Kereső toggle

Földrengés és felszabadulás Európában

Elveszett illúziók

Továbbítás emailben
Cikk nyomtatása

Felmérések szerint unióellenes képviselők tehetik ki az Európai Parlament több mint egynegyedét a május 22–25-ei választások után. Az euroszkeptikusok malmára hajthatja a vizet az európai voksolásokat a kezdetektől jellemző tendencia is: 1979 óta ugyanis minden egyes választáson csökkent a szavazók száma. A szakértők többsége azonban úgy véli, az EU-ellenesség erősödése nem fog jelentős változást eredményezni a 751 tagú parlament működésében.

Nigel Farage, a brit Függetlenségi Párt (UKIP) elnöke „földrengést”, a holland Szabadságpárt vezetője, Geert Wilders pedig felszabadulást ígér „az európai elit, a brüsszeli szörnyek” uralma alól. Optimizmusuk nem alaptalan. A felmérések szerint ugyanis a legszkeptikusabb Európai Parlament alakulhat a május 22. és 25. közötti választásokat követően, miután várhatóan több tagállamban az unióellenes pártok fognak a legjobban szerepelni. Az új EP-ben az EU-ellenzők aránya meghaladhatja a 30 százalékot.
Az EU működésével kapcsolatosan a pénzügyi válság óta erősödött meg a bizalmatlanság és a kiábrándultság: a felmérések szerint az európaiak 60 százaléka nem bízik az Unióban – míg 2007-ben ez az arány még 32 százalék volt. A 28 tagállam közül 20-ban az emberek többsége úgy véli, hogy az EU rossz irányba halad, és most először az euroszkeptikusok túlsúlyba kerültek az unió támogatóival szemben (43-40 százalék). Brüsszel ugyanis több tagállamban egyet jelentett a megszorításokkal. A bírálatok között szerepel az is, hogy nem tudott hatékony megoldást kínálni a munkanélküliség és az egyenlőtlenség problémájára sem. A gazdasági nehézségek mellett kiújultak a „régi félelmek” is, mint például a szuverenitás elvesztése, a tömeges bevándorlás, és az iszlám terjedése is, amely igazából az utóbbi években lett téma Európában.
Az unióellenes erők húzhatnak hasznot az EU-választásokat a kezdetek óta jellemző apátiából is. 1979 óta határozottan csökken a szavazók száma, hiába bővült új tagállamokkal az unió. Az első voksoláson még a választásra jogosultak 62 százaléka járult az urnák elé, 2009-ben már csak 43 százalék ment el szavazni.
Május 22-én a britek és a hollandok kezdik meg a 8. európai választást. Nagy-Britanniában az unióellenes UKIP már megelőzte a Munkáspártot is, annak ellenére, hogy rasszistának bélyegzett reklámkampányát az elmúlt hetekben rengeteg bírálat érte. Hollandiában négy évvel ezelőtt a Szabadságpárt volt a legnagyobb nyertese a voksolásnak. A PVV most is jó helyzetből indul – úgy tűnik, hogy Wilders nagy botrányt kiváltó bevándorlásellenes megjegyzései sem ártottak a pártnak. Hollandiában ugyanis egyre többen elégedetlenek az unióval, és ezen nem változtat az a tény sem, hogy az ország jól átvészelte a gazdasági válságot, és itt az egyik legalacsonyabb a munkanélküliség Európában. A felmérések szerint a hollandok kétharmada olyan EU-t szeretne, amelynek kisebb a hatalma.
Franciaországban a Marine Le Pen vezette szélsőjobboldali Nemzeti Front, amely az utóbbi években nagy hangsúlyt tett arra, hogy szalonképesebbnek tűnjön a választók előtt, tovább folytathatja menetelését. Jó eredményeket értek el az idei helyhatósági választásokon, és a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint most kis előnnyel vezetnek a konzervatív UMP előtt. Finnországban is csökkent az EU támogatottsága, amiből a legnagyobb hasznot a korábban Igazi Finnek néven ismert Finnek Pártja húzta. Az unióellenes pártnak a 2011-es nemzeti választásokon mind a bal, mind pedig a jobboldalról sikerült szavazatokat szereznie, most pedig a Finnországnak járó mandátumok negyedét kaparinthatja meg. Dániában is vezet a bevándorlásellenes Dán Néppárt, Ausztriában pedig az Osztrák Szabadságpárt a szavazatok 20 százalékát zsebelheti be.
A megszorítások után nem meglepő, hogy a mediterrán országokban az EU-ellenes pártok népszerűek. Görögországban a radikális baloldalt képviselő Szüriza végezhet az élen, amely 2012-ben a legnagyobb párt lett a görög parlamentben. Az olaszoknál Beppe Grillo komikus euróellenes pártja, az Ötcsillagos Mozgalom az ország 73 európai mandátumából akár 20-at is megszerezhet.
Annál meglepőbb viszont, hogy Németországban is erősödnek az euroszkeptikus hangok. A bíráló tábor hangadója az Alternatíva Németországnak (AfD) nevű politikai szervezet, amelyet egy éve a Hamburgi Egyetem egyik makroökonómiaprofesszora alapított. Figyelemreméltó, hogy a csoport főiskolai előadókból, ügyvédekből, orvosokból, bírókból, cégigazgatókból áll, akiknek több mint 70 százaléka soha nem volt egyetlen politikai pártnak sem a tagja. Az AfD szóvivője szerint „a németek nagyon türelmesek, de úgy érzik, kezdik elveszíteni az identitásukat.” A párt közgazdasági tényekre hivatkozva azt is hirdeti, hogy tenni kell valamit az euróval, mert egyértelmű, hogy árt Európának. Az AfD akár tíz helyet is szerezhet az új EP-ben.  
Úgy tűnik, szertefoszlottak az uniós illúziók Szlovákiában is, és a „mézeshetek” elmúlásával egyre több bírálója akad az EU-nak. Elemzők szerint ez meg fog látszani a voksoláson. Az egyik liberális párt, a Szabadság és a Szolidaritás (SaS) például az EU működését kifigurázó kabaréelőadás-sorozattal kampányolt.
Mindezek fényében egyértelmű, hogy átrendeződés várható az új parlamentben, amely a mostani unióellenes tábort is érinteni fogja. Jelenleg két olyan csoport van, amelyek euroszkeptikusnak mondhatóak. Cas Mudde, az európai populista és radikális jobboldali pártok szakértője a Euronewsnak elmondta: az egyik ilyen csoport az Európai Konzervatívok és Reformisták (ECR), amely visszafogottabb álláspontot képvisel, bizonyos mértékig támogatja az uniót, de úgy véli, hogy annak leginkább gazdasági integrációként kellene működnie. Ehhez a frakcióhoz, amelyet főként a brit Konzervatív Párt és a cseh Polgári Demokratikus Párt (ODS) tesz ki, most 56 képviselő, vagyis a parlament 7,3 százaléka tartozik. A másik szövetség A Szabadság és Demokrácia Európája (EFD), amely élesebb hangnemet üt meg az Unióval szemben. A csoport többsége a brit UKIP és az olasz Északi Liga képviselőiből áll.
Elemzők szerint az idei szavazás után kevesebb képviselője lesz az ECR-nek, mert a konzervatívok rosszabbul fognak szerepelni Nagy-Britanniában, mint négy évvel ezelőtt. Emellett elképzelhető az is, hogy némelyik kis pártjuk új unióellenes táborhoz csatlakozik majd. A szakértők az EFD-nél is veszteségekre számítanak. Bár a briteknél a UKIP előretörése várható, az előrejelzések szerint a csoport több tagja, például a görög LAOSZ vagy a francia Mozgalom Franciaországért (Mouvement pour la France),  nem fog visszatérni az Európai Parlamentbe.
Az EFD pártjai közül is lesznek olyanok, amelyek a radikálisabb Európai Szövetség a Szabadságért (EAF) nevű csoportot választják, amelyet Marine Le Pen és Geert Wilders hozott létre. Célkitűzésük, hogy az Európai Parlamentben politikai csoportot alapíthassanak. Ehhez legalább 25 képviselői hellyel kell rendelkezniük, és a szövetségnek legkevesebb hét ország pártjaiból kell állnia. Az előrejelzések szerint ez valószínűleg sikerülni fog, hazai jó szereplésük mellett ugyanis szép számmal akadnak szövetségeseik. Az Osztrák Szabadságpárt, a belga Vlaams Belang, az olasz Északi Liga, a Szlovák Nemzeti Párt, valamint a Svéd Demokraták csatlakozhatnak a csoporthoz.
Bár a kampányukban az EU-ellenes pártok azt ígérik, hogy reformokat fognak kierőszakolni Brüsszeltől, elemzők úgy vélik, lényeges változás mégsem várható. Sőt, egyesek abban reménykednek, hogy a nagy létszámú euroszkeptikus blokk inkább egységbe kovácsolja a többi képviselőt, aminek eredményeképpen a föderáció fog erősödni. Úgy tűnik, az unióellenes pártoknak az elkövetkezendő években is inkább nemzeti szinten lesz lehetőségük a befolyásgyakorlásra.

Olvasson tovább: