Kereső toggle

Európa sem feddhetetlen a lehallgatási botrányban

Kettős mérce

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Egyre hangosabban követeli a német média, hogy a kormány adjon számot, vagy legalábbis tegyen valamit az NSA kiterjedt megfigyelési tevékenysége miatt kirobbant botrány nyomán. Úgy tűnik azonban, hogy az embereket jobban érdekli a vébé, mint a Snowden-akták, amelyeket most bárki letölthet a Spiegel Online weboldaláról. Időközben Edward Snowden elzárkózott a tanúvallomástól, amennyiben arra nem német földön kerül sor – ha nem sikerül felrázni a közvéleményt, talán végleg elszalaszthatja a lehetőséget, hogy helyzete megoldódjon.

A Glenn Greenwald újságíró által indított The Intercept nevű weboldalon többek között arról is tudomást szerezhetünk, hogy Németország mellett Magyarország is partnere az NSA-nak. A Guardian újságírójának tényfeltáró oldala szerint a magyar kormánynak is van szigorúan titkos adatgyűjtési (SIGINT – Signals Intelligence) megállapodása az NSA-val, harminckét másik országgal együtt – a politikusok felháborodása tehát nem feltétlenül őszinte. A közvélemény azonban úgy tesz, mintha nem is hallaná ezeket a híreket – a Deutsche Welle publicistája, Michael Knigge például azt hiányolja, miért nem váltott ki semmiféle felháborodást, hogy kiderültek ezek a partneri kapcsolatok. Sem Csehországban, sem Magyarországon, sem máshol nem kapta fel a fejét senki az érdekes lista láttán, amelyen mellettünk olyan országok szerepelnek, mint Szaúd-Arábia, Szingapúr, Törökország, az Egyesült Arab Emirátusok, Pakisztán, Algéria és Izrael. A kérdés viszont, hogy mit is tartalmaz valójában ez a megállapodás – amelynek részleteit ugyancsak le lehet tölteni –, úgy tűnik, nagyon kevesekben merül fel.

Knigge azt veti a társadalom szemére, hogy nemhogy nem követeli a politikusok fejét, de egyre kevésbé háborodik fel azon, hogy a vezető politikusok első néhány számonkérő nyilatkozata ellenére semmiféle felelősségre vonás, tisztázás nem kezdődött meg az NSA megfigyelési hálózata körül kirobbant botrányban.

Pedig a német média minden tőle telhetőt megtesz, hogy felrázza a társadalmat.

A Der Spiegel múlt heti száma címoldalon foglalkozott az úgynevezett „Németország-aktával”, amelyet az Edward Snowden által kiszivárogtatott információkból állítottak össze. Még egy korábbi Stasi-ügynököt is megszólaltatnak a német hírszerzés (Bundesnachrichtendienst – BND) és az NSA viszonyáról. A bevezetőben a szerkesztő magyarázatot adott arra, hogy miért foglalja el ez az ügy ennyi idővel a botrány kirobbanása után az újság felületének jelentős részét: ha a politikusok nem hajlandók követelni az elszámoltatást, a média feladata, hogy hitelesen tájékoztassa a közvéleményt, amelyet viszont, úgy tűnik, ez a téma már egyre kevésbé érdekel. Pedig bárki letöltheti azokat a dokumentumokat, amelyeket az NSA adatbázisából szerzett meg és tett közzé Edward Snowden, aki még mindig Moszkvában vesztegel.

Mivel egy vizsgálóbizottságot már sikerült felállítani, az ellenzék oldaláról felmerült a kérés, hogy Snowdent mint a leghitelesebb tanút mindenképpen meg kell hallgatni. Ez viszont azt a dilemmát vetette fel, hogy Merkel kormányának választania kell az amerikaiak stratégiai partnersége vagy Snowden (és a média szerint az igazság) között. Hosszas egyeztetés és gondolkodás után a német kormány nagy nehezen végül úgy döntött, hogy a szivárogtatót meg kell hallgatni tanúként a bizottsági vizsgálatban, ám köztes megoldásként egy moszkvai informális találkozót javasoltak. Snowden ezt a lépést elegánsan kikerülte – ügyvédje útján levelet juttatott el a német kormánynak, amelyben lemondja a beszélgetést, ugyanis informális megbeszélésre szerinte „sem tér, sem igény nincsen”. Snowden számára nyilvánvalóan elsődleges a saját érdeke – ha nincs menedékjog, nincs tanúvallomás, a német közvélemény elégedjen meg azzal, ami már nyilvánosságra került.

A Der Spiegel szerint akárhányszor terítékre kerül ez az ügy, előbb-utóbb valahogy mindig újra beköszönt a béke az Egyesült Államok és Németország kormánya között, annak ellenére, hogy igazából nem történik semmi, és a közvélemény-kutatások szerint az amerikai kormány hasonló népszerűségnek örvend most a németek körében, mint George W. Bush idejében, ami történelmi mélypont. Merkel viszont – úgy tűnik – még mindig nem érzi ezt a kérdést annyira égetőnek, annak ellenére, hogy bármi legyen is az NSA tevékenységének kerete Németországban, a német kormánynak mindenképpen illene kérdéseket feltennie. Ha ugyanis tudtak az adatgyűjtésről – netán együtt is működtek, amiről az eredeti dokumentumok tanúskodnak –, felmerül a kérdés, hogy saját polgárainak privát szféráját mennyire védi meg a nagykoalíció. Ha viszont nem tudtak róla, az mindenképpen kimeríti a kémkedés kategóriáját, amely a mai napig törvényellenes Németországban. Nem csoda tehát, hogy a maroknyi ellenzék és a vezető médiumok (a Der Spiegel információira hivatkozva) széles körben foglalkoznak a témával. Az érdeklődés viszont eddig Merkelt igazolja – senki nem követel előrehozott választásokat, és tüntetések sincsenek, hogy a kormány tegyen végre valamit azért, hogy az NSA színt valljon.

A végeredményt várva

Egyre hangosabban követeli a német média, hogy a kormány adjon számot, vagy legalábbis tegyen valamit az NSA kiterjedt megfigyelési tevékenysége miatt kirobbant botrány nyomán. Úgy tűnik azonban, hogy az embereket jobban érdekli a vébé, mint a Snowden-akták, amelyeket most bárki letölthet a Spiegel Online weboldaláról. Időközben Edward Snowden elzárkózott a tanúvallomástól, amennyiben arra nem német földön kerül sor – ha nem sikerül felrázni a közvéle-ményt, talán végleg elsza- laszthatja a lehetőséget, hogy helyzete megoldódjon.

Olvasson tovább: