután Temarii két amerikai álmegbízottól kenőpénzt kért, kizárták a szavazásból. Ez is Katarnak jött jól, mivel így senki nem maradt, aki Ausztráliára szavazott volna.

Katarnak nyilván nincs más választása, mint elhatárolódni Bin Hammamtól, akit 2011-ben zártak ki végleg a profi futball nemzetközi vezetéséből, mivel vesztegetésen kapták rajta. A katariak most azzal védekeznek, hogy a vezető magánemberként tevékenykedett, nem hivatalos felkérésre. Sepp Blatter, a FIFA elnöke (képünkön) melléjük állt,  azt nyilatkozva, hogy a Katar elleni támadás rasszista felhangú: „Óriási vihar támadt a FIFA ellen a katari világbajnokság miatt. Sajnálatos módon ennek nagy része rasszizmus és diszkrimináció.”

A FIFA viszont az óriási mennyiségű, nyilvánosságra hozott bizonyíték miatt sem mehetett el a dolog mellett, így jelen pillanatban is vizsgálat folyik a kérdésben Michael Garcia független jogász vezetésével.

A vizsgálat eredményeire július közepe táján lehet számítani. Garcia többek között minden olyan személlyel kapcsolatban nyomoz, akik bármilyen kapcsolatban álltak a 2018-as oroszországi és a 2022-es katari világbajnokság rendezési jogáról szóló szavazásokkal.

Katar mindent megtesz a rendezési jog megtartásáért, mivel máris óriási pénzeket fektettek be az infrastruktúrába, annak ellenére, hogy a vébé után a felépített stadionokat senki nem fogja használni.

Szakértők szerint az ország fő célja olyan gazdaságot építeni, amely alapvetően nem függ az olajtól, ami nem fog örökké bevételi forrásként szolgálni az országnak. Több lépést is tettek már ez irányba, főként a sport területén – ennek tükrében a vébé megrendezésére is nagy szüksége van az országnak. A katari állami vagyonkezelő a tulajdonosa a Paris St. Germain futballcsapatának, és a Barcelona mezén is a katari légitársaság logója díszeleg. Ezek a lépések segíthetnek abban, hogy az ország világbefolyással rendelkező cégekhez, világmárkákhoz kapcsolódjon, ami így közvetve nagy előrelépést jelenthet a gazdaság szerkezetének átszervezésében. A fejlődés azonban még gyerekcipőben jár, az európai kultúra befogadása ugyanis egyelőre nem része a folyamatnak. A sportba fektetett vagyonok ellenére azonban a munkakörülmények katasztrofálisak az építkezéseken, ahol eddig több százan vesztették életü-ket – és még messze van a vége.

A profi labdarúgókat tömörítő érdekvédelmi szervezet, a FIFPro is felemelte szavát a katari helyzet miatt. Úgy vélik, hogy a FIFA igen súlyos hibát követett el, amikor nem vizsgálta meg jobban a körülményeket, és így ítélte oda a rendezési jogot az országnak. Bár az első lépések, úgy tűnik, már megtörténtek – a katari Futball VB Tanács az építési szerződések feltételei közé beemelte a kötelező minimálbért –, Burrow szerint ezek csak látszatintézkedések.

Sharan Burrow, a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség (ITUC) titkára szerint az építkezéseken a munkakörülmények katasztrofálisak, a munkavállalók pedig ki vannak szolgáltatva a munkaadóknak. Az országban ugyanis az úgynevezett „kafala-rendszer” működik, amely szó szerint rabszolgai státuszba süllyeszti a bevándorlók közül kikerülő munkásokat.

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) márciusi látogatása során szintén megállapította, hogy az előkészületeket lényegében rabszolgamunka alkalmazásával végzik, szinte kizárólag bevándorlókat dolgoztatnak, akiket nem vesznek emberszámba.

A munkások túlzsúfolt szállásokon laknak, kritikán aluli körülmények között dolgoznak, és ha nem tartják megfelelőnek a hozzáállásukat, akkor fizetést sem kapnak. 2022-ig további félmillió ilyen vendégmunkásra lesz szükség, az ITUC szerint közülük legalább négy-ezren fogják életüket veszíteni a munkakörülmények miatt.

Olvasson tovább: